Sporthirlap, 1940. november (31. évfolyam, 86-94. szám)

1940-11-13 / 89. szám

Csikós irányítja a ferencvárosi betonvédelem munkáját Illetékes nyilatkozat a korszerű védekezés műhelytitkairól­ ­A Ferencváros—Újpest mér­kőzésen egyik munkatársunk meg­figyelte a háló mögül Csikósnak, a zöld-fehérek kiváló kapusának működését. Csikós nemcsak akkor avatkozott bele a játékba, amikor labda jött a kapuja felé, hanem akkor is, amikor még csak a fele­zővonal táján bontakozott ki az újpestiek támadása. Csikós, ilyen­kor szóval irányított: — Prakker! Ne hagyd el a szél­sődet! — Szoyka, vigyázz! Németben nincsen senki! — Jól van, Drumi! Csak ma­radj Zsengelléren. Jön már segí­teni Lázár Gyuszi.­t is így tovább. Hogy úgy mond­juk, Csikósnak „be nem állt a szája" az egész mérkőzés alatt.) Most erről a kapuból való irányí­tásról beszélgettünk Csikóssal. — Amikor a Ferencvárosba jöt­tem. — mondja Csikós —, maga Polgár Drumi fordult, hozzám azzal a kéréssel, hogy irányítsam, majd a védelem munkáját a kapuból. Mint mondotta, örök hagyománya, ez a Fradi hálóját őrző kapusoknak. Egyébként nekem nem volt újság ez. Csináltam mér én ezt a Pho­­basban is. A legendás ,,betonvi­de­­lepi" korszakában. Mondhatom, na­gyon megértettük egymást Wéber­rel és Korányival. De, azt hiszem, most nincs baj a védelemmel a Fe­rencvárosban sem. — A régi könnyelműsködés... — Annak már vége — folytatja Csikós. — Leszoktunk róla. Tet­szett látni vasárnap is. Igazán fö­lényesen játszottunk a tokodiak ellen, a védelem mégis pontosan be­tartotta az utasításokat. Pósa még akkor sem hagyta, volna ott a szél­sőjét, ha aranybányát ígértek volna neki és Drumi sem ment le Nagy nyakáról. A mai játékban csak akkor lehet sikert elérni ha az uta­sításokat betartja mindenki mindig hűségesen. — Egy gól mégis csak beegy­­zött... !,Si:T .Y — Hát minden támadást még­sem lehet kivédeni. Vannak néha olyan villámgyors akciók, olyan vá­ratlan húzások, hogy tehetetlen elle­nük az ember. Sem tettel, sem szó­val sem lehet ilyenkor elhárítani a dugót. Aztán elvégre hibázhatunk is. Nem gép az ember. — Emlékszem — néz vissza a múltba Csikós —, 1928 őszén, ami­kor még a Phöbusban védtem, 1:2-re­ vezettünk a második félidőben a Ferencváros ellen. Aztán Korányi mindössze egy gólt kapott Csikós. Pedig az Újpest, a Szolnok és a Tokod ellen játszotta ezt a három mérkőzését a Ferencváros. •— Hát — mosolyog Csikós — most megint benne vagyok a védés­ben. Megy nekem a játék. Aztán szerencsém is van. Az Újpest és a Tokod is kihagyott ellenünk egy-egy 11-est. Ha ezek bemennek, akkor mégis csak a Csikós „szedte’­ volna be a dugókat. Csikós nem beszélt arról, hogy a szerencse csak a jó kapusokhoz szegődik. Csikós pedig jó kapus. Hogy szerény, ez is csak­­ erénye. cikkek kiválóak i­ ll-est vétett. Ezt belőtte a Ferenc­város és mi megzavarodtunk. Egy újabb ferencvárosi támadásnál nem értettük meg egymást Korányival s én már későn futottam ki... -t:'s lett az eredmény. Pillanatokon múlik minden. Ilyenkor legfeljebb csak az úgynevezett kapusért­­ék segít, ösz­­tönszer­­leg nyúl vagy vetődik ilyen­kor a kapus a labda után. Ezt azon­ban nem lehet megtanulni. Születni kell ilyen