Sorakozó, 1940 (2. évfolyam, 1-36. szám)

1940-01-05 / 1. szám

1940 Január 5. Galíciai zsidó uzsorás birtokában van Munkács város vámszedési joga A cseh demokrácia egyéni kézreátszelta át a város jogát A magyar kormányzat tudta nélkül a visszafoglalás óta is zavartalanul folytatják üzelmeiket a galíciaiak Szinte hihetetlen, de szó szerint igaz, amit leírunk. Előre bocsátjuk, hogy ha magyar emberek kezében volna a kifogásolt jogosítvány, akkor is felháborodással regisztrálnánk az esetet, mert csak a középkori eladósodott fejedelmek osztogathatták el így egy tál lencséért a dolgozó közösségi jogait kútáraknak, akkor, amikor azt érsekeik megkívánták. Középkori állapotodat honosított meg a csehek alatt Munkács város vezetősége, amikor magánkézre játszotta a város jogát, milliókkal károsítva meg az adófizető polgárokat. Sok adatot gyűjtöttünk a cseh uralom korszakáról, hogy tiszta képet nyerhessünk bizonyos elemek által ma is dicsért és visszasóhajtott „demokráciáról”. Megállapítottuk, hogy a cseh demokrácia hihetetlen korrupciót és züllést vitt be a közületek életébe. A közigazgatás apparátusa s a tisztviselői kar kevés kivétellel a leghitványabb panamák és visszaélések zsoldjában állott. Még a kis zsoldó rendőrök is villaszerű épületeket harácsoltak, össze „kiváló“ szolgálataikkal. Munkácson is virágzott a nagy harács ... így történt, hogy egy szép napon, már a cseh uralom alatt, megjelent Munkácson egy Fixter nevű galíciai zsidó. Ez a kiváló emberpéldány már 1913-ban ruszin falvakat tett tönkre a legelvetemültebb uzsorával. Százféle fondorlattal megszerezte bagóért ingatlanaikat. A forradalomkor a nép dühe elől Munkácsra menekült. Itt a „testvéri lánc“ ezt a közönséges uzsorást bejuttatta a város vezetőségének kegyeibe. A díszes elöljáróság a 30.000 lakosú, hatalmas forgalmú, nagykörnyékű kereskedelmi központ városi vámszedési jogát, valamint a vásártelepet s azon a bódék kiadási jogát, vesztegetési pénzek ellenében átjátszta a menekült, népfosztogató uzsorásnak. A Szarka Pisták, Konczok, Rozsok nem azért haltak meg, hogy a visszaküzdött területeken gáliciáner uzsorások arassanak. Nekünk a derék ruszin nép előtt egy tiszta, népérdekek szolgálatában álló közigazgatással kell olyan példát mutatnunk, hogy Magyarország legyen az egyetlen hite és lehetősége. Tisztességes polgárok kérve kérnek minket, hogy tolmácsoljuk illetékesek előtt abbeli kívánságukat, hogy nevezzenek ki Budapestről kormány t. Mutatják az Mstidiac biztost az összes munkácsi „ügyek” kivizsgálására. Szabó Endre M tud aliansis vámszedűje Kikérdezgetjük a helyi kereskedőket. Elmagyarázzák, hogy Fixlerék a vámszedési szabályokat soha be nem tartották, arra kötelezve nem voltak, mert az illetékeseket a „kezeikben” tartották... így folyt a vámszedés a legbrutálisabb módon, könyörtelenül, lázítva a ruszin testvéreket akkor a cseh uralom ellen. M mert Fixter a vámokat egyszerűen nem plakatírozta. Fütyült az előírásokra. A vámszedő helyeken sem tüntette fel, hogy miért mennyi szedhető. A kötelező hírlapi közleményeket is melllőzte. Tíz, husz, harminc stb. filléres tárcákat nyomattak, de a különböző árukkal a rárt öregebb parasztok legtöbbje sem a betűt, sem a számot nem ismerte. Kezükbe nyomtak egy tízfilléres harcot és harminc fillért szedtek be tőlük s így a minimális városi elszámolási ellenőrzést is kijátszották s megvesztegetés útján szerzett jövedelmüket még csalásokkal is tetézték. Ha a paraszt nem tudott fizetni, önkényesen áruját dézsmálták meg. A paraszt hiába tiltakozott, futott, ordított, a vámszedők az ott ácsorgó zsidó fajtestvéreik segítségével egyszerűen erőszakkal lefogták és brutalizálták. Száz és százezer cseh korona hasznot vontak így el az amúgy is eladósodott várostól. 