Sporthirlap, 1939. december (30. évfolyam, 93-101. szám)
1939-12-02 / 93. szám
•SZOMBAT, 1939 DECEMBER 3. SPORTHIRLAP Móricz Gyula hét meséje az erős idegekről, a szívről, a ravaszságról, az örök rangadó döntő tényezőiről Két . Öreg, évtizedes ellenfél volt Mánál Gyula és Toldi Géza. Az egyik aHungária, a másik a Ferencváros színeiben harcolt. A napokban a sportasztalnál találkozott a két „örök rivális’*. Az asztaltársaság egyik tagja így évőzött Toldival: — Mi az, Géza, ilyen békésen kibivelsz Mándinak, aki annyiszor felbosszantott téged a mezráncigálással, meg a többi apró trükkjével? Toldi Géza kissé melankolikusan válaszolt: — Bár vasárnap is rácigálná még. Igaz-e Gyula ? A rangadó hangulata szállta meg a sporttársaságot. Régi emlékek elevenedtek fel. Régi harcok tüzét fújták az öreg, volt vezetők, hogy szívükbe az őszi didergés helyett a fiatalság lángja gyújtson kézdörzsölő meleget. Mándi Gyula mindjárt ki is használta az egyik hungarista pénzember borúlátását és lefogadta a Hungáriát: 2:1-hez kapta. Első mese A pályán nincs kegyelem. Erről az el Mándi első beszélye. — 1019-ben a kommün alatt Bécsben mentünk labdát rúgni. Nehezen jutottunk át a magyar határon. Királyhidán két napig vártunk az engedélyre. Ott volt a Ferencváros csapata is. Együtt laktunk, együtt kártyáztunk, még mulattunk is egy keveset. Végre mégis kijutottunk Bécsbe és az első mérkőzésünket egymás ellen vívtuk. Röviden: 5:0-ra vertük a Ferencvárost. A mérkőzés után Potya dühösen rontott be az öltözőnkbe: ,,Mi volt ez? — méltatlankodott. — Én megegyeztem Kertész Vilivel, hogy nem verjük agyon egymást a bécsiek kedvéért.“ Általános derültség fogadta a szónokot, akinek az „öreg” (Brüll elnök) így válaszolt: — Kedves Potya, lehet, hogy Kertész Vili elfelejtette a kettőjük megállapodását a többiekkel közölni. — Szóval a legjobb barátság sem segít. Az egymás elleni mérkőzésen Hungáriában a jelszó: amennyi belefér! ünnepélyesen kijelentem, hogy Toldi Géza durva játéka kitalálás és rágalom. Sohasem fog mást használni! Soha meg nem rúgott engem, de társaimat sem hallottam ilyesmire panaszkodni. Mérges volt, esetleg nagyot lökött is az emberen, ijesztgetett, de faj---------------------------------------------------------------- Második mese Az idegek csatája az örök rangadó. ‘Erre is tud példát mondani a történelemből Gyula barátunk: — 1993 tavaszán szorongó szívvel és elég gyenge csapattal álltunk ki a Fradi ellen. Támadott is a, Ferencváros kétszer negyvenöt percen, át, de gólig nem jutottal, el. Mi nyugodtan védekeztünk, közben kettőt simán berámolt a csatár, sorunk. Az akkor újoncnak számító Szaniszló ,,követte el" a Ferencváros egyetlen gólját. Harminc méterről adott hátra labdát. Szabó Tóni „elbeszélgetett“ és már csak akkor vette észre, amikor a bor a gólban táncolt. Itt is kizárólag a nyugodtabb idegzetének köszönhette a Hungária a győzelmet. Közjáték Sebes az első magyar kullancs: 1933 tavaszán a fent idézett mérkőzésen a Hungária-győzelem nagyrészt annak volt köszönhető, hogy Sebes a szó legszorosabb értelmében ráállt Schroidr-ra, akit meg sem tudott mozdulni, így kényszerítette gólképtelenségre a kullancs a zöld-fehérek kitűnő csatársorát. Harmadik mese A trükk és ravaszság mérkőzése és győzelme volt az 1936 őszi Hungária—• Ferencváros mérkőzés. Mándi így mesélte el: , — Hogy mi mindenre kellett vigyáznunk egy ilyen rangadón! Ez előtt amérkőzés előtt például a jobbkezem tört volt, de már nem akadályozott a játékban, csak fájt. Én mégis beszálltam. A fradisták fenték a fogukat a törött kezemre, a mérkőzés előtt a jobbkezemről áttétetem a