Kő András: Szemétből mentett dicsőségünk. Volt egyszer egy aranycsapat… (Budapest, 1997)
A kötetben előforduló személyek
Pobuda Alfréd (1875-1942): fotóművész. Pobuda Tibor (1907-1987): fotóművész. A Nemzeti Sport, majd a Népsport fotósa közel fél évszázadon át. Pollatschek Gyula (1888-1968): orvos, sportszakorvos. 1911-ben avatták orvossá, s még ebben az évben megalakította az Önkéntes Mentőegyesület labdarúgócsapatát, amelyben ő is játszott. Lelkes sportbarát volt, különösen a labdarúgás érdekelte. Az MTK és a válogatott - az Aranycsapat - sportorvosa is volt. Pólyák Imre (1932-), kötöttfogású birkózó, edző. Három ezüstérem (1952, 1956, 1960) után olimpiai bajnok lett (1964). Az 1955-ös, 1958-as és 1962-es vb-n nyert aranyérmet. Tizenkétszeres országos bajnok. Volt klubedző (V. Dózsa) és dolgozott a válogatott mellett. Pozzo, Vittorio (1886-1968), olasz edző, sportújságíró, sportvezető, szövetségi kapitány. Hazájának egyik legsikeresebb és legtekintélyesebb labdarúgó szakvezetője szakíróként kezdte pályáját, majd a Torino edzője lett. Ő alakította ki azt az olasz válogatottat, amely irányításával két világ- (1934,1938) és egy olimpia bajnoki címet (1936) szerzett. Preiszmann Lajos (?), sportvezető. A Hungária FC alelnöke a harmincas években. Puskás (Purczeld) Ferenc (1927-): labdarúgó, edző. A Kispesti AC és a Bp. Honvéd balösszekötője, 1945—56 között 84 válogatott mérkőzésen szerepelt. Tagja és csapatkapitánya volt az 1952- es olimpián arany-, az 1954-es vb-n ezüstérmet nyert magyar csapatnak. A Bp. Honvéd csapatával öt bajnoki aranyérmet szerzett (1950—55), és négyszer volt gólkirály (1948-53). Éveken át a világ legjobbjai között tartották számon. 1956-ban külföldre távozott. Spanyolországban, a Real Madrid csapatában egy évtizeden át nagy sikerrel szerepelt. Miután felvette az állampolgárságot, négy alkalommal a spanyol válogatottban is helyet kapott, és részt vett az 1962-es vb-n. Edzőként több országban (Spanyol-, Görögország, Szaúd-Arábia, Chile, Egyiptom, Paraguay) működött. A görög Panathinaikosz Puskás irányításával 1971-ben bajnok lett, majd a BEK döntőig jutott. Pünkösti Árpád (1936-): vegyészmérnök, újságíró. A Veszprémi Napló, a Népszabadság munkatársa, ill. főmunkatársa. Közben főszerkesztőhelyettese volt a Jelkép c. folyóiratnak, és főmunkatársa az Új Tükörnek. Rahn, Helmut (1929-): nyugatnémet labdarúgó. Az Altenessen 12, az SC Oelde 09, a Sportfreunde Katernberg, az RW Essen, a Köln, az SC Enschede, majd a Meiderischer SV jobbszélsője. Ő lőtte Grosics Gyula hálójába a Nyugat-Németország számára világbajnokságot jelentő harmadik gólt az 1954-es vb-n. 1951 és 1960 között 40- szer volt válogatott. Rajcsányi László (1907-1992), kardvívó. AMAC, a Bp. Barátság, a Vasas, majd a Petőfi SE versenyzője, három-három olimpián (1936, 1948, 1952) és vb-n (1937, 1951, 1953) nyert aranyérmet a kardcsapat tagjaként. Rajk László (1909-1949): KMP-, MKP-, majd MDP-politikus, tanár. 1945-49 között az MKP, ill. az MDP KV tagja, 1945-49: a PB tagja, 1945-46, 1948-49: a Titkárság tagja, 1945-46: a párt főtitkárhelyettese, 1946-47-ben a Vasas SC egyik díszelnöke. 1949. május 30-án őrizetbe vették, és koncepciós per ítélete nyomán kivégezték. 1955- ben rehabilitálták. 1946-48 között belügyminiszter, 1948-49: külügyminiszter. Rákóczi László (1926—): labdarúgó, edző. A Bp. Honvéd jobbhátvédje, 1950-ben 1 mérkőzésen szerepelt a legjobbak között. A Bp. Honvéd edzője is volt. Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-1971): KMP-, MKP-, majd MDP-politikus, magántisztviselő, pártvezető. 1945-56 között az MKP, majd az MDP KV, PB és a Titkárság tagja, 1945-53: a párt fő-, 1953-56: első titkára. 1962-ben kizárták a pártból. 1952-53 között a minisztertanács elnöke. 1946-47- ben a Vasas SC egyik díszelnöke volt.