Sporthirlap, 1924. augusztus (15. évfolyam, 128-148. szám)

1924-08-02 / 128. szám

128. szám 3. oldal SPOR­THÍRLAP Középegyesi­lsiek, tiludásegyesitek­, kisegyesületek a professzionalizmus bevezetéséről H a Törekvés. Zuglói VII. ker. AC( MACI főv. T.«kép és URALT intézetnek véleménye. — A futballsport tengelye, amely föörü­l a magyar futballélet forog: a professzionalizmus kérdésének el­intézése. Egyesületek, játékosok és közönség egyaránt lázas izgalom­mal várják a fejleményeket, min­denki érzi, hogy az eddigi beteg állapotok tovább fenn nem tart­hatók, hogy a közeli hetekben át kell esnie a­ magyar futballsport­­nak a krízisen. Érthető, hogy az egyesületek körében a várakozás már türelmet­lenséggé vált, hiszen közvetlenül a szezon előtt nem tudják még, hogyan rendezkedhetnek be a jövő bajnoki évre, játékosaik közül kikre számíthatnak, általában mit várhatnak az új helyzettől. Ezeknek a várakozásoknak óhaj­tunk hangot adni akkor, amidőn megszólaltatjuk a különböző jel­legű egyesületek képviselőjét. Bár ezek a vélemények az osztálybeli összes egyesületekre nem általáno­síthatók, nagy általánosságban fo­galmat alkothatunk belőlük a pro­fesszionalizmus bevezetésének vár­ható fogadtatásáról. Pártos Gyula, a Törekvés futballintézője: — A professzionalizmustól a pá­lyával rendelkező munkásegyesü­­­­letek éppen annyit várnak, mint a pálya nélküliek. A kis pályák igazán nem jövedelmeznek annyira, hogy annak a kedvéért a munkás­egyesületeket két kategóriába kel­lene osztani.­­ A professzionalizmus beveze­tése egyet jelent az ortodox amatőr­­szabályok életbeléptetésével. Ha pedig ez bekövetkezik, a verseny­­zésszerű sportolás lehetősége a já­tékosok 70 százalékától meg lenne vonva. A munkabérmegtérítés be­szüntetése ugyan még nem jelenti az amatőrség helyreállítását, de egy szegény munkásjátékosra már az is nagy csapás lenne. Az ortodox amatőrség felújí­tása az amatőrsport végzetét jelenti, erre az amatőr eszme képviselőinek is gondolni kellene. A profisport be­vezetését óhajtó futballkorifeusok találták ki a két irányzat szigorú kettéválasztását, mert csak így szabadulhatnak meg a veszélyes konkurrenciától. De különben is ki biztosítja azt, hogy az ál­­amatőrizmus megszűnik. Ahhoz becsületes őszinteség kel­lene. Külföldön sem azért csinálják meg a kettéválasztást, mert az ottani vezetőkben a becsületes be­látás kerekedett felül, hanem mi­vel már az egész világon köztudo­mású lett, hogy azokban az álla­mokban a futballsport profivá lett. — Mi lesz nálunk? Egyes csa­patok szétrobbannak, megindul a tisztulási folyamat a játékosok közt. Ez lesz az első felvonás. A második felvonásban megbukik a profesz­­szionalista sport. A harmadik fel­vonásban látni fogjuk a nagy visszatérést a jelenlegi állapotokhoz. Kovács Mátyás, a Zuglói VII. ker. AC futballintézője: — A professzionalizmus beveze­téséről lehet beszélni, bár a be­vezetés szerintem máról-holnapra nem fog megtörténni. — Hiszen még az sincs tisztázva, mik a profivá válás feltételei. Er­ről éppen úgy lehet vitatkozni, mint arról, hogy mik az amatőrség feltételei. Szerintem például mindenki profi, aki mu­nkabérmegtérítést kap. A középegyesületekre nézve ez a megoldás lenne a legszerencsé­sebb. Miért amatőr például az, aki zsebpénzt kap? A zsebpénz csak a kényelmi kiadások fedezésére való, az ilyen kiadásokról pedig az or­szág lakosságának 50 %-ával együtt a fut­balljátékosok is le­mondhatnának. Nem valószínű, hogy az én felfogásom szellemében határozzák meg a profiság fogal­mát, holott azt hiszem ez esetben a középegyesületek is szívesen csat­lakoznának a profiszövetséghez. Mi többet nem nyújthatunk a játékosainknak, mint a munka­­térmegtérítést és zsebpénzt. Teljesen lehetetlenné lennénk téve, ha az egyesületekben külön profi­csapat szervezését engednék meg. A jó játékosokat egyszerűen elszip­kázzák tőlünk, miután mi nem tud­juk fizetni őket, így azután nem szervezhetünk sem erős proficsapa­tot, legjobbjaink