Sopronvármegye, 1923. december (26. évfolyam, 266-288. szám)
1923-12-25 / 285. szám
1023 december 25 sopROMERMEOYE Karácsony a soproni színházban. Műsorszenzációk és egyéb pletykasogok. Bodonyiéknál a múlt héten a házas színpadon játszódott le egy komoly tragédia. A család szemefénye, Györgyike, úgyis mint a drága gyermek és úgyis mint Orsolya-zárda növendék, elrontotta a gyomrát és ágynak esett. B. Király Borska tudvalévően összes nagy szerepei ö között legjobban játsza a magzatát féltő /gris anyát, minek következtében Bodonyi /direktor és a Róbert számára pokollá vált otthon. Bodonyi és a ricinus. Bodonyinak végül úgyis/mint direktor s úgyis mint apának mentőötlete támad: a patikába rohant és hozott 5 ricinus pilulát. Az ötlet jó volt, de Györgyike nélkül pattant ki, mert az ifjú Bodonyi sarj, mint jó ízlésű nő semmi áron sem volt hajlandó bevenni a fentnevezett rondaságot. — Vedd be egyetlenem, kérlelte a kétségbeesett apa. Van ez olyan jó, mint apuka »Az ártatlan Don Juan«-ban vedd be, és rögtön meggyógyulsz tőle. Én is veled eszem, ha akarod . . . — Na, azt szeretném látni! — Mikor a kis hölgy továbbra is hajthatatlan maradt, Bodonyi már csak apai tekintélyét is megőrzendő, Istennek ajánlotta a lelkét és a család szeme láttára bevett négy ricinus pilulát. Az ötödikre aztán végre sikerült mégis rábeszélni az apai önfeláldozástól meghatott Györgyikét. Bodonyira azonban úgy látszik a patikaszerek is máskép hatnak, mint más normális emberre. Az érdemes direktorban ugyanis benne rekedt az évvégi műsor néhány nagy szenzációja, ezért tudtuk mi vasárnapi számunkban csak felét hozni a műsornak s a sok helyről meginterpellált mulasztásunkat kénytelenek vagyunk most pótolni. Della Donna, mint karácsonyi ajándék. A karácsonyi ünnepek szenzációját, Della Donna Eugéniát nem kell már Sopronnak bekonferálni. Csupán azt jegyezzük itt fel érdeméül a kitűnő művésznőnek, hogy szerdán délután is játszik, hogy páratlan alakítását az Asszonyok bolondjában egész Sopron élvezhesse. Az orosz balét Sopronban. Csütörtökön és pénteken olyan eseményben lesz része a soproni színházközönségnek, melyre évek múltán is emlékezni fog. A világ legjobb táncosai, az orosz cári ballett 30 tagú ensembleja produkálja magát a soproni színpadon s olyan iskoláját fogja bemutatni a klasszikus táncnak, mely forradalmat fog okozni a legtöbb soproni embernek a táncművészeiről eddig alkotott felfogásában. A ballet vendégjátéka alatt persze drága lesz a színház, de a már most megnyilvánuló óriási érdeklődésből látszik, hogy Sopron közönségének minden pénzt megér ez a ritka műélvezet. A Bőregér műkedvelőkkel. Helyi szemüvegen át nézve, nem sokkal kisebb szenzációszámba megy a hét utolsó napjának eseménye, a klasszikus becsű Strausz János operettnek, a Bőregérnek szombat-vasárnapra eső reprize. A meséjében és muzsikájában egyaránt kitűnő vígoperában ugyanis a társulat legjobb énekes erői, Vízvári Elza, Nagy Pál, Remete Géza, Székely és Véselyi Margit mellett ugyanis három soproni műkedvelő is fellép. A bájos és tehetséges Freyberger lányok közül a kisebbik, Mártha, akinek legutóbb oly nagy sikere volt a Holicsi kupidóban, erős nagy koloratúrhangját fogja bemutatni Adél szerepében, Orlovazky hercegének pedig Freyberger Christa szépsége és eleganciája fog színt és fényt kölcsönözni. A kritikus a színpadon. Alfrédnek, a félbolond tenoristának szerepébe végül, mint kollégiális részvéttel értesülünk, a «Sopronvármegye» c. szerkesztőjét és színházi kritikusát sikerült Bodonyi direktor