Somogyi Ujsag, 1931. május (13. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
XIII. évfolyam s 98. szám Ara 10 fillér Kaposvár 1931. május 1., péntek Előfizetési érák: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: II. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. Termeltünk itthon Irta : Dr. Barthos Andor ny. államtitkár, országgyűlési képviselő A munkanélküliség problémája világjelenség és minden illetékes szervnek ‘’és államférfiúnak kötelessége, hogy ezzel a kérdéssel, ennek megoldásával speciálisan, magyar szemszögletből is, foglalkozzék. Szinte reménytelennek kellene tekintenünk a munka nélkül levők sorsát, ha iparunkat megfelelő védelem nélkül hagynék és annak fejlesztéséről nem gondoskodnánk. Köztudomású, hogy ma a legnagyobb protekcióval sem tudnak az emberei elhelyezkedni. A gyáraknál, kisebb nagyobb vállalatoknál nincsenek munkásfelvételek, hanem mindenüt csak üzemkorlátozás és üzemszüneteltetés. Ha csak az 1929. esztendő statisztikáját nézzük, látjuk, hogy egy esztendő alatt 86 ipari vállalat szűnt meg és 179 vállalat üzeme szünetelt. Az iskolát végzett fiatalság tekintélyes része nem tud- e helyezkedni. Sem hivataloknál, sem magánvállalatoknál nincs hely számára. A szabad pályákon is alig tudj boldogulni a sok okleveles gazda,, ügyvéd, orvos és mérnök. Őszintén megvallva, igen nagy kérdés az, hogy miért kell fenntartani a magyaróvári, debreceni és keszthelyi gazdasági intézeteket, nem is szólván a közgazdasági egyetemről. Termeljük a rettenetesen sok okleveles gazdát, pedig meglehetős kilátástalan, hogy a nagybirtokok, a jövőben, még csak eddigi terjedelmükben is, fenn fognak állani. Azonfelül pedig itt van a B. listai és a racionalizálás. Ez a két dologi is nagyon sok iskolázott ember ketéből ütötte ki a kenyeret. Nem vigasz számunkra, hogy ez másutt is igy van és hogy Németországban két nagy pénzintézet egyesülése alkalmával 3200 tisztviselőt bocsátottak el. Ma Európának a legsűrűbben lakott országa csonka hazánk, amely 92.600 négyzetkilométert vesztett területéből. A kivándorlás lehetőségéről beszélni sem lehet és bármilyen intenzív is a mezőgazdaság, mndig marad munkásfölösleg, amelyet elhelyezni nem tudunk. Az iparban, a technikának meg nem álló haladása következtében a gépek szerepe egyre nagyobb, itt tehát új néptömeg el nem helyezkedhetik. Legalább átmenetileg, de nem szabad elfelejteni az iparágak iparfejlesztő hatását, sőt bizonyos terjedelme mellett új iparágak keletkezését is. Más szóval ebben a tekintetben mégis van valami remény, annyi azonban bizonyos, hogy a nagy munkásfölösleget maga a mezőgazdaság keresettel ellátni nem tudja. Mi nem maradhatunk agrárország, mert nem szabad annak maradnunk! Elméletileg úgy áll a dolog, hogy a mezőgazdaságunkban termelt nyers- s anyagainkat itthon is kellene feldolásot szépen szálanként a kalász alatt átfogva a bal markukba szedik s a jobb kézben levő éles sarlóval jó hosszú szárat és alacsony tarlót vágnak. Az ember azt hinné, hogy ez az aratás szuszi-muszi munka. Tévedés,az ügyes női ujjak olyan gyorsan szedik marokba a kalászokat, mint a motola, egy-kettőre készen van egy helyes kis kéve. De hát miért sarlózzák s miért nem kaszálják a rozsot? — kérdezheti