érzékkel. — Vasárnap három ilyen gólnak látszó labdát is kivédett. — Szerencse dolga ez — szerény­kedik Csikós. — Aztán éreztem is, hogy az lesz a labda útja. Ezt kü­lönben már előre megítélheti a ka­pus, amikor támadás jön a kapu felé. A kapuból könnyen áttekint­hető az egész mezőny. Meg tudom ítélni, hogy például a labdát hozó összekötő hova adhatja a labdát, mert látom, hogy az ellenfél csatá­rai közül melyik van szabadon, vagy melyik tudja szabadra ját­szani magát. Ilyenkor jön aztán az én irányutó munkám. A mezőnyben játszó védők, ugyanis nem tudják úgy áttekinteni a játékteret, mint én. Most már azután csak az a fon­­tos, hogy be is tartsák utcait­ágai­mat. A Ferencvárosban ez már megy is hibátlanul. Nálunk ritka­ság, hogy összefussanak és egymást zavarják a védők. Legfeljebb kisegí­tik egymást. Nincs annál rosszabb, ha a kapus és a védők nem értik meg egymást. Ilyenkor jönnek a potyagólok... — Potyagólt egyébként — foly­tatja Csikós — a legtökéletesebben együttműködő védelem is kaphat. Egy véletlen elcsúszás, egy rosszul sikerült, hazaadás és már benn is van a gól. Szerencsére nálunk mos­tanában nem fordult v­elő ilyesmi. . . ".legutóbbi három m­érkőzésen Az NB II. kolozsvári csoportjában biztos őszi első a Nagyváradi AC Még két forduló és az NB II ko­lozsvári csoportja befejezte az őszi idényt. A bajnokság jelenlegi állása a következő: 1. Nagyváradi AC 3 3-------13:0 6 2. Nagybányai SE 4 3 — 1 7:5 6 3. Szatmári SE 4 2 — 3 4:10 4 4. Kolozsvári AC 3 1-4-3 5:5 2 5. Kolozsvári Bástya 3 1 — 2 3:7 3 5. Nagyváradi Törekvés 3 — — 3 1:5 — A hátralévő mérkőzések a követ­kezők: NAC—Törekvés, NAC—KAC, NSE —SzSE, KAC—Bástya, Bástya— N. Törekvés. A Nagyváradi AC tehát biztos őszi elsőnek tekinthető. Eddigi mér­kőzéseit imponáló biztossággal nyerte. A hat pont mellett a 13:0-ás gólarány különösen illusztrálja a NAC klasszisát. A NAC legnagyobb dicsérete, hogy az NSE elleni mér­kőzés két pontját Nagybányáról hozta el. A hátralévő két mérkőzé­sen pá­lyaválasztó és ezeken a mér­kőzéseken aligha ad le pontot. Az N. Törekvés látszik veszélyesebbnek, mert­­— mint mindenütt — a helyi csapatok között Nagyváradon is erős a teélkedés és az N. Törek­vés már a múltban is sok borsot tört a NAC orra alá. A NAC-ot azonban jelenlegi formája mellett az N. Törekvés legfeljebb megszorít­hatja, de pontot aligha vesz el tőle. A NAC a legegységesebb csapat a kolozsvári csoportban. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a NAC kiemelkedik az NB II- csapatok közöl. Védelme és fedezetsora kiváló, a támadósorában pedig az egész belső­­hármas válogatott színvonalú játé­kos. A NAC-ra jellemző Várdai ka­pus fogadkozása: gól nélkül ússza meg az őszi idényt! A Nagybányai SE a NAC leg­nagyobb ellenfele. Legjobb erői Hevesi kapus, Demján középfedezet, Lukács, Praszler és Szőke pedig a támadósorban. Ezeket a játékosokat bármelyik NB-csapat szívesen látná. A nagybányaiak sze­rint az NSE akár a Duna-, akár a Tisza-csoportban listavezető lenne. Az egyetlen hátralevő mérkőzésen valószínűleg győzni fog az NSE az SzSS ellen és ezzel szorosan a NAC mögött végez az őszi idényben. A Szatmári SE bizonyult a leg­szeszélyesebb