Sporthirlap, 1931. április (22. évfolyam, 32-41. szám)
1931-04-02 / 32. szám
Csütörtök | ^Sportr)^a V Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa utca 111. III. emelet Távirati cím: Sporthirlap Budapest Telefonszám: Szerkesztőség: Automata 196—54. Kiadóhivatal: Aut. 112—44 ■''SSftLT VET Vg Budapest, XXII. évi 32. sz. 1931 április 2. ÁTO 20 /1ZIél* Előfizetési árak: Belföldre egy negyedén* 6 pengő (egy hónapra 2 pengő) Ausztriába 6 pengő. Csehszlovákiába 20 Ke. Egyéb külföldre egy negyedéne 7.50 pengő. MEGJELENIK HÉTFŐN. CSOTÖRTOKON ÉS SZOMBATON Egyed szám ára: Belföldön 20 fillér. Ausztriában 20 gr. Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 2 ke. Románia 10 lel. Franciaország 1.50 fl. Olaszország 1 . Németország 20 a. pr. Amerika. 6 cent. Levélcím: Budapest 62, postafiók 82- Helyezetten volt a magyar birkózósport a prágai európabajnoki versenyen. Keserű leírni ezt, a teljes kudarcot jelentő mondatot azok után, hogy annyiszor jegyeztük fel a sporthistória aranylapjaira birkózósportunk világraszóló dicsőségét. A felelősek, akiknek szükségük van arra, hogy hamarosan magyarázatot találjanak a szégyenletes bukásra, azt mondhatják, hogy csak négy versenyzővel vonultunk fel a világversenynek számító európabajnoki tornára s a négy közül is az egyiket sajnálatos baleset gátolta meg abban, hogy a végküzdelemben résztvehessen. Azt is mondhatják, hogy világhíres nemzetközi harcosaink közül éppen a legjobbakat kellett sérülésük miatt itthon hagyni és ezért redukálódott a minimumra a nemzetek erőpróbáján résztvevő magyar csapat létszáma. Afféle magyarázatot is hallhatunk, hogy most általában nincs sikerrel biztató formában a magyar birkózógárda s hogy egyeseknek viszszavonulása, másoknak külföldre való távozása egyébként is meggyengítette a magyar birkózósport nemzetközi frontját. Elismerjük, hogy mindezek a tények magyarázatául szolgálhatnak a prágai kudarcnak, de várjon találhatunk-e mentséget arra, hogy a nemzetközi téren nagy tekintélynek örvendő magyar birkózósport az emlékezetes budapesti európai torna óta, amelyen megnyertük a nemzetek díját, nem tudta máig megőrizni az átlagos internacionális nívót sem s a legelső helyről egyszerre az utolsóra sülyedt? Mentegetheti-e magát a versenyzőnevelés terén mindig elöljáró Magyar Birkózó Szövetség azzal, hogy egy világversenyre csak négy birkózót tudott sorompóba állítani, mert nem volt több harcképes katonája? Nem merül-e fel önkéntelenül a kérdés, hát annyira kimerült volna a magyar birkózósport ősi talaja, hogy már nem tudja kitermelni magából az egészséges váltógazdasághoz szükséges utánpótlást? És vájjon nem szégyenetes-e azzal az indokolással lemondani a rólunk mindig nagy respektussal vélekedő északi birkózók látogatását, hogy gyengék vagyunk még arra is, hogy itthon vegyük fel velük a versenyt ? A három év alatt, ami a világraszóló budapesti siker óta eltelt, semmi esetre sem fogyatkoztak meg annyira a magyar birkózósport fejlesztésének, vagy legalábbis a régi színvonalon, való tartásának lehetőségei, hogy ennek a nagy dekadenciának természetszerűen be kellett volna következnie. A birkózóegyesületekben dicséretes buzgalommal folyt tovább a nevelő munka, a közönség érdeklődése nem csappant meg katasztrofális arányban, arról sem panaszkodhatik az MBSz, hogy a felsőbb sportfórumok részéről nem talált volna támogatásra. Miért