Sopronvármegye, 1924. augusztus (27. évfolyam, 172-196. szám)
1924-08-01 / 172. szám
1924 augusztus" SOPRONVÁRMEGYE tudják, hogy embereket, városokat és egész nemzeteket a művészet és a sport ment át a munka és életkedv következő évtizedeire és évszázadaira, bár a nagyközönség a művészetet és a sportot is csak félvállról kezeli és még nincsen teljes tudatában annak, mit jelent, ha egy városban irodalmi kör alakul vagy színház, illetve sportpálya építi. Megkezdődött a külföldi kölcsön belföldi jegyzése. A külföldi kölcsön Magyarországra esett részének jegyzése megkezdődött. Tegnap már be is vezették a tőzsdére a kölcsönkötvényeket. A magyar kormány gondoskodni akar arról, hogy a népszövetségi kölcsönkötvények birtokosai bármikor előnyös áron mobilzálni tudják az értékeiket. Ezért vezették be a sötvényeket a budapesti tőzsdére. A nagyobb nyugati tőzsdéken már ketkrozzák is az ott kibocsátásra került címleteket, így a londoni, a római, stockholmi, amsterdami és newyorki tőzsdéken már be is vezették a magyar kölcsönkötvények címleteit, melyek ott élénk keresletnek örvendenek. Az utóbbi időben olcsóbbodás áll be a textiláru piacon. Ennek oka köztudomású. Mint ismeretes, a múlt év folyam a nagykereskedők, tekintettel a korona állandó ársüllyedésére, folytonosan gyarapították a raktáraikat, úgy, hogy ma már igen sok kereskedő bővebb árutartalékkal rendelkezik, mint bármikor a békeévek idején. A mostani gazdasági válság azonban megmutatta a kereskedőknek, hogy a szükségesnél nagyobb árukészlet csak hátrányos és megnehezíti az üzlet mobilitását. Mindamellett mostanáig a kereskedők legnagyobb része nem mert túl adni az áruin, mert nem látta eléggé biztosítva az eladás útján tőkéje valorizációját és gyümölcsözését. Mióta azonban a népszövetségi kölcsönre szóló felhívás megjelent, értesülésünk szerint több tekintélyes cég azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a felesleges árukészletet eladja és a pénzt népszövetségi kölcsönkötvényekben tőkésíti. Ez az elhatározás természetesen csak sporadikus jelentőségű s csak a textilszakmában érvényesült, de valószínűnek tartjuk, hogy a kezdők példája mihamar követőkre talál. Számos jelből máris megállapítható, hogy a népszövetségi kölcsön magyar részének jegyzési felhívása a társadalom legszélesebb rétegeiben élénk viszhangot keltett. Különösen érdeklődnek a kötvények után azok a konzervatív elemek, amelyeket idáig a spekuláció, a konjunktúra és a szédületes kosztpénz visszariasztott attól, hogy tőkéjüket a közgazdasági élet rendelkezésére bocsássák. Az óvatos emberek ugyanis különösen az utóbbi évek alatt meggyőződtek arról, hogy a magas koszt pénzkamatra kihelyezett tőkék sohasem voltak kellőképen biztosítva. Most azonban a teljesen biztosított és magas kamatot hajtó népszövetségi kölcsön lehetővé teszi, hogy ezek az idáig kikapcsolódott tőkék is megélénkítsék a közgazdaság vérkeringését. Hozzávetőleges becslés szerint mintegy 10—20 milliárdra becsülhető az az összeg, amely ily módon a népszövetségi kölcsön jegyzése útján gyors körforgásban újból piacra kerül. Csak természetes, hogy ez a tekintélyes tőke jótékonyan fog hatni az állandó pénzszűkével küzdő termelésünkre s valószínű, hogy a jegyzés után rövidesen éreztetni fogja kedvező hatását. A népszövetségi kölcsön jegyzésére, értesülésünk szerint, egy két nagy banknál, amelynek külföldi összeköttetései vannak, máris érdeklődésekkel fordultak a külföldi ügyfelek. A magyar népszövetségi kölcsön után