Somogyvármegye, 1914. április-június (10. évfolyam, 85/2642-146/2703. szám)
1914-06-03 / 124. (2681.) szám
1/ 50MOGYVARMEGYE 1914. junius 3. ♦ Gázgyárat épít a város. Gázfőző demonstráció a Turulban. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, junius 2. Mint megírtuk, Kovács-Sebestény Gyula dr. polgármester hónapok óta beható tárgyalásokat folytat több gázgyári vállalattal egy Kaposváron építendő gázgyár dolgában. A polgármestert ez akciójára főként az indítja, hogy a tapasztalás szerint a villamosság ipari célokra való alkalmazása ma még nagyon drága és a közvilágítás állandóságának biztonsága végett is hasznos, ha a városban a villamosmű mellett gázgyár is van. Tegnap délután a polgármester meghívására a Turul-szálló nagytermében Kállay Sándor főmérnök azt demonstrálta nagyszámú előkelő hölgypublikum előtt, hogy a gáz hogyan alkalmazódik a háztartásban és mint fűtőanyag mennyiben felel meg olcsóság és hevütőképesség tekintetében a háziasszony igényeinek. Délután fél 5 órakor volt ez az érdekes r és s nem mindennapos demonstráció. A Turul-szálló nagytermének közepén egy pódiumon többrendbeli gázkészüléket állítottak föl: egy nagy gázkályhát, konyhakészünket, fürdőkályhát, vasalót és világító apparátusokat, kisebbet és nagyobbakat. A pódiummal szemben a meghívott népes hölgyközönség foglalt helyet, közbül-köztül egy-egy unatkozó férjjel, akit neje hozott magával. Azzal kezdődött az előadás, hogy Kovács-Sebestény Gyula dr. polgármester rövid beszédben üdvözölte a megjelenteket és elmondotta, hogy minő célt szolgál a mai összejövetel, hogy megismertesse az érdekelt nagyközönséggel azt a hasznosnak ígérkező berendezést, amit a város legközelebb a gázgyár létesítésével installál. Azután átadta a szót Kállay Nándor főmérnöknek, aki ismertette a gázfőzés, fűtés és világítás olcsó és praktikus voltát és ezt nyomban példákkal illusztrálta. Egy intésére megjelent a pódiumon Fáth Viktória kisasszony egy segítőlánnyal és egy nagy kosárból edényeket, húst, krumplit, lisztet, fűszereket, cukrot, és egyéb — egy nagy ebédhez való kellékeket — szedett elő. Hamarosan megpucolták a krumplit, a húst föltették a működésbe hozott gázkályhára, meggyúrták a tésztákat,mert többféle is volt, megsütötték a pecsenyét. Ez a demonstráció több, mint másfél órán át tartott és azzal végződött, hogy a hivatalosan lemért 1 óra és 34 perc alatt elkészült a gázrésón egy tízfogásos ebéd, amiben minden volt, amit csak egy ünnepi ebédtől megkívánhat az ember. A mulatságos és érdekes műveletet azzal fejezték be, hogy csinosan szervírozott tálcákon sorba kínálták a jelenlevőket a kész nagy ebédből és aki megkóstolta, nem győzte dicsérni az ételek kitűnő ízét. Ami persze elsősorban a szakácsnő kiválóságát bizonyítja, de egyben igazolja azt is, hogy a gáz szaga nem érzik meg az ételen. Végül a gázmérő órát mutatta be Kállay főmérnök és konstatálta, hogy a tízfogásos ebéd megfőzése összesen 18 fillér ára gázba került. Egy négyfogásos ebédhez ellenben elég 9 fillér ára gáz. Az előadókat és a szakácsnőt melegben megtapsolták és ezzel végződött az előadás. Háborúság az iparosok között. Az ipartársulat elnöke nyilatkozik. — Saját tudósítóinkról. — Kaposvár junius 2. Az egyesült ipartársulat és a kaposvári ipartestület hetek óta tartó harca szombaton új fordulathoz érkezett. Az ipartestület küldöttségileg kereste föl Kovács-Sebestény Gyula dr. polgármestert és az ipartársulat működésének fölfüggesztését kérte. Az ügyben ma megszólalt Szarka János, az ipartársulat elnöke, aki a következő sorok közlésére kért föl bennünket: Tekintetes Szerkesztő Úr! Már hetek óta a helyi lapok hasábjain cikkek jelennek meg az ipartestületek és a kaposvári ipartársulat közötti súrlódásokra vonatkozólag. Minthogy ezen körülmények nem fedik a valóságot, kérem, szíveskedjék nekem módot nyújtani ahhoz, hogy az ipartársulat részéről pár szóval a valódi ügyállást ismertessem s ezzel a nagyközönség előtt is bebizonyíthassam, mennyire alaptalanul