kötést abalkezemre. Ahogy a boxolók a „másik" szemöldöküket ragasztják le. Az egészséges kezemet aztán szoríthatták, ráncigálhatták, üthették. Közben 2:0-ra győztünk. Negyedik mese Klubszeletet, vagy a harc heve az, ami tízszeres erőt önt a rangadókon a játékosokba? Erről szól a nem túlságosan Vérzékeny ülő Mándi következő meséje: — Nem számít az ilyen rangadók előtt semmi sem. Kis meghűlés, enyhe húzódás szóba sem jön. Ki ne akarna az örök vetélytárs ellen játszani? A mérkőzés alatt is valami különösen erős belső motor hajtja az embert. 1931-ben, vagy a következő évben történt, már nem emlékszem, az első félidő közepeig a térdem súlyosan megsérült. Borzalmas fájdalmaim voltak és bizony már nem egyszer ott tartottam, hogy lemegyek. De mégis maradtam. Végigküzdöttem a ■mérkőzést. Győztünk. Utána autón vittek haza és egy teljes hónapig nem bírtam a sérült lábamra állni. Ötödik mese . Jobban szerettünk az üllői-úton játszani. Valami megfoghatatlan dac szállt meg bennünket, amikor az üllői úti közönség kiabálását, zajongását meghallottuk. Mondtuk is az elnök úrnak, hogy játszuk le a Ferencváros elleni valamennyi mérkőzésünket az üllői úton. Otthon, a saját pályánkon csak a saját közönségünk szidását, gúnyolódását hallottuk meg. Pedig ez sem volt veszedelmes, de valahogy érzékenyyebben érintett, mint a B-'s közép szidalma. Mi így voltunk. Nem tudom, a mai nemzedék hogyan van vele?! Hatodik mese — Még nem volt alkalmam ilyen őszinte vallomásra, most ki is használom. Hetedik és utolsó mese(?) Gyula, „Háry’* Gyula most meséje végére ért. Ezúttal befejezésül komoly jóslatot kell mondania a vasárnapi örök rangadóra. Mi lesz hát az eredmény? — A vasárnapi rangadó minden idők legbizonytalanabb kimenetelű rangadója lesz. Mit mondjak? Hát jó a Fradit Vagy kielégíthet a Hungária eddigi játékát A mai csapatokban alig van „patina". Még Turay Jóska, Sebes, Szabó, Bíró és Titkos is az én koromhoz képest gyerek. De azért ezekre mégis lehet alapozni. Amott meg éppen csupa újonc! Ki ismeri, ki érzi át közülük a kék szín szívdobogtató mivoltát? Tahin Károsi dr., esetleg Polgár Gyulát De ki van még tapasztalt embernyi ember közöttük? Senki. Ugye, hogy a Hungáriának kell győznie! Az öregebb, tapasztaltabb csapat, a jobb idegzetű, a „hájjal-kentebb” le fogja győzni az ifjoncok együttesét. A nevek felsorolásából még a gólarányt is kitalálhatják. Mi a hiba az olasz futballban? Pozzo csak most tért át az angol rendszerre, máris támadják Roghi cikke a Gazzetta dello Sportban A négy év óta veretlenül álló világbajnok olasz csapat két héten belül immár a második vereségét szenvedte el. Zürich után Berlin gyepén volt kénytelen a büszke azúrkékegyüttes meghajtani fejét az ellenfél előtt. Zürichben 3:1-re, Berlinben 5:2-re verték az olasz csapatot. Mit szól ehhez Olaszország? A Gazzetta dello Sport hasábjain Roghi Brúnó, a kiváló sportújságíró érdekes cikkben foglalkozik a vereséggel. Ebből a cikkből vettük az alábbi részleteket: — Ha egybevetjük, hogy 6:2-re kaptunk ki és legjobb emberünk Olivieri, a kapus volt, akkor ez elegendő is a vereség minőségének és méretének megállapításához. De mi most a teendő! Mit tehetünk egyáltalában? Vegyük sorra a lehetőségeket: 1. Vadászatra indulhatunk az enyhítő körülmények után. Megállapíthatjuk a mieinktől elütő éghajlatot, az idegen pályát stb. stb. Ha más okosabbat nem tudunk kitalálni, akkor legjobb, ha befekszünk a reménytelenség sötét ágyába. 2. Tartsunk Pozzoval és vágjunk jó képet az egészhez ? Ea bizonyos fokig a probléma lekicsinylése lenne és lekicsinyléssel nem fogunk kikerülni a válságból. 