Somogyi Ujsag, 1932. augusztus (14. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-02 / 173. szám

2 Trianon ügyében perújítást követelünk I* »»*1IU1IWI1 11 F* Nalpiren­d előtt Igmándy Aladár dr, a nagybajomi kerület o­­s­zággyű­­lési képviselője a vármegye közön­ségének tiltakozását tolmácsolta a trianoni igazságtalan büntető ítélet ellen. — Somogy vármegye törvényható­sága — mondotta — elhatározta, hogy minden esztendőben felemeli tiltakozó szavát Trianon ellen. Ez nem puszta szokás, hanem politikai szükség, mert az ország egységes akaratnyilvánításának elszakított vé­reinkre felpezsdítő hatása van. Beszédében a lausannei konferen­cia eredményeiből indult ki. A lau­sannei egyezménynek két eredményét látja. Az egyik az, hogy a győztes hatalmak megszüntették a hadisarc, vagy amint a diplomácia nevezi: a politikai fizetések követelését. A második eredmény az, hogy ez év őszén összeül az a világkonferencia, amely Középeurópa gabonatermelő államainak helyzetén lesz hivatva jó vitám. Magyarország helyzetének javulá­sa szempontjából a jóvátétel, terhek elengedése nem sokat jelent, mert hiszen m­ndörsze 20 év alatt fizeten­dő 200 millió pengőről van szó. Ne­künk hangsúlyoznunk kell, hogy ben­nünket a trianoni területcsonkítás tett tönkre. Nagynevű külföldi barátaink, Ro­­thermere lord, Mussolini, Borah sze­nátor »a perújítás elméletét« hirde­tik s remélnünk kell, hogy Trianon revízióját még a most élő nemzedék is meg fogja érni. A büntető judikatúra az egés£ világon még a rablógyilkosnak is megengedi, hogy — ha az Ítélkező bíróság a tényállás tekintetében meg­ volt tévesztve — perújítással éljen. Akkor ez a jog megillet minket is. A trianoni békediktátum is ilyen büntető ítélet. Tartalma az Ítélet rendelkező része. Indokolása a Mitt­berand-féle kisérő jegyzék. Ez az­­in­dokolás főbb pontjaiban téves tény­állásra van építve. A háborús felelősség kérdésében már tisztázottnak tekinthető az a tény, hogy az 1914. évben megtar­tott koronatanácson Tisza István gróf magyar miniszterelnök hangsúlyozta hogy Magyarország a háborútól nem vár területnagyobbodást. Téves a Millerand-féle kísérőjegy­zéknek az a megállapítás­a is, hogy az ország politikai határát azért kel­­lett így megállapítani, mert elkerül­hetetlen volt, h­ogy »egyes etnográ­fiai szigetecskék« idegen impérium alá kerüljenek. Hangosan tiltakoz­nunk kell e beállítás­ban, mert a trianoni békeparancsban nem nép­­szigetecskékről, hanem három és fél­millió színmagyar testvérünk elsza­­kítás­áról van szó. A népszavazást a Millerand-jegy­­zék szerint azért nem rendelték el, mert a társult hatalmak elfogadták Neubauer Ferenc dr­­. államtit­kár ugyancsak napirend előtt olyan irányú indítványt nyújtott be, hogy Somogy vármegye kérje a kormány­tól a devizaforgalmat korlátozó ren­delet visszavonását. Indítványát azzal indokolta, hogy a devizaforgalmat korlátozó rende­let­e,elsősorban a mezőgazdaságot sújtja. Évi 20 millió pengőre tehető az a veszteség, amelyet a mezőgaz­daság a kivitelnél szenved, de mi­vel a belső fogyasztás a kivitelnek 4—5-szöröse, 100 millió pengőre becsülhető az a kár, mely a mezőgaz­daságot a nyomott áralakulás kö­vetkeztében élt. Amíg nem volt transzfermoratórium és a devizákat a mezőgazdaságot terhelő függő köl­csönök, vagy egyéb­ köztartozások kamatainak törlesztésére lehetett fo­r­dytatni, addig még volt értelme a korlátozó rendelkezéseknek. A ren­delet mai formájában azonban csak a mezőgazdaságot sújtja. Végül in­dítványozta, hogy ennek a kérdésnek pénzügypolitikai és gazdasági megv­izsgálására független és objektív ítéletű világtekintélyeket, szakértő­ket kérjen fel az állam. A közgyűlés az indítványt vita nél­kül elfogadta. Az aulsnani jelentést Weissenbach a Magyar-osztrák monarchia népé­­nek 1919 őszén történt megnyilat­kozását a cseh, jugoszláv és román Nemzeti Tanácsok megalakításában. Tudjuk, hogy ez a tévedés. Az el­szakadás forradalmi