Sport-Világ, 1893-1894. december-július (1. évfolyam, 1-31. szám)
1893-12-17 / 1. szám
I. ÉVFOLYAM. Előfizetési árak : Egész évre 6 frt . 12 korona Fél évre . . 3 frt , 6 korona Jelen szám ára 30 kr. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban fölvétetnek. Mutatványszám Budapest, vasárnap, 1893. deczember 17-én. Sport-Világ Minden sportot felölelő szaklap. 1. SZÁM. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Május, június, augusztus, szeptember és október (ha szükséges, más hónapokban is) hónapokban minden vasárnap. *** Szerkesztői záróra a január 1-én megjelenő számra e hó 27-én déli 12 órakor. Szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal. Főmunkatárs : BALOGH HUGÓ. Budapest, II. kerület, Tölgyfa-utcza 17. szám alatt. TATICH PÉTER. Lapunk t. előfizetői részére a szerkesztői posta és a sportközönséget érdeklő (kocsi, ló, kerékpár, korcsolya stb. kézalatti eladása) czán nélküli hirdetések 10 szó erejéig díj nélkül rendelkezésre állanak. Lapunk tisztelt olvasóihoz. A magyar sportközönség régóta érzi hiányát egy szaklapnak, mely hátramaradt sportügyünket felkarolná, a sportegyleteinkben előforduló mozgalmakat és az azokban nyilvánuló irányt éber figyelemmel kísérné, hogy így pártolhassa a jót és szükségest és rámutathasson a helytelenre. Átérezve mi is ennek szükségességét és bántva attól a tudattól, hogy nemcsak külföldi dolgokban vagyunk ráutalva az idegen sportrodalomra, de a hazánkban folyó sportéletet sem látjuk sehol megörökítve, elhatároztuk lapunk megindítását. Főczélul tűztük magunk elé a hazai sportanyag lehetőleg teljes feldolgozását és e mellett természetesen figyelemmel fogjuk kísérni a külföld nevezetes sportmozgalmait is, így igyekezvén ellensúlyozni a külföldi sportújságok jelenlegi nélkülözhetlenségét. Lapunk kiállításánál a sport szaklaphoz méltó komolyság, lebegett szemeink előtt, belső felosztásánál pedig a czélszerűség. Az egyes sportirányokat külön választottuk, de ebben az elkülönítésben a rokondolgokat csoportosítottuk, hogy az olvasóközönség minden őt érdeklőt hamar megtalálhasson. Lapunk keretében feldolgozunk minden magyar sportirányt, nem adunk előnyt egyiknek sem a másik előtt, legfeljebb időnként terjedelmesebben és behatóbban fogunk egyes sportágakkal foglalkozni, melyek a közfigyelmet különösen magukra vonják. Rajta leszünk, hogy a magyar sportot minden irányban erőnktől telhetőleg fejleszszük és folyton hangoztatni fogjuk, hogy az egyes sportágak mívelői, ha külön egyletekben is, de mindig egy közös és hazafias irány felé törekedjenek. A mi czélunk örökké a magyar sportágak tökéletesítése marad, és hogy e nemes czélt elérhessük, számítunk a magyar sportközönség szellemi és anyagi támogatására, melyről különben is eleve meg vagyunk győződve. A szerkesztőség. Athletika és torna. Mikor Eszterházy Miksa gróf megépítette a Magyar Athletikai Clubot, a magyar sport fejlesztése lebegett szemei előtt és bizonyára nem volt czélja azon áldatlan villongás előidézése az angol athletika és német tornarendszer hívei közt, mely csak nem rég ért véget. A harcz sportunk fejlődésére felette káros hatású volt, mert a két ellentábor nemcsak elveit vitte a küzdelembe, hanem rendesen személyek iránt nyilvánuló rokon- és ellenszenvét, káros pedig mindig a magyar testedzés nemes és hasznos sportja maradt. Pedig ha meggondoljuk,mennyire hiábavaló volt a sok elfecsérelt szó és munkásság, mert p. o. az athletika hívei síkra szállva eszméjük mellett, elfeledték, hogy