híjján pedig arra sem számíthatunk, hogy az amatőr csapatok között vezetőszerepet játszhatunk. Veress Imre dr., a­ MAC főtitkára: — Mamusich Mihály dr. — egye­sületünk képviselője — kifejtette a MAC álláspontját ebben a kér­­­désben, ahhoz nincs mit hozzá­ten­nem. Annyit mondhatok, hogy a MAC egész múltja és Jelene azt bizonyítja, nálunk nem lesz mit keres­niük a profisport lovagjainak. Mi a profisportot szívesen élvez­zük, de csak mint nézők, a pályán. Nálunk nem lesznek olyanok, akik az előadásokon, fellépnek. Anton László, a 11. osztályú, Főv. T Kör intézője : — A II. és kisebb osztályú munkásegyesületeknek nincs mit félniök a professzionalizmus be­vezetésétől. Nálunk a legszigorúb­ban értelmezett amatőrizmus az uralkodó planéta ma is. A játéko­sok éppen úgy fizetik a tagsági díjat, mint a pártoló tagok. Nálunk nincs munkatérmeg­térítés, itt csak a sportért hozunk áldozatot, de nem az emberekért. Mecénásaink a munkaerejükkel tá­mogatnak bennünket. A munkás­­egystületekbe menni nem jó üzlet a játékosoknak. Meg is mondjuk mindegyiküknek, ha hozzánk akar­nak jönni, hogy mire lehetnek el­készülve. A legtöbben maguk szer­zik be a felszerelésüket is. A tréningek és hétköznapi mérkőzések idejére eső mun­kabérüket bizony a magunk­fajta munkásegyesületek tagjai elvesztik. A játékosok nemhogy kapná­nak, de az egyesület fenntartásá­hoz anyagilag is hozzájárulnak. Ők nehéz munkával keresik a ke­nyerüket, de nem is becsülik sokra a munkanélküli jövedelmet. Jól ismerem az alsóbbosztályú munkás játékosoknak a gondolkodásmódját, éppen azért nem is félek a profesz­­szionalizmus bevezetésétől. Ebbe a játékba nem is avatkozunk bele. Pörge Jenő, a 111. osztályú URA­K intézője: — A kisegyesületek tisztában vannak azzal, hogy mit várhatnak az amatőr-profikérdés radikális rendezésétől. A III. osztályú és kisebb egyesületek a sport, anyagi előnyeit eddig sem­­élvezték», na éppen azért még akarva sem lehetünk egyebek, mint amatőrök. Ha netalán úgy rendeznék a profi­­kérdést, hogy amatőregyesületben is szerepelhessenek profijátékosok, esetleg elő fog fordulni, hogy kisebb egyesületek is erejük végső megfeszítésével fizetik majd egy­két játékosukat, a legnagyobb való­­színűség azonban amellett szól, hogy a jó játékosok oda mennek majd, ahol megfelelőbb part­nereik lesznek és ahol minden tekintetben jobban érvényesít­hetik a tudásukat. És talán ez a kis egyesületekre nézve is előnyösebb lesz, mert a profi­játékosok alkalmazása a bajtársi viszonyt fogja gyengíteni. A profi­játékost az amatőr fizetett alkal­mazottnak fogja tekinteni. Én úgy vélem, a kisegyesületek a profesz­­szionalizmus bevezetése esetén, átesve az első játékos kiugrá­sokon, erőben gyarapodni f­og­nak. Az a néhány egyesület, amely a professzionalizmust bevezeti, nem lesz képes a nagy kínálatot kielé­gíteni. Szép lesz, ha a felkínálkozó játékosokat visszautasítják és azok majd továbbra is a­/, újonnan meg­állapított szigorúbb, amatőr ala­pon játszanak. Szerintem nem kell kimondani a professzionalizmust, mikor az már úgyis régen be van vezetve, csupán el kell ismerni. Fogl H. és Baubach tízéves játékos-­ jubileuma. Az UTE impozáns kifejlő­désének egyik titka abban a családias egyetértésben rejlik, amely nemcsak az egyesület tagjait hatotta át minden­kor, de együttérző, lelkes táborba tö­mörítette Újpest városnak egész tár­sadalmát is. Számos megnyilatkozásá­ban mutatja az UTE élete az egyet­értésnek és a közös ideálért való lel­kesedésnek a viharokat álló és a jövőt megtermékenyítő erejét. Az össze­­tartozandóság érzésének a tisztelete, az önbecsülés és az érdem elismerése, olyan erények, amelyeket az UTE soha sem nélkülözött s amelyeknek nyilvánításától nem is tartózkodott. Csütörtökön este is családi ünnepre gyűlt, össze az UTE az újpesti Stadion étkezőjében. Két érdemes, képessé­gekben, klubszeretetben és hűségben egyaránt jelesen klasszifikált játékosát becsülte meg kis ünnepség keretében abból az