Somogyi Ujsag, 1932. július (14. évfolyam, 146-172. szám)
1932-07-24 / 166. szám
XIV. évfolyam * 166. számára 10 fillér Kaposvár, 1932. július 24., vasárnap Előfizetési árak: Negyedévre .... 2 penge --------- Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések árai Hasáb ^méterenként 10 Hl., ' ■■ ■■ 1 szövegrészben 15 fillér. — Hivatalos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szin Intermúban telefon: 5. sz. Mi történt Németországban? (pl.) A világsajtó baloldali, tehát nagyobb része Hindenburg diktatúrájának szereti nevezni a Poroszország belpolitikájában beállott fordulatot. A szélsőséges demokrácia hívei úgy gondolják, a diktatúra elnevezés eléggé népszerűtlen arra, hogy széles néprétegekben ellenszenvet váltson ki a nacionalista irányba kanyarodó német kormányrendszerrel szemben. Hogy valóban nyers diktatúrával, avagy a weimari alkotmányban gyökerező erélyes, de legitim államfői intézkedéssel állunk-e szemben, azt a lipcsei birodalmi törvényszék lesz hivatva megállapítani. Magyarországot a Német birodalom faelpolitikájának zajlása nemcsak mint világesemény érdekli, hiszen megcsonkított államunk élete függvénye az európai vezető hatalmak erőviszonyainak, hanem annál a párhuzamnál fogva is, amely a poroszországi marxizmus és a magyar fővárosba gyökeresedett szociáldemokrácia politikai mesterkedéseit tükrözi. Nem titkolhatjuk el rokonszenvünknket a porosz státusférfiak erélyes fellépésével szemben, mert ha 100 százalékban nem is fogadjuk el az előretörő hitlerizmus célkitűzéseit, Papen kancellár rendcsinálásában a nacionalizmus megerősödését látjuk. Rekapituláljunk. Mi történt Németországban? Ez év április 24-én zajlottak le a porosz választások. A porosz országgyűlésnek a háború óta mindig szociáldemokrata többsége volt, így a választások idején is a Braunkormány mögött álló marxizmus irányította az állam ügyeit. Az áprilisi választásokon Hitleréknyomultak előre, mégpedig nem közönséges mértékben, amennyiben 9 mandátumukat 162-re szaporították. 1 A Braun-kormány, mintha csak érezte volna a változó idők előszelét, a régi parlamenttel az utolsó napokban elfogadtatott egy törvényt, amelynek értelmében a miniszterelnököt csak kétharmad többséggel választhatja meg a képviselőház. Minthogy Hitler pártjának nem volt kétharmados többsége, a kormányválasztást nem lehetett megtartani. Ezért a szociáldemokrata miniszterek helyükön maradtak. Egyideig épületes látványt nyújtotta kisebbségben maradt szükségkormány parlamenti vergődése. A helyzet természetében rejlett, hogy a kormányalakítást új választások elrendelésével kellett előkészíteni." A zavaros átmeneti állapotot ,a kommunista párt két héttel a választások előtt, erőteljes utcai agitáció megindítására használta fel. A Német Birodalom legnagyobb államát és magát a fővárost is mármár polgárháború veszedelme fenyegette. Utcai barikádokon folytatott közelharc, 100 halott, ezernél több sebesült festették véresre a közelmúlt krónikáját. A kisebbségben maradt, de helyéhez csökönyösen ragaszkodó Braun-kormány tehetetlennek bizonyult a provokatív magatartást tanúsító szélsőséges elemekkel szemben. Itt egy pillanatra meg kell állanunk az események felvázolásában. A Braun-kormány »tehetetlensége« nem annyira helyzeti