1938 novemberében végre bevonultunk. Márciusban visszafoglaltuk Kárpátalját. Egyszer figyelmesek lettünk, hogy az Oroszvéget Munkáccsal összekötő hídfőnél egy szegény asszony kendőjét tépik le válláról, parasztokat hízni tátnak. Nagy csődület támadt, szitkok röpködnek, öklök emelkednek a sötétábrázatú, szakállas galiciánerek hatalmaskodása ellen. Hinni nem akartunk a szemünknek, amikor megmagyarázták, hogy ezek Munkács „vámtisztjei", adószedői korlátlan jogkörrel. Figyeltük heteken keresztül az esetet, amely hetenként háromszor zajlott le s így szereztük be a már elmondott adatokat. Folyt a kendők letépése, komiszkodások, jegycsalások, kosaras erőszakos átkutatása. Tanukat vittünk oda s fényképeztünk. S vártunk, szándékosan vártuk a város új vezetőségétől az azonnali felszámoló intézkedéseket. Pedig kreáltak Munkácson megyebiztost. A karaván halad Megtudtuk, hogy Fixleréknek a város vezetői továbbra is engedélyezték a dézsmaszedést s a hídfőnél, amelybe hősi halott bajtársaink neve van bevésve, négy Szakállas zsidó kivételes hatalmának szadisztikus kiélésével ma is vígan szedi a vámot. Fixter zsidótól függ, hogy a vásártelepen ki lap bódét. Mondanunk sem kell, hogy fajtestvérei némi előnyben részesülnek. Az odatdildött rendőri és csendőri közegek, az ott állomásozó katonaság elöljárói s minden oda leutazó magyar, felháborodással s megdöbbenésel tárgyalja a város vezetőségének magatartását. A városba özönlő, vásárra bejövő ezernyi paraszt dühe és elkeseredése természetesen ma ezek miatt az állapotok miatt az ártatlan magyar kormányzat felé fordul. Nem tudja, hogy a hazai közigazgatásnál elképzelhetetlen volna egy ehhez hasonló állapot. A magyar kormány erről a hihetetlen vámszedésről mit sem tud. rosba igyekvő sokezer derék ruthén és magyar parasztoktól annyi vámot szedtek, amennyit kierőszakolhattak. Amíg 'Obalszík a Darmol dolgozik. Nem zavarja az álmot és mégis estéről reggelre biztosan hat. Fájdalom nélkül hajt, könnyű és teljes ürülést idéz elő. Kellemes, enyhe és jó hashajtó, a sarakozó legfontoltabb építési politikát. Talán nem közismert dolgot említek, ha megírom,hogy a közönség nagyban, egészben nincs tisztában azzal a sok nehézség-,gel, amit a háború okozott a gazdasági életben. Mindenki el van foglalva a maga szűkebb körének nehézségeivel, ezeket tudomásul veszi, távolabbi érdeklődését pedig lekötik a világpolitika nagy eseményei A magyar gazdasági élet fordulatai, tényei iránt pedig szép lassan megcsökkent az érdeklődés a közönség körében. A kormányzat is igyekszik felmenteni a cenzúra révén a fölösleges izgalmaktól a közvéleményt. Vannak viszonyok azonban, ahol az izgalomnak mégis nagyobb lehetőségei adódhatnak, ha a politika hibás, mert nagy tömegeket érintenek, elemi életszükségletükben. Az egyelőre keveset változott élelmezési viszonyok mellett ilyen lehet a lakás ügye. Ha valaki gyorsan arra gondol, hogy mennyiben van a lakása akár a házbér, akár házépítés és karbantartás formájában, — leszámítva természetesen az adót — tisztán áll előtte, hogy az építés a termelésnek és fogyasztásnak milyen fontos tényezője a nagy család, a nemzet életében. Hogy ezenfelül pedig milyen nagy dolog a hajlék, azt a téli természet beszéli s a hajléktalan lengyel tömegek, az orosz légi bombázással a földönfutva tett finn családok elszomorítóan példázzák. Kevés a lakás, mégis bontanak Hazánkban a lakástermelés az utóbbi években nagyot hanyatlott. A főváros statisztikai hivatala a legutóbb közölte például, hogy a kislakások kínálata a néhány év előttiének negyedére, ötödére esett viszsza. S vannak, akik ebből, nem alaptalanul, nagyon gyorsan bekövetkező lakásínségre következtetnek. Jóslataikat