Sporthirlap, 1937. június (28. évfolyam, 43-51. szám)
1937-06-19 / 48. szám
4 ■ MII——I———— SPORT HÍRLAP SZOMBAT, 1937 JÚNIUS 19.1 fegyelmezett olasz csapatot? — Bevalljuk, nem. — Az én edzői elvem legfontosabb része a fegyelem. Én Károly Jenő tanítványa vagyok. Tőle vettem át, hogy a futballsikerek első feltétele a fegyelmezett csapat. Pedig ez nagyon, de nagyon nehéz az olasz egyesületeknél. Viola József, a Törekvés volt játékosa, az első magyar játékos, aki olasz csapatban játszott. 1921 óta játszik, majd edzősködik Olaszországban. Tíz évig játékos volt a Speziában, Juventusban, Bergamoban. 1931 óta edző. Végigcsinálta az olasz futball fellendülését. Ott volt a mai, nagy olasz futball bölcsőjénél, ő vezette kézen fogva a járni tanuló, gyerekcipős olasz futballt. Ő adta fel reá az első „hosszú nadrágot”, majd ő kalapácsolta az aranykoronának egyik oldalát, amellyel megkoronázták a világbajnok olasz futballt. — Az olasz futball azért emelkedett fel a magyar fölé, — mondja kérdésünkre — mert az olaszok nemcsak a technikai készséget vették át, de a magyar futball régi jó helyezkedésén lyukrajátszó stílusát is magukba szívták. Ehhez hozzátették az ő hallatlan küzdőképességüket, gyorsaságukat, az ügy iránt érzett komolyságukat és ime, elkészült az olasz stílus, felnőtt az olasz futball Európa egének csúcsáig. — Miért nem tudjuk mi, magyarok ugyanazokkal az edzőkkel, idehaza elérni ezeket a csúcsokat? — Mert a magyar futballisták kihagyják a futball küzdő elemeit a játékukból. Azután nem tudják beledobni magukat teljes szívvel, odaadással és komolysággal a futball játékba. — Mióta van Ön a Lazionál? Hogyan csinált ebből a fiatal anyagból olasz második helyezett csapatot? Mik az edzési irányvonalai? — Először is az én kezem alá került tavaly, a Lazio csapatával, az olasz futball legfiatalabb csapata. Csupa ifjú, tehetséges játékos. Amint már mondtam, először fegyelmeztem őket. Az én különleges tanári módszereimmel. Azután erős edzésbe fogtam őket. — Erről beszéljen, az olasz edzésről! — Az én edzési módszerem: négyszer hetenkint egész nap a pályán lenni. Az előkészítő egy hónap alatt és az idény első hónapjában a legkeményebb munka. Azután már csak bumlizás és egyéni foglalkozás. — Az én elvem: nincs kész játékos! Mindenkinek, még a legnagyobbnak is tanulni kell. A technika nem állandó, maradandó valami, azt folyton, de folyton gyakorolni kell. Itt van Piola esete. Az utolsó év alatt száz százalékot fejlődött a technikája. Mert azelőtt csak kitörő középcsatár volt. Én elővettem és a technikai irányításra fogtam be. Átmenetileg visszaesett, de ma már nyugodtan merem a legtechnikásabb európai középcsatárokkal versenyre küldeni. Amellett megtartotta játékának kitörő elemeit is. — Elképzeli, hogy mondjuk Cseh Matyit ön megtanítaná „olasz módra” játszani ? — Ha lejönne Rómába, a kezem alá kerülne, majd meglátnák. Azzal a technikával, ami Csehnek van, de micsoda futballistát lehetne belőle nevelni! Viola csettintett a nyelvével. Boldogan mosolygott, amikor lelki szemei elé képzelte: Cseh Matyit a Lazio csatársorában!... Elérkeztünk hát a Hungáriához. Megkérdeztük Violát: — Ad-e a Hungáriának és mennyi esélyt ad a római mérkőzésen? Viola egykedvűen válaszol: — A futballt ugyanazzal a labdával játsza mindkét csapat. A szerencse is forgandó, de a futball lényeges eleme. Hát... 50—50 százalékot adok mindkét csapatnak. Az egyik éppen úgy nyerhet, mint a másik. — Ezt komolyan mondja? Vagy csak vigasztalni akar? — A