3. Kasszandra módjára odaállhatnánk rosszat jósolni az olasz labdarúgás maradandóságáról, fejlődéséről, jövőjéről. A Kasszandrák azonban rendszerint meg szoktak bukni. 4. Forró könnyeket sírhatnánk a világbajnok csapat sírgödre fölött. Sajnos, a könnyekben nincs meg a csodatévő erő, hogy feltámassza a halottat. 5. Vigasztalódhatnánk bölcselkedő módon az emberi dolgok múlandósága fölött és megállapíthatnánk, hogy a sportban még senki sem találta fel az örökös győzelem, receptjét. A vállvonogatás azonban nem érvelés, még kevésbé új életre való törés. 6. Jelentést állítanánk össze, hogy a sporttársadalom hogyan állította volna össze a csapatot. És akkor 30 hely is kevés lenne a labdarúgó csapatban. 7. Kimondhatnánk a legszigorúbb hallgatást, hogy ne zavarjuk a szövetségi kapitányt egyúj együttes kialakításának nagy munkájában. Míg mi alszunk, Pozzo dolgozik... 8. Vagy mondjuk azt szemhunyorgatva: „mi ezt tudtuk előre ...“ Elkésett bölcsességgel árvíz jár, elkésett labdákkal pedig tele kapuháló. * E szellemes bevezetés után Roghi részletesen megírja a maga véleményét a problémáról, de nyomban hozzáteszi, hogy ez nagyon sok embernek is a véleménye. Annak, amit ír, lényege a következő: — Amennyire haszontalan és hitvány dolog lenne a vereségért való felelősség kérdését felhánytorgatni, annyira nevetséges és gyáva dolog lenne belenyugodni a vereségbe anélkül, hogy meg ne próbáljuk újra egyenesbe hozni a bárkát, amelynek kormányosa oly hosszú éveken át olyan fényesen hajózott, és amely csak most dőlt az oldalára. — Az olasz labdarúgás válságának okát ott kell keresni, hogy jelenleg őrségváltás megy végbe két játékos-generáció között. Ez olyan jelenség, amelynek minden sportág, minden élő szervezet alá van vetve. És az ilyen átmenet mindig zökkenőkkel jár, akármennyire is ott áll az új gárda a régi feladatának átvételére. Nem lehet az olasz játék bénultságáról beszélni. A zürichi és a berlini vereség nem a bomlás jele.* Foglalkozik ezután Roghi a berlini mérkőzés, illetőleg az olasz csapat taktikai problémájával is. — Nem tudni, hogy Pozzo váljon csak erre az egy mérkőzésre fogadta-e el a Genova angol taktikáját, avagy a jövőre is átvette ezt az új taktikát. Kétségtelen, hogy a Genova jól érvényesül az új taktikával. Igaz, hogy a többiekhez viszonyítva túl sok gólt kapott, viszont magasan ő lőtte a legtöbb gólt az eddigi bajnoki mérkőzéseken. És jelenleg ott áll az élen a között a négy csapat között, amelynek egyformán ti—1% pontja van. Roghi véleménye szerint a bajnoki pontharcokban jól beválhat ez a rendszer, de válogatott mérkőzéseken kevésbé (?). Roghi szerint más az, ha valaki pontot akar szerezni és más, ha győzni akar (??!). Roghi a régi iskola neveltje, nehezen nyeli le, hogy Pozzo is annyi kétkedés és tiltakozás ellenére is elfogadta az angol taktikai rendszert. Roghi egyébként cikkének befejező részében Montit sírja vissza, mint a régi támadó középfedezet eszményi megszemélyesítőjét, majd így zárja le cikkét: — Alkalmazhatjuk az angol rendszert bizonyos körülmények között a bajnoki küzdelemben, de ez mindig csak kísérlet, kibúvó, ideiglenes, átmeneti megoldás lehet. Beszéljünk olaszul, maradjunk meg a magunkénál, de igyekezzünk jobban megérteni az idegeneket. * Akármit is mond Roghi, egy bizonyos: az olasz rendszer, amely annyi dicsőséget hozott az olasz labdarúgásnak, léket kapott. És Pozzo most rátért az új útra. Kíváncsian várjuk, mennyire hisz az új rendszerben az olasz szövetségi kapitány és egyetlen eredmény mennyire befolyásolja meggyőződését. Váljon abból a vereségből indul-e ki, amelyet a svájciaktól szenvedett