Soproni Napló, 1913. július-szeptember (17. évfolyam, 149-224. szám)
1913-07-01 / 149. szám
Julius 1. SOPRONI NAPLÓ s melyek szórakozást nyújtó tekintetben vetekednek ,vagy legalább is megközelítik a külföldi fürdők nívóját, míg egészségi szempontból részint felülmúlják, részint egyenrangúak a külföldi fürdőkkel. Ami a második indokot illeti, azt már nem lehet egy nagy általánosságban letárgyalni. Legjobb, ha példából indulunk ki. Itt van — hogy kikapjak egyet a sok közül — .Vas megye északi felében, Kemenesalja tövében a sokat emlegetett s a természeti szépségbúvárok előtt nagyon jól ismeretes regényes fekvésű Tarcsa-fürdő. Ha idegent — értem alatta a külföldit — küldenek ebbe a fürdőbe, bensőjében bizonyos kétkedéssel eltelve jön, sehogysem hiszi, hogy az őt küldő professzornak igaza lehessen, hogy ennek a kevésbé ismeretes országnak egyik fürdője oly áldásos hatású s oly sokoldalú lehessen; mert hát az ember a természetében rejlő hitetlenség miatt mégis csak legjobban magának hisz. S idejőve, azt tapasztalja, hogy bizony igaza, van annak a külföldi professzornak, mert már megjárt sok helyet, de egyet sem talált még, amelyben oly sikeres gyógyulást, vagy ahol annyi baj ellen oly alapos, oly sok biztos hatású kúrát talált volna. Vagy, hogy ne tűnjön fel reklámszerűnek ez a nagyon is méltányos s jogos dicséret, más példát hozok fel. Itt van például a „magyar tenger” — Balaton fürdői. Aki egyszer ott volt, az nem tudja elfelejteni csodás szépségét ennek a tónak, akiegyszer fürdött langyos hullámaiban, aki egyszer látta a haragvó Balaton fönséges látványát, az nem felejti el többet, az visszakivánkozik mindig oda. De ne vegyük csak esztétikai szempontból: aki egyszer élvezte ,,11 évig” áldásdús hatását, amelyet széles e világon hiába keres, — az igazán szívből kiáltja velem e sorokat: „Miért is megyünk mi külföldre nyaralni?!” Nem is szólok Pöstyénről, mely látogatóinak tömegével — ezreivel belépett a világfürdők sorába. Elég statisztikáját elővenni, látjuk, hogy a világ összes nemzete s nemzetisége képviselve van. Azt hiszem, ehhez csak nem kell kommentár?! S ha még aztán ezek keretében megemlékezünk mindazon botrányokról s inzultusokról, — melyekről még az annyira türelmes s elnéző magyar sajtó is felháborodással ír — mely bennünket például Abbáziában lép leányomon él,azon Abbáziában, mely látogatóinak circa 30—50 százalékát magyarok teszik ki, akkor minden jóizlésü, őszinte magyar embernek kell, hogy visszariadjon ezen annyira felkapott hely felkeresésétől. Ha mindezeket egybeveti s az elmondottakat összefoglalja a t. olvasó közönség, akkor maga is belátja szavaim igazságát s szívből teszi fel velem együtt a kérdést : Miért is megyünk mi külföldre nya- tralni ?! Baál József. Naptár-tájékoztató. Szombat, julius bő 1. Thodbald. — A nap kel 4.05 nyugszik 8 01. Sopron, junius 30. Kitüntetés. Steckler Zsigmond soproni 18. honvédgyalogezredbeli törzsőrmesternek ő Felsége a koronás érdemkeresztet adományozta. Gyáriparosok bankettje. Szombaton este a kaszinó cári szobájában a Magyar Gyáriparosok országos szövetségének Soproni Fiókja bankettet rendezett a budapesti kiküldöttek tiszteletére. A bankettre Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselőt is várták, aki azonban kimentette távolmaradását, mert legnagyobb sajnálatára