bárki. Talán ez is a külterjes gazdálkodásból folyik, azonban itt a természet különösen beleszól a gazdálkodásba. Az idő már annyira rövid, hogy a visszalevő veregetés és ónos egyéb mezei munka miatt a kézi cséppel végzendő cséplésre idő nem jut. A cséplést tehát az őrlési szükséglethez képest télen végzik gépekkel, mindenesetre elvégeznék a cséplést, de ahhoz nagyszámú gépre és lőhalálában való munkára volna szükség. Cséplőgépet én csak Limason bárónál láttam, parasztnál nem. A Szovjet alatt ezek az álapotok lassanként megszűnnek, mert a Szovjet fokozatosan áttér a belterjes gazdálkodásra, ezért szerzi be azt a rengeteg mennyiségű traktort, cséplő és egyéb mezőgazdasági gépet). Azért sarlózzák tehát a rozsot, hogy az így kapott kalászok szépen egymásra feküdve, össze nem kuszálva goznunk. Búzatermésünket tehát liszt — és ha lehetne — tarhonya vagy keksz alakjában kellene kivinni. Ha mód volna rá, nem az élőállatot kellene kivinni, hanem zsírt, füstölthúst, vagy szalámit. Erre kell törekednünk. És ha ezt máról-holnapra nem is tudjuk megcsinálni, de arra igenis van mód, hogy ne hozzunk be a külföldről 36 millióért gyapjúszövetet és 36 millióért selymet. — Tudjuk azt, hogy még asszony lesz a világon, lesz selyemruha is. Azt mondani tehát, hogy nem kell selyem, komolytalan dolog. De termeljünk itthon! Mussolini alkotó politikájának következtében a munkások légiói mentek ásókkal, kapákkal és kivágták a cserjéket, vad rózsafákat és mindenüvé eperfát ültettek, mert — ezt mondotta Mussolini — ez a kis selyembogár aranyat terem! Ezt , pedig nagyon könnyen megtehetnénk mi is! Arra kell törekednünk, hogy minden nyersanyagunkat, tehát a gyapjút, bőrt, stb. itthon dolgozzuk fel, mert mégis csak abszurdum, hogy kivisszük a bőrt és visszahozzuk erszény, bőrönd képében, olyanokban, amelyeket itthon is megcsinálhatnánk. Mert ha mi dolgozzuk fel a nyersanyagokat, akkor itt marad a munkabér és a vállalkozói nyereség, akkor foglalkoztatni tudjuk munkásainkat. Gyáriparunk termelése 10 százalékkal nagyobb, mint békeidőben ugyanezen területen volt, ezt a színvonalat tovább is tartanunk kell. A munkanélkül levőknek munkához, keresethez juttatásáról gondos-skodnunk kell, — még áldozatok árán is — ez ma az egyik legfontosabb kormányzati feladat. Névtelenek útja Írta: Hadifogoly (Minden Jog fenntartva) Gregor akart helyette egy másik foglyot hozni, de nem kapott, így aztán a csovással megegyeztem, hogy ad havi 45 rubelt, még hozzá adja a többi járandóságot és egyedül leszek a csordás. Volt már két betanított kutyám, tehát a csorda egyedüli őrizésére mertem vállalkozni. Simonékkal, ha előbb nem is, de a delelőn biztosan találkoztam, délután aztán a csorda mindig együtt maradt. A delelésnél a két kutya megkapta az ebédet, aztán lefeküdtek a kijárathoz , mi pedig aludtunk jó nagyokat. Elérkezett az augusztus. Ott fenn északon az augusztusban elvetett rozs kifejlődéséhez egy teljes esztendő kell, június helyett csak augusztus elejére érik be. Akkor már az aratással, takarodással, vetéssel sietni kell, mert az idő nem vár, máról holnapra itt a tél. Csuvasországban a rozs kezdett sárgulni, majd érni. Egyszerre megélénkült a határ s a szorgalmas népség hozzálátott