Somogyvármegye, 1916. január-március (12. évfolyam, 4/3155-74/3225. szám)

1916-01-06 / 4. (3155.) szám

­ V 4 S a szent karácsony éjszakáján Im’ most kétezer év után, A magváltónak fedde hangját Mint hogyha zúgni hallanám: „Ti embarak, kétezar éve Tanu­lak szent igére s nem tudjátok Még most se, mi a szeretet? Nem tudjátok, hogy itt e földön Éltetek színig szenvedés, S hogy üdvözöljetek: utána Egy emberélet is kevés!" . . . S feddő szavát kisérve, ime Szelíd szemével széttekint. S vad ellenségeink’ meglátva, Kezével némán arra int És szól: a szent igéért küzdni Fiaim, nem bűn, nem is vétek, Csak küzdjetek tovább is érta S szent győzelem lesz a tietek ! Menjünk, siessünk Betlehembe Szent karácsony ünnepén. * Zúgja viharzó hangon végig Száz torokból száz hős legény, Kicsiny családunk szép hazánkban Ma zsoltárokat énekel S templomba indul szent misére S fohászát hozzánk küldi el. Ne légy te bus, kicsiny családunk Szülőnk, hitvesünk, gyermekünk, Imádjátok csak a Megváltót Titeket megvéd fegyverünk. A Megváltó beszél ma hozzánk S a szent hitet önté belénk, Ma szenvedés talán részünk, De a győzelem a mienk. Ma szenvedés talán a részünk, De mi értetek szenvedünk. Tiértetek ontjuk ma vérünk, Szülőnk, hitvesünk, gyermekünk. Értetek, kik aggódva kérdik : Vaj’ él-e még s hol van fiunk? Boruljunk az ur zsámolyára, Hős fiunkért imádkozzunk. Csak imádkozzatok hát értünk S hogy győzzön dicső fegyverünk, Meghallgatja az ur, imátok Szülénk, hitvesünk, gyermekünk! Körmendy Lajos. " A negyedik szám: „Óda Bauer ez­redes úrhoz", melyet ugyancsak Körmen­di dr. irt, a Halászi Lajos szanítész adott elő. Felejthetlen pillanat. A tisztikar s legénység mint egy ember éltette, ün­nepelte vitéz ezredesünket. Talán még az oroszokhoz is áthallatszott a zajos éljen­zés, mert egyszerre vadul lövöldözni kezdtek. Szerencsére csak pár gyertya esett le a karácsonyfa tetejéről. Hadd álljon itt a költemény: ÓDA (Bauer ezredes úrhoz). Ledobjuk magunkról köznapi ruhánkat S felöltözünk im a szent ünnepi mezbe, Mint az igazhitű, ha imára készül, Mielőtt Alah szent templomába menne. Lelkünkből kiűzzük ami gyarló benne, Szivünket ne érje se gond, se a bánat, Mint hogyha az élet csupa öröm lenne, Dalolva köszöntjük ma kis Jézuskánkat. Dalolva köszöntünk ezredesünk téged, Szivünk leghőbb vágya küzdeni te véled. Véled, ki velünk vagy a bajban, a vészben, Mint atya fiáért száz halálra készen. Száz halálra vagyunk mi is érted készek, Érjenek bármi nagy kínos szenvedések. Hogyha a te szived, lelked, szemed vélünk. Szembeszállunk vele, semmitől se félünk, Semmitől se félünk, éhezünk és ázunk. Dicső ezredesünk te vagy a mi várunk. Te védsz meg bennünket s viszel diadalra. Veled száguldozva megyünk száz rohamra. A Kárpátok bérce, a Bug, Kamionka, Dobrotnoc, Krupicé, Ikva Sapanowka. Ahol most ma nehéz harcok után állunk, Mind e dicsőségért csak tégedet áldunk. Vezess hát bennünket továbbra is — kérünk, Hogy sok dicsőségből vehessük ki részünk. S bár e dicsőséget nem adják itt ingyen, Nehéz munkádért majd megfizet az Isten. Mi pedig neked most Karácsony éjen, Megfogadjuk a kis Jézus szent nevében, Hogy ameddig élünk és erős korunk bírja, Itt az orosz föld lesz az oroszok sírja. Az énekkar második száma követte ezt, majd