Sporthirlap, 1931. december (22. évfolyam, 104-111. szám)
1931-12-03 / 104. szám
CSÜTÖRTÖK, 1931 DECEMBER 3. SPORTHIRLAP „Ajánljuk fel aranyérmeinket a bajnokság és a Magyar Kupa győzteseinek • — mondja Jangfender Ferenc, az MLSz egyik jubileumi kitüntetettje Még a jutalmazottak is kifogásolják az MLSz időszerűtlen »aranyesős« ünnepét Az MLSz harmincéves jubiláns közgyűlése alkalmával a magyar futball hivatalos fóruma — mint ismeretes— díszes ünnepséget rendezett. A szép jubileum előtt utólag is meghajtjuk a sajtó tisztelgő zászlaját, de a szombati ünnepség egyes momentumaival kapcsolatban észrevételeinket se hallgathatjuk el. A magyar futball sohasem látott válság napjait éli,, az egyesületek a fizetésképtelenség, sőt a teljes csőd szélén állnak, a játékosnyomor fantasztikus méreteket ölt, ugyanakkor a magyar futball hivatott vezetői pedig ünnepre sorakoznak a csillogó szövetségi palotában és többezer pengő értékű aranyérmet akasztanak De ha már a díjkiosztásnál tartunk, hadd említsük meg, hogy tudomásunk szerint a Szövetség a mai napig se osztotta ki a múlt évi bajnoki és kupagyőztes csapatok érmeit. Ha már díjkiosztó kedvükben voltak, talán erről se kellett volna megfeledkezni. Meg arról se, hogy az MLSz-t 30 évvel ezelőtt kik alapították. Mert ezeknek a neveit hiába keresnék a kitüntetettek sorában. És — ha szabad megkérdezni—, milyen mérlegre tették a 30 esztendő érdemeit? Mert azt látjuk, hogy az OTT alig néhány, éves szolgálattal rendelkező urakat súlyos aranyéremmel tüntetett ki, ugyanakkor pedig Csányi József, Reichardt Ottó és még számosan, akik évtizedek nagy munkáját reprezentálják az új futballgenerácó előtt, az OTT szerint csak ezüstéremre voltak érdemesek ? Ezek a kérdések tolulnak előtérbe, ha már az éremhullatás tényét kénytelen-kelletlen el kell fogadnunk. Az MLSz—OTT aranyesős ünnepe különben élénken foglalkoztatja az egész magyar sporttársadalmat és általában súlyosan elítélik, hogy erre a költséges passzióra éppen a mai válságos időket választották ki. Kiváncsiak voltunk, várjon maguk az aranyéremmel dekoráltak helyeslik-e az MLSz akcióját. Kérdést intéztünk ez irányban Langfelder Ferenchez, a magyar labdarúgósport egyik legrégibb vezérharcosához, akinek érdemeit senki se vitathatja el, így nyilatkozott: »Előbb a játékosok, azután a vezetők!« Nem voltam jelen a szombati közgyűlésen és mondhatom, örülök, hogy távol voltam, mert csak ünneprontó lehettem volna. A futball mai szomorú válságában nem tartom ildomosnak, hogy a szövetség ezreket adjon ki egymás dekorálására, különösen nem akkor, amikor a játékosokkal szemben fennálló ilyen természetű kötelezettségeinek sem tett még eleget. Az Újpest például még máig sem kapta meg 1930—31-es bajnoki aranyérmeit, a III. kerület csapata még máig sem kapta meg a tavalyi Magyar Kupa győzelem jutalmait. Ezek a játékosok, akik a sport és a küzdelem mezején érdemelték ki a jutalmakat, szerintem feltétlenül előbbre valók, mint a hivatali érdemek megörökítése. Javaslom, hogy mindnyájan adjuk vissza érmeinket és ajánljuk fel azokat a játékosok hátralékos bajnoki és kupa érmei javára. — Nem mehetek el szó nélkül a mellett a tapintatlanság mellett sem, ami az érmek odaítélésénél megnyilvánult. És itt ne tegyen senki különbséget OTT és MLSz között, mert hiszen az OTT jutalmazásait az MLSz hivatalos előterjesztésére eszközölte. Erősen kifogásolom, hogy teljesen megfeledkeztek az MLSz alapító alelnökéről, Steiner Hugóról és alapító