és Görög titkár egyesült basszúszomjának beugratnia. Dr. Szentimrey Lajosról kiváló énekmestere, Fangh Frida operaénekesnő ugyan a nyáron megállapította, hogy tűrhető és fejlődésképes orgánuma van, a színházi iroda azonban elsősorban azt akarja a vendégszerepeltetéssel ország-világ előtt dokumentálni, hogy mennyire könnyebb kritikát írni, mint a színpadon játszani. A társulat tagjai már egy hete egymásnak adják a kilincset szerkesztőségünkben : sorba jönnek ajánlkozni, hogy a »nagy napon« majd ők írják a kritikát. Szegény Szentimrey! Ettől eltekintve azonban a »Bőregér« előadásai iránt városszerte igen nagy az érdeklődés. Szilveszterre: Török fia és éjféli előadás. Szilveszter napján a napokban elhunyt nagy magyar zeneszerző, Kacsóh Pongrác emlékére a »János vitéz« t újítják fel, melynek címszerepében egy híres szép vidéki színésznő N. Török fia fog bemutatkozni a soproni közönségnek. Éjféli előadásban pedig egy szellemes új francia vígjáték: »Az Úr szelleje« gondoskodik arról, hogy a színházi közönség átkacaghassa magát az új esztendőbe. Ezek után még arra lehet kiváncsi a né. publikum, hogy milyen lesz a soproni színészek karácsonya. Hát kérem nagyon szomorú. Az erős ünnepi programm úgy befogja őket, hogy nem is gondolhatnak karácsonyi vakációra, pihenésre, szabadságra. Igaz, hogy a pihenés csak úgy érdemes, ha pénz is van hozzá. Pénze pedig csak akkor van a soproni színésznek, ha rászánja magát, hogy nem eszik és a szabad ég alá megy aludni. Hogyan lesz a fizetésképtelen táncoskomikus bál párbaj hősi Váradi Palit például már annyira kiszipolyozó a drága szállodai lakás, hogy legutóbb a Róth-cukrászdában fizetés helyett a keztyűjét dobta oda a kiszolgáló kisaszszonynak. Másnap nagyot nézett Pál úr, mikor két jól fésült úr rázta fel déli álmából és elégtételt kért tőle. Mert hogy a keztyüdobás a legsúlyosabb sértés még férfiakkal szemben is. Nagysokára értették meg csak a bősz párbajsegédek, hogy a társulat táncosfenoménja az elfogyasztott indiánerek és habos roknik fejében zálogul hagyta a cukrászdában a keztyűjét és nem sértésnek. Ahol összetévesztették a Schneider Fánit a Radeczky-marssal. Székely Bálint, a társulat tehetséges fiatal baritonistája viszont nagy pénztelenségében a csepregi színtársulat meghívását fogadta el s a Sárvár Kőszegi vicinálisra is rárnyalodott némi obulusok reményé- ■ ben. Azzal ment le, hogy a „Hollandi menyecske“ bonvivant szerepét fogja eljátszani. El is játszotta szépen és hősiesen a „Hollandi menyecskét“ a csepregi deszkákon, szép sikere is volt s csak az előadás végén jött rá, hogy partnerei viszont az „Ezüst sirály“-t játszották. A közönség nem vette észre . . . Akiknek nincs karácsonyuk. Azért akik csillogó karácsonyfa alatt ülik ma a béke és szeretet ünnepét, gondoljanak egy kis résztvevő melegséggel a soproni színészekre, akiknek nincs karácsonyuk. ■jiii!i!iiiiiiiiiiniiiiiiii!iiiiiiiiiinii!iii!iíiiiiiii!iiH!niiiniiiuiiiniiiH!iiiiiiu'iiiiniii>iiiiiiiiiii£ Mi<iii;iiri]ii:ii;iiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiii I OLCSÓ : egy liter kor. 7.500,13.000, 12.500 KECSKEMÉTI TÖRKÖLY I egy liter..................................K 12.000 RIZLING BOR I | egy iter.....................................K 1.000 | ( SCHIFF B. FIAI SOPRON, ] | kicsinyben| elárusító üzletében, Várkerület 24. | 7 Három soproni grácia. (Illatos rózsák a karácsonyi meséskönyvbe.) A nyughatatlanvérű aranyifju, aki a szivét, veséjét, máját és minden szervi részét, kellemes és kellemetlen oldalát, szépségét és csúnyaságát