Sporthirlap, 1937. február (28. évfolyam, 10-17. szám)

1937-02-03 / 10. szám

SZERDA, 1937 FEBRUÁR 3. SPOR­THIRLAP CSAKAZÉRTIS­ HANGULAT A FERENCVÁROSBAN „Elparentálták a Fradit, pedig bajnok lesz!“ Sárosi középcsatár lesz Háda előtérben! A ferencvárosi vezetők és já­tékosok, akik megjelentek a keddi edzésen, nem érzik időszerűnek, hogy a csapatról s a bajnokságról nyilatkozzanak, a maguk részé­ről... Illetőleg: nyilatkozni nyi­latkoznak, csak hát néma nyilvá­nosság számára... Végül abban maradunk, hogy mindenki elmond­ja, amit gondol, de ne írjuk ki a nevét. CSAK NAGY LÁSZLÓ KIVÉTEL, aki kivezényli fiait a Forinyák­­mocsárba, majd így szól: — Tökéletesen elparentálták a Fradit. Mindenki bajokról, letö­résről beszél. Miért?! Miért?!! Vezetünk és vezetni fogunk. Sze­­rintem, már a Phöbus­ meccs döntő jellegű lesz. Ha a Berlini-utcából pontot hozunk el, akkor bajnokok leszünk. Február 28-tól itthon játszunk és akkor már nincs baj. Megérkeznek, levetkőznek a fiúk és kifutnak a hóra. Megtudjuk, hogy nagyon ízlett nekik a pén­­­teki kézilabda-edzés, amelynek so­rán Polgár kék foltokat szerzett a szeme köré és hallatlan „trík” voltak. Meg fogják ismételni a meccset. Polgár ezúttal Toldival akar játszani. — Ketten feldaraboljuk az egész társaságot! — morog. SÁROSI rendbejött, kondíciója kitűnő. Va­sárnap játszik. Amint csaknem hivatalosan megtudjuk, — közép­csatárt. Ez lesz a csapat: Kutasi — Tátrai, Korányi — Hámori, Polgár, Lázár — Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény. Valaki félrehív. — Sikerült bebizonyítani, hogy Sárosi nem középcsatár. Most Szabó Péter kifejti, hogy közép­­fedezetnek sem való. Már csak az hiányzik, hogy bebizonyíthassák: egyáltalán nem való futballistá­nak ... Általában ez a hangulat, egyé­­nenként és összességben sok sé­relme van a csapatnak, amire a pályán akarnak csattanó választ adni. A bajnokság megnyerésével. Jön a profi KISS GYULA, a 14:0 „hőse”. Mielőtt megszólí­tanék, már mosolyog: — Tudom, tudom ... meg fo­gom becsülni magamat. Ha most visszakerülök a csapatba, benne is akarok maradni. Mindent meg­teszek a csapat és — nem utolsó, sorban — a magam érdekében. — Szóval megkomolyodott?... — Rájöttem, hogy a legnagyobb szenvedély és élvezet — játszani. HÁDA az egyetlen, aki még nem tudja bizonyosan, hogy pihen-e vasár­nap, vagy játszik?! Nagy pártja van a vezetőségben annak a gon­dolatnak is, hogy Hádát most kell kipróbálni, a Budafok ellen így hát könnyen lehetséges, hogy ő véd a Millenárison. LAKY szerint 5 góllal győz a Fradi első NB-meccsén. Persze, sok minden függ a talajtól is. A Millenáris talaja homokos, tele van fűcso­mókkal. Ha tart az olvadás, nem lesz baj, mert a homok nyeli a vizet. Viszont ideális talajnak semmiképp sem nevezhető. A csa­pat már nagyon szeretne otthon játszani. GAÁL BÁCSI, a pályagondnok, meg is mondja: — Kérem, már ideje, hogy ne­csak a lóbogarak használják a pályát, hanem mink is. Gaál bácsi ünneplő ruhában — — A Sporthirlap tudósítójától — seper. Megkérdezzük, nem lát-e ellentmondást ebben: — Kérem, seperni seprek, mer muszáj; ünneplőbe vagyok, mer ünnep van. — Minek ünnepnap seperni?! — Az úr is azt teszi, a más háza előtt, — felelte Gaál bácsi. Amit célzásnak vettünk és ajánlottuk magunkat, lövőformáját. Tőle valóban szo­katlan nagy bombákat eregetett kapásból, messziről, mindenkép­pen Schaffer után most ő a legjobb lövő a Hungáriában. * Végre sípolt Spécs és a két csa­­pat felállt. A Hungária: Szabó — Mándi, Kis — Zimonyi, Turay, Sebes — Sas, Müller, Cseh, Kardos, Titkos. Az amatőröket Hadrévi, Kiss Gábor, Szabó III., Kállai és Ko­csis erősítette. Bár Schaffer komoly játékra adott utasítást, a játék nem volt komoly. Azon a talajon a testi épség veszélyeztetése