főtitkáráról, Horváth Ferencről, valamint — ha már mindenképpen szükségesnek tartották az aranyérmek osztogatását, hogy , kifelejtették Schlosser Imrét és Fogl Karcsit, akiknek legalább annyi érdemük volt a magyar futball felvirágoztatása kötni, mint a kitüntetett sportemberek többségének és nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy például az országos futballszövetség főtitkára, aki alig tíz esztendeje visz vezető szerepet a magyar futballban, az érdemek elbírálásánál nála sokkal nagyobb sportmúlttal bíró urak elé került. Nem személyeskedés akar ez lenni, hanem a sportszerűség és az igazságérzet parancsa, amelynek mindnyájan engedelmeskedni tartozunk, akiknek a leggorombább őszinteséget követelő mai időkben a magyar futballsport vezetése osztályrészül jutott. »Nem időszerű ez az aranyeső« Kérdést intéztünk még Kiss Tivadarhoz, a MLSz volt ügyvezetőjéhez is, akinek a nevéhez és irányításához fűződik a futballszövetség anyagi fénykora. — A MLSz szombati jubiláris közgyűlése kapcsán a szűkölködők tömege, a futballnak mezítláb és mérföldeket gyalog járó fanatikusai szívszorongva lesték, hogy mikor nyílik meg a márványpalotában tanácskozó bölcsek ajtaja, hogy az onnan kisugárzó melegség feleslegeiből mikor jut egy szikrányi a télvíz idején az ő évszámra fűtetlen öltözőjükbe is. Ám a Bölcsek Tanácsa a futball legégetőbb problémájának és a segítség leghatásosabb módjának azt választotta, hogy egymás között 23 darab aranyérmet és egyéb értéket jelentő ajándékokat osztogattak ki. — Egy pillanatig sem akarom azt állítani, hogy mindazok, akik ebben a kitüntetésben részesültek, nem szolgáltak rá az elismerésre. Éppen ellenkezőleg, azt tartom, hogy mindazok, akik a sportban értékes építőmunkát végeznek, méltó jutalomban részesüljenek. Azonban a magyar sportnak, a gazdasági életnek és nem utolsó sorban a magyar futballnak mai lerongyolt helyzetében nem tartom időszerűnek ezt az aranyesőt. (A magyar futballsport hónapok óta a decemberi torinói meccsre van beállítva.. Mi lesz az olaszok ellen? Lesz-e siker, lesz-e reváns az 1:0-ért? ? Egyelőre pedig: lesz-e csapat, megoldódik-e a hátralevő hetek alatt a tavasz óta vajúdó jobbszélső problémát Markissy szövetségi kapitány az őszi szezonban egymásután kísérletezett, ma itt állunk a válogatott meccs kapujában és a jobbszélső kérdés még mindig a legaktuálisabb ijesztgetés az olaszok elleni meccsel kapcsolatban. Ezért időszerűnek tartottuk, hogy a jobbszélső problémáról Braun Csibivel beszélgessünk. „Minden idők legnagyobb jobbszélsője“ csak tudja. Mi az oka, hogy Braun Csibi visszavonulása óta nincsen igazi klasszistámadónk a csatársor jobbszélén, mi az oka, hogy a tehetségekben gazdag magyar- futbalhumusz pont ezen a poszton nem tud igazi utánpótlást teremteni.) Braun Csibi részletes előadást tartott a kérdésről. — Tisztára véletlennek tartom, hogy nem tudják megfelelően és közmegelégedésre betölteni a helyemet. Véleményem szerint ugyanis nem igaz, hogy a régi idők utánpótlása teljesen megszűnt. Nem ömlenek olyan bőven a tehetségek, mint a magyar futball háború utáni fénykorában, de azért lám itt is, ott is feltűnik néhány fiatal játékos, akihez nyugodtan fűzhetünk nagy reményeket. A halfsorban ma is nagy játékosok állnak, rövid idő alatt kivívott nagy nevek hordozói, a védelemmel sincs baj . . . — De a csatársor ... — vetjük közbe. — Igen, a csatársor — mondja Csibi —, itt van a kutya elásva. — Hát bizony a csatárjáték tényleg visszahanyatlott. És