gyöngeségében gyökerezett, mint inkább abban a leplezett rokonszenvben, amely a marxizmust vékonyabb-vastagabb árnyalattal az ő pionírjaihoz, a 111. internacionálé mindenre elszánt csapataihoz kapcsolja. A kritikus helyzetben kiderült, — ha nyílt színen tagadják is —, hogy a szociáldemokrácia, még ma is, annyi szomorú tanulság után is vállalja hallgatagon a kommunizmus szálláscsinálóinak szerepét. Ez a felismerés adott alkalmat Papen birodalmi kancellárnak arra, hogy az államfő figyelmét felhívja a weimari alkotmány 48-ik szakaszának alkalmazására és az alkotmányban gyökerező jogánál fogva az államrend fenntartásában tehetetlennek bizonyult kormányt — remélhetőleg rövid időre — oktrojált kormánnyal cserélje fel. Miután a hosszú szociáldemokrata uralom alatt a kormányképes marxizmusnak éppen elegendő ideje volt arra, hogy a maga kipróbált és megbízható embereit helyezze el az államkormányzás és magasabb fokú közigazgatás előretolt pozícióiba, a rendcsinálás mandátumával kineve* zett Brachter kormánybiztost az új veszedelem fenyegette, hogy intéz*kedéseinek végrehajtásánál a kor* Hiányzásnak éppen legkényesebb ágazataiban bizonyos fokú ellenál*lással fog találkozni. A Braun-kormány eltávolításának szükségképp pont következménye volt tehát a legexponáltabb tényezőknek, így Senvering belügyminiszternek, Grzezinski rendőrfőnöknek, Weisser helyettes rendőrfőnöknek és Heymansbergi rendőrfőparancsnoknak felmentése. A belügyminiszter és vezérkarának makacs ellenállása igazolta azokat a feltevéseket, amelyeket a hautes police és a kommunistákk közötti csendes rokonszenvvel kapcsolatban a felmentettek személyéhez fűztek. Eddig az események. Nevezzék ezt bár diktatúrának, vagy alkotmányos eréllyel, ha von Papén drasztikusnak látszó rendcsinálássaal. polgári mentalitás visszahatása akar tenni a marxizmus és kommunizmást felforgató szándékaival szemben, megérdemli a művelt világ rokoni szenvét. Ilyen értelemben a berlini és brandenburgi események bátor és határozott lépést jelentenek Európa 1 .konszolidációja felé. A magyar közéletre nézve is tanulságot érlel a német példa: a marxizmussal idejekorán kell leszámolni, mert nem kormányképes és mint a forradalmak szálláscsinálója minden államrend számára imminnens veszedelmet rejteget magában. A Somogyi Újság eredeti tárcája Hogyan lett a Mózsi zsidóból költő? Irta: Noszlopy Aba Tihamér Mózsi zsidó nem a mostani világból való. Nem volt ő sem báró, sem miniszter, de még a kormányfőanácsos sem, hanem egyszerű kocsmáros volt 1700 körül a somogymegyei Kak-pusztán. Magyar nadrágban és csizmában járt, kacskaringós bajuszt és körszakállat viselt, mint később Kossuth Lajos. Nem foglalkozott irodalommal, de borpancsolással sem. Tiszta, könnyű homoki bort mért a csárdájába tévedt vendégeknek. ! ! Vendégeire büszke volt és büszke is lehetett. Nem tudta "Ugyan megérteni, hogy azok az urak, akik a homályos ivóban bőven eregették magukba a böhönyei fillert, miért szedik a gondolataikat csengő rímekbe de ezzel nem is sokat törődött. Úri szórakozás volt ez abban az időben országszerte, de különösképen Somogyban. Niklán a tekintetes, nemesi nemzetei és vitézlő Berzsenyi Dani urasig köpte ki hosszúszáru tajtékpipája mellől a rímeket, Bajomban pedig a