Somogyi Ujsag, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-07 / 228. szám

Kaposvár, 1922 II. évfolyam 228 szám Szombat, október 7 lEfllELEHIK “"Itt a“ntrSSÍ. KERESZTÉNY POLITIKAI HAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAS: jj« *TM «JJ J “'’Thrt“’1"” "SMikesílísíg és UaMUntal: r,wí, BertoljtőTtOTAS ÍSTYAS. Egyes szám ára 6 korona, I JWJJ" *|J \ __Sapea?ár, Korona-Etea 7. szant. _ palyaidvarokon 7 korona. I Bgy Am ■■ ■■ I ■■ i* Irír torök-görög kérdés A török bátorság elérte célját. A „Chicago Tribune“ tudósítója jelenti lapjának, hogy az „Edgar Quinet“ francia hadihajó fedélzetén aláírt katonai egyezmény 6 cikkelyből áll. Az első cikk Thrácia kiürítésével, határainak megállapításával és Thrácia visszaadásával foglalkozik. A negyedik a semleges zónát határozza meg, az ötödik Konstantinápoly kiürítésével foglalkozik a hatodik pedig rendszabályokat tartalmaz a görögök ellen arra az esetre, ha ezek nem akarnának e kívánságoknak elege tenni. A tudósító hozzáfűzi, hogy a kemalistasereg Thráciába csak akkor vonul be, ha a békét aláírták. Az angol megszálló csapatokat francia és olasz csapatokkal fogják megerősíteni addig, míg a török hadsereg oda bevonul. (MTI ) A legújabb párisi jelentés szerint azonban a görög küldöttségnek semmiesetre se szabad Thrácia kiürítéséhez hozzájárulnia. Az 1917— 18. korosztályokat ismét behívták, amely intézkedés arra vall, hogy a görögök megkísérlik az elrabolt török részek megtartását. A görög remény aligha fog teljesülni, mert az angolai nemzetvédelmi miniszter új 80000 főből álló török hadsereget szervezett, melyet a görögöktől zsákmányolt fegyverekkel szerelt fel. (MTI) Magyarországon a szabadkőműves páholyok visszaállítása lehetetlen Budapest, október 6. Rakovszky Iván belügyminiszter a következőket mondotta a MTI munkatársának : — Teljesen légből kapottak azok az újsághírek, amelyek a szabadkőművesek öegbízottainak nálam történt látogatásáról megjelentek. Megjelent nálam Reversohn egy Lung nevű amerikai úr kíséretében. A szabadkőművességről folytatott beszélgetés során rámutattam arra, hogy a magyarországi szabadkőművesek a forradalom előidézésében részt vettek és benyújtott alapszabályaikon kívül titkos alapszabályaik is voltak és az egyesülési jogba ütköző cselekmény miatt oszlattalak fel és Aagyarországon a szabadkőműves páholyok visszaállítása ma lehetetlen. Nem felel meg a valóságnak, hogy válaszom alkalmával a miniszterelnökre akartam áttolni a felelősséget. Csonka jYlagyarország — nervj ország. Egész jYlagyarország — mennyország. A mai számára 6 K 9z aradi gyásznap A magyar nemzet történelmének sok Golgothája közül ez az egyetlen, amelyet megünnepel. Talán azért, mert mikor ünnepelni kezdte, az a reménysége volt, hogy az volt az utolsó gyászos napja, az eljövendő napok sem egyetemességükben, sem borzalmasságukban nem vetekedhetnek majd vele. A nemzetnek ez a reménye nem teljesült. Az ostoba katonai hatalom egész gyűlölete nem tudott akkora csapást mérni a magyarságra, amekkorát sújtott rá a degenerált nemzetközi söpredék, a zagyatékos bölcselkedéstől kótyagos fejű demagóg had, az ókori boszulmákon nevelt farizeusok boldogító szövetsége, akik utálattal néztek minden nemzetit, kicsinyléssel kritizálták a múltat, a nagyságot és akik megtagadván az egy igaz Istent, aranybálványt ültettek trónra, hogy azt is ellophassák. Az aradi Tizenhárom nem menekült el. Akik fajuk jövendőjéért, hazájuk jobb sorsáért, nemzetük szabadságáért szemtől-szembe osztották a halálos csapásokat az ellenségre, becsülettel, dicsőséggel állottak a bitófa alá, mert e földön kívül nem volt számukra hely. Akik elmenekültek, azok nem hitvány életüket mentették, hanem nyitott szemmel mentek neki a nélkülözésnek, hogy dolgozzanak nemzetükért az egész világon. És szereztek fajuknak száműzetésükben