Somogyvármegye, 1905. június (1. évfolyam, 1-23. szám)

1905-06-01 / 1. szám

4 ember létére nem fogja tagadni, hogy erremindenesetre szükség van. Az osztrák parlament mindutasan megakadályozta a vámszövetség megújítását. De a kormány görcsösen ragaszkodott a régi állapothoz, annyira, hogy olyan szerződést, mint az olasz-magyar voltéletbelépteim. A viszonosság egyébként megsértetett Ausztria részéről azáltal, hogy a vámtarifát előre sietett elfonyódni, akadályozta Magyarországot abban, hogy az általános vámtarifát elfogadhassa. (Úgy van! Úgy van abaloldalon.) Nyilvánvaló tehát, hogy nekünk most önként folyó jogunk az, hogy az autonóm vámtarifát elfogadjuk. Nincs jobb bizonyíték arra, hogy az autonóm vámtarifát megkell teremteni, mint a német kereskedelmi szerződés. Részletesen foglalkozik a szerződéssel Kéri Vészit, figyeljen. Vészi József: Miért nem hívja Károlyi Sándort. Polónyi Géza: Úgy látszik, Vészi nem ■volt itt, mikor ő kijelentette, hogy a vámelkülönítés nem lehet csak egyes osztálykövetelése. Vészi József: Jól tudja, hogy én a külön vámterület alapján állok. Polónyi Géza: Tudom, hogy Vészi képviselő úr az önálló vámterület radikális híve, csak az a baj, hogy onnan küzd ezért, ahonnan a támadások jönnek (Derültség a balon). Kaas Ivor báró: Gyere át Jóska! (Derültség). Polónyi Géza: Kifejti, hogy Ausztria a német vám folytán olcsóbban jut a magyar nyersterményekhez. Másrészt pedig a német szerződésnek ily terményekre vonatkozó kedvezményeit csak Ausztria élvezi, mert hiszenMagyarországnak nincs ipari kivitele. Ez a vámszövetség. Magyarországot úgy verik el benne, mint a két fenekű doboz. (Helyeslés és taps a baloldalon.) No hát Kossuth indítványának célzata világos. A miniszter úr szeretné, ha mi akadémikusan követelnők a vámelkülönítést, de mi nem elégszünk meg a jogi állapottal, mi tényleges állapotot akarunk. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Az nem lehet álláspont, hogy nem megyünk vámháborúba. Akkor ne is csináljunk vámtarifát. A miniszter úr azt mondta, hogy az indítványt nem kell a bizottsághoz utasítani. Tehát tetszik érteni ? . . . Hieronymi Károly: Bizony én nem értem! (Zajos derültség). Polónyi Géza: Ugyan kérem, hiszen azt mondta, ha akarja fel is olvasom. Az a hibája a német szerződésnek is, hogy nem kerülhetett bizottság elé. Hieronymi Károly: Ezt nem értem! Polónyi Géza: Ha helytartó is, ezt magyarul meg kell értenie. Tisza István gróf: Ön folyton zavar ! Polónyi Géza: A t. miniszterelnök úrsmételten beismerte, hogy jobban ért a bankpolitikához, mint a vámpolitikához. Bizonyítja, hogy éppenséggel nem volna káros, ha önálló magyar bank létesülne. Szünetet kér. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után. Elnök: Az ülést újbból megnyitom. Polónyi Gézát illeti a szó. Polónyi Géza: A német birodalmi kormány, mikor a szerződésekbe bocsátkozott, jól tudta, hogy a magyar kormány illegális úton jár. Emlékeztet Posadovszky ittlétekor mondott beszédére. Oda is beszélt a karzatra. . . Felkiáltások jobbról: Oda is beszélt? Majd kijelenti, hogy a függetlenségi párt nem akar vámháborút. Vádolja a kereskedelmi minisztert, mert a magyar bazát rész kvalitásúnak mondotta. Sürgeti az adóreformot. Beszéde végén a Ház engedelmével rátér a nyelvkérdésre, mely — úgymond — végzetes félreértést teremtett a király és nemzet között. Ennek csak úgy lehet véget vetni, ha a király a nyelvkérdésben elismeri a nemzet jogát. »SOMOGYVÁRMEGYE« 1905. junius 1. Tisza István gróf miniszterelnök szólalt fel ezután és reflektálva Polónyi beszédére kijelenti, hogy azok ferdítéseknél és csavarásoknál nem egyebek. Majd Kossuthtal szemben a közös vámterület szükségességét igyekszik kimutatni és arra utal, hogy a külföldi kereskedelmi szerződéseket csakis a közösalapon kell megkötni, mert ez csak így üdvös. Jubiláló orvosok. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, május 31. Az egyre fejlődő tudomány a legnagyobb szerepet szánta az orvosi karnak, mert az orvos tudása őrködik legközvetlenebben az emberiség legfőbb java, annak fizikai és pszichikai egészsége fölött. Az ő hivatásuk elhárítani minden akadályt, mely akár az egyesek, akár a tömegek egészségét veszélyezteti. Örökös harcban állanak a leselkedő, veszedelmes kórokkal, amelyek lopva, orozva igyekeznek az emberek közelébe, hogy a pusztítás csiráit lerakhassák bennök. Az orvos csak akkor igazán hű kertésze az emberiségnek, ha a tudása, lelkiismerete figyelme szünet nélkül éberen áll őrt s minden veszedelmet felfedez tekintete. Néha az éberség gyors cselekvése rettenetes pusztításnak veszi elejét, amelyen elkésve sokszor a legfényesebb tudás sem