Soproni Hirlap, 1938. augusztus (25. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-13 / 182. szám
1938 augusztus 13. SOPRONI HÍRLAP I nemzet halottja ment leni el a debreceni A tegnapi minisztertanács határozata szerint ma, szombaton délután 4 órakor nagy gyászpompával helyezik végső nyugalomra a debreceni katasztrófa áldozatait. A temetést a kormány megbízásából a kereskedelmi minisztérium rendezi. Az állam a katasztrófa áldozatait a nemzet halottjainak tekinti. A főváros díszsírhelyet adományozott a Kerepesi temetőben. A halotti gyászszertartáson részt vesz a kormány képviseletében Mikész igazságügyminiszter. A kormány nevében Antal István igazságügyi államtitkár mond búcsúbeszédet, a magyar újságírótársadalom és az újságírói intézmények részéről Tóth László dr. főszerkesztő búcsúztatja a sajtó hősi halottait. Debrecenből tegnap délután megható szertartás és búcsúztatás után indították Budapestre a 12 koporsót. Mikor a vonat kigördült, az ezrekre menő tömegben mindenki könnyezett. Winchkler István dr. volt kereskedelemügyi miniszter nyári egyetemi előadása Winchkler István dr. volt kereskedelemügyi miniszter, a MFTR elnök-igazgatója nyári egyetemi előadását személyesen nem tarthatta meg és az előkelő előadó tanulmányát Romwalter Alfréd dr. olvasta fel. Mindjárt az elején fogalom-meghatározásképpen reámutatott az előadás arra, hogy a nyersanyagok az elsőrendű emberi szükségletek alapjai. Korunkban különösen az ipari termelés nyersanyagai, mint aminek a szén,, ásványolaj, vas, réz, ólom, cink, gyapjú, selyem, olajos magvak, fa, cellulózé a legfontosabbak. Azután áttért a modern nyersanyagellátásra s vázolta annak háború előtti, háború alatti és háború utáni helyzetét. A továbbiakban a nyersanyagok és a konjunktúra kérdést tette vizsgálat tárgyává s ezzel kapcsolatban az 1931-ben kitört gazdasági gazdasági világválságról emlékezett meg, amely idő óta a nyersanyagkérdés devizaproblémává lett. A nyersanyagkérdésnek mai állásában gazdasági természete mellett kiütközött a politikai és hadászati jellege is. A nemzetek gazdasági élete ma a hadikészültség jegyében folyik, ebből a szempontból pedig az eszmény a tökéletes önellátás úgy nyersanyagban, mint élelmiszerekben, ilyenképpen nem csodálható, hogy a nyersanyagban szegény államok területük kibővítésével igyekeznek nyersanyag-autarkiájukat kiépíteni. A gyarmatok ebből a szempontból különleges helyzetet foglalnak el, amelyben sok, sőt gyakran túlnyomó a politikai elem és presztízs-szempont. Inkább népfölösleg elhelyezésére alkalmas területek gyanánt jönnek tekintetbe s feltűnő ezzel kapcsolatban, hogy éppen az erősen szaporodó népességű államok, mint Németország, Olaszország és Japán igyekeznek gyarmati birodalmukat megnövelni. Az a hármas, politikai, hadászati és gazdasági nyomás, mely ma a nyersanyagban szegény országokra nehezedik, arra kényszeríti őket, hogy a fontosabb külföldi nyersanyagokat olyanokkal pótolják, amelyeket a rendelkezésükre álló forrásokból gyárthatnak. A szénből gyártott benzin, a vegyi után előállított gumi, a cellulózéból és kazeinből készült textilanyag, a több fémet pótló aluminium komoly eredmények ezen a téren. Az az ellenvetés, hogy ezek termelése nem gazdaságos, alig nyom a latba ott, ahol fontosabb érdekek a költségeket másodrangú kérdéssé teszik. A mai nyersanyagprobléma politikai és hadászati elemeinek kiküszöbölése csak egy nemzetközi politikai megállapodás révén történhetik, mely józan áldozatkészséggel terjeszkedési lehetőségeket kell nyújtson a feltörekvő, szaporodó népességű és nyersanyagszegény államoknak.Az ilyen politikai megoldás azonban egymagában nem hozna megoldást, ha nem egészülne ki egy nemzzetközi gazdasági megegyezéssel, mely erro issolná a mai nemzetközi nyersanyagellátás akadályait és hibáit. Ennek a gazdasági világrendezésnek elsősorban a fizetési eszközök szabad forgalmát kellene helyreállítania. Érvényesülni kellene a «nyitott kapu» elvének, mely a gyarmatokkal való kereskedelem szabadságát jelenti minden állam számára. Biztosítani kellene, hogy azokhoz a fontos cikkekhez, amelyekre egyes országoknak természetes monopóliumuk van, mint az Amerikai Egyesült Államoknak a hélium gázra, Indiának a jutára stb., egyenlő feltételek mellett mindenki hozzájuthasson, végül, hogy a gyarmatok kiaknázására nemcsak az anyaország polgárai kaphatnának koncessziót. Az előadás további része a nyersanyagok termelését szabályozó termelői kartellekről, az u. n. nemzetközi nyersanyag-poolokról és ezek