terror következ­­ménye volt. — Ha van a világtörténelemben példa — fejezte be beszédét Igmán­­dy Aladár dr — ,a pennjításra, akkor a trianoni ítélet ennek klasszikus ese­te. A közgyűlés dörgő tapsorkánnal fogadta a tiltakozás bejelentés­ét. Szentiványi Béla kegyesrendi h. kormányzó indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy Igmándy Aladár dr beszédét teljes egészében jegyző­könyvben fogja megörökíteni és ki­­nyomatva a törvényhatósági bizott­ság valamennyi tagjának megküldi. Iván báró főjegyző enunciálta s te-­­kintettel arra, hogy a t­. bizottság tagjai azt kinyomtatva kézhez kap­ják, eltekintettek ,annak ismerteté­­­sétől. A számonkérőszék jegyző­könyvének ismertetése után, a la­punkban már ismertetett 1933. évi háztartási és egyéb alapok,, Kiss Angyal Ernő szolgabiró szabálysze­rű előlépésének bejelentése után a közgyűlés tudomásul vette, hogy Krieger Pál dr árvaszéki ülnököt az árvaszéki elnök állandó helyet­­tesítésével bízta meg a főispán. Bereknyei István (Szilvásszentmár­­ton) bizottsági tag felszólalásában a Kamara judváns közgyűlésén már elhangzott azon panaszt tette szóvá, hogy a vármegye területén vissza­élnek a vásártartó községek a vá­sári helypénzek szedésével. Megtör­tént, hogy egy gazda 3 pengő 50 fillért fizetett egy borjú után, amit 7 pengőért tudott eladni. Ne akar­janak a községek a vásárból meg­gazdagodni, azért arra kéri a köz­gyűlést és az alispánt, hogy a vá­­sártartó községek helypénztarifáitt egységesen szabályozzák. Bereknyei István felszólalására az alispán­­válaszolt és i­géretet tett­­arra vonatkozóan, hogy az egész megye területén revízió alá veszi és a középarányosság irányelve sze­rint egységesíttetni -fogja a tsegy­­pénzeket. A közgyűlés helyesléért vette tudomásul az alispán válaszát. Halmos Árpád dr tb. főjegyző je­lentette a tárgysorozat 6. pontjakép­­npit. hofolv a szil 00 tv "3?m­ járásban Ernő­ dr kormányfőtanácsos, kir. közjegyző elhalálozása fo után meg­üresedett egy adófelszólamlási bi­zottsági tags­ági hely 1932—1934­. évre titkos szavazással betöltendő. A főispán a szavazás tartamára fel­függesztette a közgyűlést. Az ülés­­megnyitása után fem­ncsalta a fő­ispán, hogy a szavazás eredménye­képpen Szoó Károly úrt választották meg a szigetvári adófelszólamlási bizottságba. Szigetvár község képviselőtestü­lete a báró Weinh­eim Viktor-féle alapítványi oklevél függelékének a felekezeti iskolák segélyezésére vo­natkozó részének, minthogy Sziget­vár területén ilyen iskola nincs, a­ módosítását határozta­­el. A köz­gyűlés Halmos Árpád úr referátuma alapján hozzájárult a módosításhoz, s azt jóváhagyás végett felterjesz­tik a­­kultuszminiszterhez. Bernáth Lajos dr aljegyző a v­ármegye gyám­i­­pénztárának 1931. évi mérlegét és »Az elhagyott­­gyermekek segélye­zése« című számla számadását is­mertette, mn­­ tudomásul v­ett a köze­gyűlés. Halmos Árpád dr tb. főjegyző je­lentette, hogy a póttárgysorozat egyetlen pontja értelmében Fejér­­vármegye tb. bizottsága átirattal for­dult Somogy vármegyéhez a kórház­fenntartó­­tö­rv­é­nyh­a­tósá­gaikra há­ramló újabb terhek tárgyában. Fe­jérvármegye kérelmére Somogy vár­­megye­­is felír a kormányhoz a kór­házi költségek megtérítésének u­jabb leszállítása ellen. Inkey Pál báró szólalt fel a kór­házzal kapcsolatban, szóvátéve, hogy sokszor szegény emberek ingóságait foglalják le kórházi tartozások miatt. Arra kérte az alispánt ,hogy mél­tányos esetekben, saját hatáskör­é­ben intézze el, hogy ilyen antiszo­ciális intézkedések ne fordulhassa­nak elő. Az alispán válaszában kijelentette, hogy ő maga is látja, hogy a kor­­m­ány által eszközölt és az állam­­kincstárt terhelő kórházköltségek újabb leszállítása antiszociális intéz­kedés. Bár a megye költség­vetésé­­ben ily célokra egy fillért sem irá­nyozhatnak elő, anélkül, hogy a polgárságot újabb pótadóval ne ter­heljék meg, amire gondolni sem le­het, mégis 1—2 esetben, amikor eg­zisztenciális