csapatnak. Legyőzte a nagyhírű KAC-ot, utána az N. Törekvést és a második helyre került. A jó kezdet után annál rosz­­szabb lett a folytatás. Kikapott a Bástyától Kolozsvárott, a NAC-tól pedig 0:7 arányú katasztrofális ve­reséget szenvedett. A szatmáriak csapatában nincsenek „nevek", ereje viszont az egység. Sepsi kapus, Far­kas II. hátvéd és Drágos jobbössze­­kötő a legjobb játékos az SzSE- ben. A Kolozsvári AC nagy csaló­dást keltett. Mindössze egyszer győzött a csapat, ezzel szemben kétszer vereséget szenvedett. Legutóbb Kolozsvárott az NSE-től! A hátralevő két mérkő­zésen sem tud sokat javítani helyze­tén. A Bástya elleni mérkőzése sincs még elintézve, Nagyváradon pedig a NAC ellen majdnem re­ménytelen a helyzet. Pedig a kolozs­vári csapatban kiváló játékosok van­nak. Dobay, Lukács, Szaniszló II. és Vass a legjobb futballisták közé tartozik. A Bástyának, a­ másik kolozs­vári csapatnak selt sokkal jobb a helyzete. A KAC ellen a helyi rangadón sze­rezhet pontot, ami igen fontos lehet a helyezés szempontjából. Az II. Tö­rekvés ellen nagy eséllyel indul a Bástya és így 5, esetleg 6 ponttal a harmadik helyre kerülhet. Kiemel­kedő tudású játékosa a Bástyának Szőcs, Medve, Gecző és Hódi. A Nagyváradi Törekvés hely­zete a legszomorúbb. Mindhárom mérkőzését elvesztette és a három meccsen mindössze egy gólt tudott elérni. Vasárnap Nagy­váradon a NAC ellen nincs semmi reménye. Hasonló lesz a belezet a jövő héten a Bástya ellen. Pedig a sikeres múlt kötelez! A legnagyobb hiba, hogy a csapat összeállítását állandóan változtatják. Csatár ját­szik hátvédet és fordítva. A csapat­ban mindössze négy állandó jó for­mában levő játékost találunk: Nyisztort, Bocskát, Kisst és Mos­­kót. Négy fecske sem csinál azon­ban nyarat. Viszont­­­ a labda kerek. Jöhet­nek nem várt meglepetések, de azért az őszi sorrendben nagy válto­zások már aligha lesznek. Tavasz­­szal aztán eldől, h­ogy melyik csapat használta ki jobban a pihenőt, me­lyik készült fel jobban a tavaszi idényre. N. A. Mi a baj a Kispestben? Az NB-csapatokkal kapcsolatban már olyan sokszor feltettük a kér­dést: Mi a baj a.........ben? A Kis­pest csapata is sokszor szerepelt már ebben a rovatban. A mostani gyenge szereplés újra ide „utalta" a piros-feketéket. A csapat az őszi idényben igen gyengén kezdett. A Sal BTC elleni győzelem után azonban magára ta­lált és már-már úgy látszott, hogy sikerül a középcsoportba feltornáz­nia magát, éirtékes pontokat szedtek össze, de nemsokára bekövetkezett az újabb letörés, amely még ma is tart, sőt a BSzKRT elleni mérkőzé­sen mélypontjához érkezett. A szurkolók is érthetetlenül állnak a csapat gyenge szereplésével szem­ben, ők a sok sérüléssel próbálják megmagyarázni a csapat letörését. — Vegyük csak sorba a játékoso­kat, — mondja az egyik főszurkoló.