hát mégis ez a feltűnő visszaesés? A magyarázatot megtaláljuk, ha a magyar birkózósport beléltetében az utóbbi évek során lezajlott harcokra és a kierőszakolt „rendszerváltozás”ra gondolunk. Kipróbált vezetők háttérbe tolása, vagy elkedvetlenítése, a versenyprogram és a nagy versenyekre való előkészülések tervszerűtlensége, a balkezes nemzetközi politika, a már kiépített értékes kapcsolatok elvesztése és a magyar birkózósport fejlesztése szempontjából kevésbé értékes kapcsolatokkal való helyettesítése, a kiküldetéseknél a szubjektív felfogás érvényesülése és ezzel a birkózók egy részének elkedvetlenítése, a versenyzők exisztenciájának biztosítása körül mutatkozó tehetetlenség — ezek, a javarészt negatívumok jelzik az „új rendszer” útját, amely végeredményben a prágai kudarchoz vezetett. Felülről jön minden rossz. Ezt a mondást — akarva, nem akarva — alkalmaznunk kell a magyar birkózósportra. S mert a tények valóban a vezetés hibáira mutatnak, elsősorban itt kell keresni a mai válságos helyzet megoldását. Ez történhetik a mostani vezetőség helyes irányváltoztatásával, de ha ez nem megy, úgy jöjjenek mások, akikben van kellő hozzáértés, határozottság és erő a magyar birkózósport megmentésére és a régi tekintély visszaszerzésére. Mégis kiállt a Postás a ILSE ellen, óvás mellett lejátsszotta a bajnoki mérköslést és — IBSE—Postás 3:2 (2:1) Úgy mentünk ki a Millenáris-pályára, hogy egy elmaradt mérkőzést fogunk „látni”. Mert sok huzavona előzte meg a BSE—Postás amatőrbajnoki találkozót és az utolsó hírek úgy szóltak, hogy csak a BSE fog megjelenni a pályán, a Postások pedig a szomszédos Postás-portáról fogják a két pontot a BSE ölébe hullajtani. Délután fél négy óra tájban felélénkült a Millenáris vidéke. Pár száz futballra éhes drukker ácsorgott a ragyogó napsütésben, lenn az öltözőben pedig a fővárosiak csapata vetkőzött. — Tőlem csinálhatnak a Postások, amit akarnak, a szövetségben is csinálhatnak, amit akarnak, nekem azt mondták, hogy négy órára legyen kész a csapat. Hát kész lesz, kérem! — vélekedik a BSE trénere és így is intézkedik. A játékosok felkészülődnek, beszélgetnek, labdázgatnak és várják a meccs kezdetét. Mert a hírek ellenére senki sem számít arra, hogy a Postás nem jelenik meg. — Ismerjük már az ilyeneket, voltunk így kétt éve. Arról volt szó, hogy a MÁV nem áll ki ellenünk. Nem is készülődtünk. Végre a meccs kezdetkor nyílik a kapu és tömött teherautó érkezik. A MÁV mégis megjelent. Volt nagy kapkodás, hirtelen készülődés , és ki is kaptunk. A Postások is biztos ilyesmire számítanak. De abból ma nem lesz semmi! Az egyik játékos le is fekszik a priccsre. Izmos fiatalember ugrik neki (Üregi fiam dolgozd meg! — mondja a tréner), előkerül valami jófajta sósborszesz és folyik a masszázs. Csery tréner közben a játékos fülébe adagolja a lelki masszázst. — Laci fiam, most már játszani kell ám, nem úgy, mint vasárnap. Ha meglátlak a tizenhatoson belül driblizni, bizonyisten lekergetlek a pályáról. Lőni, ha hozzád kerül a labda, ezt tartsd szem előtt. Nem baj, ha nem sikerül, de különben is én tudom, mit tudsz . A közönség lassan, bátortalanul és túlságosan ritka sorokban szállingózik. A bejáratnál a jegyszedő nagy rábeszélőképességgel kínálja a jegyet és mind márt meg is esküszik hozzá, hogy ő tudja, a meccs meg lesz tartva. Mégis nagy még a bizonytalanság. Végre megérkezik a