ez a körülmény függ össze a jobbszélső-problémával is. Kidőlésem után az volt a baj, hogy nagyon sokat vártak a jobbszélsőtől. Pedig ne higyjék, hogy boszorkányság a jó szélsőjáték. — Mi hát a titka? — Sokféle jó tulajdonsággal kell rendelkeznie a válogatott jobbszélsőnek, de a legfontosabb —hogy úgymondjam speciális — követelmény a gyorsaság, a keménység, a ruganyosság és — amit legelsősorban kellett volna említenem — az önállóság. Tudniillik ez az, ami a mai szélsőkből nagy általánosságban hiányzik. Voltak jobbszélsők, tessék csak emlékezni, akik klubmeccseiken ragyogó formát futottak, nagyszerűen éltek az összekötőjük jóvoltából, a válogatott meccsen azonban leégtek. A megszökött környezet hiánya, a szokatlan idegen összekötő teljesen megzavarta ezeket a játékosokat. Meg aztán, mint mondtam, a csatárjáték általában visszahanyatlott és ez a hanyatlás befolyásolja a szélsőkérdés megítélését is. Jó csatársor mellett ugyanis egy közepes szélső is elsőrangúan megoldhatja a feladatokat, viszont az igazi jobbszélső csak igazi nagy csatárok mellett juttathatja érvényre a tudását, mert ezen az alárendelt poszton elsőrendű játékot csak elsőrendű partnerrel lehet produkálni. — Mi az oka végeredményben a támadó játék nívócsökkenésének? — kérdezzük. — Egyszerű a válasz: nem születnek mindennap Schafferek, Orthok és Konrádok. A másik ok pedig a profizmus. — ??? — A profijátékosnak kenyere a játék, következésképpen — furcsa, de így van — nem játszik teljes erőbedobással (tisztelet a kivételnek), kíméli magát, mert félti a kenyerét. Másodsorban pedig az egyesületek a végletekig kihasználják játékosanyagukat. — Ki lesz az igazi új magyar jobbszélső? — Lázár — hangzik Braun Csibi nem is olyan meglepő válasza. — Ebben a fiúban ugyanis tapasztalataim alapján erre a posztra is nagy képességeket látok. Véleményem szerint kellő előkészítés után standardjobbszélsője lehet a válogatott csapatnak annál is inkább, mert a bülbalt helyén Szalay személyében szintén elsőrangú és nagy jövőre hivatott játékos áll rendelkezésre. — Torinói esélyek? — Ha tizenegy ember közül legalább hat jó napot fog ki, győzhetünk. Tapasztalatból mondom ezt, én ugyanis láttam már rossz csapatot győzni néhány ember jó játékával és láttam ragyogó nevekből álló csapatot csúfosan megbukni. Szerintem tehát attól függ az eredmény, hogy lesz-e legalább hat tip-top formában levő játékosunk a torinói pályán. Braun Csibi jobbszélsője, Lázár Az MTK egykori nagy csatára beszél a jó szélső kellékeiről, az utánpótlásról és a nagy torinói kérdőjelről /Sért!f Isodrom JrSLygUL 1010Cikkek egymás mellére szeretetük, ragaszkodásuk és egymás iránti hálájuk soha el nem múló jeléül. És hogy az ünnepség teljes legyen, az „aranyeső”-nél az OTT is segédkezett, amely pedig eddig csak végnélküli tárgyalásokkal ,,segített” a válságba jutott futballon. Az Országos Testnevelési Tanács, mint a magyar sportnak egyelőre még mindig legfőbb fóruma, szintén a mai időket tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy aranyérmeket osztogasson, holott nagyon jól tudhatná, hogy mérkőzések és egyesületek sorsa dől el azon, hogy néhány ezüstpengőt, vagy akár csak rézfillért nem tudnak idejében befizetni. De hát az OTT úgy látszik, mindenképpen ki akarta mutatni hajlandóságát a futball iránt és ki tehet róla, ha a végpusztulás elhárítása helyett éppen ezt a formát találta a legszerencsésebbnek, a legidőszerűbbnek és a legsürgősebbnek. Minden elismerésünk a