nélkül nem is lehetett volna komolyan ját­szani. Az amatőrök azonban komolyan vették a meccset és percek alatt három-nullra vezettek. Igaz, hogy Szabó III. csinálta mindegyiket. Kardos kihagyott egy világren­gető helyzetet, mire Schaffer megállította a játékot és néhány percig szidta a kitűnő összekötőt. Cseh Matyi kűrje nem sikerült a legjobban, a jég puhaságára pa­naszkodott. Titkos viszont úgy beleragadt a latyakba, hogy az ellenfél két hátvédje sem tudta kivontatn­i. A második félidőben azután fel­jöttek a profik és bebizonyították, hogy tudnak, ha akarnak. Az amatőrök ekkor viszont bebizonyí­tották, hogy ők sem tudnak, ha nem akarnak.* Két izgalmas esemény játszódott le a zsenge kétkapus edzésen. Az egyik az volt, hogy a tribün tetejé­ről hatalmas hótömeg omlott le, hatalmas robajjal. Néhány perccel előbb arra sétált Mándi. — Ha ez a lavina korábban esik le három perccel, — magyarázta valaki — a Fradi nyeri a bajnok­­ságot...* A másik izgalmas esemény sem volt izgalmas. Egy jól öltözött úriember állan­dó bekiáltásokkal molesztálta a Hungária derék csapatát. Ilyeneket kiabált: „Szélsőkre játszani!” „Hosszú passzt!” „Ne driblizz!" A vörös Taki végül is felháboro­dott s ekkor közte és az előbb em­lített úr között a következő diskur­zus született meg. (Száz méternyi­re álltak egymástól.) Takács : — Halljaaaaa! Ha nem fogja be a száját, kidobom! Hogy jön maga dirigálni itt! — Az úr: — Én csak a maguk javát akarom! — De ne akarja! — De akarom! — Azt hiszi, mert fizetett húsz fillért, magáé az egyesület? — Én nem fizettem! A beszélgetés abbamaradt, mert a tribün lovagias közönsége lein­tette a rendzavarót. Takács máig is azt hiszi, hogy az ő erélyétől nem áll el az illető. * — Jól mozogtak a fiúk, —­­mondta Schaffer az edzés végén — persze nem lehet komolyan venni ezt a játékot. Vasárnap már komoly meccset játszunk, akkor meglátom, mennyire lehetek meg­elégedve. Újpesti naptár február hóra — A Sporthírlap tudósítójától — FEBRUÁR ELSEJÉN, HÉTFŐN Szalay és Balogh új, nehezebb beosztást kapott. Újpest azért továbbra is száz százalékig számíthat rájuk, mindketten komolyan edzésben maradnak. Azt mondják, Szalay kondíciójának, illetve súlyának még használni is fog a nehezebb szolgálat... FEBRUÁR 2-ÁN, KEDDEN az újpesti mackó nem bújt ki a barlangjából Gyertyaszentelőre. De ez itt nem jelent hosszú telet. — Ha nem lenne ilyen a pálya — mondják Újpesten — feltétlenül kihasználtuk volna az ünnepet valami barátságos mérkőzés erejéig. De ezen a pályán elég volt vasárnap... Hogy miért nem lehet a pályán barátságos mérkőzést ját­szani? Mert barátságtalan. Az olvadó hó csontkeményre fagyott rajta. A rossz nyelvek szerint jégkorongmérkőzést lehetne esetleg a pályán játszani, de még arra is — túl csúszós... — Inkább legyen vasárnapra egy pocsolya az egész pálya, — sóhajtoznak Újpesten — inkább legyen csupa sár minden, mert az csak piszkít, de legalább nem veszélyes... íme van eset, hogy még a sár is kívánatos tud lenni. Újpesten mindenesetre készenlétben tartják a homokot és a fűrészport vasárnapra, a tréfáskedvű időjárásra való tekintettel. Kedden pedig kisedzést tartottak csupán. FEBRUÁR 5-ÉN, PÉNTEKEN már edzésbe áll Vincze Jenő is, olyan szépen gyógyul. Vagy ha pénteken nem is, legkésőbb szombaton. Újpesten majdnem biztosra veszik, hogy Vincze lesz a jobbösszekötő a Bocskai ellen. FEBRUÁR 11-ÉN, VASÁRNAP, az első bajnoki mérkőzésen. Debrecenben, a Bocskai ellen , valószínűleg Sziklai védi majd az Újpest kapuját. Sziklai-Szift Ferenc huszonkét éves, foglalkozása műszerész. A MÁVAG-ból jött az Újpestbe. Három és fél éve az Újpest játékosa. A legutóbbi téli portyán „ugrott ki” igazán, ahol néhány meccsen egészen nagy játékot produkált. 