annyi legendás dicsőséget, amelyből egy félszázadig bugyogott a nemzet felé a megbecsülés, a rokonszenv. Nekik dicsőség volt a szenvedés, mert egyek voltak az otthon maradt szenvedőkkel. A söpredék is elmenekült. De magával vitte a nemzet vagyonát és magával vitte a dühöt az iránt a faj iránt, amely ellenállt a rablásnak, a megaláztatásnak, amely nem engedte meggyalázni a Tizenhárom hazáját, amely nem akarta elfeledni ezer év szenvedését és dicsőségét, nem akart rabszolgája lenni patkány jellemű, undok bitorlóknak, a kormányszékig felkapaszkodott pimasz csirkefogóknak. És odakint a számkivetés édes kényelmében a haza ellenségeinek zsoldjába állt az elhagyott nemzet hóhérjának. Nincs sóhaja csak a nemzet pusztulásáért, nincs könnye csak a haza boldogulása miatt, nincs vágya másért visszajönni, csak hogy pusztítson, raboljon és őrült kéjjel kacagjon a nyomorgók nyomorán, gázoljon a jók vérében A nemzet nem feledte el a Tizenhármat. Évről-évre gyászba öltözik és a keresztény Istennek hálát ad, hogy annyi kincset adott neki vigasztalásul a jövendőre. De nem fogja elfeledni a söpredéket, az árulással üzérkedőket se. És el fog menni a keresztények Istenéhez, ostromolni fogja az eget, hogy addig engedje élni, annyi erőt adjon elernyedt izmaiba, hogy leszámolhasson a nemzet vagyonát és becsületét rabló hitványokkal. Oh, az a nap lesz a nemzet ünnepe! Akkor fog az igaz Isten örömkönyvt sírni köszönetképpen azért a háláért, amit ez a nemzet neki örömében adni fog. És akkor újra meg fogjuk koszorúzhatni elrabolt országrészeinken a nagyok szent sírjait és nekik is hálát fogunk adni, hogy megtanítottak hűségre e hazához, példát adtak arra, hogyan kell szeretni a fajt, melyből születtünk és amellyel szenvedni, amelyért meghalni dicsőséges kötelességünk. Megbukott a liberális sajtó mesterkedése A keresztény erők parlamenti összefogásán méltán megdöbbent liberális körök heteken keresztül mindent elkövettek, hogy a fajvédelmi koncentrációt diszkreditálják és eredményes továbbfejlődését meghiúsítsák. A körmönfont ravaszsággal keresztülvitt hadjáratnak egyik legfőbb és leghatásosabbnak látszó támadó eszköze az az állítás volt, amelyet a liberális sajtó unos untalan hangoztatott, hogy a keresztény fajvédelmi szövetkezés a miniszterelnök hátamögött távollétének kihasználásával akarata ellenére történt. Céltudatos szívóssággal próbálták a baloldali sajtóorgánumok a tájékozatlan közönség tudatába beleszuggerálni, hogy az egész pártok felett álló szervezkedés nem más, mint a Bethlen István személye ellen irányuló pártbomlasztó puccskísérlet. Ennek a sajtómanővernek — ismerve a liberális faji sajtó taktikáját és jóhiszeműségét — sok hitele ezideig sem lehetett. De a lehető legcsattanósabban cáfolta meg most az egész hazug mesterkedést és utasította a jámbor óhajtások világába maga gróf Bethlen István, aki visszaérkezve szabadságáról sietett kijelenteni, hogy a fajvédelmi koncentráció megszervezése tudtával és beleegyezésével történt. A miniszterelnök egyben ismét leszögezte álláspontját, amely híven eddigi programmjához ezután is a keresztény nemzeti alapokon gyökeredzik. A konkolyhintők és méregkeverők most már hosszú orral állapíthatják meg, hogy minden mahhinációjuk hiábavaló volt s hogy Bethlen Istvánt a liberális kisebbség sajtójának szirénhangjai és alázatos felajánlkozásai egy pillanatig sem tudták eltéríteni attól az iránytól, amelyet a magyar nemzet lenyűgöző többsége vall és amelyet fajvédelmi koncentráció szervezői is zászlóikon hordoznak. Bethlen István férfias és félreérthetetlen állásfoglalása országszerte nagy megnyugvást kelt, mert a liberális sajtó elszántan céltudatos és rosszhiszemű propagandája már-már eredményeket ért el a tájékozatlanabb közönség félrevezetésével és a tények meghamisítása útján való izgalomban tartásával.