Somogyi Ujsag, 1922. június (4. évfolyam, 133-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

Kaposvár, 1922. II. évfolyam 141. szám Szombat, jamus 24 graiELSHIK lüírirr EMÉSZTÉST S­MITN­AI KAHUP EIÓFIZETÍSI Alii: '«“■ «« '"'"f és klarír,atal; releiós swtaatí: lOVIS ISTTÁR. “»■ 4ra 2 ‘ír«"a’ " l szam‘ _1 laposvár, KorMa-utca 7. szám. _______ naiyautbarekou 3 boreaa. _____p Agrár állam vagyunk Ez a jelszó harangozza be a megmaradt csonka országot a háború szomorú lezáródása óta. Politikai irányt, nemzeti célt, nemzeti újjászületést, az integer boldog Magyarországhoz ve­zető utat akarja jelenteni ez a jelszó. Csak örülhetünk annak, hogy halottas ágyunkon meg­találtuk azt a bázist, amelyre mint főoszlopra támaszkodha­tunk a jövő boldogságáért foly­tatandó nagy munkában. Mert az kétségtelen, hogy Magyar­­ország ősi földje az az erő, amely központját alkotja­ min­den oly törekvésnek, amely az integer Magyarországot akarja. Azonban ... Azonban tekintsünk vissza a háború utáni évekre, amelyek sajnos, mindig sokasodnak s nézzük meg, hogy valójában komolyan mi történt e fenti jelszó megvalósítása tekinteté­ben ? Hogyan szolgálták a hi­vatalos tényezők a többterme­­lés gondolatát, hogyan értel­mezték azt, hogy mi agrár­állam vagyunk ? Van már sok kisgazdapárti politikai csoportunk, van annyi, istenem, hogy most már ki sem ismerjük köztük magunkat, a jó falusi földműves el­­nem tudhatja gondolni,­­hogy melyik is az igazi ? A választások so­rán egyik a másikat licitálta túl bőséges szarujából omló vége­­hossza nélküli sok minden jó­val. De több semmi. Aztán azt mondják, hogy ez csak válasz­tási vicc volt. Pedig hát szükséges volna komolyabban foglalkozni ezzel az üggyel. A többtermelés kér­dését át kellene vinni a köz­életbe, a földreformot nagy kö­rültekintéssel kellene végrehaj­tani, mert nem az a fontos nemzeti szempontból, hogy több kisgazda legyen, hanem az, hogy a meglevő földterületből men­től többet vegyünk ki. Szomo­rúan kell látnunk, hogy a kis­­birtok termelési nívójának az emelése ügyében úgyszólván egyetlen lépés sem történt. Pe­dig akié a falu, azé a jövő. Aki a falut öntudatos munkába tudja állítani, annak a kezében van a valutakulcs, a kereskede­lem és ipar felvirágzása. Ez a hármas érdek együvé tartozik, csak a helytelen, meggondolat­lan politika állította egymással szembe s állította be az agrár­érdekeket oly formán, hogy a parasztdiktatúra árnyát mutatja. S ma kétszeresen itt az ideje annak, hogy a faluval komo­lyan foglalkozzanak az illetékes körök, mert ha nem vigyáznak és nem őrködnek a falu felett, egyszer csak azon fogjuk ma­gunkat észrevenni, hogy a fa­luk szociáldemokrata szervezet­ben állanak­. S hogy ez mit je­lent, eléggé világosan mutatja a szociáldemokraták piros szeg­­fűs felvonulása az országházába. Ha erre nem gondolt a kor­mány a választások során, gon­doljon most s a falu érdekeit védje olyképen, hogy abból a magyar köznek is haszna le­gyen, szóljon hozzájuk jóaka­rattal, megértéssel, adjon útba­igazítást az okszerű gazdálko­dással, állítson fel gazdasági telepeket, állattenyésztési tele­peket, állítson fel ipartelepeket a mezőgazdasági terményekhez s akkor a magyar faluk öntu­datos munkája — mint alap — meg fogja tudni tenni azt, amit egy pénzügyminiszter sem tu­dott megtenni, stabilizálja a ko­ronát, mert az a munka magá­val fogja hozni a kereskedelem és ipar harmonikus együttmű­ködését s meg fogja akadá­lyozni minden szélsőséges moz­galom érvényesülését. 