178 centiméter magas és még kapusok között is egészen kivételes a ruganyossága. Cseh Matyi kiírj­e nem sikerült, Mándit majdnem lavina temette el, jó mozgás volt, mondja Schaffer . A Sporthírlap tudósítójától — Nem vagyunk képzett geológu­sok, de lelkiismeretes utánjárá­sunk alapján módunkban áll pon­tos ismertetőt adni a hungáriaúti pálya jelenlegi összetételéről. A pálya legtetején pár milliméte­res hóréteg található. Ez alatt ugyancsak hóréteg van, de ez már kásás, puha. A kásás, puha réteg alatt egész vékony fagykéreg van, ide ugyanis még nem ért el a levegő hőemelkedése. A fagy­kéreg alatt foglal helyet a fa­­réte­g. Ilyen körülmények között a pá­lya talaja meglepően labilis és csúszó­?. Aki futni akar, csúszik, ám aki csúszni akar, elesik. Ig­y tehát csak az tud futni, aki el akar esni.* Körülbelül száz néző topogott a tribünön pusztán arra várva, hogy a Hungáriát lássák az ama­tőrök ellen játszani Weisz igaz­gató mindjárt gyümölcsöztette is a közönség nagyarányú érdeklődé­sét és húszfilléres jegyet váltatott minden nézővel. A száz nézőtől így befolyt 1­5.40, azaz öt pengő negyven fillér. Szerencse, hogy ez után nem kell vigalmi adót fizetni... Mielőtt a kétkapus játék meg­kezdődött volna, kapura­ lődöztek a hungari­sták. Csak a legnagyobb elismeréssel említhetjük meg Cseh 3 Sá­osi avagy Egyetemes orvosság Tudom végre, most már azt, mi Oldalamat fúrta: Középcsatár lesz tavasszal A Sárosi Gyurka. Sziklaszilárd s végleges ez, El kell aztat hinni, Kizárólag csak ha baj lesz, Fogják hátravinni. De csupán csak addig lesz ott, Mig baj nincsen újra, Akkor megint előremegy A Sárosi Gyurka. KETTEN_ a reménytelen kérvényekről és a bátor vállalkozásokról — Uram, ön nekem ma gyanúsan elegáns... Ez a fekete zakó... csikós nadrág... Hová, hová? — Csak ide megyek a Nemzeti Bankba. — Bravó. Üzleti tárgyalások? — Nem. Pénzt kérek. — Kér? Hát jár ott magának? — Nekem nem jár, de kérek. Egy vasam sincs. A Nemzeti Banknak van pénze elég, hátha ad. — Nem értem, uram. Ezzel a fáradsággal mehetne akármelyik bankhoz, amelyik közelebb van... — Téved. Én tulajdonképpen nem adományt kérek, hanem azt kérem vissza, amit befizettem. Kérem, én kiszámítottam, hogy huszonkét év alatt, mióta adóalany vagyok,­­kerek negyvenezer pengőt fizettem be különböző adók címén az állampénztárba­. Az állam bankja a Nemzeti Bank, tehát tőle próbálom visszakérni legalább a fel­ét a negyvenezernek. Úgy vélem, ha én adtam,­­amikor nekem volt, adjon most az állam, ha neki van. Nemde? — Eredeti gondolat. De aligha vezet eredményre... Azt fogják mondani, foglalja­ kérvénybe a kérést és majd döntenek felőle. — Ezt már mondták. Éppen most viszem a kérvényt. Három napig írtam, adatokat gyűjtöttem hozzá, hogy alapos legyen. Mo­st nyújtom be. Iktatni fogják és keresztülmegy a szükséges fórumokon, addig én protekció után szaladok. Sok munka. Dehát hiába. Nagyon kell a pénz. Nincs kifizetve a házbérem, tele vagyok adóssággal. Elmerülök, ha nem fizetik vissza az 1025-ben fizetett forgalmi adómat. — Van egy ajánlatom a maga számára, elmondom. — Nos? — Maga ugy­e futballmenedzser?... — Az vagyok. — Lépjen érintkezésbe valamelyik angol csapattal, akármelyik­kel, de elsőligással és hívja meg húsvétra, vagy pünkösdre. Ha az egyik nem jön, hívja a másikat. Telefonáljon, táviratozzon, akvirálja meg őket. És állítsa ki ellenük a Nemzeti Liga válogatottját. Garan­tálok negyvenezer nézőt. És egy évre szanálva lesz. Nem gondolja, hogy a 6:2 után egy angol csapat játéka milyen nagy esemény lenne? — Hát... nem mondom... — Nos? Megcsinálja? — Nem. Levelezni, táviratozni, telefonálni, tárgyalni... Ehhez rengeteg idő kell. — És nincs ideje? — Sajnos, nincs. Ez a Nemzeti Bank-ügy minden percemet lefoglalja...

Next