az aratáshoz. Ott nem kaszával, hanem sarlóval aratnak s nem a férfiak végzik az aratást, hanem a nők: a roKaposvár, április 30. A váratlanul elhunyt gróf Festetits Vilmos kamarás, v. b. t. t. főrend, toponári nagybirtokos tetemét f. hó 1-én, pénteken délelőtt 10 órakor helyezik nyugalomra ideiglenesen a toponári sírboltban. A temetési szertartást nem dr Rott Nándor megyéspüspök végzi, minthogy akadályozva van a megjelenésben. A család érintkezésbe lépett gróf kerüljenek a szorosan bekötött kévékbe, a kévék kicsinyek és olyan simák, mintha kifésülték volna. Erre azért van szükség, hogy könnyen kezelhetők legyenek és hogy télvíz idején a nedvesség beléjük ne szivároghasson. A kasza után marokba szedett kévékbe, akármilyen jó kaszástól is származzék, egy kis kasza mindig belekerül s a kalászok sem feküsznek olyan rendben az ilyen kévékben, mint a kézzel marokba szedett kalászok a sarlózott kicsi kévékben. A takarodást, ahogyan a kis keresztek gyűlnek, a férfiak végzik, nem négyökrös szekéren, hanem a kis terméshez mérten, egyfogatú kocsin. A kazalrakás ellenben már külön tudomány. Ezt is a természet szabja meg: ott a kazlat úgy kell megrakni, hogy abba egy szemérnyi nedvesség be ne szivárogjon,, mert az egész télen az Isten szabad ege alatt marad. Olyan szép, valósággal művészi formájú kazlakat másutt sehol nem láttam. Ezek a kazlak nem szögletesek, hanem gömbölyűek, olyan magasak és olyan karcsúak, mint egy templomtorony. Sehol rajtuk egy hézag, vagy sülyedés, hepehupa nincsen. Olyan meredekek, hogy a hó lecsúszik, nem állhat meg rajtuk. A kévék a kazalban körbekörbe futnak és fejjel lefelé, csakMikes szombathelyi püspökkel,azonban lapzártáig tőle még nem érkezett meg a válasz, hogy jöhet-e. A temetésre különben nemcsak egész Magyarországból, hanem a külföldről is egybesereglenek az arisztokraták, társadalmi előkelőségek. A felsőház koszorúját Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház alelnöke, míg a megyéét Stephaich Pál alispán helyezi a ravatalra, nem merőlegesen állnak; szalmával betakarva egyáltalában nincsenek. Ha csépléshez megbontjálki a kazlat, akkor a körből csak teljes sort vagy sorokat szednek le úgy, hogy a leszedett sorok hiánya meg sem látszik. A téli cséplés a következőképpen megy végbe: a leszedett és nyirkossá vált kévéket fejjel lefelé egy pincehelyiség széles deszkával kibélelt mély lyukába helyezik. A pincét előzőleg faszénnel jól átfütik, a lyukat bezárják, a fejlődő gázt közvetlenül elvezetik; midőn a pince levegőjét jól áthevitették, a lyukba belerakják a kévéket. Az elzárót felnyitják, most a kévéket elnyelő lyuk felső nyilasát fedik be és a kévéket egy napig másfél napig állni hagyják. Midőn a kévék kiszáradtak, óvatosan kiszedik s a lyuk mellett lévőtiszta szérűn kézi cséppel kicsépelik. A nyert gabonát elviszik a szélmalomba, ahol azt egy kövön megőrlik. Ha fehérebb kenyeret akarnak, akkor a lisztet megszitálják, ha nem, akkor szőröstől-bőröstől megsütik. Ebből lesz az a fekete kenyér, amelyből a hadifogoly sohasem kapott eleget s mindig csak arról a fekete kenyérről álmodott s csak egyszer szeretett volna jóllakni belőle. ... (Folytatjuk.) Holnap délelőtt 10 órakoremelik gróf Festetics Vilmost