9 miniszterelnök a kereszténypártban „Haladjunk egymás mellett — ha külön utakon is“ — Hegyes­­halmy pártelnök üdvözlő beszéde Budapest, június 23. „Magyar Kurír* jelenti. A keresztény, nem­zeti egység táborainak helyiségében tegnap este Bethlen miniszterelnök­­kel élükön látogatást tették a kor­mány tagjai. A miniszterelnököt és minisztertársait Hegyeshalmy Lajos, volt kereskedelemügyi miniszter, a párt elnöke és Bartoss János, nem­zetgyűlési képviselő a párt ház­nagya üdvözölte A tanácskozó teremben üdvözölte a miniszterel­nököt Kiss József, népjóléti mi­niszter, aki a keresztény, nemzeti egység táborának tagja és itt várt minisztertársaira. Ezután Hegyes­halmy Lajos, a párt elnöke üdvö­zölte a látogató és a pártnak be­mutatkozó kormányt: — Van szerencsém Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnököt és mi­nisztertársait üdvözölni pártunk ne­vében abból az alkalomból, hogy körünkben megjelentek. Mindig tá­mogatni fogjuk Bethlen István gró­fot és kormányát addig, amig a keresztény és nemzeti gondolat irá­nyában fogja politikáját vezetni. Bethlen István gróf politikai múltja garancia arra, hogy mi reményeink­ben nem fogunk csalódni és őt, mint a keresztény és nemzeti gon­dolat egyik leglelkesebb harcosát bátran követhetjük. Még egyszer legmelegebben üdvözlöm pártunk nevében Bethlen István grófot és minisztertársait. Hegyeshalmy Lajos üdvözlésére Bethlen István válaszolt: — Baráti körben vagyunk és így nincs szükség arra, hogy hossza­­dalmasabban válaszoljak e szives és meleg üdvözlésre. Veletek együtt küzdöttem két esztendőn át és ez a küzdelem a biztosíték arra, hogy ezután is együtt fogunk harcolni a közös szent célokért. Én ma is az vagyok, ami voltam, az elveimet nem szoktam változtatni. Amikor azonban keresztény irányt mondok, ezt a cselekedetekben megnyilvá­nuló kereszténységre értem és nem a lármás, a frázisokban kimerülő, nem a fejbeverés, nem a jogrend felforgatásos kereszténységre. Ha­ladjunk egymás melett, ha külön utakon is. Még eljön az idő, ami­kor tudom és hiszem, hogy egy táborban leszünk. A miniszterelnök beszédét nagy tapssal és éljenzéssel fogadták.­­A párt képviselői a termet zsúfolásig megtöltő klubb tagok, a párt tagjai és a miniszterek, azután közös zárt megbeszélést folytattak. A megbe­szélés után a miniszterek még hosszú ideig elbeszélgettek a párt tagjaival, majd fél 10 óra tájban a klubtagok és a jelenlevő képviselők élénk éljenzése közben eltávoztak. A főgimnázium Ifjúsági Segítő Egyesülete szombaton délután 6 órakor tartja választmányi ülését a főgimnázium igazgatói helyiségé­ben, vasárnap délelőtt 10 órakor pedig ugyanott a közgyűlését, melyre a tagokat ezúton meghívja. Mit csinálnál­ az ellen­őrző bizottságok Kutatás házról-házra­­ Szabolcs­ megyében és Dunaadonyban ajtót , mutattak nekik Jelezték már a lapok, hogy az antánt ellenőrző bizottság rövide­sen közvetlen érintkezésbe kerül a magyar néppel. Egyelőre olyan for­mán, hogy kiszáll a falvakba és városokba, bemegy­e­nek a laká­sára, felforgatja az ágyat, a szalma­zsákot és megnézi, hogy nincs e benne olyasmi, ami neki tetszik, vagy nem tetszik? Ha ott nem ta­lált semmit, felmegy a padlásra, le­­megy a pincébe, belenyúl az asz­talfiókba, a szekrénybe stb., stb. Egyelőre csak­ ilyen formában jut érintkezésbe a magyar néppel. Rö­vid időn belül nekünk is szeren­­csénk lesz a fenti utókat személye­sen látni és tapasztalni. Amit ők tesznek, nem is olyan nagyon fel­háborító dolog. Mindössze azt te­szik meg becsületes emberrel, amit a magyar hatóságok tolvajokkal, rablókkal és gyilkosokkal szemben szoktak megengedni: házkutatást tartanak. Csak egy kicsit belemász­nak a becsületes magyar emberek önérzetébe, felszórják a családi szen­télyt durva kezekkel, ágyuk, fegy­verek után kutatva. Ezt teszik csak ők. És méltán csodálkozunk azon, hogy az a régi, büszke, rátartó ma­gyar ezt olyan birkatürelemmel, megadással nézi majd végig. Nem. Nem akarjuk elhinni, hogy akad magyar ember, kinek torkára nem fut a düh és ökölbe nem szorul a keze. Szabolcs vármegye legyen példa előttünk. Egy ilyen bizottság már napok óta garázdálkodott. Szabolcs­vármegye területén, nyomorgatva az amúgy is küzködő lakosságot. A napokban egy uradalom terüle­tén kutatott, hogy mit lehetne még elrabolni. Megérkezve, autójával be­állított az uradalmi tiszttartóhoz s ebédet kért. A tiszttartó vendéglátás ide, vendéglátás oda, kereken meg­tagadta tőlük az ebédet s ki­utasította őket portájáról. Majd megtiltotta alkalmazottainak, hogy az ország ezen ellenségeinek valaki is merjen enni adni. Úgy is történt. Az egész környéken bezá­rultak az ajtók és semmi pénzért sem tudtak egy falathoz sem jutni.

Next