el, amikor az olasz csapat még olasz rendszer szerint játszott ? Avagy azt mérlegeli-e, hogy a németek, aki már sokkal régibb idő óta játszanak az angol rendszer szerint, ezzel a rendszerrel verték tönkre az olasz csapatot? Speciális ifjúsági és bajnoki SJÉGHOKI és SÍFELSZERELÉSEI SIR AUB SPORT SZAKÜZLETÉBEN V., gr. Tisza István u. 16 (Bitvány-u. sarok) Tel.: 1-803-02 ren, tisztán játszott. Levágás, harcképtelenség azp játékából kifolyólag a mieinkkel nem fordult elő. Legalább is az én időmben. ---------------♦-------------- HUNGARUA—MTK VEGYES vasárnap délelőtt a Gamma elleni mérkőzésre így áll fel: Andrási — Pintér, Beregi — Péter, Turác, Liszkay T. — Csomor, Müller, Kardos, Kreuszky, Szabó III. Tartalék: Ilovszky. A TÖREKVÉS vezetőinek igen nagy, váratlan gondja támadt: Kiss e expresszlevelet küldött, hogy vasárnap nem kap szabadságot és ezért nem védhet a Kispest ellen. A Törekvés természeteset nem nyugszik bele a dologba és megkísérel mindent, hogy kapusának kieszközölje vasárnapra a szabadságot. A vezetők remélik, hogy fáradozásukat siker fogja koronázni. A jobbfedezet helyén egyébként új játékos mutatkozik be a kőbányaiaknál: Mayherr, MA VÁG •volt fedezete személyében, Mayherr új egyesületében Magyar néven fog szerepelni- . s Szűcs Gyurka egészséges és a Fradi ellen már játszani szeretne Az Újpest tegnapi edzésén találkoztunk a súlyos betegségéből felgyógyult Szűcscsel. „Civil” ruhában álldogált a partvonal mellett és gyönyörködött a játékban. Sajnos, én csak a jövő héten kezdhetem el az edzéseimet. — mondotta. —Hétfőn még egy utolsó orvosi vizsgálatra megyek. Nagyon hosszú volt ez a kényszerpihenő. — Mióta játszik ön az Újpestben? — Bizony már 1932 októbere óta rúgom a labdát a lila-fehér színekben. Sok dicsőséges mérkőzést végig játszottam már. Hét év óta — leszámítva ezt az idei betegségemet — csak két alkalommal hiányoztam a csapatból. Egyszer eltiltás, egyszer pedig sérülés miatt. Minden bajnoki, kupa- és portyamérkőzésen résztvettem. Mégsem érzem magam öreg játékosnak. Mindössze 27 éves vagyok. Eljátszogatok én még egy pár évig. Közben a pályán a fiatal fejezetek, Nagymarosi, Kármán és Temes passzolhatnak egymásnak. — Mind a három nagyon tehetséges fiú — jegyzi meg Szűcs. — Szerintem inkább Temes való középfedezetnek, mint Nagymarosi. Temes nagyon jól fejel, — ez a kapu előtt nagyon fontos — és emellett keménykötésű játékos. Nem riad vissza a közelharcoktól. — S mi a véleménye Nagymarosiról? — Kevés olyan nagytechnikájú fiatal játékos van az országban. Csak erősödnie kell még egy keveset. Úgy hallom, hogy a szülei is panaszkodnak az étvágyára. Nem eszik eleget, ő inkább szélsőfedezetnek való. Ismerősök jönnek és üdvözlik a felgyógyult játékost— Alaposan megrogytál, Gyurikám, — mondja azegyik szurkoló. — Nem bánom, hogy leadtam a feleslees kilóimat. Legalább nem fogok annyit izzadni a mérkőzéseken. • Majd a csapat küzdőszellemét dicséri Szűcs Gyurka. — Csodálatos, hogy ilyen sok sérülés ellenére is milyen jól szerepel a csapat- Kellemetlen vasárnapokat töltöttem el üdülőhelyen. Izgatottan vártam a híreket a mérkőzésekről. Még a legveszélyesebb középcsatár ellen is szívesebben játszom, minthogy messze a csapattól várjam a® eredményt. Most nagyon jó a csapat Nálunk játszik az NB leggyorsabb két szélsője. Úgy látom, hogy Solti is hamar be fog illeszkedni a csapatba. Máris nagyszerű formában van. Szűcs nem tud kifogyni a dicséretekből. Különösen Balogh játéka tetszik neki. — Elsőrangú rúgótechnikája van ennek a „Bonzónak”‘ Jól esik nézni, hogy milyen nagyszerűen bánik a labdával. Azt várom már, hogy