Sopronvármegye, 1924. augusztus (27. évfolyam, 172-196. szám)
1924-08-01 / 172. szám
XXVII. 172. szán. Ára 1500 korona. Péntek, 1924. augusztus 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra .... 35 000 korona. Negyedévre. . . . . 100.000 korona. Hirdetések felvételnek tarifális áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Szentgyörgy utca 11. Telefon 524 és 446. Fiókkiadóhivatal és szerkesztőségi CSORNÁN, Erzsébet utca. Hjan Midi kölcsönre van kilátás. Budapest, júl. 31. Az Építőiparosok Szövetsége dr. Kálmán László vezetésével ma eljárt Smith főbiztosnál, akit arra kértek, hogy a költségvetésnek a közmunkákra előirányzott 12 millió aranykorona összegét egyszerre és ne havi részletekben bocsássa a kormány rendelkezésére. Az eddig teljesített, de be nem fejezett építési munkákat pedig ne vegyék a közmunkák keretébe és kérték, hogy a 12 millió aranykoronát emeljék fel. Smith főbiztos megértéssel hallgatta a küldöttség kérését, de azt hangoztatta, hogy nem áll módjában a 12 millió aranykorona összeget felemelni. Reméli azonban, hogy ez akkor lesz lehetséges, mikor a külföldi tőke bizalmából, Magyarország újabb kölcsönösszeghez fog jutni. A ZSEISIdi kölcsön 82 szézalékát kapjuk kézhez. Budapest, júl. 31. Schober Béla, a Nemzeti Bank vezérigazgatója cikket írt a Prager Tagesblattban. A cikk szerint Magyarország a költségek leszámítása után a külföldi kölcsön 82 százalékát fogja kézhez kapni. ajtós lépés a ssacaöldgam felé. Budapest, júl. 31. Ma délben fontos tanácskozások voltak a földmivelésügyi minisztériumban, melyen Walko, Bud és Nagyatádi miniszterek vettek részt. A tárgyalások után Nagyatádi ezeket mondta: — A közel jövőben újból több cikk szabadul fel a behozatali tilalom alól. Tárgyaltunk még a gabonaőrlés feltételeiről, az őrlés kikészítéséről, bár eddig én mindig ellene voltam, a rossz termés miatt én is az őrlési forgalomnak újra életbeléptetése mellett foglaltam állást. A közmunkák közül jelenleg az ármentesítési munkálatok kerülhetnek elősször számba, ezért 2 milliárdot bocsát a kormány az ármentesítő társulatok céljaira. A kormány elhatározta ezenkívül, hogy azokon a vidékeken, hol nem volt termés, kölcsönt és előleget bocsátanak a termelők rendelkezésére, 20 fizézetérios kamatot hajlatsdók fizetni a bankok a bűtétekért. Korányi pénzügyminiszter ma a bankok vezetőit értekezletre hívta össze. A pénzügyminiszter kifejtette, hogy a drága feltételek mellett a hitelélet pang, ezért jobb feltételek szabását kéri a bankoktól. A nagybankok részéről kijelentették, hogy nem áll rendelkezésükre megfelelő összeg, mivel a betétek összege igen kevés és az olland pénzeket újabban nem a bankokban, hanem más irányban helyezik el. ■ Korányi orvoslást ígér és a bankokat kéri, hogy a betétek fellendülése érdekében fizessenek magasabb kamatlábat A nagybankok kijelentették, hogy a betétekért hajlandók 15—16%-os kamatot fizetni, a középbankok még többet ígértek, 20%-os kamatot is fizetnek, 24—26 százalékért pedig hajlandók a kereskedőknek és iparosoknak hitelt nyújtani. Az aranykorona dollárárfolyama. Az aranykorona árfolyama dollár alapon átszámítva 15,94774 papírkorona. A városi villanyüzem kritikája a közgyűlésen. A törvényhatósági bizottság megszüntette a tanüemeket és az összes kedvezményeket. — Nem indul meg a villanyolvasút. Sopron város törvényhatósági bizottsága tegnap egészen szokatlan mérvű érdeklődés mellett tartotta meg júliusi rendes közgyűlését. A termet csaknem egészen megtöltő városatyák között számos olyan arcot láttunk, melyhez még alig volt szerencsénk a városházán. Az érdeklődés a villanytelep körüli számadásoknak, terveknek és várható viharoknak szólott és tényleg, alig hogy Simon főispán megnyitotta a közgyűlést, elparentálta az időközben elhunyt Weinberger Gusztáv volt városi főszámvevőt, Unger Mihály és Steiner Albert volt városi bizottsági tagokat és kevés szóval elintéztek néhány jelentéktelenebb ügyet, ráterelődött a szó a »nagy témára« és csaknem két óra hosszat vette igénybe a közgyűlés idejét. A villanymű tavalyi zárszámadása. Schindler András dr. h. polgármester jelenti, hogy a városi villanymű 1923. évi zárszámadása 365 millió korona bruttó nyereséget, a tartalékok, illetmények invesztálások stb. levonása után majdnem 17 millió tiszta nyereséggel zárult. A tanács javasolja, hogy ebből az összegből 15 t milliót fizessenek be a város pénztárába, a fennmaradó csaknem 2 milliót pedig vigyék át az idei költségvetésbe. A közalkalmazottaknak, nyugdíjasoknak, vasutasoknak nyújtott 50%-os áramszolgáltatási kedvezményt aug. 1-től dec. végéig havi 10 százalékonként szüntessék meg, e helyett inkább a nappali iparáram