ismerte már Sopron társadalmi életének, egyik szürke téli estén szörnyen elunta magát és elhatározta, felkutatja, megkeresi és megismeri a három legszebb asszonyt Sopronban. — Száraz, hideg, fagyos, hangulatnélküli szürke kora este volt aznap, mikor az aranyifjú ilyen álomvilágba ringatta gondolatait és ábrándos szemeit végig jártatta mind a tizenhét emberen, kik akkor a Royal-kávéházban kártyáztak, tereferéltek, vagy csendben újságot olvastak. A kávéház eme unalmat keltő, ásítást gerjesztő hangulatában még a cigányok sem kezdtek muzsikálni, feketéztek, vagy a sakkozók közül ólálkodtak, mert 10 — 15 vendég előtt még nem kezdi játékát a cigány. Természetes tehát, hogy az aranyifjú elunta magát és szivet, lelket bizsergető gondolatai nyomán belegombolkozott a télikabátjába, mélyen a fejére nyomta kalapját és végigszelte a „Grabenrundét«. A három legszebb soproni asszonyt ezalatt már látta maga előtt. Lelki szemeivel varázsolta őket maga elé, képzeletben megformálta szépen az alakjukat, a hajuk, a szemük színét és az ajkuk mozgását. Három asszonyra gondolt akkor az aranyifjú. Három olyan asszonyra, akiket már látott valahol itt a városban. De mind a három nagyon távol volt még tőle. Az egyikre úgy gondolt, hogy szegényesen egyszerű, de finom, graciőz, sikkes és illatos, noha tán még sohasem parfömözte magát. Ezt (az egyik soproni gráciát) csak a moziban látta néha az aranyifjú és soha, sehol másutt. A másik, akire gondolt, kreolarcú szépség és kevésszámú ruháiban is mindig elegáns, mosolygós az arca és muzsikáló, simogató, bársonyos lehet a hangja. Tiszta, eleven és úgy illatos, hogy olcsó parfümöket használ. Ezt (a másik soproni gráciát) nagyon gyakran a színházban látta az aranyifjú és soha sehol másutt. A harmadik esetről elgondolkozni is a legnagyobb gyönyörűség lehetett az aranyifjú számára. Ezt eddig csak egyszer látta. Akkor is még nyár volt. Könnyű áttetsző, ízlésesen, diskréten dekoltált egyszerű utcai ruhában az Erzsébet-kertben libbent el mellette egyszer. Egy csöndes szépség magába zárkózott és tán csak önmagának élő nyugati gyögyörűség lehet ez és egy árnyalattal, egy sejtéssel erősebben épült, jobban ivett, mint az, akire azt mondják, hogy karcsú. Ezt (a harmadik soproni gráciát) csak egyszer, egyetlen egyszer még a nyáron látta az aranyifju és azóta sem az őszön, sem azután, sem színházban, sem mozikban soha sehol. . . Az aranyifju tehát ott bandukolt a »Grabenründén, és lelki szemei előtt ott tipegett a három soproni grácia. Egymással és az aranyifjuval kacérkodva, idegein tipródva, fantáziáját izgatva. Ezek egyike sem ismerheti a másik kettőt — gondolta az aranyifjú — és tovább játszadozott a képzeletével. Még soha sem látta őket együtt. Még kettőt sem látott közülök egy napon. Ha az egyiket kedden színházban látta, a másikkal csak csütörtökön találkozott a moziban. Dehát a harmadik. Vájjon ki , és merre van lakása, szórakozása, mulatsága, társasága Milyen lehet most télen a havon járva. Van-e prémje, szőrmés hócipője ? Az ébren álmodozás már egy kicsit elkábította. A Peck-kávéház felől sűrű csoportokban jöttek az emberek. Az aranyifju megállt. Aztán felderült az arca. Nini, az egyik grácia. Apró lábacskák szapora járása. Mosolygós arc melyre piros foltokat csípett a hideg. Erős parfömillat. De hopp, itt valami nincs rendjén — ötlött hirtelen az aranyifju eszébe — és ráeszmélt a valóságra. Ezt a gráciát eddig még csak a színházban látta, most meg a moziból jön. Önkéntelenül a színház felé tartott. A darab vége felé