képes már segíteni. Nemcsak a tudásában legyen határozott az orvos, de a lelkiismeretességben és éberségben is mindig legelöl álljon figyelme. Csak ha ilyen, akkor tölti be azt a helyet, amelyet a tudomány az orvos nehéz, terhes és igen sokszor veszélyes helyzetének kijelölt. A somogymegyei orvosszövetség legközelebb az emberiségnek három ily igazi, lelkes és avatott kertészét fogja ünnepelni. Nehéz, fárasztó munkában telt el mindhármuk élete, hosszú negyven esztendőt töltött el mindegyikük abban a terhes feladatban, hogy az emberektől távol tartsák a romboló, fenyegető betegséget. Kettő közülök ,vármegyénk szülötte, egyik az ország túlsó feléből, Sárosból került hozzánk ifjan, fiatalon és itt érvényesítette mindvégig tudását, hogy az emberiségnek hasznára legyen. A három jubiláns: Polányi Lajos dr. Kaposvár város főorvosa, Ungár Lajos dr. államvasúti orvos és Schön Jakab dr. nagybajomi körorvos. A somogymegyei orvosszövetség abból az alkalomból, hogy mindhárman30 évvel ezelőtt nyerték el okleveleiket, méltó ünnepeltetésben igyekszik őket részesíteni. Az ünnepség június hó 7-én, szerdán délelőtt 11 órakor fog lefolyni a vármegye székházának dísztermében, amely alkalommal több egyesület csatlakozik az ünnepséget rendező orvosszövetséghez. A jubiláló orvosok tevékeny és áldásos múlta nem szorul külön dicséretre, egyenként és összesen mindig azok közé tartoztak, kik a tudomány komolyságát a humanizmus gyengéd szellemével kapcsolták össze. Az ünnepelt orvosok életrajzi adata a következő: Polányi Lajos dr. született Csurgón 1840-ben. Orvostudori oklevelét Wienben 1864- ben, sebésztudori oklevelét 1866-ben kapta. Kaposváron 1869-ben telepedett le és két évvel később városi orvosnak választották meg. Királyi fogházorvossá 1879-ben nevezték ki. Ungár Lajos dr. Tolcsemcsen (Sáros megye) 1838-ban született. Orvostudorrá 1865- ben avatták, Budapesten. Még ugyanezen évben letelepedett Tabon, mint gyakorló-orvos. 1866-ban Mernyére költözött, honnan 1869-ben Kaposvárra helyezte át lakását. Toponári körorvossá 1877-ben választották meg. Mint a máv. orvosa 1872. óta működik. Schön Jakab dr. született Tabon (Somogy megye) 1840-ben. Orvostudorrá 1865-ben avatták Budapesten. Nagybajomban 1871-ben telepedett le, mint gyakorlóorvos. Nagybajomi körorvossá 1877-ben választották meg. E rövid életrajzi adatokat az illetők fáradhatlan, üdvös munkássága egészíti ki úgy, hogy egy-egy emberélet tökéletessége alakul ki belőlük. A jubiláris díszgyűlést társasebéd fogja követni a „Korona-szálló” dísztermében. Meghívókat csakis hivatalos személyeknek és testületeknek küldött a rendezőség, de úgy a díszgyűlésen, mint a banketten minden jelentkezőt szívesen látnak. Felhívás előfizetésre. Nem az igérésben akarunk nagyok lenni, de mindenkor a munkában. Uj lapot s benne uj szellemet adunk Somogyvármegye és Kaposvár város közönsége kezébe. Új, tiszta szellem ereje ébredez hazánkban, amely a régi korhadt oszlopokat súlyos csapásokkal döngeti és az évszázados politikai sötétség nyomasztó felhőit szétüzl Vakítón veti előre egy-egy ragyogó sugárkévéjét a felkelő új nap. Lelkünk melegségével üdvözöljük mi ezt az új napot, melynek fényözönében a gondolat és lelkiismereti szabadság a maga pompájában fog virágot hajtani. Ennek a szabadságnak leszünk mi törhetetlen zászlóhordozója, mert csak ezen épülhet fel a közjó. A pszeudo-liberalizmus órája nehéz viaskodással készülődik sírjába, de bármiként erőlködjék is, el kell pusztulnia ennek a hazugságnak, amely annyi időn át megbénította nemzetünk munkaképességét. Szebb idők reménye él a szivekben és mi arra szenteljük minden erőnket, hogy e reménységek megvalósulhassanak. Lapunk a „Somogyvármegye," mindenkor ott fog állani a küzdők sorában azok ellen, akik a pszeudo-liberalizmus durva hatalmából erőszakos fegyvert igyekeznek kovácsolni a nemzeti akarat megbénítására, elnyomására. Hatalmas fegyverré leszen mindenkoron kezünkben a kicsi acéltoll, amíg a közjó és nemzeti akarat eszméinek megvalósításéért küzdünk. A kicsi ólombetűk világából sarjadzik ki az emberiség jövendő fejlődése, haladása, megizmosodása. A régi súlyos kard helyét a a kis acéltoll foglalja el, a durva fizikai mérkőzés erőszakát a szellem diadalmas hódítása. A szellemi harcosok sorában csak a közkatona szerepet vállaljuk magunkra, de helyünket mindig híven, odaadással fogjuk betölteni. Modern és mindig változatos lapot igyekszünk a közönség kezébe adni, de e hivatásunknak csak úgy felelhetünk meg, ha a közönség bennünket pártfogol, támogat. Munkánkkal igyekszünk erre mindig méltóvá lenni. A „Somogyvármegye" naponta már a kora reggeli órákban a közönség kezében.