amit maguk rendesen űznek, a torna és vívás tulajdonképen nem az athletika keretébe tartoznak, amit természetesen a tornászat hívei felhasználva érzékenyen sújthatták amazokat, arra meg ők nem gondolva, hogy az általuk melegen felkarolt és rendesen űzött birkózás, ugrás és rövid futások, az igazi athletikának képezik legsarkalatosabb pontjait. Ily viszonyok közt értük meg az elmúlt esztendőt, mikor az eredménytelen tusakodás, melynek inkább személyes éle, mint elvi értelme volt, hirtelen megszűnt. A tavalyi deczember hóban tartott házi viadalok a Magyar Athletikai Clubban, a Nemzeti és Budai Torna Egyletekben mindmegannyi zálogait képezték a kibékülésnek és ennek őszinteségében kételkedni sem lehet, mert azóta az ellenséges hangok mindkét oldalról elnémultak, hogy mindegyik fél saját körében végezhesse inkább munkáját. Helyes is ez így, hiszen a mi viszonyainkat nem lehet azonosítani sem az angollal, sem a némettel ; nálunk sem az utóbbi tornarendszerét, sem az előbbi athletikáját meghonosítani a maga eredetiségében nem lehet. Fajunk, természetes közelségünk Németországhoz, helyi, vagyoni és társadalmi viszonyaink nem alkalmasak arra, hogy bármelyiket is elfogadjuk. Az athletika a testedzést oly módon eszközli, hogy kiki saját egyéniségének kiváló tulajdonságát egy bizonyos irányban igyekszik kiképezni és ebben óhajtja elérni az ember által elérhető legmagasabb fokot, mely czél elérésére versenyeket rendez, melyeken díjak kitűzésével akarja az illető ambitióját serkenteni. Sikeres versenyzéshez azonban szigorú training szükséges, melynek helyes keresztülvitele megint külön tanulmányt és tapasztalatokat igényel, nehogy az elhibázott training ahelyett, hogy használna, káros hatású legyen. Mi jelenleg kellő és megbízható tapasztalatokkal nem rendelkezvén, kénytelenek vagyunk az idegen irodalomra támaszkodni, mert egy tapasztalt trainer hozatala és tartása oly áldozatokat igényel, melyeket jelenlegi sportegyleteink közül csak két evezős , egyletünk lutott embeni. Ezen körülmények okozzák, hogy az angol athletika nem lehet még jelenleg nemzeti testedző irányunk, szükség van egy kiegészítő társra, melyet a tornában találunk fel, mert a torna a maga száraz ridegségében az egyeseket tömegenként egyszerre fejleszti, nem is egyoldalúig, hanem minden irányban és ott, hol erre természetes eszközök hiányoznak, azokat mesterségesekkel pótolja. Így származott tehát minálunk a két testedző irányból egy speciális egyveleg, mely fajunknak és körülményeinknek leginkább látszik megfelelni. Ennélfogva természetes, hogy nagyon nehéz különbséget tennünk az athletikai és torna egyletek működése közt, mert a torna a szertornázás mellett elfogadja a futást, ha megszorításokkal is, a különféle ugrásokat, súlydobást, súlyemelést, birkózást, kard-, vízőr- és szuronyvívást; viszont az athletika nálunk nagyrészt szertornázásból és vívásból áll és ezekhez viszonyítva meglehetősen elhanyagolja az ökölvívást, birkózást, úszást stb. Valóban érthetetlen ezek után a hosszú időn keresztül folytatott ellenségeskedés és minden magyar ember szívét örömmel tölthette el a kibékülés, mert az ellenségeskedésnek az esetben sincs helye, ha a két testgyakorlati irány nálunk is élesebb határvonalakkal fog rendelkezni, mert kell egy közös czél felé törekednünk, és ez, hogy mihamarabb arra a magasságra emelkedjünk testedző sportjaink tágas mezején, melyen a nyugati államok kifejlődött sportjai nyugszanak. Jelszavunk legyen: egyesült erővel előre! B. H.