Soproni Hirlap, 1930. december (17. évfolyam, 275-297. szám)
1930-12-02 / 275. szám
2 stöszi mosoly Pazar szép idő van András napján. A búcsúzó November jó kedvében van. Alighanem ismeri az András napi babonákat s ezek egyikéhez folyamodott, hogy megtudja a jövendőt. És alighanem szépet álmodott, mert mosolyogva ébredt. Vagy talán hiúságból pazarolja reánk báját, hogy szívesen emlékezzünk reá. Amennyi szeretetreméltóság képzelhető, azt mind előszedi tarsolyából. És bármennyi keserűség ért is bennünket e hét folyamán, mind élfeledtük a búcsúzó November mosolyáért. És arcunkon elsimulnak a ráncok, mint mikor találkára megyünk. Hát én valóban találkára megyek. A természetnek vagyok szerelmese; hivó szavát most is hallom s megyek mint a holdkóros a fény után. Az ég derűs, de ezüstös fehéren fénylő felhőréteg is van rajta. Olyan finom, mint karácsonyi almán az aranyfüst. Vagy mint mikor a szép asszony üde arcára egy kevés rizsport hint. Nem is felhő az, csak valami csipkéből szőtt sejtelem. A Zettlék villája során csupaszon állanak már a vénülő akácok és ágaikon többszörös csonkítás nyoma látszik. De van ott egyéb látnivaló is. Ahol a fa törzse ágakra szakad, a nyeregben üdén zöldel a farkastej, meg a láncffí. Ezek még nem hervadnak, s jó lakásuk öléből kémlelik az időt. Voltakép albérlői az akácnak, de bért alig fizetnek. És házi uruk nem tud felmondani élősdi lakóinak. Háztulajdonosaink láthatják ebből, mennyire igaz bölcs Akiba mondása, hogy nincs új a nap alatt, íme a példát a növényvilágból vette a kormány, mikor a lakásrendeletet megalkotta. Virágot már alig látni. Egyik-másik kertben ingatja csak fejét az őszi rózsa. Hova lettek társai? Nyilván a temetőbe vándoroltak Mindszentek napján. A rét pázsitján azonban még virul a pipitér, sárga fejecskéje körül hófehér partedli. Hova lettek udvarlói, a tarka pillangók? Csak egy barnapiros lepkét láttam utamon, az sem szállt virágra, hanem kiterjesztette szárnyait a nap felé. Alighanem azon töprengett, hogy mit ér az élet így magányosan. A Vashegyen vagyok. Nincs közelemben senki. Szellő sem fáj, madár sem jár. Hol vannak ma a madarak? Előző karcolatomban még irtam a rigókról, harkályokról, cinkékről. Most egyet sem látok. Talán sztrájkba léptek? Bizonyosan megnehezteltek rám, hogy olyan röviden irtam róluk. Ünnepi itt a csend. Itt is áhitatos, mélységes hallgatásba merül minden. A város mintha kihalt volna, csak sejtem, hogy odalenn a város él, zajong, hogy a korzón szép hölgyek és daliás urak járnak. Elnézem a tölgyeket. A nagyok egészen csupaszon állanak. Alig egy-két levélke barnállik rajtuk, mint bérházon a lakáshirdető cédula. De a cserjéken rajta maradt a levéldísz, csak rőtbarna a színe. Megpróbálom leszakítani. Erősen állja a próbát. Inkább kettészakad, de a tőrül nem válik le. Mekkora ragaszkodás. A nagy Prohászka püspöktől hallottam egyszer éppen itt Sopronban, hogy a tölgy cserje levele, milyen szívósan odatapad a tövéhez. Csak tavasszal válik le róla, mikor az uj rügynek kell helyet adnia. Vájjon az emberek is igy ragaszkodnak otthonukhoz? A Károly-magaslat kilátójáról hosszasan nézem a szépséges tájat. A még kék, áttetsző, selyemfátyolrojtok rajta, amell a homályba burkolt Schneeberg, fehér turbánjával. Ahol az ég a földdel ölelkezik, ott szürke pasztellszínekbe mosódik a táj. A Fertő halvány kék színe vastag arany keretbe van foglalva, a nádnak a fénye aránylik ide. Csodálatos látvány. Keresem a lelkét a tájnak és rájövök, hogy van lelke, hogy piheg él, sőt mosolyog. Nyári díszétől meg van fosztva, de így is szép. Olyan, mint a fiatal leányka, ki mámoros báli éjszaka után odahaza még nem tud lepihenni, hanem pongyolában odaül a tükör éli és nézegeti magát, gyönyörködik a maga szépségében A táj is csak most vetette le nyári ruháját. Már készen várja nyoszolyája téli pihenőre, de ő még nem akar szunnyadni hanem nézegeti magát a Fertő tükrében. Alighanem meg van elégedve magával, mert mosolyog hozzá. Ám mosolya olyan titokzatos akárcsak Leonardo képén Mona Lisa arca. Ki tudná megmondani, mi rejtőzik e mosoly mögött? Talán i festő tudta. De az is lehet, hogy csak maga a szépséges Gioconda volt ez édes titok tudója. Ilyen sokat sejtető, bájos mosolya van ennek a tündéri tájnak is. Csak gyönyörködni tudunk benne, de titkát hiába fürkésszük. Vannak titkok, amelyeknek a megfejtését az Isten magának tartotta fenn. Ráhel László. SOPRONI HÍRLAP 1930. dcember 2 A soproni MANSz kiállítása és karácsonyi vására A soproni MANSz a