újra együtt legyen » Szalay, Szűcs, Balogh fedezetkor! A védelmünk is nyugodtabb lesz majd akkor* Mi már nagyon összszoktunk Edzés után a játékosok a Ferencváros elleni mérkőzésükről beszélgetnek. — A Fradi ellen december 17-én már én is be akarok szállni. Egy kis labdaedzést már az üdülőhelyen is folytattam, — mondja nevetve. — A portás kerített egy labdát és délutánonként ,mikor nem voltam olyan szigorú felügyelet alatt *— játszottunk egy keveset. — írja meg, szerkesztő úr, — mondje, búcsúzóul —, hogy az újpesti ,,Öreg’fc kullancs már nagyon akar játszani. Rettegj Fradit Petrovics és Sztevovics „szökése" Belgrádból Bukarestbe Jugoszlávia és Románia labdarúgó közvéleményét nagy izgalomban tartja két jugoszláv válogatott labdarúgónak Belgrádból való eltávozása. A két válogatott bejelentés nélkül utazott el Belgrádból és csak úgy jöttek rá, hogy a „Vreme“ című belgrádi napilap munkatársa Verseciről telefonálva megkérdezte belgrádi kollégáját: — Te nem tudod, mit keres Petrovics és Sstevovics Versecen, illetve hová utaztak ezek Versecen át Románia felé? Így indult el a nyomozás Belgrádban és végre is kitűnt, hogy az ..angolokat verő“ Petrovics, akit a belgrádi népnyelv „Pikavac“-nak becéz, Sztevovicscsal együt azért ment Bukarestbe, hogy a Venus színeiben rúgja tovább a labdát. Sztevovics is, Petrovics is szerepelt már Budapesten. Sztevovics egyébként arról is emlékezetes, hogy ő volt az a belgrádi középfedezet, aki eltörte Turay József állkapcsát. Petarovicsot kész szerződés várta Bukarestben. Sztevovics ügye még nem ,,fix“. Belgrád szerint azonban egyike sem tekinthető elintézettnek és még sok pénzébe fog kerülni a Venusnak, hogy ráfájdult a foga a két belgrádi válogatott labdarúgóra. Haladás * pár a MMK Szombathely December 3-án vasárnap délután fél 2 órakor Haladás-Szolnok Nemzeti Bajnoki mérkőzés A pozsonyi „gyásznap" után vallon jön-e a chemnitzi „örömünnep" ? Ezt kérdezi a Kicker Vasárnap újra válogatott mérkőzésre áll ki a német csapat. Ezúttal a szászországi Chemnitz lesz a mérkőzés színhelye, az ellenfél pedig Szlovákia együttese lesz, amely a nyáron 2:0-ra simán verte meg a német csapatot Pozsonyban. A mérkőzéssel kapcsolatban a nürnbergi Kicker így ír: — Pozsonyi csapatunk a nyári edzéshiány miatt nem volt formában és a megértés is hiányzott a csapat egyes részei közt. Pedig a csapat túlnyomó részben bécsi játékosokból állott és még Binder is ott volt 11 támadósor tengelyében. Csak 3 „vendég“ egészítette ki ezt a bécsi együttest: Jarissen, Gartner és Iramig, de ezek nem tudtak beleilleszkedni a bécsi csapatba. Binder lövőereje nem mutatkozott. Pekarek középfedezet eltűnt a szlovák belső hármassal szemben, az egész fedezetsor sántított. A szlovákok pedig első válogatott mérkőzésüket határtalan lelkesedéssel és harci szellemben vívták meg. Ehhez járult a szlovák játékosok kitűnő taktikai képzettsége. Azóta pedig még csak erősödött a szlovák együttes, amelynek játéka erősen emlékeztet a cseh játékmodorra". —11 mi—i mi !■ n..— AZ UNGVÁR kénytelen lesz nélkülözni Havast és Mintáikét, mert a két játékos kiadatását az iskolájuk visszavonta. Az Ungvár ezer az alábbi csapattal játszik vasárnap: Kiás — Grahmann, Böhm I. — Sándor, Végh, Teszár — Mauxner, Platzer, Gacsár, Darczi, Iándocsi. A GAMMÁNAK vasárnap nincs kisorsolt bajnoki mérkőzése. A csapat azonban nem pihen vasárnap, hanem a Hungária—MTK verryos csapattal játszik barálsásos mérkőzést délelőtt 10 órakor a RfIAC-pályán. A. Gamma ebben az. -.illí.isben szerepel: Hátra Szóbeli Ii. ,Szohrai Bozthv. Sütő. Gyulai Korányi II., Toldi. Szegedi. Takács: Kemény.