az érdekődő levelekben mindenekelőtt arra kérnek fővlágosítást, hogy váljon a kölcsön magyar tranche, épúgy biztosítva van-e, mint a kü főidőn plasszírozott rész. A bankok természetesen válaszukban rámutatnak arra, hogy a magyar tranche a népszövetségi kölcsön integráns része, tehát itt is ugyanazon biztosítékok szolgálnak a kölcsön emisszió fedezetére, mint a külföldön jegyzett résznél. A nagyszámú érdeklődő levelek mellett idáig, szórványosan bár, de máris érkeztek vételi megbízások kölcsönbejegyzésre, főkép Oszországból, ahol köztudomás szerint etzésen túljegyezték a kölcsönt és igy nagyon sokan elkéstek a magyar kölcsön római és milánói jegyzésétől. Ha a nagy nemzetgazdasági érdeket és a magyar kistóvés érdeket összeverik, kétségtelennek kell tekintenünk a népszövetségi magyar kölcsönész jegyzésinek sikerét. Hiszen ez a 10 minó aranykorit alig mghaladó összeg még a mai megcsonkított állapotban sem is nehéz próbára Magyarország közgazdáiát Biztosra lehet venni ugyanis hogy küönben a vidéki kisgazda közönség ki fogja venni a részét a kölcsönjegyzésből. A magyarországi franche 2.350.000 dollár és egyenként 10-20 — 50—100 és 200 dolláros címletekre tagozódik. Ha tehát Magyarországon százezer ember jegyez, egyenként egy-egy csak 20 dolláros címletet, akkor máris majdnem teljes egészében lejegyezték a magyar népszövetségi kölcsönt. Hiszen a fennmaradó 350 ezer dollárt nagyobb tételekben kétségtelenül könynyen le fogják jegyezni. Egy darab 20 dolláros címlet 88 as kibocsátási árfolyamon mintegy 1.500,00 papírkoronának felel meg, ami viszont megközelítően három és fél méter mázsa búzaértéket képvisel. Három és fél métermázsa búzát pedig még az idei aránylag gyenge termés mellett is minden vagyonosabb kisgazda könnyen tőkésíthet. Annak, hogy a külföldi kölcsön aránylag kis címletekre oszlik, meg van az a nagy előnye, hogy a legszélesebb néprétegek részvételét is lehetővé teszi a jegyzésnél. Végeredményében tehát elő fogja segíteni azt az egészséges folyamatot, amely nagyon is szükséges a bankok nagyra nőtt hatalmának ellensúlyozására, bízzunk benne, hogy a népszövetségi kölcsön magyarországi részének majoritása ez alkalommal magyar dolgozó kezekben marad. királyi családnak őszi barackot Etlenbe (1638). — Hanem magukról sem feledkeztek meg a jó városatyák. Szent Márkus napján az előző napi tisztujitás örömére nagy hivatalos evés volt szokásban. A belső s külső tanács egyaránt részt vett. Az első adatok szerint egyszerű volt az étlap: halat szolgáltak fel tizenhárom asztalon. De később vége lett az apostoli egyszerűségnek: finomabb húsételre vágott az urak foga s valahogy elrendezték a 17. század elején, hogy a város tuajdonát képező falvak adjanak a lakomához egy borjút s két bárányt. A közégi ülés ilyetén való határozatára a tanácsurgón jegyzi meg, hogy eleget tesz az idös intézkedésnek. (»En Ehrsamer Rath schaut hin und her.« Vár. mon. I. 409 o.) a erős falstok mellett nem vetettek menni édességeket sem. 1650 tőfogva egyesebb kontekt kell, meg fűszer is. Ekkoriban már négyre szaporodott a hivatos evések száma, melyek közül a márkásnap.t biztosan a városházán tartották; erre a célra a konyhát évről évre újra felszerelték s lebontották. Az 1676 as tűzvész egy időre megakasztotta a dáridókat. Üres kézzel megy a következő évben a császárhoz a soproni követség boldog újévet kivánni fog,úttal némi támogatásért, adóelengedésért is. A várostorony még üszkösen mutatott az ég felé, a városháza sem épült fel