Soproni Hirlap, 1938. augusztus (25. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-13 / 182. szám

1938 augusztus 13. SOPRONI HÍRLAP I­ nemzet halottja ment leni el a debreceni A tegnapi minisztertanács határozata sze­rint ma, szombaton délután 4 órakor nagy gyászpompával helyezik végső nyugalomra a debreceni katasztrófa áldozatait. A temetést a kormány megbízásából a kereskedelmi mi­nisztérium rendezi. Az állam a katasztrófa­ áldozatait a nemzet halottjainak tekinti. A főváros díszsírhelyet adományozott a Kere­pesi temetőben. A halotti gyászszertartáson részt vesz a kormány képviseletében Mi­ké­s­z igazságügyminiszter. A kormány nevében Antal István igaz­­­ságügyi államtitkár mond búcsúbeszédet, a magyar újságír­ótársad­alom és az újságírói intézmények részéről Tóth László dr. főszer­kesztő búcsúztatja a sajtó hősi halottait. Debrecenből tegnap délután megható szer­tartás és búcsúztatás után indították Bu­dapestre a 12 koporsót. Mikor a vonat ki­gördült, az ezrekre menő tömegben mindenki könnyezett. Winchkler István dr. volt kereskedelemügyi miniszter nyári egyetemi előadása Winchkler István dr. volt kereskedelem­ügyi miniszter, a MFTR elnök-igazgatója nyári egyetemi előadását személyesen nem­ tarthatta meg és az előkelő előadó tanulmá­nyát Romwalter Alfréd dr. olvasta fel. Mindjárt az elején fogalom­-meghatározás­­képpen reámutatott az előadás arra, hogy a nyersanyagok az elsőrendű emberi szükség­letek alapjai. Korunkban különösen az ipari termelés nyersanyagai, mint aminek a szén,, ásványolaj, vas, réz, ólom, cink, gyapjú, se­lyem, olajos magvak, fa, cellulózé a legfon­tosabbak. Azután áttért a modern nyers­anyagellátásra s vázolta annak háború előtti, háború alatti és háború utáni helyzetét. A továbbiakban a nyersanyagok és a konjunk­túra kérdést tette vizsgálat tárgyává s ezzel kapcsolatban az 1931-ben kitört gazdasági gazdasági világválságról emlékezett meg, amely idő óta a nyersanyagkérdés deviza­problémává lett. A nyersanyagkérdésnek mai állásában gazdasági természete mellett ki­ütközött a politikai és hadászati jellege is. A nemzetek gazdasági élete ma a hadikészült­ség jegyében folyik, ebből a szempontból pe­dig az eszmény a tökéletes önellátás úgy nyersanyagban, mint élelmiszerekben, ilyen­képpen nem csodálható, hogy a nyersanyag­ban szegény államok területük kibővítésével igyekeznek nyersanyag-autarkiájukat kiépí­teni. A gyarmatok ebből a szempontból kü­lönleges helyzetet foglalnak el, amelyben sok, sőt gyakran túlnyomó a politikai elem és presztízs-szempont. Inkább népfölösleg el­helyezésére alkalmas területek gyanánt jön­nek tekintetbe s feltűnő ezzel kapcsolatban, hogy éppen az erősen szaporodó népességű államok, mint Németország, Olaszország és Japán igyekeznek gyarmati birodalmukat megnövelni. Az a hármas, politikai, hadászati és gazda­sági nyomás, mely ma a nyersanyagban sze­gény országokra nehezedik, arra kénysze­ríti őket, hogy a fontosabb külföldi nyers­anyagokat olyanokkal pótolják, amelyeket a rendelkezésükre álló forrásokból gyárthat­nak. A szénből gyártott benzin, a vegyi után előállított gumi, a cellulózéból és kazeinből készült textilanyag, a több fémet pótló alu­minium komoly eredmények ezen a téren. Az az ellenvetés, hogy ezek termelése nem gazdaságos, alig nyom a latba ott, ahol fon­tosabb érdekek a költségeket másodrangú kérdéssé teszik. A mai nyersanyagprobléma politikai és hadászati elemeinek kiküszöbölése csak egy nemzetközi politikai megállapodás révén tör­ténhetik, mely józan áldozatkészséggel ter­jeszkedési lehetőségeket kell nyújtson a fel­törekvő, szaporodó népességű és nyers­anyagszegény államoknak.Az ilyen politikai megoldás azonban egymagában nem hozna megoldást, ha nem egészülne ki egy­ nemz­­zetközi gazdasági megegyezéssel, mely erro­ issolná a mai nemzetközi nyersanyagellátás akadályait és hibáit. Ennek a gazdasági vi­lágrendezésnek elsősorban a fizetési eszkö­zök szabad forgalmát kellene helyreállítania. Érvényesülni kellene a «nyitott kapu» elvé­nek, mely a gyarmatokkal való kereskede­lem szabadságát jelenti minden állam szá­mára. Biztosítani kellene, hogy azokhoz a fontos cikkekhez, amelyekre egyes országok­nak természetes monopóliumuk van, mint az Amerikai Egyesült Államoknak a hélium gázra, Indiának a jutára stb., egyenlő felté­telek mellett mindenki hozzájuthasson, végül, hogy a gyarmatok kiaknázására nem­csak az anyaország polgárai kaphatnának koncessziót. Az előadás további része a nyersanyagok termelését szabályozó termelői kartellekről, az u. n. nemzetközi nyersanyag-poolokról és ezek szerepéről