Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)
1906-07-03 / 149. (323.) szám
A Szerkesztőiség és kiadóhivatal: Kantrissy-utca 4. sz.,Bolteni-udvar. Interurbán-telefon : 128. szám. • HIRDETÉSEK: kizárólagos felvétele milliméter-árszabás szerint (Somogyvármecsye területén kívül) LEOPOLD GYULA Vidéki Lapok Központi Hirdetés Osztályában Budapest, VII., Erzsébet körút 41. szám. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Vidéken egész évre 20 K, fél évre 10 K, negyed évre 5 K. .— Egyes szám ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér. ---’ Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. tanárkongresszus. Kaposvár, július 2. A szeretet melegével üdvözöljük azokat, kik mint az országos polgári iskolai egyesület tagjai ma eljöttek városunkba, hogy tíz hónapi fárasztó munka pihenése helyett újból dolgozzanak a közjóért, a jövő polgári iskolájának megteremtéséért. Nálunk az ipar és kereskedelem még mindig mostoha gyermekei a hazának. S elég helytelenül, maguk az intéző körök sem törődnek azzal, hogy ez az állapot megváltozzék. Néha napján egy-két hónapra amolyan magyaros szalmalánggal fölbuzdulunk ugyan, s hirdetjük a nagyvilágnak, hogy — ha törik, ha szakad — megteremtük a magyar ipart s egy fabatkát érőt sem veszünk idegentől... z.linyi "Mit"smikttt) csak a régiben marad. Miért nem áll még iparunk és kereskedelmünk az őt méltán megillető magaslaton ? A szülők manapság is azzal fenyegetik hanyagul tanuló fiaikat: »Ha nem tanulsz, oda adlak — inasnak.« Hát a bukott diákok vállára nehezedik a haza ipara és kereskedelme ? Szüksége van a társadalomnak egy oly iskolára, mely művelt iparosokat és kereskedőket szolgáltasson a hazának. Mert a mezőgazdaság és ipar karöltve fejlődhetik legjobban. Példa rá Anglia, mely, mint nagy iparos állam, saját terményeinek egyúttal legjobb fogyasztója is. Talán nem is oly nagyon messze az az idő, midőn kereskedő és iparos pályára csak a polgári iskola négy osztályának elvégzése után léphet az ifjú. Akkor majd képesek leszünk itthonn is foglalkoztatni a munkás kezet s nem fognak véreink idegenbe vándorolni. Ez lenne a négy osztályú polgári iskola feladata, de a társadalom enynyiel nem ver meg. A p.ol-V,... ib.vUí, ICjlCC-í.. it, hagCji., teni kell. A közigazgatási pályán működők igen nagy récének például nincsen szükségük a főiskolai képzettségre, s ennek folytán a latin és görög nyelvre. Szükségük van ellenben gyakorlati ismeretekre, melyeket foglalkozásuk közben értékesíthetnek. Ezen ismeret Badin: Értem, főnök úr, hogy gúnyolódni méltóztatik velem. Az irodafőnök: Ugyan, hogy gondolhat ilyet? Badin: Ó, igen, főnök úr, ön gúnyolódik. Ön csak műkedvelő hivatalnoknak tart, aki tréfára veszi a dolgát... (Az égre néz.) Az isten óvja önt pedig attól, hogy csak negyedórát is átéljen az én életemből. Az irodafőnök: Ön bámulatba ejt ékesszólásával! Badin (rövid hallgatás után): Gondolkodott-e ön valaha a kishivatalnok sorsáról, aki semmiképen sem akar hivatalba menni, de aztán mégis kénytelen ezzel s azontúl folyton retteg, hogy egy szép napon kiteszik a szűrét ? Ugye, hogy mondhatom, főnök úr, hogy ez rettenetes dolog és lássa — én mégis élek! (Sóhajt.) Minden reggel igy szólok magamhoz: — Az istenem menj a minisztériumba, hiszen egy hete már, hogy felé sem néztél! — Erre fölöltözködöm s a minisztérium felé ballagok. De közben betérek a sörcsarnokba s megiszom egy pohár sört. Azután éétek nyújtását tűzte ki a hét osztályú polgári iskola céljául. Ennek az iskolának megteremtését óhajtja a városunkban megtartandó közgyűlés. Kaposvár polgársága örömmel és igaz magyar vendégszeretettel fogadja e kedves vendégeket. Érzi és méltányolja azon hivatás fontosságát, melyet az ország polgári iskolai tanársága betölt. E közgyűlés nem a közgyűlések megszokott menetében akar lefolyni, hogy azután a feledés homályába tűnjön, hanem reformokat akar létrehozni, mely a közoktatás történetében örökéletűek.Vajha siker koronázná azon nemes törekvést, mely a közgyűlés tagjait áthatja. Vajha megvalósulnának ami kdvös reformok ,*neyeknek ke-. VéSfdusvitelt !'l?.'/.'/?. ez érteke, melyek a magyar középosztály kiépítését eredményezik. Kedves vendégeink! Érezzétek jól magatokat közöttünk. Mindannyian örülünk jöveteleteknek. Isten hozott benneteket . Hivatalnok. — A „Somogyvármegye" tárcája. — Irta: Georges Courtéline. (Miniszteri irodafőnök szobája.) Ajtónnálló (jelentve): Badin úr! Az irodafőnök (gúnyosan): Ah tessék ! Végtelen örülök, hogy ismét láthatom. Már két hete nem volt szerencsém s ezalatt ön, Badin úr, egy kissé elhanyagolta a hivatalát. Talán beteg volt? Badin (alázattal): Nem, főnök úr. Az irodafőnök. Hál’ istennek de külömben is tudtam önről. A minisztérium orvosát ötször küldtem el önhöz, hogy tudakozódjék az ön állapota felől s mindig azt a választ kapta, hogy ön a sörcsarnokban van. Mondja csak, nem halt meg nagybátyja hirtelen gutaütésben ? Badin (szánalmasan): Nem, főnök úr. Az irodafőnök. Csodálom. De Badin úr — gondolkodjék csak rajta — talán valami családi esemény történt ezalatt? Rónai Sámuel: egyet s igy tovább ... Ránézek az órára s azt gondolom: — Ha a nagymutató a 12-esre ér, elindulok a hivatalba. — Amikor a mutató eléri a 12-es számot, nyugodtan ülve maradok s várok, mig az óra elüti a negyedet, majd a felet. S ekkor igy szólok magamhoz: — Most már késő, ma nem mehetek hivatalba. — Istenem, micsoda élet ez! Micsoda élet! (A főnök bámulva néz rá.) Badin (lágyan): Én, akinek oly jó gyomrom volt, aki oly pompásan aludtam, aki oly jókedvű voltam, — én már nem tudok örülni semminek! Amit eszem, keserű mint az epe. Ha utcára megyek, meglapulva somfordálok a falak mentén, mindig rettegek, hogy valamelyik följebbvalómmal találkozom. Ha hazamegyek, félek fölnyitni a postát, mert azt hiszem, megérkezett az elbocsátási levelem, ha alszom, akkor meg azt álmodom, hogy a miniszter kidobott. Mindig s mindenütt az elbocsátás réme fenyeget s úgy érzem magamat, mint a halálraítélt gonosztevő, aki fölött már ott lóg a bárd. Ó, istenem! (Összerezzen.)