és méltatlanul éri az ipartársulatot az ipartestület fölfújt, személyeskedő eljárása. Több mint két éve, hogy a kaposvári egyesült ipartársulat a magyarországi rokkant és nyugdíjegylettel való fúziót határozta el, mert az ipartársulat a nyugdíjegylettől olyan nagy ellenszolgáltatást kapott volna, hogy tekintve a társulat csekély vagyonát, az egybeolvadás az összes tagok egyhangú elhatározásával résszére kívánatos volt. A társulat határozata már régebben fölterjesztetett a kereskedelemügyi miniszterhez, aki az érdemi határozathozatalt formai okokból mellőzte, mert az alapszabályok idevágó rendelkezése a minisztérium részéről velünk ellentétesen értelmeztetett. Ezután történt, hogy a társulat az alapszabályok módosítását határozta el, mert egyrészről az 1874-ben létsült régi alapszabályok a mai megváltozott viszonyok között az á alapítók által kitűzött célnak nem felelnek meg, másrészről pedig nyíltan és őszintén kifejezve, a minisztérium nézete folytán nem alkalmasak az egybeolvadáskeresztülvitelére. Ez utóbbira pedig éppen az egyesült ipartársulat alapítási vezérelve miatt volt szükség, amely szerint a társulat tagjai anyagi előnyeinek előmozdítására, temetkezési költségek fedezésére, elaggott, vagy munkaképtelenné vált tagok, azok özvegyei segélyezésére alakult. Ezt a fő célt vélte azipartársulat az alapszabályok módosításával keresztülvihető egybeolvadással elérni. A nyugdíjegylet a tízszeresét biztosította annak, amit a társulat kis vagyonából nyújtani képes. A társulat választmánya még ezt időben kimondotta, hogy régi alapszabályok alapján több tagot nem vesz föl. Az ipartestület akciónk meghiúsítására, lábán, hogy törekvésünk sikerülni fog, szerette volna a társulat vagyonát az ipartestület javára megszerezni. A nyílt ellenségeskedés az április 8-iki választmányi ülésen tört ki, amikor az ipartestület vezetősége elhatározta, hogy a társulatba új tagok beléptével magának többséget szerez azért, hogy az ipartársulat vagyonát a maga részére megszerezhesse. Csakugyan, be is jelentette 58 iparos belépését, akiknek fölvételét a társulat a még érvényben álló régi alapszabályok 6. §-ának 1. pontja alapján megtagadta azért, mert ez a tagfölvétel nyilvánvalóan a társulat érdekei ellen, csak arra irányult, hogy az ipartestület ekként magának többséget szerezzen s a társulat érdekeivel ellentétes vezetőszerepet magához ragadva, a társulat vagyona fölött érdeke szerint, a maga javára döntsön anélkül, hogy a mintegy négy évtizeden keresztül tartó és a széthúzó magyar viszonyok folytán küzdelmes munkával és egyes iparosok áldozatkészségével összeszerzett vagyon, minden ellenszolgáltatás nélkül a testület tulajdonába menjen át. Hogy mennyire önző az ipartestület törekvése, mutatja az a körülmény, hogy a társulat fölajánlotta, miképp adja meg azt, amit a rokkantegylet megadna, ő azonban ezen fölhívást még csak tárgyalásra sem fogadta el. Ilyen helyzetben, minden igazságos és elfogulatlan ember előtt érthetővé válik, hogy az 58 jelentkező tag fölvétele tárgyában az ipartársulat csak az elutasítás formájában határozhatott. Igaz, hogy az ipartestület, mint törvény által statuált hatóság nem is vállalhatja magára azokat a feladatokat, amelyek az egyesült ipartársulat céljául kitűzve vannak, de éppen azért ne is törekedjék ezen célok kivitelére való ingatlan megszerzésére. Ez a valóság és azt hiszem, ez az ügy helyes fölfogása is. Soraim közzétételéért köszönetet mondva, vagyok Kaposvár, 1914. június 1-én kiváló tisztelettel : Szarka János. Kovács-Sebestény Gyula dr. polgármester szombaton a nála járt ipartestületi küldöttségnek ígéretet tett, hogy ebben az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot indítja meg. Ez a vizsgálat fogja majd tulajdonképpen tisztázni a helyzetet. ,,MODIONO" CUIESPECIOUTE A LEGDRÁGÁBB ME A A . LEGUTÓBB ! /TrantM^Aaru^cMrrjJl /nnfonuuitCam^yfle. amjrficLpMiMpGnrJp&me n/tr/n 'WZ/nAjornó&accC /x védjem am/x/^ánéAilánááa Főraktár: A MAGY. KIR. DOHÁNY-NAGYÁRUDÁBAN.