Somogyi Hirlap, 1906. március (3. évfolyam, 48-74. szám)
1906-03-01 / 48. szám
k fel, tág teret találunk erre a magyar ipar pártolásában, ahol nagy eredményeket biztosíthatunk. Nem én vagyok az első, aki ezt a kérdést felvetette, de én is azok között kívánok lenni, akik azt teljes odaadással szolgálják , akik ezen nemes cél érdekében a szintén így gondolkozókat egy táborba gyűjteni megkísérlem. Megvagyok róla győződve, hogy ha mi szent fogadalmat teszünk, miszerint a magyar ipart teljes erőnkkel támogatjuk , hogy minden szükségleteinket hazai forrásból igyekszünk beszerezni, ezen elhatározásunkkal a hazának nagy és hasznos szolgálatot teszünk. Igaz, hogy ezen elhatározásunk végrehajtása eleinte talán áldozatot is követel tőlünk, de jutalmunk lesz az az édes és büszke öntudat, hogy ezt a fontos nemzeti ügyet áldozatok s lemondás árán is híven szolgáltuk! Azért mutassa meg most minden jó magyar honleány, aki szivén viseli szegény szerencsétlen hazánk sorsát, hogy a haza és annak fölvirágzása érdekében mi is tudunk áldozatokat hozni s hogy lelkünk és szivünk egész melegével ezen szent cél érdekében állunk. És ha eleinte minden szükségletünket a hazai ipar termékei nem fedezhetik is, akkor se használják az osztrák iparcikkeket s ne gazdagítsuk az osztrák ipart s azt a Bécset, amely lenéz mindent, ami magyar, amely minden téren csak elnyomatásunkra törekszik. Komoly elhatárásunk s annak megvalósítása bizonyára meg fogja teremteni a magyar ipart ; gyárak fognak keletkezni, ahol Amerikába vándorló véreink jövedelmező foglalkozást találnak, a magyar kereskedők pedig elkerülik Ausztriát s csak oly árut fognak beszerezni, amin őket mi vásárolni óhajtunk (vagy hajlandók leszünk.) Törekvésünk sikere azonban attól függ, hogy ennek a nagy és nemes célnak, a hazai ipar pártolásának szolgálatában szoros szövetségbe lépjen a magyar társadalomnak minden rétege s hogy azok a lelkes honleányok, akik a szent cél iránt lelkesülnek, legyenek apostolai, hirdetői ennek a nagy eszmének, lelkesedésük lángját igyekezzenek átoldani mindazok szivébe, akikkel érintkeznek s ha ez által a hazafias magyar nőket egy zászló alá egyesítjük, hasznos szolgálatot tettünk aztán a hazának és a magyar iparnak s akkor a költő szavaival szólva a jól teljesített kötelesség tudatában büszkén elmondhatjuk: magyar nőnek születni, szép és nagy gondolatotok keserűséggel hányták-vetették meg maguk között, mit volna jó tenni ebben a szomorú időben. Azután hát azt határozták, hogy a szentegyházban imádkoznak a haza boldogságáért. Négy-öt fehérhajú öreg magyar elment a plébániára s elmondta a papnak a hívek óhajtását. — Azt instálnánk, hogy a vasárnapi misén tessék imádkozni a hazáért. Vasárnap azután megtelt a templom. Minden rendű és felekezetű polgár ott gyűlt össze a misén. A község izraelita polgárai is megjelentek. És a plébános könyekre indító, gyönyörű beszédet mondott. A sebekről, amik mindig megújhodnak. Rehegednek, fölfakadnak. Ellenségek felszaggatják. Álmokról, amik százados álmok, amiket Rákócy, Kossuth akart valóra váltani. És a pap beszélt, beszélt, a könyei megeredtek, a szava elcsuklott. A boltívek alatt pedig hirtelen szárnyalva, csapott föl a dal, ami önkéntelen, mint valami igézet szállt a hívek ajkára . . . . Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni . . . Dehogy írjuk meg, dehogy is mondjuk el, hol az a templom, hol az a nép. Ezentúl akkor szuronyok közt imádkoznának ottan. Elfogyott a regimentje .. . (Kossuth nóta a templomban.) — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, február 28. A vármegye egyik derék magyar községében — dehogy is írnánk meg hol merre — történt ez a megkapó kis história, amely úgy lehet tükre a magyar faluk hangulatának. Úgy esett, hogy a község népe a kerület székhelyére készülődött meghallgatni a képviselő beszámolóját. Igen ám, ha be nem tiltották volna. De már a heti vásárról hazatérő emberek meghozták a hírt előbb, mint az elöljáróság kidoboltatta, hogy nem lesz semmi a népgyűlésből, betiltották. Voltak olyanok is, akik azt beszélték, hogy látták a generális nagy ménkű fekete-sárga pecsétes levelét a bírónál, s ez a levél aszongya, hogy a nagyságos képviselő urat puskatussal verik vissza a katonák a határból. Már amint ilyenkor szokott, rémhírek szállongtak, s a jóravaló magyar parasz „SOMOGYI HÍRLAP“ 1906 március 1. A piaci