szerepéről emlékezett meg. Megállapítja a legújabb konjunktúra fordulat tanulságai alapján, hogy ezeknek az alakulatoknak nem sikerült céljukat elérni, aminek oka a nyersanyagtermelés csekély rugalmasságában rejlik. A fegyverkezések nyersanyagigényeit erősen eltúlozza a közvélemény, aminek bizonysága az, hogy még azoknak a nyersanyagoknak az árai is hónapok óta állandóan esnek, amelyek a hadiiparban nagy szerepet játszanak, így Svédország egy havi nyersvas kivitele 600.000 tonna s ebből egymagában 5 csatahajót, 10 cirkálót, 20 torpedórombolót, 20.000 tábori ágyút, 10.000 tankot és 10.000 gyalogsági puskát lehet gyártani, ami egy nagy hadsereg számára is komoly, fegyverkezési programnak felel meg. A vas és a szén továbbra is az ipari termelés alapja maradt, amelyek mellé újabban az ásványolaj járult. Az előadás befejezésében Magyarország nyersanyaghelyzetéről volt szó. Magyarország a modern ipari termelés nyersanyagai közül legtöbbet külföldről kénytelen behozni. Az alapanyagokból csak szénnel rendelkezik. Külkereskedelmi mérlegünkben ezáltal a nyersanyagok nagy tételt jelentenek, úgy hogy nyersanyagbehozatalunk az összbehozatalnak 45 százalékát teszi ki. Ha egész mezőgazdasági kivitelünket nyersanyagnak vesszük s ehhez hozzáadjuk a tőlünk kivitelre kerrülő ipari nyersanyagokat, melyek legjelentősebbje a bauxit, akkor azt mondhatjuk, hogy a nyersanyagkivitelünk az összkivitelnek50—70 százaléka között mozog. Magyarország tehát mezőgazdasági nyersanyagot exportáló állam, de népsűrűsége folytán fejlődő ipara jelentős ipari nyersanyagbehozatalra utalja. Nehézségünk abban rejlik, hogy agrárexportunk nem oda irányul, ahonnan ipari nyersanyagokat szerezhetnénk be érte. Mégis olyan világpiaci cikkeink, aminek a gabonafélék, nagyjából az ipari nyersanyagok keresleti és árváltozásait követik s ennek a révén kellő irányítással és beosztással nyersanyagimportunk jelentős része fedezhető. A kis területre összesürített magyarságnak gazdasági jövőjét azonban biztosan csak az alapozná meg, ha ismét rendelkezne azokkal a nyersanyagforrásokkal, amelyekkel a háború végéig rendelkezett s ha népszaporulatának egyenletesebb elosztására is több terepet kapna. A gazdasági törvények és számok is keserves igazságát bizonyítják annak, hogy egy állam, különösen, ha ezer éve áll fenn, olyan szerves egység, melyet feldarabolni nem lehet anélkül, hogy súlyos zavarok ne keletkezzenek csonkjában, de elszakított tagjaiban is. Ezekben adtuk rövid kivonatát a mindvégig magas röptű és lebilincselő előadásnak, melyet a nagyszámban megjelent közönség hosszasan és lelkesen megtapsolt. Egy villanyszerelő Tegnap délben 12 óra körül súlyos baleset történt a Várkerületen, ahol egy villanyoszlophoz támasztott létra tetején dolgozott Münnich Aladár 56 éves villanyszerelő. Javítási munkákat végzett éppen, mikor a létra, eddig még nem tudni milyen okból, megcsúszott és Münnich a kövezetre zuhant. A szerencsétlenség nagy riadalmat keltett az utcán, sokan siettek a lezuhant villanyszerelő segítségére, aki vérző arccal akkor már feltápászkodott. Menni azonban nem tudott. Értesítették a mentőket, akik beszállították Münnich Aladárt az Erzsébet-kórházba, ahol megállapították, hogy arcán, kezén s több más helyen súlyos zúzódásokat szenvedett. Kórházi ápolásra szorul. A baleset ügyében megindult a vizsgálat súlyos balesete a Várkerületen Feljelentéssel végződött Furcsa botrányokozási ügyben tett feljelentést a rendőr tegnap a kapitányságon. Az ügynek valószínűleg a rendőrbíró előtt lesz folytatása. A jelentés szerint az egyik soproni uszodában strandolt az elmúlt napok egyikén egy soproni vállalati tisztviselő, S. F. a menyasszonyával. Egymást átölelve ültek a parton, meglehetősen feltűnő s megbotránkoztató helyzetben. Annyira elmélyedtek az enyelgésben, hogy a félhalk megjegyzéseket sem vették észre, amelyeket a körülöttük állók, vagy ülők tettek rájuk. ElVégre mikor már kezdett tarthatatlanná válni a helyzet, egy atlétatermetű soproni a soproni strandbotrány diák odalépett az enyelgő fiatalemberhez és figyelmeztette, hogy viselkedjék rendesen, mert megbotránkoztat másokat a viselkedésével... — Kikérem magamnak, semmi köze hozzá — válaszolt ingerülten a megszólított tisztviselő, — majd kijelentette, hogy a hölgy neki menyasszonya. Szó szót követelt, a diák sem hagyta magát s hogy jól meg nem verte, az csak a rendőr gyors közbelépésének köszönhető, aki felirta a szereplőket s mint értesültünk, a tisztviselőt feljelentette botrányokozásért.