Lillája után kesergő debreceni termésű Csokonai Vitéz Mihály és ennek poharjazó cimborái Pálóczi Horváth Ádám és Bezerédy Gergely mulattatták versezeteikkel az úri családokat. Nagybajomból gyakran ellátogattak a poéta urak Mózsihoz Kak-pusztára. A félszemü, kajbibajuszu öreg Mukucs fuvarozta őket s már útközben versben társalogtak a költők. Pálóczi Horváth Ádám odaszólt Szerédy Gergelynek: — »Ha elmegyünk mi Kakra, Felöntünk a garatra«. Hát fel is öntöttek becsülettel, mert Mózsi zsidó jó bort mért a hosszú nyakú, vastagtalpú üvegekbe.Elmondotta ezt versben Bezerédy Gergely ilyeténképen: — »Ádám, Ádám, Ádám! Mózsi jó bort ádám! * A kakpusztai csárda hangos volt a poéták mulatozásától és oda csalta a környék birtokos urait. Egyszer, amikor már fogytán volt a bor Mózsi hordóiban, felrakott két nagy hordót a szekérre, a csizmaszarát teletömte bankóval és befuvarozott Böhönyére, ahol a legjobb sillerbort vásárolta. Leáldozóban volt már a nap sáfranyos sugaraival még bucsúzót intett a somogyi erdős domboknak, a pirostetejű templomtornyoknak, amikor Mózsi elindult megtöltött két hordójával és rozoga szekerével Kakpuszta felé. Csendesen poroszkált a két öreg pej a homokos erdei után. Erősen sötétedett. A vrácsiki erdőben már utolérte az öreg este. Még szerencse, hogy a hold megvilágította az utat. Mózsi boldog derűben ballagott a szekér mellett. Jó vásárt csinált, Bora is volt, pénze is maradt a csizmaszárban elegendő. Az erdőtiszításra érve meghorkant a két vényebe. Mózsi is felocsúdott csendes ruésázásából. — Jehova! Hiszen ezek betyárok! — szólt ijedten magában Mózsi. Csakugyan. Az erdő sűrűjéből négy ló feje bújt elő, aztán ez a négy ló megindult lassan, nyugodtan Mózsi szekere felé. . — Állj meg zsidó! —■ kiáltott rá az egyik betyár. Mózsi megállította a lovait és illedelmesen köszönt: — Jó estét adjon Isten! A betyár nemviszonozta a köszönést, ehelyett rámordult a zsidóra: — Hol a pénzed!? A pénzem? — kérdezte Mózsi a világ legjámborabb arculatával, — a pénzem a hordókban van! — Na, hát akkor meghívhatnál egy kis kóstolóra! — szólt gúnyosan a betyár, fokosával beütve az egyik hordó tetejét. A négy betyár alaposan megkóstolta a böhönyei fillert. Jó kedvre derültek, el is énekeltek egy szép betyárnótát. Mózsi örült, hogy egy- két liter bor árán legalább az életét, és megmaradt pénzét megmenthette. A legszálasabb betyár azonban most olyat kívánt tőle, amire nem volt elkészülve. — Na zsidó, most addig nem megy tovább, míg egy szép verset nem mondtasz rólam. — Nem értek én ahho! — felelt Mózsi. — Nem-e? Hát a poéta uraktól nem tanultál meg verselni? Hát vagy mondasz rólam egy verset, vagy beütöm a másaik hordód oldalát és kifolyatom a borodat! Mózsi látta, hogy a betyár nem tréfál, de el is öntötte a méreg. Nekifohászkodott hát, egy nagyot nyelt s aztán szemébe vágta a betyárnak, a nekiszánt rigmust:• J — »Ahány szál fü terem Khlakhon, Annyi mennykő cshapjon nyakban !« A betyárok nem nehezteltek meg ez őszinte költeményért, még egyet hörpintettek Mózsi hordójából, azután megsarkantyuzván lovaikat, csak* hamar eltűntek az erdők sűrűjében. Mózsi pedig pár liter borral megfo* gyatkozva, de a Múzsáktól meg* iletve épségben érkezett haza a kakpusztai csárdába aggódó Rebeckajához.