uzsora ellen. (Elviselhetetlen drágaság Kaposváron.) Kaposvár, február 28. (Saját tuáósitónkal.) Amig zajlik, forrong a nagy politikai küzdelem, egy borzasztó ellenség nyomul elő rohamosan az ország minden részbe. Ez az ellenség, amelyet nem lehet sem Manlicher puskával, sem Uphatius ágyúval elriasztani: az Ínség. Riasztó hírek érkeznek az ország minden nagyobb városából. A vidéki lapokban a politikai válság mellett állandó rovatot képez a piaci drágaság. A legnagyobb forgalmú alföldi városok sma drágaság tekintetében vetekednek a fővárossal. Sehol azonban nem fenyeget annyira az ínség veszedelme, mint a sors által az utóbbi pár év alatt oly sokszor sújtott városunkban. Nem kell, hogy az újságírói fantázia kiszínezze a szomorú helyzetet, előttünk a rettenetes kép, amely, ha csak valami csodás fordulat be nem áll, meg fog éledni s a tömeg, az éhező tömeg jajkiáltása fel fog harsogni Kaposvár utcáin. A hús már fényűzési cikké vált, a szegény ember csak üvegen át élvezheti, csupán a jólétben dúskálkodóknak szolgálhat eledelül. De nemcsak a hús az az élelmi cikk, amelyhez a szegény ember nem férhet hozzá. Az általános munka pangás, a más élelmi cikkek nagyarányú áremelkedése miatt a munkás elemek is hozzáférhetetlenek s igy a legkomolyabban fenyeget az éhínség veszedelme, amely egyszersmind a gyomor forradalmát is jelenti. A hús mérhetetlen drágasága, az egyéb élelmi cikkek nagy áremelkedése kell, hogy komoly tanácskozásra hívja fel a város vezetőelemét s gyors intézkedéssel megakadályozni a közelgő ellenség bevonulhatását, a gyomor forradalmának kitörését. Úgy értesülünk, hogy a törvényhatósági bizottság több tagja tegnap délután e fontos kérdés felett tanácskozott is s memorandumot akarnak benyújtani Németh István polgármesterhez, kérve egy ankett összehívását a piaci drágaság megszüntetésére. Nem kell az időt pazarolni tehát még egy bizottság összeállításával, tessék utasítást adni a már meglevőnek, hogy a fenyegető veszély elhárítására valamelyes az égető kérdés megoldását biztosító tervezetet készítsen , azt a plénum jól meghányva-vetve, a város megmentésére mielőbb léptesse életbe akár szabályzat, akár más formában. Ne késedelmezzünk, mert a szegény nép éhezik és nyomorog. Rémes gyilkosság. Leszúrt nyomdászsegéd. Emberölés egy főutcai korcsmában Kaposvár, február 28. (Saját tudósítónktól.) Hátborzongatóan kegyetlen gyilkosság történt az éjszaka. Az áldozat egy szegény beteges legény, a gyilkos pedig egy megátalkodott közveszélyes gazember, örökös börtöntöltelék, aki csak néhány nap előtt szabadult ki a kaposvári kir. ügyészség börtönéből, ahol holmi késelésért ült hosszabb ideig. Tegnap este ismét őrjöngött ez a gazember és csupa heccből, hencegésből véresre szurkált egy kőmives segédet, egy fiatal nyomdászt pedig megölt. Az esetről a következő jelentést adta ki a rendőrség : * Véres eset színhelye volt az elmúlt éjszaka Krumpach Ferenc vendéglős Főutca 70 szám alatti korcsma helyisége. Vidám társaság borozott éjféli 12 óra tájon az egyik szobában, köztük Varga József nyomdászsegéd, Szabó István, Cene János és Árvai Ferenc kőmives segédek, mindnyájan szigetvári utcai lakosok. A másik szobában Bunevác Imre főutcai lakos napszámos kártyázott néhányadmagával. Már éppen távozóban voltak a borozó vendégek, midőn hangos vita támadt közöttük s a heves szóváltás már-már tettlegességgé fajult, amikor közibük lépett Bunevác Imre napszámos, hogy mint mondja: „rendet csináljon köztük.“ A vitatkozókkal ő is az utcára ment, ahol aztán a társaság tagjai egymást ütlegelni kezdték. Bunevác rögtön késre kapott és borzalmas vérengzést kezdett. Szabó István négy sebből vérezve hagyta el a küzdőteret. Varga József nyomdász segéd pedig a helyszínen súlyos sebből vérezve összerogyott. Társai a hamarosan megjelent rendőr segítségével Vargát a kórházba szállították, ott azonban elvérzés következtében rögtön meghalt. Bunevácz János a tett elkövetése után Cseh János vár utcai éjjeli mulató helyére ment, honnét még az éjszaka bekísérte a rendőrség. Elfogatásakor be is ismerte tettét, a kihallgatás során tagadásba fogott, amivel azonban mit sem ér el, mert az esetnek több tanúja volt. Bunevác szúrta meg egyébként ezelőtt mintegy négy hónappal életveszélyesen Tóth József vár utcai lakost is, amiért mostanáig el volt zárva s csak a napokban szabadult az ügyészség fogházából.