alátámasztják azok a hirdetések, melyek a napilapokban szaporodnak lassan. „Lelépés mellett” keresnek bennük lakást. Természetesen az illetékesek is tudják ezt s középitkezéssel igyekeznek szaporítani a kislakásokat. A főváros építő programjában az idei esztendőben ezernél több egyes kétszobás lakás szerepel. Ez pedig az évi rendes lakástermelés jelentős hányada. A főváros tehát, bár mint közület természetszerűen drágábban építtet a magánosoknál, ezzel a munkával igazán közérdekű dolgot visz végbe s építtető munkáját ma nem szabad kifogásolni, különösen a háborús tapasztalatok alapján. Van azonban a mai építési politikának olyan része is, amit előrelátó ember nem kísérhet tetszéssel, ha az igazi közérdeket veszi figyelembe. Ez pedig az a ma ferdeirányú építési láz, mely már nem az egyszerű közszükségletet elégíti ki, hanem „távolabbi” céljai vannak, amiket a „gazdasági világháború” idején mégis csak el kellene hanyagolni. Ez az építés, amely nagyobb aráyú bontással van összefüggésben. A mai viszonyok megkövetelik, hogy a nemzet erejét a jövő érdekében máshol használják fel, mint nem tényleg sürgős szükségletet melegítő építésekre. Európa viharsarkában, lábhoz tett fegyverrel állva, ma Zrínyivel szólva, „fegyver kívántatik” elsősorban a „jó vitézi rezolució”. A közszükségletet kielégítő lakásépítés hozzátartozik a vitézi rezolució erősítéséhez, de ezenfelül azután a fegyverre is gondot kell vetni. A modern építés sokkal több vasat használ, mint a régi. (A szakmabeliek, „vasbeton” kornak szeretik tisztelni e tekintetes kort.) Mások viszont újból „a vér és vas” tiszteletre méltó időszakának becézik. Érthető tehát, hogy ha a vasnak (más nyersanyagokkal együtt) hatalmas becsülete van a háború óta. Ennek megfelelő az ára is. Az építkezés tehát egyre drágul és nagyon sok fegyvernek való anyagot használ fel, amit Magyarország néprajközi és gazdasági helyzetében tényleg számba kell venni. Várjanak a szépítéssel Budapesten aránytalanul sokat bontanak. Ez a mai gazdasági viszonyok között szinte úgy hat, mint a rombolás. Nagyobb nemzetgazdasági értéke van ma a csúf Bethlen-udvarnak, mint a tragikus szeptember elseje előtt és sokkal nagyobb értéket szednek szét ma a napszámosok, akik a régi Angol királynő-szállót, a Pénzintézeti Központ eddigi hajlékát bontják, mint amit néhány éve szedtek volna szét, mikor sokkalta olcsóbban be lehetett volna a helyét építeni. Persze vannak, akik csak egyoldalúan tudják meglátni a dolgokat, a maguk szempontjából. Ezek arra hivatkoznak, hogy ilyan felfogás mellett abbamarad az építés és lehanyatlik a gazasági élet. Nagyon valószínű, hogy a kormányzat hamarosan fontolóra veszi a helyzetet, és larsan intézkedik a mai viszonyokhoz jobban igazodó lakásépítő politika érdekében. Talán még megállítja a „furor aedificandit”, mely nem vette észre, hogy 1939 szeptember elseje óta a viszonyok nagyon megváltoztak. Közérdekből meg fogja tiltani, hogy olyan épületeket leromboljanak, amiket kevés befektetéssel modernizálni lehet és meghosszabbítja az életét a Bethlen-udvarnak is, melyben elvégre — ha még annyira rontja is a város képét — csaknem száz lakás van. A kérdés annyira komoly, hogy talán még az Angol királynő bontását is megállítják és visszaállítják az eddig elvitt anyagot, modernizálva az épületet. A Közmunkatanácsnak csodálatosképpen ma szúrja a szemét a Bethlen - udvar (18 évvel ezelőtt nem szúrta az építési terv), viszont nem szúrja a Pénzintézeti Központ szabadságtéri épülete. Háború van. A szükségletek mások. Gyorsan keell alkalmazkodni a más szükségletekhez. MIKOS KÁLMÁN t MenieffiüfA Romwos Gárda Hartal ü Mepenáelescu fenntört!n útján. Aranenpjélfoellsn is nái ető. Szilivási költse 20 illér wr-