Freiszberger kapitányhoz irt költeményt szavalta el nagy hatással Zu­­rek János az agrár bank tisztviselője. Íme a költemény: Karácsonyi ének {Freisberger kapitány urnak). Vitéz kapitány ur jelentem alássan, Karácsony este van, szünetel a munka. Nem lövünk ma este, nem bántjuk az ellent, Akárhogy is prüszköl, ingerel a muszka. Áldás és békesség uralkodjék nálunk, Hadd szálljon a mennybe áhitatos ének, A kis Jézuskáé legyen a ma este, Holnap aztán újra lehetünk vitézek. Vitéz kapitány úr jelentem a lássan, Erre most mi felénk hűvös szelek járnak. Jól esik hát kissé meghúzódni szépen, A karácsonyfánál a szegény bakának. Karácsonyfa fényén kissé átmelegszünk, Lelkünk mélyen forró igaz érzés támad, Nem csak fegyverrel, de lelkesedő szívvel Védi dicsőségét a hatodik század. Vitéz kapitány úr jelentem alássan, Eddig se volt panasz a rosseb bakára, De hogy im másodszor lopta el a muszka Szent karácsony esténk — nagy lesz ennek ára, Megfizetünk érte magyar becsülettel, Megsínyli jól tudom apraja és nagyja, Kikezdjük a bestét, mint száz hős csatában, Nehogy még valaha kikeljen a magja. Vitéz kapitány úr jelentem alássan, Otthon kis családunk, ami kicsiny házunk De szomorú lehet most Karácsony este, Nem tudja, nem fejti ki a kapitányunk, Hej, ha tudná, hogy te vagy századunk atyja, Tudom hálát zengne, énekelne lágyan, S ő is áldna téged, amiként mi áldunk. Vitéz kapitány úr jelentem alássan. A szózat után Freiszberger Vilmos kapitány nótáinak eléneklésével bezárult az ünnepség. Az utolsó nóta ez volt: ■ 1 . Szerezze be alkalmi ajándék tárgyait BOSOVITZ ANTAL és órás és ékszerészeknél KAPOSVÁROTT, Korona-szálloda épületében. Te kis tett«­ a háborúra, nagyon jutányos áron adunk ki mindennemű dics és ékexortárgyakat, Éknanok javítá­sát és vangyürük bélelését arannyal, asziszt«!­ölesén vállaljuk, Gtajavité műhely és «gysdüll véenSh! »5- terna. Nagy raktár tábori látcaüvakben. Vidékre káv­éi*«! küldünk választékot. tottimrbán anafea 144. BÖMüGYVARMIKÜYE 1916. január 6. ?»" Somogyország — Volhyniában I. Szép Somogyország határa Innen, hej, de messze van, Muszkaföldön hős rohamra Indul százezer magyar. Fut a muszka egyre jobban, Hős magyar vér kergeti, Volhynia nagy lapályát Mint a sáska ellepi. Fuss tovább atyuska népe Ahogy lábadtól telik. Hős somogyi bakák azért Utad mégis elnyesik. Betörtél, hej, szép hazánkba, Ennek árát megadod, Vagy elpusztulsz mindenestül, Vagy a fegyvert lerakod. II. Cseremhának havas bérce Megtanított emberségre, Elment hősi kedved, Kilóg már a nyelved. Ugy­e, muszka, fáj nagyon ? Dobrotornál, Krupiecnél Rohamunktól megijedtél. Elég volt a jóból, Rosseb a bosnyák sógor Rád csörrentett, h­­j, nagyon. III. Sopanovi hős csatában Rajtad ütött a brigád. Nem tudjuk most, mi a terved Mit sütsz, főzöl odaát. De a rosseb a bosnyák sógor Veled szemben résen áll. Mi volt, — csak kezdet, Most lesz csak véged, Mert most a végzet Sújt le rád. IV. Véres brigádunk Ragyog a fénye, Magyar hazának Dicsőségére. Végigszáguldott száz csatán Az Ikva partját Meddig szem ellát, Megőrzi véres Piros brigád, Piros brigád. Véres brigádnak Ragyog a fénye, Magyar hazának Dicsőségére. Végigszáguldott száz csatán Az Ikva partját, Ameddig látunk, Végig megőrzi Véres brigádunk, Freisberger Vilmos.

Next