pénzügyigazga- tóság palota első emeletének két szom 1bájában (20as számi ajtó) kiállítást és karácsonyi vásárt rendezett, mely vasárnap délelőtt nyílt meg. A kiállítás anyaga páratlanul gazdag és értékesebb a tavalyi kiállítás anyagánál is, melyről pedig a látogatók elragadtatással beszéltek. A szebbnél szebb kézimunkák között találunk írásos, sárközi, torockói és mesterkélt munkákat, ügyesen és ötletesen alkalmazva a legkülönfélébb anyagokra. A kiállított gyermekruhácskák hímzettek és nagy gonddal készültek. De megtalálunk a kiállításon a leheletkönnyű csipkéktől az erős vászonra dolgozott térítőig mindent, amit a női találékonyság és ízlés kigondolhat. A vidéki MANSz-szervezetek különösen az egri és szekszárdi ugyancsak gazdag küldeményekkel gazdagították a kiállítás anyagát. A szekszárdi száda, a tolnai magyar asszonyok küldeménye Sopronban is keresett cikk: nyári ruháknak és ágyterítőknek vásárolják. A soproni MANSz kiállított háziszőttes vásznairól külön is meg kell emlékeznünk. Elsőrangúak az ebből a vászonból készült gyermekruhácskák, himes szőttesek és kézimunkák. A MANSz-műhely egy másik, ugyancsak kiállított gyártmánya: a zászló vászon, szintén elsőrangú minőség. A kiállítás csütörtök estig marad nyitva. Már idáig is sokan látogatták és a látogatók között számos vásárló is akadt. Ez érthető is, mert hiszen a kiállított tárgyak majdnem annyira olcsók, mint amilyen jó anyagból és ízléssel készültek. Egyetlen hely sem maradhat üresen szombat este a Kaszinóban, a pozsonyi magyar dalosok hangversenyén Amint már többször is közöltük, a pozsonyi Toldy-Kör 67 tagú dalárdája december 6-án nagyszabású hangversenyt rendez a Kaszinóban a Soproni Magyar Férfidalkör meghívására. Már abból a tényből, hogy a polgármester felhívására a város közönsége örömmel jelentkezett a dalosok elhelyezésére, következtetni lehet, hogy a testvérváros dalosainak soproni szereplése nagy társadalmi eseménye lesz városunknak. Társadalmi jelentőségén kívül művészi esemény is lesz a Toldy-Kör hangversenye, hiszen emlékezetes budapesti vendégszereplésük alkalmával a fővárosi sajtó úgy emlékezett meg róluk, hogy tudásuk nem sokkal marad mögötte a világhírű Budai Dalárdának. Ajkukon a gyönyörű magyar dal fog szárnyalni a szabad Sopronban, mintegy üzenetül a Felvidékről, a felvidéki magyarság elgyötört szívéből. A Soproni Magyar Férfidalkör a hangversenyre szóló jegyeket Horváth könyvkereskedésében helyezte el és azok elővételben már kaphatók. A jegyeket, amint örömmel láttuk, tömegesen viszik és reméljük, hogy ezen a hangversenyen nem akad egy üres hely sem a kaszinóban. Hisszük is, hogy városunk minden számottevő tényezője megjelenik ezen a szép magyar ünnepen, amilyenre csak ritkán lehet alkalom. Százszázalékos kiegyezést ajánlott fel hitelezőinek a fizetésképtelen Vászon- és Szövőgyár R.-T. A törvényszék elrendelte a kényszeregyezségi eljárás megindítását és vagyonfelügyelőt rendelt ki Már a múlt héten köztudomásúvá vált az egyik legtekintélyesebb soproni vállaltnak, a Vászon- és Szövőgyár Rtnek a fizetésképtelensége, amelynek gyártelepe a kőhidai fegyintézet épületében van. A vállalat állandóan fegyelmekkel dolgoztat az igazságügyminisztériummal kötött megállapodás szerint, ami óriási előnyt jelentett részére. A Vászon- és Szövőgyár Rt. igazgatója Walter Henrik, aki mellett az igazgatóságnak tagjai még Walter Kurt, Fehér László, Gönczi Elemér dr. és Kálmán Gusztáv. A gyártelepen a húsz rendes szakmunkás mellett közel kétszázötven fegyenc dolgozott. Gyártottak műselyemszöveteket, koppert, molinót, vásznat és egyéb kötöttszövött árukat. Azért látszott eleinte hihetetlennek a mindig rentábilisnak ismert cég fizetésképtelensége, mert tudták jól, hogy az igazságügyminisztériummal kötött szerződés alapján házbér címén nem fizetett semmit, úgyszintén az alkalmazott fegyelmeknek is a rendes munkabér egyharmadát fizették csak ki. Mindenesetre kényszeregyezségi kérvényt nyújtott be az elmúlt héten a soproni törvényszékhez a Vászon- és Szövőgyár Rt. budapesti ügyvédje, Hacker Leó dr. útján. Értesülésünk szerint a vállalat összes passzívája 415.519 pengő s ezzel szemben ugyanennyi összegű aktíva áll fenn. A cég a hitelezőknek százszázalékos kiegyenlítést ajánlott fel. A soproni törvényszék most elrendelte a kényszeregyezségi elljárás megindítását és a vállalat vagyonfelügyelővé Szentimrey Lajos dr. soproni ügyvédet rendelte ki. Most legelőször is Budapesten az Országos Hitelvédő Egylet kísérli meg a magánegyezség létrehozását.