Dénes Tamás - Hegyi Iván - Lakat T. Károly: A zöld otthon zöld füvén. Magyar bajnoki és kupameccsek könyve (Budapest, 2013)
Erdélyi fejedelmek
A futballban kialakult helyzetet a hónap közepén, az úgynevezett kolozsvári értekezleten igyekeztek megoldani. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium, az OSK és az MLSZ illetékeseinek részvételével megtartott egyeztetésen a következő fontosabb döntések születtek: a második bécsi döntéssel visszatért területekről az 1941—1942-es idényben két csapat szerepel az NB I-ben, ezek kilétét az ideiglenesen életre hívott erdélyi és székelyföldi bajnokság első két-két helyezettje dönti el egymás között 1941 tavaszán körmérkőzéses rájátszással. Az 1941—1942-es idényben három NB II-es csoportot alakítanak, ezek közül az egyik az 1940— 1941 -es erdélyi bajnokság nem feljutó egyesületeiből és egyéb kelet-magyarországi klubokból áll majd. Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen alszövetséget és alosztályt hoznak létre. Szeptember 29-én és október 6-án budapesti és vidéki együttesek játszanak Erdélyben (a házigazdáknak csak a készkiadásaikat kell állni), megrendezik az Erdély Napot, amely során „minden jelentkező városba és faluba ellátogatnak az anyaország csapatai”. Az egyesületeknek egy évig sem tagsági, sem más díjat nem kell fizetniük. A különböző szervezési költségeket az MLSZ állja, utazási segély is igénybe vehető. A Kassai AC kiesése után az 1940—1941 -es idényben nem szerepelt a viszszacsatolt országrészekbe való egyesület az élvonalban, viszont a kényszerből ötcsoportosra bővített NB II-ben (ekkor hívták először a második vonalat így) annál több. A második bécsi döntéssel ismét Magyarországhoz tartozó csapatok közül a legerősebbeket a Kolozsvári csoportba sorolták be, itt szerepelt a Nagyváradi AC, a Nagybányai SE, a Kolozsvári AC, a Kolozsvári Bástya SE, valamint a Szatmárnémeti (később Szatmári) SE és a gyengécske Nagyváradi Törekvés. Két külön csoportban (Észak és Dél) szerepeltek a székelyföldi csapatok, míg a kárpátaljai és a felvidéki klubok a Tisza csoportban szorgoskodtak. A 44 második vonalbeli együttesből 19 tartozott a visszacsatolt területekhez. (Ami a teljes bajnoki rendszert illeti, közel száz együttes versenyeztetését kellett megoldani.) Csak viszonylag későn, október 20-án indult a bajnokság az utólag létrehozott, második vonalbeli csoportokban. Ez azonban nem jelentett gondot, hiszen kevés csapat versengett, könnyedén le lehetett játszani két kört. A Kolozsvári csoportban a Nagyváradi AC minden mérkőzését megnyerte. Ám a KAC-ot megelőzte a Nagybányai SE, s ez nagyon nem tetszett az MLSZ vezetőinek, illetve a hivatalos sportpolitika alakítóinak, beleértve dr. Gidófalvy Pált, a szövetség miniszteri biztosát is. Gidófalvy doktor („mellesleg” : az MLSZ elnöke is), aki a vidéki labdarúgás elkötelezett hívének, s az új politikai helyzetben az erdélyi csapatok lelkes támogatójának számított. 1940. október 14-én, a kolozsvári Erdély— Ferencvár I Mészáros Ferenc, a Barna Bombázó Vécsey mező tréfából Vécseyként dedikált Erdély válogatott csapata. Állnak, balról: Kovács II, Kovács I, Spielmann, Szaniszló, Bodola (előrébb), Haláti, Záborszky. Elöl: Császár, Demény, Molnár, Juhász. 57