emlékezett meg. Megállapítja a legújabb konjunktúra fordu­lat tanulságai alapján, hogy ezeknek az alakulatoknak nem sikerült céljukat elérni, aminek oka a nyers­anyagtermelés csekély rugalmasságában rej­lik. A fegyverkezések nyersanyagigényeit erő­sen eltúlozza a közvélemény, aminek bizony­sága az, hogy­ még azoknak a nyersanyagok­nak az árai is hónapok óta állandóan es­nek, amelyek a hadiiparban nagy szerepet játszanak, így Svédország egy havi nyers­vas kivitele 600.000 tonna s ebből egymagá­ban 5 csatahajót, 10 cirkálót, 20 torpedórom­bolót, 20.000 tábori ágyút, 10.000 tankot és 10.000 gyalogsági puskát lehet gyártani, ami egy nagy hadsereg számára is komoly, fegy­verkezési programnak felel meg. A vas és a szén továbbra is az ipari ter­melés alapja maradt, amelyek mellé újabban az ásványolaj járult. Az előadás befejezésében Magyarország nyersanyaghelyzetéről volt szó. Magyaror­szág a modern ipari termelés nyersanyagai közül legtöbbet külföldről kénytelen behoz­ni. Az alapanyagokból csak szénnel rendelke­zik. Külkereskedelmi mérlegünkben ezáltal a nyersanyagok nagy tételt jelentenek, úgy hogy nyersanyagbehozatalunk az összbeho­­zatalnak 45 százalékát teszi ki. Ha egész­ mezőgazdasági kivitelünket nyersanyagnak vesszük s ehhez hozzáadjuk a tőlünk kivi­telre kerrülő ipari nyersanyagokat, melyek legjelentősebbje a bauxit, akkor azt mond­hatjuk, hogy a nyersanyagkivitelünk az összki­­­vitelnek­­50—70 százaléka között mozog. Ma­gyarország tehát mezőgazdasági nyersanya­got exportáló állam, de népsűrűsége foly­tán fejlődő ipara jelentős ipari nyersanyag­­behozatalra utalja. Nehézségünk abban rej­lik, hogy agrárexportunk nem oda irányul, ahonnan ipari nyersanyagokat szerezhetnénk be érte. Mégis olyan világpiaci cikkeink, aminek a gabonafélék, nagyjából az ipari nyersanyagok keresleti és árváltozásait köve­tik s ennek a révén kellő irányítással és be­osztással nyersanyagimportunk jelentős ré­sze fedezhető. A kis területre összesürített magyarságnak gazdasági jövőjét azonban biztosan csak az alapozná meg, ha ismét rendelkezne azokkal a nyersanyagforrások­kal, amelyekkel a háború végéig rendelkezett s ha népszaporulatának egyenletesebb elosz­tására is több terepet kapna. A gazdasági tör­vények és számok is keserves igazságát bi­zonyítják annak, hogy egy állam, különösen, ha ezer éve áll fenn, olyan szerves egység, melyet feldarabolni nem lehet anélkül, hogy súlyos zavarok ne keletkezzenek csonkjában, de elszakított tagjaiban is. Ezekben adtuk rövid kivonatát a mind­végig magas röptű és lebilincselő előadás­nak, melyet a nagyszámban megjelent közön­ség hosszasan és lelkesen megtapsolt. Egy villanyszerelő Tegnap délben 12 óra körül súlyos baleset történt a Várkerületen, ahol egy villany­­oszlophoz támasztott létra tetején dolgozott M­ü­n­n­i­c­h Aladár 56 éves villanyszerelő. Javítási munkákat végzett éppen, mikor a létra, eddig még nem tudni milyen okból, megcsúszott és Münnich a kövezetre­­ zuhant. A szerencsétlenség nagy riadalmat keltett az utcán, sokan siettek a lezuhant villanysze­relő segítségére, aki vérző arccal akkor már feltápászkodott. Menni azonban nem tudott. Értesítették a mentőket, akik beszállították Münnich Aladárt az Erzsé­­bet-kórházba, ahol megállapították, hogy arcán, kezén s több más helyen súlyos zúzódásokat szen­vedett. Kórházi ápolásra szorul. A baleset ügyében megindult a vizsgálat­ súlyos balesete a Várkerületen Feljelentéssel végződött Furcsa botrányokozási ügyben tett felje­lentést a rendőr tegnap a kapitányságon. Az ügynek valószínűleg a rendőrbíró előtt lesz folytatása. A jelentés szerint az egyik soproni uszodában strandolt az elmúlt na­pok egyikén egy soproni vállalati tisztviselő, S. F. a menyasszonyával. Egymást átölelve ültek a parton, meglehetősen feltűnő s meg­botránkoztató helyzetben. Annyira elmélyed­tek az enyelgésben, hogy a félhalk megjegy­zéseket sem vették észre, amelyeket a körü­löttük állók, vagy ülők tettek rájuk. E­lVégre mikor már kezdett tarthatatlanná válni a helyzet, egy atlétatermetű soproni a soproni strandbotrány diák odalépett az enyelgő fiatalemberhez és figyelmeztette, hogy viselkedjék rendesen, mert megbotránkoztat másokat a viselkedé­sével...­­ —­ Kikérem magamnak, semmi köze hozzá — válaszolt ingerülten a megszólított tisztvi­selő, — majd kijelentette, hogy a hölgy neki menyasszonya. Szó szót követelt, a diák sem hagyta magát s hogy jól meg nem verte, az csak a rendőr gyors közbelépésének köszönhető, aki felirta a szereplőket s mint értesültünk, a tisztviselőt feljelentette botrányokozásért.

Next