Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1895

Alkalmi beszéd az ifjúsághoz a millenniumi ünnepélyen. Kedves tanulók ! Ama kegyelet, ama forró gyermeki szeretet, melylyel mindnyá­junk édes­anyja, a magyar haza iránt viseltetünk, magasztosabb és hódolatteljesebb sohasem volt, mint a mai napon, midőn annak ezer éves születésnapját ünnepeljük. Oly ünnep ez, kedves tanulók, melyre minden más állam büszke lehetne, de a­melyet csak nagyon kevés utánozhat. Épen ezért örömrivalgva harsannak meg a trombiták, dia­dallal lobognak a nemzeti zászlók s a lelkesedés viharos hullámai ellenállhatatlan erővel terjednek a magyarság éltető szivéből, a fővá­rosból, mindenfelé. E szétáradó lelkesedés visszhangra talált ezen intézet falai között a mi sziveinkben is s arra ösztönöz, hogy „emlé­kezzünk régiekről“, kiknek létezésünket köszönhetjük. A régiekről való emlékezés nemcsak érdekes, de hasznos is ; tanulságot és reményt menthetünk belőle a második ezer év küszöbén. Azt mindnyájan tudjuk, hogy Árpád fejedelem és vitéz népei fegyverrel szerezték meg számunkra ezer év előtt e birodalmat. Óriás erő, rettenthetetlen bátorság volt­­ bennök, hogy képesek voltak annyi idegen nép között itt hazát alkotni. Ez természetesen csak úgy történhetett, hogy nemcsak vitézebbek, de emelkedettebb gondolko­zásnak, nagyobb erkölcsi erővel bírók voltak az itt talált népeknél. E magasabb erkölcsi erőnél fogva a fegyveres hatalmat nem arra használták föl, hogy a legyőzött népeket kiirtsák, vagy rabszolgákká tegyék, hanem hasonjogú polgárokként ölelték keblökre. Tehát már akkor a szabadelvűség és emberbaráti érzelmek talajára igyekeztek az országot alapítani. E magasabb erkölcsi erő tette hivatottá ősein­ket arra, hogy itt hazát alapítsanak, e magasabb erkölcsi erőnél fogva írta a történelem már ezer éve e hazát a magyarok nevére. Hogy a magyar nemzet nem enyészett el, mint a népván­dorlás alkalmával Európába jött népek, a hatalmasabb hunnok, avarok, besenyők stb., hanem maradandó hajlékra tudott a földön szert tenni

Next