legkomolyabban. Ha akarja, meg is este iszem. Annyira már nem kételkedünk. Higyjük el Violának, az olasz futball nagy tanárának, hogy a Hungária is esélyes még Rómában. Árpádfy Jenő. Vasárnap az amsterdammi stadionban Középeurópa-Nyugateurópa: mit szól hozzá — Európa? —A Sporthírlap tudósítójától — Az európai sajtó így az európai futball vasárnapi nagy mérkőzéséről: A NEUES WIENER TAGBLATT szerint „sem a Bécsbe érkezett magyar, sem az osztrák KE-válogatottak nem mutattak valami nagy örömet’” az amsterdami mérkőzés iránt. A nagy vargabetűnek már a gondolata is elfárasztja őket... Különösen a Hungária játékosai járnak rosszul, akik a Budapest—Bécs— Milano—Amsterdam—Róma utat teszik meg néhány nap alatt... A CORRIERE DELLA SERA szerint a Meazza—Piola—Sárosi dr. belső hármas az elképzelhető legjobb. Sárosi dr. hajlama az összjátékra nagy mértékben növelni fogja Piola teljesítőképességét. .. A PRAGER TAGBLATT, ellentétben az eddigi értesülésekkel, azt írja, hogy Planicska azért nem ment Milánóba, mert nem kapott szabadságot, de szombaton repülőgépen indul Amsterdamba... A SVÁJCI LAPOK közül egyesek az összeállítást kifogásolják, mások a helyszínt: Bécsben vagy Párisban kellett volna megrendezni a NYELKE mérkőzést. A DAIL HERALD szerint egyetlen kontinentális nemzeti válogatott se verheti meg az angolokat, de az Amsterdamban szembekerülő 22 játékosból olyan csapatot lehetne kiállítani, amely verhetetlen volna. A DAILY MAIL véleménye szerint a brit szigetekről igen sokan utaznak majd Amsterdamba, hogy végignézzék az év legérdekesebb mérkőzését. SAJÁT VÉLEMÉNYÜNK viszont az, hogy 1. a KB-válogatott baloldala veszélyesebb, de szeszélyesebb, a jobboldalában kevesebb a fantázia, de megbízhatóbb; 2. a csatársor (Sas, Meazza, Piola, Sárosi dr., Nejedly) ellenállhatatlan, az Olivieri , Sesta, Schmaus védelem megzavarható, a Serantoni, Andreolo, Lázár fedezetsor gyors és nagytudású, de egészen heterogén s így körülbelül 7:4 a tippünk Középeurópa javára —igen heves küzdelem után ... BUDAPESTEN a szakköröket erősen foglal-lkoztatja az amsterdami mérkőzés, így például FARAGÓ LAJOS szerint óriási kár, hogy nem Budapesten rendezték a mérkőzést, amely hallatlanul tanulságos lesz, a középeurópai összeállítás sikerült, bár a középeurópai játékosanyagból még öt hasonló erejű csapatot lehetne kiállítani. TOLDI GÉZA véleménye az, hogy a meccs nagyon szépnek és érdekesnek ígérkezik, de a jövő vasárnapi Ferencváros—Slavia még szebb és még érdekesebb lesz. TÓTH LAJOS DR., Ni EITG főtitkára azt mondja, hogy magyar nemzeti szempontból is igen fontos az amsterdami mérkőzés! Mert a magyar játékosok esetleges jó, vagy kitűnő szereplése ebben a csapatban a megszokottnál sokkal nagyobb propagandaértéket jelent, mert ezzel olyan világlapok is foglalkozni fognak, amelyek egy magyar csapatot egyébként meg sem említenének. Végül a HUNGÁRIA ÉS FERENCVÁROS berkeiben általános óhaj, hogy a biztosítótársaságok — ne fizessenek rá a mérkőzésre, mert a legszebb eredmény mégis az lesz, ha a két egyesület — sértetlenül visszakapja játékosait. Olvassa ax ELLENZÉKET -KW HI IIIIIIIIIIIHNBI ■IUNMMBMK— mert a legmegbízhatóbb és legfrissebb anyagot a legkiválóbb újságírók feldolgozásában hozza. Hirdessen ax ELLENZÉKIEN-mert ezt a lapot mindenkomoly vevő és eladó mindennap elolvassa. Szerkesztőség és kiadóhivatal! CLUJ-KOLOZSVÁR, Universitatii Str. (Egyetem-u.) 8. Ma Uram, ön karrier előtt áll! A Füleki TC bravúrja - A Sporthírlap tudósítójától — Prága, június 16. Ismeretes, hogy a most megkezdődött divíziós selejtező mérkőzések során a Füleki TC, Braun Csibi csapata, 3:1 arányban legyőzte Prágában a Cechie Karimnt, az esélyesek legnagyobbikát. Érdemes örülni a Füleki TC sikerének már csak azért is, mert — mint fentebb írjuk — edzője magyar, a legendás hírű MTK-jobbszélső , Braun Csibi, azonkívül ezen a mérkőzésen a balösszekötő Egri lőtt két gólt, ő is magyar. Szenzációsan védett a füleki kapus, Uram. Új középfedezetcsillagot fogadott kegyeibe Prága közönsége, Csukást. Szintén magyar. Ez a három fiú aligha fog sokáig Füleken futballozni.. A DEBRECENI PILÓTÁK mérkőzés nélkül jutottak tovább. A szerdán délután Miskolcon elvesztett és sikerrel megóvott mérkőzésük helyett lejátszandó meccset a miskolciak lemondták, így tehát Debrecenben nem lesz HK-meccs. AZ ESZMÉNYI PROFI (Mikor teszünk kibékülve Kardossal ?) Szerda óta többen kérdezték tőlem, hogy miért vagyok ellensége Kardos Pistának, miért húzom le a sárga földig, amikor legutóbb egészen jól játszott, sőt egyenesen legjobb embere volt a csatársornak. Miért bántom őt, mit akarok tőle? Minderre csak azt felelhetem, hogy legkevésbbé sem vagyok ellensége, sőt, a magánéletben igen szeretetreméltó, kedves fiúnak tartom, ha szabó lenne, vele dolgoztatnék, ha sebészorvos lenne, vele vetetném ki a vakbelemet. Mint Kardos Istvánt tisztelem és becsülöm, mint futballistát azonban nem. Milyen legyen tehát a futballista? — kérdezem az olvasó helyettenmagamtól, s mindjárt elmondom is, igazat adván annak a filozófusnak, aki azt mondta, hogy az igazságot állandóan hangoztatni kell.* A futball csapatjáték. Ez azonban nemcsak bizonyos formai megnyilvánulást jelent, tehát nemcsak azt, hogy 11 ember játszsza, hanem ennek a szónak, hogy „csapatjáték” lényegesebb, erkölcsi tartalma is van. Jelenti mégpedig azt, hogy az a 11 ember, aki játszsza, azonos célért küzd azonos lelkes igyekezettel. Jelenti azt, hogy az egy csapatban játszók közössége nemcsak az ingek egyforma színében jut kifejezésre, hanem abban is, hogy segítik egymást, hogy helyrehozzák egymás hibáit s valamennyiük szeme előtt állandó célként ott lebeg a közös siker, a kollektív munkával, bajtársi érzéssel és becsületes összefogással elérendő eredmény. A futballjáték csak az ilyen szellemben lehet igazi és sportszerű, s az, hogy valaki profi, még nem jelentheti azt, hogy rá nem érvényesek a sportszerűség alapvető szabályai. A profi nem azért kapja fizetését, hogy játsszék, hanem azért, mert magas fokra fejlesztette képességeit és megérdemli az állandó jutalmazást. A profifutballista, aki csak azért játszik, mert kell játszania, ha nem akar éhenhalni, nem sportember. A hegedűművész is pénzt kap a játékáért, mégis szerelmese a hegedűjének. A profifutballista sem érezheti magát alkalmazottnak, ha tagja is az OTI-nak. A profinak szeretnie kell a futballt és szeretnie kell a csapatot, amelynek tagja, mert csak így lehet hasznos résztvevője a közös munkának. Az egyesület szeretete két tényezőből fakadhat. Az első az odatartozóság érzése. Az a profi, aki már amatőrkorában is kékfehér színű mezt húzott magára, mint profi is szeretni fogja ezt a két színt. A második tényező: a kötelességérzet és a hála. Turay Jóska nem kék-fehér mezben nőtt fel, de becsületes ember, és tudja, hogy a fizetésért nemcsak azt vállalta, hogy játszik, hanem azt is, hogy szívén viseli a csapat sorsát, s hálával tartozik az egyesületnek, amely fix fizetéssel jutalmazza őt. Abban a