Somogyi Hirlap, 1905. december (2. évfolyam, 275-298. szám)

1905-12-01 / 275. szám

2 1905. december 1 „SOMOGYI HÍRLAP“_______ _ A király nem tud semmiről. Nem kí­vánjuk ő felségétől, hogy Mátyás király példájában álruhában végigjárja Magyar­­országot s igy győződjék meg országa hangulatáról s népe érzelmeiről. Hisz még egyenruhában sem jön közénk. Csak azt szeretnénk, ha egyszer félredobná azt a sok hazug és tendenciózus miniszteri je­­lentést és „sajtó­kivonatot“, amivel félre­vezetik őt naponta a saját érdekükben a körülötte lebzselő alakok. S kezébe venne életében egy magyar lapot, amiben az események híven vannak leírva és leg­alább tájékozódást szerezne arról, hogy mit művelnek az ő emberei nálunk s mennyire nem tudják azt a célt elérni, amire ő törekszik. Egy krajcáros lapból megláthatja, hogy mily csúfos módon vált nevetségessé az ő kormányának po­litikája Pest vármegyében, Abaúj-Tornán, Zemplénben, az esküdtszéki tárgyaló te­remben s mindenütt, ahol csak megnyi­latkozott. Közeledik a december 19. A darabantok utolsó kísérlete. Szövetkezés a nemzetköziekkel. Szeptember 14-én december 19-ig na­polták el a képviselőházat királyi kéz­irattal. Ez újabb elnapolást a király azon re­ményben tette, hogy a Fejérváry kor­mánynak időt adjon a válságból való ki­vezető utat megtalálnia. A kormány hozzá is látott „honmentő“ munkájához. Kapaszkodott fűhöz-fához, Mandolától egész Vészi Józsefig, aki az­tán csinált egy olyan programmot Fejér­­váryék számára, hogy azok azt hitték, hogy megvan a csodaszer, melylyel a válság megoldható lesz és a magyar nem­zet hálazsolozsmákat fog érte zengeni. * Nagy garral siettek is feltálalni a nem­zetnek, hogy essék mámorba, de csodák­­csodája a nemzet egészen hidegen fogadta és csakhamar az egész kotyvalékról ki­sütötte, hogy nem egyéb az humbugnál, mely csak becsapásra van szánva. A nagy örömöt ennek folytán nagyon rövid idő alatt keserű csalódás váltotta fel és a kormány most tehetlenül dühöng és egyebet nem tud tenni, mint folyton fenyegetődzik, hogy igy meg úgy ideg­­rendszabályozza a törvényhatóságokat, ha azok továbbra is ellentállni mernek. A törvényhatóságok pedig nem ijednek meg s továbbra is ellentállnak minden törvénytelen intézkedésnek. * Legújabban felfüggesztésekben utazik a kormány, de ezzel sem ér el semmit, mert nem hederítenek rá és nem ismerik el ha­talmát. Ilyen szánalmas helyzetben soha kor­mány Magyarországon nem volt. Semmi talaja nincs ebben az országban, csak felülről tartják meg, de ott is csak cérnaszálon, mely minden pillanatban el­szakadhat és a kormány akkorát esik, hogy soha többé lábra nem áll. Lehet a botból borotva, lehet a pudli­­ból szalonna, de a Fejérváry kormányból nem lesz soha semmi. Törvénytelen ural­mának végnapjaiban vergődik immár és december 19 én a képviselőház bizonyára végkép eltemetni. Magyarország történelmének tehát ne­vezetes dátuma lesz december 19-ike.­­ Mint hírlik, a kormány még egy kísér­letet fog tenni e napon nemzetközi szö­vetségeseivel, hogy pressziót gyakoroljon a Házra, de amint szeptember 15-én nem ijedett meg a fölvonultatott nemzetközi­ektől, úgy december 19-én sem fognak a képviselők megrettenni tőlük s az e ké­szült javaslat az általános, titkos válasz­tói jogról továbbra is csak írott betű, csábító csalétek marad még sokáig. Pedig ez az utolsó kártya volt, de ez is kárba veszett és ezzel a könnyelmű játszma is elveszett. A megvásárolt sajtó ellen. Érdekes nyilatkozat. A közönséget nem lehet félrevezetni. Egyik fővárosi újságban jelent meg az alábbi nyilatkozat, mely pompá­san talál a vidéki megfizetett saj­tóra is. Hogy védekezni kell, a nap­nál világosabb. Végre mégis a kö­zönség az úr, nem a darabantkor­­mány. A közönség tud védekezni a legkártékonyabb rovarok ellen is. A vérebet kővel dobálják el a búza­táblákról, van ellenszer a hamuféreg, a poloska, bolha, a bőrökbe gyöke­redző állatkák ellen, bizonyára a támadásokat és támadókat is lehet lehetetlenné tenni. Az egyik várme­gyében a főispánnal nem fognak kezet. Egy alföldi városban az át­­vedlett szerkesztőt