alkalomból,­ hogy immár 1íz esztendőt töltöttek el az UTE szí­neinek és a magyar futballsport dicső­ségének a szolgálatában. Kétkedés nélkül vallhatja az UTE a két jubilánst, Fogl Károlyt és Reu­­bach Bélát a maga nevelésének s ha, az est ünnepi szónoka, Szűcs János, az UTE elnöke, mégis büszkélkedve állította Foglt és Baubachot az újpesti fiatalság elé mintaképnek, az újpesti sportélet vezérének a szájából nem hangzottak az elismerő szavak sablo­nos dicséretnek. Mert való tény, hogy­­ a jubilánsok a kötelességtudásnak, az önfeláldozásnak és az ambíciónak a legmagasabb fokát mutatták ki pálya­futásuk alatt s a mai elernyedt, haszon­leső, nyugtalan világban ezek minden­esetre a legnagyobb megbecsülésre kész­tető tulajdonságok. Szűcs János kere­setlen, szép szavak kíséretében ízléses plakettet nyújtott át az ünnepelteknek a jubileum emlékére, majd Kiss Gyula méltatta Fogl Károlyna­k az érdemeit. A maga érdemének is vindikálja a volt szövetségi kapitány, hogy az eddig le­becsült, érzékenységében sokszor meg­bántott játékost a futballélet nagy nyil­vánossága elé állította s ezzel nemcsak Fogl önbizalmát és becsvágyát sikerült megnövelni, de olyan értéket nyert a futballsport is, amely talán kibányászat­­lanul maradt volna. Kiss Gyula megköszönte Foglnast a válogatott mérkőzéseken tanúsított korrekt magatartását és lelkes önfel­áldozását, amellyel minden alkalom­mal egyik legfőbb támasza volt a nem­zeti válogatott csapatnak. Játékostársai nevében Kelecsényi Fe­­renc köszöntötte a hű bajtársat, mire Fogl Károly köszönte meg az ünnep­lőt fogadalmat téve, hogy erejét és becsületesen érző lelkét a jövőben is teljes odaadással szenteli a sportnak és szeretett egyesületének. Férfiasan öntudatosan és őszintén beszélt Fogl Károly, éppen úgy, mint amikor a pályára lép és játszik, amint a tudása, kötelességérzete és lelkese­dése diktálja. Földessy János dr., az MLSz al­­elnöke, a magyar sporttársadalomnak­­ megbecsülését tolmácsolta. Mindig örömet szerzett - úgymond - Bogi­nak és Baubachnak a játéka. .Fog? je­lenti az UTE csapatában a lelket Baubach a szivet s ez a két nagy erő ragadja magával és visz­­i előre az ütei csapatot. Kelecsenyi II. az UTE bir­kózó szakosztályának a nevében kí­­vánt szerencsét és kitartást a jubilán­soknak, Langfelder Ferenc pedig ey németországi mérkőzésnek az em­lékét elevenítette fő­ példának, hogy mily ,13 év értéket jelent egy csapatban az­­olyan játékos, aminő Fogl Károly, a maga lelkesedését szuggerálni tudja játékostársaiba is­­német mérkőzésen Fogl emlékezetesen nagyszerű játékra és fényes győzelemre ösztönözte az UTE csapatát. ! Mindenki lehet soffőr! SOFFŐRISKOLA! Minden öntudatos ember követelje, hogy pénzéért szakszerű kiképzést kapjon, nem kell hangrzatos hirdetésekre adni,ne örüljön az olcsó tandíjnak, mert hiányos kiképzés­­vel as életben boldogulni nem tud, alapos, komoly kiképzésért forduljon az ország leg­megbízhatóbb autószalőiskolájához, ahol je­­lenleen is nyolcvan növendék hallgatja az előadásokat, e­zért felelősségünk tudatában csak a „VIKTÓRIA" sofferiskolát ajánlhat­juk, mert itt gépészmérnökök végzik az elméleti, gyakorlati kiképzést, modern autókon, MŰHELYGYAKORLATTAL egy­bekötve, hatóság előtt sikeresen levizsgáz­tatják. Mindenki tud­ja azt, hogy az ország legjobb autóvezetői „VIKTÓRIA” autó szak­­iskolából kerülnek ki. Nappali és esti tan­folyamok kívánság szerinti időben, miután több mérnök végzi az oktatást. Szakma­belieknek kedvezmény. Tandíj bármilyen részletekben fizethető.. Beiratkozás egész nap „VIKTÓRIA" AUtÓSZAKISKOLA vá­rosi irodájában. VÖRÖSMARTY­ UTCA öt­venhárom. Telefon: 13—60. Levizsgázott növendékek elhelyezését elősegítjük. Találkozzunk a Csillaghegyi strandfürdőn. Jó bor, friss sör és kitűnő vacsora mellett. Szellős, hús, virágos helyiségben a város szivében hallgathatja 30. Rácz Liczit és fiát a cigányok királyát FI FQP II VI- Király-utca67.SLI 1 U­muns régi szolid éttermeiben.

Next