hivatalos vélemény is Rosenberg dr. személyében. — Egész délelőtt telefonáltam ebben az ügyben és meg lesz kérem a meccs. A Postás elvileg nem egyezett bele, hogy egy nappal a terminus előtt kötelezni lehessen bajnoki mérkőzésre, de azért kiáll jogai feltartásával. Most már híre terjed a bizonyosságnak, aki nem váltotta meg a jegyét, megváltja és a betonlépcsők lassan benépesülnek. Megérkezik a Postások csapata is. Négy taxi szállítja őket a szomszéd otthonból. Dresszben, játékra készen érkeznek a fiúk. A pályáralépés előtt Kertész Elemér még leszögezi a Postás álláspontot. — A Postások futballszakosztálya semmiképpen sem akart kiállni erre a mérkőzésre. Tekintettel arra, hogy a Szolnoki MÁV lemondta a Corinthian-díjmérkőzést, az egyesület elnöksége revideálta a szakosztály álláspontját és úgy határozott, hogy óvás alatt kiáll a BSE ellen. — Milyen reményekkel lépnek pályára? — kérdjük. — Tíz nap alatt négy meccset játszunk — hangzik a felelet. A két csapat közben felállt már. Az összeállítások így festenek: BSE: Rastyovánszky — Szűcs I., Soponyai — Elllbogien, Teleki, Pázmándi— Kovács, Kiss, Szűcs II., Cseh, Kozma. Postás: Kristóf — Jelen, Fehérváry — Vánkos, Bobrik, Morvay — Kéner, Kertész, Kalas, Mátéffy, Dobos. Juhász dr. sípol és megkezdődik a játék. A pálya nagyszerű, az idő kitűnő, a szél ellanyhult és ragyogó napsugár süt — pont a BSE kapusának a szemébe. A közönség — háromszázan vannak talán — BSE-győzelmet vár. Mégis a Postás támad. A kezdő rohamot Bobrik indítja, a csatárok el is jutnak Rastyovánszky kapujáig, de Kertész erélytelenségén meghiúsul az akció. Mezőnyjáték alakul ki, a BSE-védelem nagyon bizonytalan az első percekben, sok a luft és még több a lyukas láb a fővárosiak haltsorában. A BSE-közönség elcsendesül a nagy Postás-fölény láttán, a vendégeknek pedig az összeverődött srác-kórusban támad nagyhangú biztatója. .Ütemesen zúg a „Tempó postások, tempó postások!” Dobos—Mátéffy akcióból megszületik az első korner. Dobos íveli, Mátéffy fejeli, Rastyovánszky védi. Változatos mezőnyjáték következik, téves orszájdokkal, rögtönítélő közönséggel és lassan kialakuló BSE-támadással. A városi csapat csatársora meglepően szép kombinációval szerzi meg a 15. percben a váratlan vezetőgólt. Eilbogen jó labdával szökteti Kovácsot. A jobbszélső szélsebesen rohan, meglóg a baljától, szépen centerez, a középen tömörülő védelmet a Kovácshoz visszapattanó labda széthúzza, a jobbszélső jó helyzetben van, lőhetne, de inkább bead, a labda pontosan száll Cseh II. fejére és onnan védhetetlenül pattan a balsarokba. (1:0). Megint a Postás támad, de a csatárok sehogysem tudnak lövőhelyzetbe kerülni, pedig könnyű lenne a dolguk. Rastyovánszkyt láthatóan zavarják a lenyugvó nap szemébe verő sugarai- Dobos egymásután vezet szép támadást, de a centerezései nagyon rossz helyre szállnak. A 18. percben Vánkos nagyszerű szabadrúgást küld a kapu elé, Dobos fölé fejeli az első nagy egyenlítési lehetőséget. Azután az ötös sarkán addig tétovázik egy tiszta labdával, míg lövésébe belerohan a BSE-védelem. A Postás-balszélső dühös és nagyot rúg Ellbogen bokájába. A bíró nem látta. A vendégek fölénye tart. A kiegyenlítés nem maradhat el. A 20. percben Kertész kaparintja meg a labdát, jobbszélre húzódik, nagy stílusban hagyja faképnél a BSE-védelmet, a tizenhatos vonal tájékáról lövésnek beillő beadást ereszt