a közgyűlési te­remből kiakolbólitották. Szóval az ethnográfiai viszonyok szerint más más módon járnak el az emberek. A fővárosi kommentár és e nyilat­kozat így szól: A kormány megvásárolt sajtója meg akarja szolgálni becstelen kenyerét. Nincs az a méltatlan rágalom, gyaná­­núsítás, piszkolódás, amit reá ne szór­nának a nemzet szeretett vezéreire és harcosaira. Velük polémiába bocsátkozni egyrészt hiábavaló, mert hiszen a meg­fizetett meggyőződést kapacitálni nem lehet, másrészt undorító, mert aki szenyével érintkezik, kiteszi magát an­nak, hogy ragad rá valami belőle. Ezt a felfogást tükrözteti vissza az a távirat is, melyet nemzeti ügyünk egyik előkelő harcosa, Teleki Arvéd gróf Újvidék vá­ros képviselője tett most közzé. Idegen zsoldban álló bérencek ellen való szent nemzeti harcunkban az el­lenséges lapok méltatlan szitkokat szór­nak vezéreinkre és közkatonáinkra. Ezekre való reflektálással csak magun­kat becstelenítenék meg. Találóbb vá­laszt nem adhatunk, mintha méltóság­gal és megvetéssel ignoráljuk erőlkö­déseiket. Teleki Arvéd gróf, úgy a nagyközönség, mint a kaposvári kereskedők s iparosok érdekeit szolgálná. A kereskedő, iparos, várva-vár arra az alkalomra, hogy árucikkein túladhasson. Kaposváron egész esztendőben úgyis oly gyengén mennek az üzletek, hogy a ka­rácsonyi nagyobb arányú bevásárlások igen szükséges kiegészítő részét képezik az évi forgalomnak. De a jelenlegi állapotok mellett ezen karácsonyi vásár eredménye sok keres­kedő s iparosra nézve a véletlen szeszé­lyének van kitéve. Egyik-másik keres­kedő ügyesen reklámhoz, jó helyen van az üzlete s az ilyen kereskedő hús ha­szonhoz jut, — ellentétben a többivel, a­kiknek alig jut valami. Ezen segíteni kellene és pedig úgy, hogy a számbavehető kereskedők és ipa­rosok együttesen rendezzenek be speciális karácsonyi áruházat, amelyben mindenféle áru fel legyen halmozva, úgy, hogy a vásárló közönségnek ne kelljen üzletről— üzletre mennie, hanem egy helyen találja meg mindazt, amire szüksége van. Béreljenek megfelelő helyiséget s ren­dezzék be azt a karácsonyi áruházat, — meglássák nem lesz eredménytelen. A jövő úgyis a nagy áruházaké, — a nagy városokban ezek dominálnak — miért ne lehetne Kaposváron egy alkalmi árucsar­nokot létesíteni karácsonyra? HÍR­EL Karácsonyi vásár Kaposváron. — Kaposvár kereskedőihez. — Karácsony szép ünnepétől még nagy idő választ el bennünket, de tekintve azt, hogy a kereskedelmi forgalom a kará­csony előtti hetekben szokott a legna­gyobb méreteket venni, — már most egy üdvös eszmével hozakodunk elő, mely — A somogyi főispánság. Za­­tán Gyula Somogyvármegye főispánja, tudvalevőleg már hónapokkal ezelőtt a belügyminiszter rendelkezésére bo­csátotta állását és kérte a fölmen­tését. A belügyminiszter nem fogadta el Tallián Gyula lemondását és meg­kérte, hogy maradjon meg továbbra is állásában. A főispán megmaradt ugyan állásában, de midőn a múlt hóban megkezdte Kristóffy úr vég­zetes erőszakoskodásait, Tallián Gyula ismételten kérte fölmentését. A bel­ügyminiszter nem mentette fel, de mint biztos forrásból értesülünk, a főispán semmi körülmények között sem hajlandó tovább a darabantok eszköze lenni és a legenergikusab­­ban követeli a méltóságos címmel járó tehertől való megszabadítását. Ennek meglett a hatása, mert mint fővárosi tudósítónk telefonálja, Tal­­lián Gyulát már a legközelebbi na­pokban fölmentik főispáni állásából, helyette pedig egy magasabb állású állami tisztviselőt nevez ki Kristóffy úr. Tudósítónk meg is nevezi az il­lető tisztviselőt, de e kinevezést annyira hihetetlennek tartjuk, hogy meg sem írjuk a nevét. De ha még­is megtörténnék e kinevezés, akkor a somogyvármegyei installációnak is hite lesz ez országban. Mert So­­mogyország magyar ám ! — Tanügyi kinevezés. A miniszter Schuller Ida szigetvári állandó helyettes tanítónőt, ugyanezen állami elemi népiskolához ren­des tanítónővé nevezte ki. — Magyarul! Elszomorító, s szégyenle­tes dolog, hogy Magyarországon, az or­szág legmagyarabb városában még ma is akad kereskedő, aki magyar üzletfeleivel

Next