magyar futball zászlóvivőié — elsősorban Tibor Lajosé —, akik évtizedeken keresztül dolgoztak a labdarúgósport érdekében, de bizony elvártuk volna, hogy ezt az „aranyünnepet” jobb időkben rendezzék meg, ne pedig olyankor, amikor sportolók, klubvezetők és sportvezérek szájából hónapok óta csak panaszsirámokat és jajveszékelést hallunk és jeremiádokat zengedeznek — teljes joggal — a magyar futball végveszedelméről. De hát kinek jut ilyen csekélység az eszébe, amikor „díjkiosztásról” van szó? Ismét egy rendkívüli BOLVÁRY Róbert Stolz film: Kadett kisasszony Szöveg Roda Roda. Zene: Róbert Stolz. Rendező: Bolváry Géza C három (öszsrspIC: Halmay Tibor-Dolly Haas-Gustav Frőhlich Ma premier ROYflL APOLLO Ma premier amikor a zöld gyepen elért brilliáns eredmények semmisülhetnek meg rézfillérek be nem fizetése miatt, s amikor Kispestről volt kénytelen egyik játékos a Millenárisra gyalogolni, hogy résztvegyen csapatának mérkőzésén, mert nem volt villamosra pénze. íme, még a kitüntetett sportférfiak se helyeslik az aranyesősjubileumot, sőt az egyik határozott javaslatot tesz, melyben felszólítja az aranyérmeseket, ajánlják fel kitüntetéseiket az elmaradt bajnoki és kupaérmek pótlására. Biztosra vesszük, hogy ez a sportszerű javaslat a többiek körében is megfelelő visszhangra fog találni és esetleg olyan eredményre vezethet, ami némileg korrigálja a hibás útra tévedt jubileumi ünnep félszegségeit. 5 Prágában Bucovi less a Ferencváros középfedezet és Lázár misiler Berkessy is szerephez jut egy félidőre Vasárnap Prágába, a Slavia elleni mérkőzésére Sárosi nélkül utazik el a Ferencváros, aki helyett Bukovi játszik centerhalfot. Más érdekességgel is szolgál a vasárnapi prágai meccs zöld-fehér szempontból. A fedezetsor baloldalán ugyanis csak egy félidőt játszik Csázár, míg a másik félidőben Berkessynek nyílik alkalma annak a bebizonyítására, hogy kétségtelen tudása mellé régi kondícióját is visszaszerezte. Ezektől eltekintve a Ferencváros standard csapatával veszi fel a harcot a most újra nagyszerű formában lévő félelmetes cseh csapat ellen. * Felhívja a Székesfővárosi M. Kir. Pénzügyigazgatóság (Szalay u. 10.) a t. közönség figyelmét arra, hogy ha beküld 3. pengőt, úgy az 57. M. Kir. Állami Sorsjátékhoz postafordultával egy egész sorsjegyet kap. A Túrii a Soroksár ellen komplet csapatát küldi harcba. Zsebeházy teljesen kiheverte sérülését és így vasárnap biztosan játszik. Sipöez, aki a Pécs-Baranya ellen az orrán sérülést szenvedett, szintén rendbejött. A Soroksár elleni együttes a következő lesz: Spirdler — Lengyel, Reisner — Tamács, Sipöcz, Zsebeházy — Kelemen, Schell, Senger, Pirityi, Kohut II. A Terézváros csapatát a Megyer ellen ismét Tomecz irányítja, míg Váradi újra visszakerül a fedezetsorba. A vasárnapi összeállítás a következő: Müller — Streicher, Vági — Tóth, Pilis (Piretter) Váradi — Kardhordó, Petrasa, Tomecz, Kovács (Kovács), Udvaros. Utolsó hét! K!l!| || IIP 57. MfiCYBR SiniiLYl |LUMI SORSJáTÉK jjjf 17 ezer nyereményt sorsolunk ki 250.000 pengő ér tékben. • Főnyeremény 40.000 arany pengő. 1 .Nyeremények 0.000 P, IC 000 P, 2-szer 5006 P, t-12fi- Mb :500 P, 6-szor 2000 P, 10 szer 1000 P. Bk| mellek miéi! készpénzben fsz.Vetnek ki |s§S Húzás deceiÉszlo-cal Sorsjegyárak: egész 3, P, fél 1.50 P Kapható minden bank, tor-lété telenisflónál és dohánytőzsdéb*n. Postairendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít a M Kir. Pénzügyigaz- Simbatossig Budaién, V., Szalay utca in. ||||