megbetegedése folytán nem jöhetett el Sopronban. A Szövetség központját Gratz Gusztáv orsz. képviselő, a gyáriparosok szövetségének igazgatója képviselte. A banketten az első felköszöntőt Ullein József kir. tanácsos, iparkamarai elnök mondotta. Beszédében utalt a Szövetség vezetőségének lelkes munkájára, amelyet már szemmel láthatólag nagy eredmény kisér, mert nálunk is kezdik már felismerni és méltányolni azt a nemzet gazdagodása és boldogulása tekintetében nagy hivatást, mely a magyar iparra vár. Meleg szavakkal ünnepli Hegedűs Lóránt és Gratz Gusztáv országgyűlési képviselőket. Gratz Gusztáv mindenekeltt Hegedűs Lóránt üdvözletét tolmácsolja, aki nagy szeretettel kívánkozott a soproniak között megjelenni, de kezelő orvosa határozott utasítására kénytelen volt otthon maradni. Hegedűs Lóránt a további provinciális működést abbanhagyja, de határozott a Gyógyszertár-átvétel. Van szerencsém a nagyérdemű közönségnek. tudomására hozni, hogy az Erzsébet utca 4. számú házban levő a belügyminiszternek jóváhagyása alapján Desits Lipót gyógyszerész úrtól átvettem. Kérve a közönség bizalmát, maradok kiváló tisztelettel Lelovits József, 3719 gyógyszerész mester. Aagyar Gyáriparosok Országos Szövetsége Soproni fiókjának gyűlése. Sopron, június 30. Déleltől 11 órakor tartotta a gyáriparosok orsz. szövetségének soproni fiókja a kereskedelmi és iparkamara dísztermében rendes közgyűlését. A közgyűlésen a szövetség mintegy negyven tagja jelent meg, jelen volt Dr Baán Endre főispán, Dr Töpler Kálmán polgármester, drjaizs Károly kamarai titkár. Patzenhofer Rudolf elnök megnyitva a gyűlést, meleg szavakkal parentálja el az elhunyt Kühne Károlyt és ifj. Schwartz Miklóst, akiknek emlékét jegyzőkönyvben örökítik meg. A soproni fiók közgyűlése egyhangúlag választja ügyvezető alelnöknek: Töpler Lajost, a gombgyár elnökét, alelnöknek: Kühne Lórántot, a mosoni Kühne-cég főnökét, és Parzer Ferencet, a vasárugyár igazgatósági tagját. Váalsztmányi tagokká Károlyi Lajost, a Lenek-téglagyár beltagját, Rosenberg Antalt, a Haas szőnyeggyár igazgatóját és Schvartz Viktort, a Schvartz Viktor és társai téglagyár beltagját. Ezután Kolbe Oszkár olvassa fel a titkári jelentést a soproni fiók múlt évi működéséről. Ezek közül leglényegesebb a szombathelyi és vas megyei fiókkal együtt a munkásviszonyok rendezése és a sztrájkmozgalmak megszüntetésére nézve a központhoz terjesztett indítvány. Az osztrák közigazgatási bíróság jóváhagyta az osztrák földművelési miniszter határozatát, mely szerint a bécsújhelyi érdekeltség által tervezett elvezetése a Lajtának az osztrák közigazgatási igatóságok részéről véglegesen elintéztetett. E szerint a bécsújhelyi érdekeltség csak arra köteleztetett, hogy a magyar községeket vizinség ellen tartozik megvédeni, ami nagyon tág fogalom. A Lajtaszentmiklóstól Vipipáczig terjedő 25 kilométernyi folyórészen virágzó magyar iparvállalatok vannak, melyek közül csak a lajtaújfalusi jutafonógyár 1800 munkást foglalkoztat. Sem ez, sem a Meidinger-féle vegyészeti gyár, sem a többi iparvállalat a vizet motorikus célra nem használják, mégis a Lajta vizének teljes elapadása mind a gyártelepekre, mind a szomszédos községekre végzetes lehet. Ennek példája volt a napokban, amikor a bécsújhelyi érdekeltség vízimanipulációja miatt a Lajta moson megyei szakaszán a víz