pillanatban, amikor a játékos úgy érzi, hogy az egyesülete tartozik hálával neki, elveszett az igaz sport számára. Ez a fő különbség Sebes és Cseh, Turay és Kardos között. Csakis ép szellemű sportember adhatja minden igyekezetét oda a közös célnak. S ez az igyekezet fontosabb, mint a tudás! Tessék Toldi Gézára gondolni, aki nemcsak csapata, de a magyar válogatott oszlopa is, Kardosénál mérsékeltebb játékbeli képességei ellenére is. Miért? Mert van egy képessége, ami mellett minden eltörpül: a becsületes igyekezete, lelkes akarata. Ez igenis fontosabb, mint a ragyogó testesei, vagy a tökéletes átvétel! Mert ebben a csapatjátékban nem az egyforma tudás a fontos, hanem az egyforma igyekezet. Ha, a csapat egyik tagja minden törekvése mellett is rosszul játszik, nem baj, annál nagyobb igyekezettel küzd a többi. De ha a többi azt látja, hogy az a játékos „méltóságos úr” a pályán, elmegy a kedve a játéktól és nem is jog nélkül. Schaffer, Orth és a régi nagyok nem voltak kevésbé profik, mint a maiak. Játszottak valaha is úgy, mint ez a fiatal, erőtől duzzadó Kardos játszik az év kilenctized részében? Volt is öröm annak a csapatnak a játékában! * A csapat becsületes munkájának kézzelfogható (azazhogy a kapus által éppen kézzel nem fogható) jele: a gól. Akárhogyan született is a gól, a néző örül. Nem a cél szentesíti az eszközt, hanem a siker, s ha a csapat gólt szerzett, vagy gólokat, és győzött, megbocsájtja neki a félvállról vett játékot, ha nem is a sporterkölcs, de a szurkoló. Olyan csapat azonban még nem volt, amelyik mindig győzött volna. S nem is lenne jó, ha lenne ilyen csapat. A legvadabb hungarista is megunná, ha a Hungáriát minden ellenfelét egyforma biztosan győzné le. Egy év alatt nem unná meg, de két év alatt már igen. Vagy ha ő nem is unná meg, megunná a béközép, és nem járna meccsre többé. Az tehát, hogy egy csapat nem győz, nem rúg gólt, nem baj. De ebben az esetben más jelét kell adnia annak, hogy akar győzni. Minden labdáért küzdenie kell minden emberének! A becsületes harcban elbukott csapat sohasem fog rossz szót kapni híveitől. Mert X. úr ott fent a másodrendű számozotton, aki reménytelen szerelmese a kék-fehér színeknek, úgy fogja érezni, hogy a kudarccal végződött harcban is eggyé forrt csapatával s vele bukott. Vigaszt fog találni és reményt a jövőre nézve, s nem fogja szidni Kardos Pistát, aki a rosszul végződött támadás után összemosolyog Csehvel, mialatt ő, ott fent a tribünön kitépi a körme mellől az eleven húst és százhetvenes vérnyomásával küzködik — szintén eredménytelenül. Tabi László. // Takács — „Svájc legkeményebb hátvédje" — A Sporthirlap tudósítójától — Takács is, hátvéd is, kemény éé — mégsem a „Mari néniről" van szó. Hanem Takács Jenőről, az FTC hátvédjéről, aki öt évvel ezelőtt vándorolt ki Svájcba. „Zsazsatanítvány” volt s kénytelen volt külföldre menni, hogy elismerjék tehetségét. A Locarno hátvédje lett s az öt év alatt a legelsők közé küzdötte fel magát. Egyesületében nagyon szeretik, polgári foglalkozás is szerezek neki, sőt őt szeretnék, ha felvenné a svájci állampolgárságot. Erre azonban nem hajlandó a fiú. Amikor a Roma ellen játszott, megírták róla, hogy „Svájc legkeményebb és legjobb hátvédje”. Nagyon tetszett a játéka Pozzonak is, aki fejcsóválva kérdezte tőle: — Mondja, öreg Takács, hány éves maga tulajdonképen? Azt hitte, hogy a Mari nénivel áll szemben... MARINESCU h. belügyminiszter, a Venus elnöke, vasárnap délelőtt repülőgéppel érkezik Budapestre. •