­­— Az őszi idény folyamán úgyszól­ván valamennyi játékosunk megsé­rült már és még­hozzá majdnem mindegyik súlyosan. Vécsey már háromszor szerepelt a beteglistán, Olajkár 1-et szerencsétlenség érte, a helyére beállított Monostori olyan rugást kapott a bokájára ezelőtt há­rom héttel, hogy még most sem tud rendesen járni. Szabó II-nek húzó­dása van és mégis vállalta a vasár­napi mérkőzést. Víg is sérült volt, Zalai jelenleg is bicegve jár. És a csatársor!... Hát igen, a csatársor! Ez a kis­pestiek legsebezhetőbb pontja. Nem tudják megtalálni az igazi összeállí­tását. Hidasi nincs formában, Beké­nél sokat számított az eltiltás, Ne­mes szolgálata miatt állandóan ed­zés nélkül vesz részt a mérkőzése­ken. Balszélső pedig... — Ami nincs, arról nem is beszé­lünk — mondja a szurkoló. — Már három balszélsőt próbáltunk ki az ősszel és egyik sem megfelelő, így nem tudunk kilábolni a bajból. A vezetők is a balsorsra panasz­kodnak. — Legutóbbi választmányi ülésün­kön is szóvátették a csapat gyenge szereplését — mondja Lenkey Gyula igazgató ,— de mindenki belátta, hogy sem a játékosok, sem a veze­tők nem hibásak. A balszerencse ellen nem tudunk küzdeni. Néha az is probléma, hogy hogyan szedjünk össze tizenegy embert. Az amatő­röktől sem vehetünk el minden jó játékost, mert ők még jobban meg­­éreznék, azok hiányát. Különben nekik is gyengébben megy most. A játékosok és a vezetőség között — mint mondják — teljes az össz­hang. Csak egy kis pontszerzés kel­lene mér... — A Ferencváros ellen egy-két változtatást fogunk eszközölni az összeállításban — mondja Lenkey. — Szabó II valószínűleg nem játsz­hat vasárnap és így a felgyógyult, Zalai lesz a helyettese. A csatársor­ban is ki fogunk cserélni egy-két játékost. Jó lenne a Fradi ellen megkezdeni a felnyomulást. Akkor talán nem is lenne semmi baj a Kispestben . A KAt X. osztályú ifjúsági csatpán játékjogát felfüggecszszte­m ! Az Elektromos még három pontot szeretne gyűjteni Az Elektromos könnyű edzést tartott kedden. A csapat a legkomo­lyabban készül a vasárnapi, Törek­vés elleni mérkőzésére. Kovács Dezső er mondotta az Elektromos jövőjéről: — A Törekvést látjuk vendégül vasárnap a Latorca­ utcában. Mindig nehéz mérkőzéseket vívtunk velük, régi amatőr vetélytársainkkal, de Vincze és Fekete I. játéka előtérben készül az Újpest a Szolnok ellen Kedden délután az újpesti öltöző­ben Pályát a hőség­ készülék alatt találjuk. A lilák tartalékcsatára re­mekül játszott vasárnap Komárom­ban az UTE csapatában, de a máso­dik félidőben megsérült. — Ilyen az én szerencsém — mondja. — Most esetleg megint be­kerülhettem volna a nagycsapatba és ehelyett rúgást kaptam a lá­bamra. Csak Berzi hiányzik, ő megfázott s most otthon fekszik. Vincze, Futó, Balogh II. és Ádám nem megy ki a pályára, régi és újabb sérülések miatt. Kint a pályán a csepergő esőben Takács edző hosszasan fog­lalkozik a fiúkkal. Futás, gyalog­lás, egy sereg rajtgyakorlat, kötele­zés, passzolás és fejelés van műso­ron. Némelyik játékossal külön is foglalkozik az edző. Zsengellér fel­tűnően nagy kedvvel mozog. —: Még érzem ugyan egy kicsit a Szombathelyen kapott véletlen rú­gás nyomát a bokámon —­ mondja a középcsatár —, de ettől vígan já­tsz­­hatom a Szolnok ellen. A „kötelező" gyakorlatok után „szabadfoglalkozás" következik. Sziklai és Aknavölgyi elvonul az egyik kapu mögé és ott egymásnak dobálja a labdát. Zsengellér meg odaáll a másik kapu elé és ott védi Fekete I., Balogh I. és Tóth lövéseit. „Ábel" néha egészen stílusosan ve­tődik a sarokra menő labdák után, csak az a baj, hogy egy kicsit ké­sőn. A labda már rendszerint ki is pattan a hálóból, amikor ő eldobja magát. Hamarosan meg is unja a védést és most már ő is beáll a ka­pura rugdalók közé. Ehhez jobban ért. Már az egész társaság bevonult az öltözőbe, Takács Géza még ki­megy különórázni Kálmánnal, az amatőrfedezettel. Kimenőben így be­szél az edző a Szolnok elleni csapat­ról: — Balogh II.