Kő András: Szemétből mentett dicsőségünk. Volt egyszer egy aranycsapat… (Budapest, 1997)

II.

Nini, az első sor közepén egy ismerős reám kacsint. Feleki László fiatalon. Szem­üvegben és nyakkendőben. Sebes jegyzete 1968-ból, amely most előkerült: „Feleki elbocsátásához Rákosinak semmi köze nem volt. Hegyi intézkedett így." (1954, a világ­­bajnoki „vereség" után!) Forrayt kisegíti Sebes Gusztáv a vízből, Németh Imre lelép az emelvényről, és Gerevich Aladár a kardjával búcsút int. Minden feledésbe merül. Vagy mégsem? Hiszen lám, egy kis jelvény is milyen be­szédes! „Amikor a király megjelent a páholyban, minden küldöttség vezetője meghajtotta a zászlót... Németh Imre (a gerelyhajítás eredményhirdetésekor a dobogó legtetején látható) nem volt hajlandó..." (Bay Béla) Nini, az első sor közepén egy ismerős reám kacsint (Feleki László sötét nyakkendőben)... A páston Gerevich Aladár (jobbról) a későbbi aranyérmes kard egyéniben

Next