fogyasztókat részesítsék nagyobb kedvezményekben. Kilátásba helyezi továbbá a jelentés, hogy a legközelebbi közgyűlésnek alkalma lesz már foglalkoznia a villanytelep forgóárammá való átszerelését tervező javaslattal, mivel a mai berendezés mellett a teleppel gazdaságosan tovább dolgozni nem tudunk és rövidesen sor kerül a már régóta szünetelő gázgyár felélesztésére, előbb azonban végre kell hajtani a gázüzemnek, a technika mai vívmányainak megfelelő átalakítását. Erre vonatkozólag is a kiküldött városi szakértők által Salzburgban szerzett tapasztalatok alapján készült pozitív javaslat kerül a legközelebbi városi közgyűlés elé. A múlt év június hava óta szünetelő villanyos vasut újra megindítása iránt is itt fekszik egy ipar és keresk. kamarai előterjesztés a közgyűlés előtt, a tanácsnak azonban az a sajnálatos tapasztalata, hogy az okok, melyek akkoriban elkerülhetetlenné tették a villanyos vasút forgalmának beszüntetését, ma is fennforognak, a kamara kérelmét tehát nem lehet teljesíteni. Weiler dr. kritikája a város villanygazdálkodásáról. Az első felszólaló Weiler Béla dr., aki mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy a város a villanytelep 1923. évi zárszámadását csak 1924. július havában terjeszti a közgyűlés elé, vagyis amikor már a közben történtekből sok mindent többé visszacsinálni nem lehet. Nem akar foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy helyes vagy helytelen volt e üzleti szempontból a villanytelepnek a város részéről történt megváltása. Egy ilyen üzemet nem szabad kereskedelmi vállalatnak tekinteni, hanem olyannak, melynek áldozatok árán is a közönség érdekeit kell szolgálnia. Éz ezért nem szabad a villanymű jövedelméből olyan ajándékokat osztogatni, mely a megajándékozottakat arra ösztönzi, hogy a közérdek szolgálata helyett minél nagyobb nyereség elérésére törekedjenek. Ilyen ajándéknak minősíti Weiler dr. az igazgató magas haszonrészesedését, továbbá azt, hogy egy tavalyi közgyűlési határozat értelmében a tanáccsal kibővített felügyelőbizottság tagjai ingyen áramot és azüzemi eredményből« 10 százalékot kapnak s mivel ez a bizottság éppen a közérdek figyelembe vételének ellenőrzésére van hivatva, ez a részesedés bizony szépséghibának is mondható. Ott van továbbá az egyes indokolatlanul favorizált társadalmi rétegeknek juttatott 50 százalékos kedvezmény. Ezeknek az ajándékoknak összege 80—100 millióra rúg egy évben, ilyen fényűzést pedig nem engedhet meg magának egy vállalat, mely deficitjeinek kiküszöbölése végett kénytelen volt a gázgyártást és villanyosvasutat beszüntetni és előfizetőinek az ország legdrágább villanyos áramárát szolgáltatja. (Úgy van!) Nem tudjuk továbbá, hogy mily szempontból történik a sok általányozás, ami szintén kárára van a városnak, mert köztudomás szerint ezekben a pausálés, no meg az ingyen villanylámpákban folyik a legnagyobb áram,pocsékolás. Javasolja mindezek alapján, hogy a város a villanytelep részéről szolgáltatott mindezen ajándékokat 1924. év végével szüntesse be, az 50 l/c-os kedvezményt már most augusztus elsejével teljes egészében szüntesse meg s ugyancsak az év végével helyezze hatályon kivül a tanács és a felügyelő bizottság haszonrészesedését megállapító tavalyi közgyűlési határozatot. (Helyeslés.) Meiszner Ernő dr., a következő felszólaló annak örül, hogy Weller felszólalásában szerinte a többség részéről is jelentkezik végre az első komoly kísérlet, komoly kritikában részesíteni a város gazdasági politikáját. Weiler dr. panaszait azonban, melyekből helyes következtetéseit levonta, nem teszi mindenben magáévá. Nevezetesen kifejezést ad ama véleményének, hogy a város az ilyen üzem megváltását mindig a legszerencsétlenebb körülmények között és a legelőnytelenebbül eszközölte, amikor az már nyereséghajhászó részvénytársaságok gazdálkodása következtében úgyszólván ócskavassá vált, így volt ez a vízműveknél, a villanytelepnél, a villanyos vasútnál és a gázgyárnál is. Ez utóbbi tervbe vett felújítása elé különös bizalmatlansággal néz, mert nem hiszi, hogy az rentábilissá válhatnék a gázvilágítás egyidejű felújítása nélkül. Kifogásolja azután, hogy nálunk a legdrágább a villany az egész országban, holott egy városnak sincs talán annyira kéznél a szénbányája, mint Sopronnak. A zárszámadásban kimutatott bruttó nyereség elenyésző összeg a tervezett invesztíciókhoz szükséges milliárdokkal szemben, annál kevésbbé lehet tehát abból jutalmakat osztogatni. Hozzájárul Weiler dr. javaslatához, hogy a tanácsnak és a felügyelőbizottságnak jutott részesedést szüntessék be, bár — úgymond — jobban szerette volna, ha a tanács egy előkelő gesztussal maga mond le e haszonrészesedés