-re és Berzire aligha számíthatok vasárnap. Pálya is megsérült Komáromban, így ismét Vincze és Fekete I. játéka való­színű. A szerdai hétkapus játékban az is eldől majd, hogy Ádám Sanyi­ra számíthatunk-e, vagy pedig Né­meth marad a jobbszélső a Szolnok ellen is. Véglegesen majd csak pén­teken döntünk az összeállítást ille­tően. A liták ma, szerdán két órakor az UTE-val játszanak edzőmérkőzést. Hosszú tartaléksor után hétről-hétre a csapat legjobbja GERE, a WKFC egyetlen „bennszülött" játékosa A WMFC legmegbízhatóbb játéko­sa kétségtelenül Gere, a középfede­zet. Ebben az idényben csak a há­rom utolsó mérkőzésen jutott szó­hoz, mert még az idény kezdete előtt súlyosabban megsérült. Fel­épülése után pedig azért nem tudott bekerülni a csapatba, mert addigra Korányi jól „bedolgozta magát" a középfedezet helyén. Többen meg azon a véleményen voltak, hogy a gyengébb fizikumú Gere talán nem is bírná az NB-mérkőzések erős iramát. Számba sem vették már az összeállításnál. Gere ennek ellenére sem csüggedt el. Szorgalmasan járt az edzésekre és játékra jelentkezett az amatőr WMTK vezetőinél. A WMTK-nak azonban az ifi-váloga­tott Bakos személyében nagyszerű középfedezete van, akit nem akartak a helyéről elmozdítani. Ezért Gere az amatőröknél is csak jobbösszekö­­tőt játszhatott. De ezt is szívesen vállalta, mert nem bírt mérkőzés nélkül meglenni vasárnaponként. — Csak az a fontos, hogy játsz­hatom — mondotta akkoriban. — Az mindegy, hogy melyik csapat­ban. A Tokod elleni mérkőzésen azután mégiscsak bekerült a WMFC-be a jobbfedezetnek. A Tokod már 2:0-ra vezetett, amikor „bevezényelték" régi helyére, középfedezetnek. Ott azután ragyogó játékot mutatott. Szinte kizárólag neki köszönhette a WMFC, hogy megmentette az egyik pontot. Csepelen persze örültek Gere pompás játékának, de egyben bosz­­szankodtak is, hogy ezt a kitűnő játékost addig nem szerepeltették. Mert két napra rá, a Kispest ellen is kitűnően játszott és nagy része volt a WMFC győzelmében. (Most is, akárcsak a Tokod-mérkőzés után, 1-est kapott az osztályozókönyvünk­ben.) Nem csoda, hogy a szurkolók már előre fenték a fogukat a Cseh Matyi—Gere párharcra. Én nem is csalódtak. Nagy csata folyt a két kitűnő játékos között. — Élvezet volt Cseh Matyi ellen játszani —­ mondotta Gere a mérkő­zés után. — Ő valóban, csak játszik és csak a­ labdát, nézi. Nem­ megy emberre. Igaz, hogy neki sem­ lehet panasza énrám... SZEGEDEN elégedettek a WMFC elleni eredménnyel. Markovics Szilárd szerint jobban játszott a csapat, mint Diósgyőrött, de a játék­vezető két jogos ü1-est nem adott meg. Sérült nincs a csapatban, mindössze Gyarmati fájlalja a vállát, de vasárnap biz­tosan játszik. A BSzKRT elleni mérkőzés előtt a Szeged II. a Kecskeméti AC ellen játszik NB XII. osztályú bajnoki mérkőzést.