Soproni Szemle, 1994 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Domonkos Ottó: Kézművesség - népművészet (A Soproni Múzeum állandó néprajzi kiállítása)
befogadására. Az átalakításokra csak 1911-ben került sor Bünker felügyelete mellett. Ezzel egyidejűleg folyt a régi evangélikus temető felszámolása, rendkívül gazdag, XVI-XVI. századi, művészi kivitelezésű sírköveinek az áttelepítése is, sírkert kialakítása a múzeum kertjében. E pompázatos környezetben nyílt meg 1913. október 5-én a múzeum új, állandó kiállítással. A földszinten a régészeti és várostörténeti emlékek, egy patricius-szoba, kisebb képtár; az emeleten a magyar-német-horvát parasztszobák együttesei, kiegészítve egy német konyha berendezésével. A kapuvári magyar, az ágfalvi német és a szarvkői horvát szoba természetesen e helységek több házából kerültek gyűjtésre és nem egy-egy teljes szoba megvételét jelentik. Az 1914 tavaszán vásárolt közel 1000 darabot kitevő hímzés- és szőttes anyagból az emeleti körfolyosón falitárlókban kapott helyet egy sorozat. Az alagsori kiállítás a gyűjtemény továbbfejlesztését bizonyította. Bünker érdeklődése és fő kutatási területe a parasztház német iskolájához kapcsolódott az 1890-es években, most figyelmét a kézművesség irányába szélesítette ki. Egy-egy helyiséget szánt a nagy múltú soproni posztóipar emlékeinek, a város híres asztalosmesterségének, a megye kiemelkedő fazekasmunkáinak, valamint egy közös kovács-lakatos műhely berendezésének. A gazdag bortermő vidék jellegzetes ún. kármentes kocsmáját a közeli Harka községből vásárolta és építette be az alagsorba, a műhelysorozat végére. Az új városháza építése során napvilágra került római fórum capitoliumi temploma istenszobrainak (Jupiter, Juno, Minerva) és egy feltételezett császárszobor rekonstrukciója a Deák tér felé néző nagyobb teremben kapott helyet. Az alagsor jobb oldali folyosóján pedig a Szent Mihály templomból származó síremlékek kerültek beépítésre, melyek a soproni kőszobrászat évszázados gyakorlatát, művészi színvonalát dokumentálták. Bünker Bajnárd 1913-ban kapott múzeumi főőri kinevezést, korábban mint evangélikus néptanító, tiszteletbeli múzeumőrként végezte munkáját, de az Osztrák Antropológiai Társaság levelezőtagsággal, a Magyarországi Néprajzi Társaság pedig választmányi tagsággal tisztelte meg. 1914 novemberében bekövetkezett váratlan halála megakadályozta a múzeum néprajzi anyagának további módszeres gyarapítását. A társigazgató, Kugler Alajos, is meghalt 1916ban, a múzeum igazgatását a soproni reálgimnázium igazgatója, a kőszegi lakatos dinasztia értelmiségi sorba emelkedett tagja, Lauringer Ernő látta el 1916 és 1944 között. Fő érdeklődési területe a numizmatika volt, így hát néprajzi gyűjtésre nem, csak alkalmi gyarapításra került sor irányítása alatt, nyilván a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége szorgalmazására. Említésre méltó gyarapodás volt 1928-ban egy takácsműhely megszerzése (posztós műhelybe bezsúfolva), 1929-ben a fertői halászat emlékeinek megszerzése és az alagsorban egy halászkunyhó felépítése, 1930-ban pedig egy soproni borospince berendezése, a lépcső alatti tér kihasználásával. 1938-ban került a múzeumba múzeumi segédőrként Csipkés Kálmán rajztanár. Kapuvári származású lévői, néprajzi érdeklődése arra sarkallta, hogy soproni gazdapolgár-entenőrt