romjaiból, de mikor 1678 ban megszületett a várvavárt trónörökös, mégis csak kellett ünnepelni s ezen az ünnepen nem csupán Isten igéjével éltek. A 18. század első évében már ismét helyreállt a régi szokás: evésre s megtisztelésekre 542 forintot költ a város, alamizsnára csak 84 forintot. A nagyszabású étkezések ebben a században már eltűntek. Mária Terézia idejében csak Vízkeresztkor volt uzsonnaféle, néhány forint ára zsömle. II. József alatt ezt is megszüntették. A Michel-krónika jóízű gúnnyal szemléli a város urainak alkonyát, elvesztették a fajárandóságukat (ingyenes 15 öl tűzi fa s.1200 darab rőzse). «Auch die guten Fresseregen», teszi hozzá kajánul. Mert hát valami népszerű nem lehetet a városatyák lakomája, amiből felkopott a nép álla. Ritkán traktáltak meg mást, mint nagy urat ss magukat. A borral nem igen takarékoskodtak, az igaz Márkus napkor ősi szokás szerint a dóm templom zenészei 2 akó bort kaptak. És a királyi család tiszteletére néha egy-egy hordót csapra ütöttek a főpiacon is. A csányi krónika írja, hogy mikor a királyné bizonyos számú hónappal soproni tartózkodása után egy fiúgyermeket szült, Sopron a magáénak tartva az újszülöttet nagy ünnepséget csapott. Folyt a brrsz utcán, táncra perdültek az aggok s gyermkek is. De királyi családjáért verét is szívesen áldozta Sopron, ezért viselheti ennek címerét a magáé felett. . . Csatkai Endre. Jimisear Sopron még vendéglátó volt Nagyurakkal nem jó egy tálból cseresnyét enni, de felette ajánlatos gondoskodni róla, hogy ha cseresnyére vásik a foguk, elébük lehessen tenni a cseresnyés tálat. A régi Sopron bölcs vezetőinek is ez volt a véleménye s igyekezett is jóban lenni a környékbeli hatalmasságokkal. Tehát bőségesen indultak a rakott szekerek a vidéki kastélyok felé s ha átutazott valami előkelő nemes, a város jól tartotta. Szóvá is tette 1596 ban a községi ülés, hogy a tanács túlozza a magyar vendégszeretetet. 2-3 forint értékű hal kerül terítékre, valahányszor csak egy magyar uraság átvonul a városon, nem számítva a bort, ami szintén csak a köz pincéjéből való. A tanács engedelmesen fejet hajt: amennyire lehetséges lesz, megsierteti a vendéglátást. De hát nem volt lehetséges, a számadáskönyvek tételei közt sörén felbukkannak továbbra is az ebédek, mert?* két előkelő idegeneknek tálaltak f. Imi nagyon sütő , főleg az időtől fogva, hogy a nádor az Eshházyakból került ki. Nem csak maguk, Mikes gróf és Pál here**», meg feleségeik, de a hozzájuk igyakó látogatók is gyakran élveik Sopron vendégszeretetét. Már pedig Kismartonban zárva-nyitva volt a várkapu s oda Sopron is át vezetett az ut. Hanem hát a hatalmasok jóakaratát nem lehet elég dágán megfizetni ... A lakoma néha a városházán, néha a városi korcsmában a Várkerületen zajott le. A főétkes úgy látszik specialitás adta a soproni hal. Volt tava elég a városnak ak-koriban, a mai Szécshenyi tér, Petőfi tér bőven szolgáltott vizében jószír falatokat. A s soproni bor meg már különösen híres volt. Istvánffy Miklós dicsérőleg ír róla krónikájában, de nem csoda, évente kapott egy jó hordóval belőle (Ehrenwassl, Írja a számadáskönyv). Máskor vinyenc falatokkal kedveskedik a város, 1625-ben az országgyűlést itt tartják, Bécsből hozatnak citromot az édességekhez. A balfi előkelő fürdővendégek számára is kijár mindenféle jó, Eggenberg grófnak epret küldenek (1627), Ciráky alispánná tojásos lepényt (eternes Brod), a 3 onemus cigarettapapír és hüvely JACOBI Antinicotinhüvely Mindenütt kedvelik-