teljesen elapadt, úgy, hogy a malom kénytelen volt üzemét beszüntetni. A magyar miniszterelnök még 1912-ben értesítette az osztrák miniszterelnököt, hogy a Lajta ügyében az 1908. évi vám- és kereskedelmi szerződés értelmében a felmerült nézeteltérés választott bíróság által döntendő el. Ennek a bíróságnak a megalakítása azonban még máig sem történt meg. A jelentés tudomásul vétele után Töpler Lajos indítványára egyhangúlag elhatározza a közgyűlés, hogy gróf Tisza István miniszterelnököt sürgönyileg kérik meg, hogy az osztrák részről tervezett vízelvezetést minden eszközzel akadályozza meg és a választott bíróság mielőbbi megalakításáról intézkedjék. Ezután dr Gratz Gusztáv tartja meg előadását. Kimenti Hegedűs Lórántot, aki gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg és kéri a szövetség soproni fiókja részesítse őt működésében ugyanazon támogatásban, mint azt elődjével tette. A szövetség jelentős feladatra vállalkozott. Nálunk hiányzik az a más országokban létező dolgozni tudó intelligens középosztály, mely legjobban tudja a bajok orvosságát. Közéletünk, mely a farizeusok és pozőrök harca, akkor fog a mai állapotból kivergődni, ha sikerül ezt a polgári középosztályt megteremteni. Ehhez szükséges, hogy ne csak politikai, hanem társadalmi téren is megtegyük feladatunkat. Az iparnak ma sincs meg az a megbecsülése, amit megérdemel, ma is még azon Széchenyi-korabeli felfogás áll, amely sajnálkozik a dolgozó embereken. Magyarország az egyoldalú gazdasági termelés mellett olyan helyzetbe került, hogy nem tud megfelelni azon feladatainak, melyet nagyhatalmi állása reá ruház. Ennek terheit és feladatait megkaptuk anélkül, hogy előnyeit élveznénk. Hármas feladat vár ránk politikai, gazdaásgi és társadalmi téren. A szövetség eddigi működése nem volt egészen meddő. Most már nagyobb megbecsülésben részesül az ipar s az eddigi után kell tovább haladniok politikai téren is. A választójogi reform csak eszköz, a cél, hogy olyan parlamentet kapjunk, mely fogékony a magyar ipar iránt is és szakértelme is van. Kétségtelen, hogy ha igen erős munkásképviselet jönne is létre Széll Kálmán törvénye szerint, a munkaadók úgyszólván kimaradnak a parlamentből. Tehát éppen azokat, akik a gazdasági érdekekhez tudnak hozzászólni, kizárja egy hibás törvény a parlamentből, mert az állammal szerződéses viszonyban levő nagyiparosok nem választhatók meg. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. A korrupcióra sújtson le a törvény, de egy egész osztályt megbélyegezni azon föltevéssel, hogy mandátumát erre használná fel, nem helyes. Az öszeférhetlenségi törvény óta sem jobbak a parlamenti viszonyok, egyes visszaélések voltak és ma is vannak. 1915-ben a két állam között új kiegyezési tárgyalások indulnak meg kedvezőbb konstellációk között. Beszél ezután a vámvédelemről, majd a munkásbiztosító-intézményről, mely alapos reformra szorul. A nagyszabású előadás élénk tetszést váltott ki s jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak dr Gratz Gusztávnak. A közgyűlés elfogadja azután Spiegel Szigfrid azon indítványát, hogy feliratban kérjék fel a kormányt az új adótörvények revideálására, mielőtt azt életbe léptetnék. Végül miután Spitzer szövetségi tag indítványára köszönetet mondanak Hegedűs Lórántnak a küldött üdvözletért, elnök a gyűlést bezárja.