­­ (A WMFC elleni mérkőzésnek egy komoly sérültje van. Hulm­án József intéző ugyanis egy partra ment labdát meg akart fogni, de az erős labda úgy megütötte a kezét, hogy azóta is borogat­nia .A 32 d­ősejt wegdagant­ ujjain 1940 nov. 13.­­­g most lesz a leg­elkeseredettebb a küzdelem. Az Elektromos korántsem érzi magát túl minden­ veszélyen és a hátralévő két mérkőzésen (Törek­vés és a WMFC) legalább három pontot kell összegyűjtenie ahhoz, hogy nyugodtan tölthesse a kará­csonyi szünetet. A csapatösszeállí­tásban nem tervezünk semmi válto­zást. Cserenyei István a nagyváradi atlétika szomorú helyzetéről Miint már többször hírt adtunk róla, két kitűnő atléta edzőnk, Vadas Iván és Cserenyei István a MASz megbízásából Erdély nagyobb váro­saiban tölti a téli hónapokat. Vadas jelenleg Kolozsvárott, Cserenyei pedig Nagyváradon fejt ki komoly munkásságot a város atlétikájának feltámasztása érdekében. Nagyváradi benyomásairól beszél­gettünk Cserengeivel, aki rövid tartózkodásra Budapestre érkezett. A kiváló edző meglehetősen sötét színekben tárta elénk az ősi város atlétikájának jelenlegi viszonyait. — Rövid egyhetes nagyváradi tartózkodásom alatt — mondotta —­ felkerestem a régi egyesületek ve­zetőit, hogy a jelenlegi helyzetről tájékoztatást kapjak. A hajdan or­­szágos hírű , Nagyváradi SE, ahol Bedő Pál kiváló súlyatlétánk meg­kezdte pályafutását, bizony csak a legszűkösebb körülmények között folytatja működését. A legsúlyo­sabb baj az, hogy nincs Nagyvárad­nak atlétikai pályája, ahol az atlé­ták otthonra találnának. A Rhédey­­kertben volt ugyan egy 360 méteres kerületű futópálya, de a megszállás alatt kerékpárpályává alakították át, nem törődve azzal, hogy a város atlétái hontalanokká váltak.­­ Az áldatlan pályavis­zonyok azonban mégsem tudták teljesen megölni Nagyvárad atlétikáját. Régi lelkes sportemberk, Ajtay Gyula, Szeghalmi Sándor úr és Steiner István áldozatos munkájá­nak köszönhető, hogy Nagyváradon nem szűnt meg az atlétika teljesen. — A pályahiányon kívül még egy nagy baj van Nagyváradon. Nincs felszerelés! Ezért jó volna, ha a fő­város tehetősebb egyesületei hasz­nált futócipőket is egyéb felszere­lési tárgyakat juttatnának el a nagyváradi egyesületeknek. — A téli tornatermi edzéseket csak a legnagyobb nehézségek árán, korcsolyacsatoló helyiségben kezd­hettük el. A városnak van ugyan egy fűrészporos talajú tornaterme, de ezt, sajnos, edzés céljaira nem kaptuk meg a gimnázium vezetősé­gétől. — Tavasszal három nagyváradi sportegyesületben, az NTK-ba­n, az NBE-ben és a NAC-ban indul meg a komoly atlétikai élet. Remélem, addig sikerül megoldaniuk az illeté­keseknek Nagyvárad atlétikájának legégetőbb kérdését, a pályaépítést. K­OSÁRLABDA A kosarlabdabajnokság heti MŰSORA Szerda: Műegyetem: IV. o. férfi: BSzKRT IV.—MAFC IV. (vezeti: Bada­csonyi és­­Tánosházi), 6. II. o. férfi: BSzKRT II.—MAFC II. (Mészáros és Noni), 8. Csütörtök: Vas­ utcai Ik., III. o. férfi: BSE II.—VÁC II., 8. —­ Péntek: Műegyetem: III. o. férfi: BSzKRT III.—MAFC III., 7. I. o. női: MAFC—Koszorú X., 8. Szombat: Műegyetem, II. o. férfi: BBTE II.—ITFSO II.. 6. Gamma—BEAC Hun Si it.­ft. E21. Koszorú XI.—Piusipia, 7.

Next