Balás Róbert - Kálovits Géza: A Stécé-sztori 1920-2000 (Salgótarján, 2000)

IV. Rész. Tarjáni labdarúgók az olimpiai dobogó tetején

- Éppen a balatoni alapozásra utaztunk, amikor a rádió bemondta, hogy az AEK Athén­nal kell játszanunk - emlékszik Szabó Géza. - Mivel a csapat azelőtt még soha nem szerepelt nemzetközi kupában, volt egy kis szorongás a fiúk között... Puskás Öcsi segédkezett Athénban Nos, beköszöntött a szeptember, s elérkezett a nagy nap. Az SBTC gárdája készülődni kezdett az athéni utazásra, a klub történetének első UEFA Kupa-mérkőzésére. - Akkoriban körülményesebb volt egy-egy ilyen utazás megszervezése, hiszen - hogy mást ne mondjak -, vizám is kellett Görögországba - folytatja Ferencz Gyula. - Én a többi­ek előtt három nappal előbb mentem ki Athénba afféle szálláscsinálónak. A nemzetközi sportéletben még csak akkor tanulgatták, hogy Magyarországon létezik egy Salgótarján nevű város. Ennek ellenére az AEK vezetői nagyon udvariasan fogadtak az athéni reptéren. Sokat jelentett, hogy német nyelvtudásom révén megértettem magam a vendéglátóinkkal. Ezzel si­került azonnal jó benyomást kialakítani az SBTC-ről, amelyet külföldön nem annyira a saját ismertsége, mint inkább a magyar futball hírneve miatt tiszteltek. A hellének földjén akkoriban különösen jó ajánlólevélnek számított a magyar nemzeti­ség, hiszen Puskás Ferenc - az egész világ elképedésére - nem sokkal előtte vezérelte be a BEK-döntőbe a másik athéni sztárcsapatot, a Panathinaikoszt. - Puskást istenként tisztelték Athénban - folytatta a tarjáni sportvezető -, de honfitársai­val Öcsi bácsi nagyon kedves volt, nekem is sokat segített. Bevallom, eléggé tanácstalanul álltam a görög fővárosban, nem igazán tudtam, merre induljak el szállást keresni a csapat­nak. Szerencsére megvolt Puskás telefonszáma. Felhívtam, bemutatkoztam, ő nem ismerhe­tett engem, de amikor elmondtam, hogy Salgótarjánból jöttem, jó palócos tájszólással rög­tön arról érdeklődött, hogy van Szojka Feri, majd azonnal a lelkemre kötötte, hogy menjek az Omonia presszóba. Megmondtam az igazat, hogy fogalmam sincs, merre van az Omonia presszó. Puskás azonban rávágta: ne izguljak, fogjak egy taxit, az majd odavisz. Így is történt, ő már várt az Omoniában, ki is fizette a taxist, majd elvitt egy nagyon jó és olcsó szálláshely­re, amely mindenben megfelelt a csapat igényeinek. Ezek után még a Panathinaikosz mérkő­zésére is meghívott. Nagyon rendes volt, és ha találkozunk, azóta is emlegeti: „no, ugye nem hagytalak elveszni Athénban”. A Ferihegyről 1972. szeptember 11-én, hétfőn éjszaka indult a Malév gépe Görögország­ba. A járat éjjel egykor érkezett az athéni repülőtérre, ahol az AEK csapatának főtitkára vi­rágcsokorral várta a vendégeket, akik külön autóbusszal gurultak be az Athén központjától negyedórára lévő Candida szállóba, ahol fáradtan dőltek ágyba a fiúk. Másnap, kedden reggel első dolguk az volt, hogy átnézzék a görög lapokat. A hellének­nél remek sajtója volt a Stécének, a Básti-Répás kettősről fényképet is közöltek a lapok, s a kora délutáni átmozgató edzésen rengeteg szurkoló kíváncsiskodott, sőt a görög tévé is kilá­togatott. Az SBTC első nemzetközi kupamérkőzésének napján, 1972. szeptember 13-án, szerdán fokozódott az izgalom a tarjániak szálláshelyén. A fiúk már reggel is szinte a pályán érezték magukat, pedig még hátra volt a taktikai értekezlet. Moór Ede kijelölte a fő célt: gólt nem

Next