kérdéseket mozgattja meg­ a kórházadósság, a saját ha­táskörében intézkedni fog. A közgyűlés fél 12 órakor a fő­ispán zárószavaival ért véget. Indítvány a deviza forgalmat korlátozó rendelet visszavonására — A harmadikat — feleltem. — Normál? — Az. Guszti bácsi és arpám meleged összeölelkeztek, engem pedig felka­pott a levegőbe az öregúr és jobb­­ról-balról pofoncsókolt. — Ki ez a bácsi? — kérdeztem apámtól. — Ez a bácsi édes fiam egy na­gyon nevezetes ember. Mindenki is­­meri itt és ő is mindenkit ismer, pedig nem idevaló, nem is somogyi, sőt nem is magyar származású, de izig-vérig magyarrá lett. Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1831-ben Al­sóausztriá­­ban Walpersdorfban született jú­nius 30-án. — Ilyen jól tudod? — Fiaim, Parail Gusztáv bácsit mindenkinek kell ismernie. Arról ne­vezetes, hogy a tizenhárom aradi vértanú közül négynek a keresztfia , anyjának tizenhárom gyermeke volt.­­ — Apám, ez nagyon érdekes! Hogy lett a bácsi a négy vértanúnak keresztfia. — Úgy, hogy 1831 -ben Galíciá­ban kitört a kolerajárvány s az ott állomásozó huszárok a pusztító vész elől hazafelé menekültek Ausztriába 1831 június 30-án érkeztek Wal­­persdorfba, Sina Simon báró birto­kára, ahol Guszti bácsi atyja, Parall József gazdatiszt volt. A tisztek Paralléknál szállásolták el magukat. A gazdatiszt nagyon szívesen fogadta a vendégeket, de sajnálkozását fejezte ki, hogy fele­sége, Szipek Mária Eliz nem vehet részt a kedves együttesben, mivel kisgyerek érkezését várja. A huszártisztek, akik nagyon jól érezték magukat Parail József ven­dégszerető otthonában, valameny­­nyien komának ajánlot­ák magukat, amit a tiszttartó és felesége öröm­mel el is fogadtak. A keresztapák pedig a következők voltak: Kiss Ernő őrnagy, Török Ignác százados, Lahner György fő­hadnagy és Lázár Vilmos hadnagy. Mind a négy tiszt 1848-ban a ma­gyar szabadságharc kiváló táborno­ka lett s mind a négy Aradon vér­tanúhalált halt. Kiss Ernőt és Lázár Vilmost agyonlőtték, Török Ignác és Lahner György bitófára került. Mély megilletődéssel hallgatta japám elbeszélését s elhatároztam,, hogy a kedves jó Guszti bácsit, aki magyar nőt véve feleségül, Kapos­­váron letelepedve egészen magyar­rá lett, egész életemen át tisztelni fogom. (Parall bácsi magas kort ért el. Mikor e sorok megjelennek, imázi évek óta csendesen pihen a kapos­vári keleti temetőben.­­Fekete m­ár­­ványsikrkó jelzi a helyet, ahol örök álmát alussza.) (Folytatjuk.) SOMOtÍKI VISVÖ 1932 augusztus 2 A pénzügyminiszter meghosszabbította a rozsda­­károk bejelentési határidejét A községi elöljáróságoknál kell benyújtani a földadó elengedését célzó kérelmeket Mint ismertté váltak azok a károk, amelyeket a közvetlen aratás előtt fellépett rozsda és hőguta okozott, felterjesztéssel fordult az Országos Mezőgazdasági Kamara a m. kir. Pénzügyminiszterhez, hogy az adó­elengedési kérelem beadására meg­állapított 15 naptól tekintsenek el a pénzügyigazgatóságok. Az Orszá­gos Mezőgazdasági Kamara felter­jesztése alapján a pénzügyminiszter oly értelemben utasította valameny­­nyi pénzügy-igazgatóságot és pénz­­ügyigazgatósági kirendeltséget, hogy ha az érdekelt birtokos a rozsda által okozott kárát az F. H. Ö. 38.­­§. 14. bekezdésében előírt határidőhöz képest elkésetten, vagyis nem a ter­més letark­aritása dejének kezdetét megelőzőleg legalább 15 nappal, ha­nem később, de legalább olyan idő­pontban jelentette be, hogy a kár még a károsult földrészleten meg­ volt becsülhető, ezt a bejelentésit a­ kellő határidőben beadott bejelen­tésnek tekintse s az érdekeltet elké­­sés címén ne utasítsa el. Ezt a rendelkezést szükségesnek tartjuk a gazdatársadalommal tu­datni, hogy tudomása legyen arról, hogy elkésett bejelentését is figye­lembe veszik, ha a bejelentés után a kár a helyszínen még felbecsülhe­tő, azt még bejelenthetik a községi elöljáróságnál, hogy a földadó elen­gedés részükre is engedélyezhető le­gyen.

Next