Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-23 / 45. szám
Első évi folyam.»terk«si é*hivatal B irátok-tere 7. •*. l*ac ew«1« t. Kiadó hivatal: H*rátok-tere 7. szám, földszint Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál.sorsAnt Előfizetési árak austriai értékben Budapesten, házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 50 Egy nóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr , .'kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. ö ev. k. Apóst' : Felsége m. hó 30-án a nagybri-1 t 'Diai ■ izlandi kiráynö ő felsége által a legmagasb , udvarnál rendkívüli nagykövetté kinevezett Bromfield lordot Ünnepélyes andientián elfogadni s kezeiböl a királyi meghitelezd iratot átvenni méltóztatott cs. k. Apostoli Felsége I. évi febr. 17-töl kelt legfelsőbb határozatával Dorgó Gábort egészégi tekintetekből előterjesztett saját kérelmére, a Kővár vidéke főkapitányának állásától kegyelmesen fölmenteni s helyébe somkuti Papp Zsigmondot főkapitánynyá a nevezett vidéken legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. A káptalanok országjyölési szék- és szavazatjoga 1848 után. Vájjon ősi alkotmányunk szellemében meghi vandók lesznek-e a káptalanok a közel összeillen- dő országgyűlésre vagy se, — oly kérdés, melyet tüzetesen tárgyalni jelenleg már csak azért sem fölösleges, mivel ez iránt az itt ott nyilatkozó vélemények különfelé ágaznak, és senki a jelen körülmények közt eszélyesen nem akarhatja, hogy bár ki is, kinek a törvény jogot ad, épen akkor zárattassék ki a törvényhozók testületéből, midőn különösen arról is szó leend a közben jött változások és fordulatok után kiknek lesz ezentúl székek és szavuk az országgyűlésen, vagyis kik fogják ezentúl alkotmányszerűleg a törvényhozó testület kiegészítő részét képezni, alkotni? E kérdést ugyan némelyek már az 1848-as törvények által tényleg eldöntöttnek és teljesen eligazítottunk hiszik az által, mivel nézetük szerint a most említett törvények az eddig alkotmányunkban uralkodó rendi szervezet helyébe a népképviseleti rendszert emelvén, ez által az országgyűlési szék- és szavazatjogtól szükségkép megfosztottak mindenkit, kik ez új szervezetbe be nem illeszthetők; ilyenek pedig az egyes testületek, következőleg a káptalanok küldöttei, képviselői is; és mivel az 188-as törvények a népképviselők számát is szorosan meghatározván, ezzel az is világosan kijelentetik, miszerint az ezen törvény által szentesiéti számsorozaton kivül esőknek többé a bongyűlése nem székek, sem szavak nem lehet; nem különösen a képviselők házában, hová mégis sajátkép a káptalanok küldöttei tartoznának ; — és végre mivel az ugyanezen törvények alapján összeült pesti országgyűlésen 1848-ban a káptalanok küldötteik által már képviselve nem voltak, anélkül, hogy e miatt akár maguk az illetők, akár az ország sérelmi óvást tett volna, mit mindenesetre megteendettek, ám azt hiszik, hogy a káptalanok követei az 1848-iki törvények után is a törvényhozó test oly kiegészítő részét képezik, mikép képezték azt 1848 előtt így vélekednek többen. És ki tagadhatná, hogy főleg első tekintetre az imént felhozott okok épen nem látszanak nélkülözni azon súlyt, mely mérlegbe vettetvén, ezt könnyen a kimondott nézet részére billenthetné. De mi még sem hisszük, mert nem hihetjük, hogy ezen súly oly döntő erővel bírna, miszerint ennek nyomán határozottan ki lehetne mondani akár azt, hogy az 1818 -i törvények az általunk felvetett kérdést már tényleg és véglegesen megoldották; akár pedig és ezt annyival kevésbé, hogy a fölemlített törvények az öai alkotmányunkkal oly szorosan összeforrt káptalanok nyolczszázados politikai jogait egy kardcsapással épen s akkor döntötték volna meg, midőn a törvényhozók s nem az eddig élvezett jogok megszorítását vagy eleve-i mását, hanem azok kiterjesztését, s mennyire lehet ! álalánosstisát tűzték ki nemes törekvésükbenboldo- s gitó ezélttal. Kezeskedjenek erről a következők. Nem oszthatják mi azok nézeteit, kik az 1848-ks törvények által ősi alkotmányunkba beoltott népképviseleti rendszerrel összeférhetlennek tartják azt, hogy a kerületek népképviselői mellett a törvényhozótestben szék- és szavazatjoggal oly küldöttek is helyet foglalhassanak, kik habár nem is közvetlen a nép választottak de még is a nép specificus és legszentebb érdekeit képviselik. Példa erre Albion, itt a grófságok, városok és kerületek képviselőin kívül magában az alsóházban oly követek is bírnak szék- és szavazatjoggal, kik nem közvetlen a nép, hanem törvény által följogosított egyes testületek küldöttjei. Ilyenek az oxfordi, cambridgei protestáns, és a dublini kath. egyetemnek két két követei, kik szinte oly joggal lépik át a törvényhozás küszöbét, mint bármily más követ, kit a nép közvetlen választ; tagadhatatlan bizonyságául annak, hogy a népképviseleti rendszer természeténél fogva még a képviselők házából sem szorítja ki az egyes, de erre törvényileg feljogosított testületek küldöttjeit, képviselőit A kérdés tehát itt ezek után már csak ez lehetne : érvényben vannak-e még hálánk azon sarkalatos törvényei, melyek a káptalanokat is felruházzák azon joggal, hogy küldöttjeik által ezek is részt vegyenek a hongyűlésben, komolyan tanácskozandók a fölött, mik az ország s különösen a nép javát és boldogságát sikeresen előmozdíthatják ? Mi erre igéinél felelünk ! Alkotmányos országban mindaddig teljes mértékében és érvényében fönnáll minden törvénybiztosította jog, míg ez alkotmányszerűleg hozott más törvény által vagy nem módosittatik , vagy végkép el nem törültetik. Szeretnék pedig látni ama 1848-ban hozott nyílt törvényt, mely az 1608. 1. t.ex. 4. § át, mi igy hangzik : „Nomine autem capituli Praepositum una cum Capitulo inter Regnicolas, pari ratione nimm et conjunctam vocem habeat"; eltörölte volna. Ilyent mi az idézett törvényekben egyetlen egyet sem találunk; pedig ha az 1848-ki törvényhozó testületnek a káptalanok ősjoga eltörlése szándékában lett volna, ezt egyenesen kmmondandja, mikép a IV. tezikk 8-ik - ban kimondotta : „a királyi tábla a képviselők táblájának kiegészítő része lenni ezennel megszűnik.“ Nézetünk szerint az 1848. törvény az 1608.1-jén csak azon módosítást tette, hogy ezen szónok : „R e gn i c p 1 a e“ tágabb értelmet kölcsönözvén, a népet is az alkotmány sánczaiba nagy- és nemeslelkűleg fölvette, fölavatta; a többire nézve az 1608. 1. §-t teljes érvényében meghagyván, annyival is inkább, mivel az V. tezikk 1. § ban egyenesen kimondja, miszerint „politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem érezheti.“ Onnan, mivel az 1848. V. tezikk 5. §-ban ez mondatik : „Fog pedig állani a képviselőház, Erdélyt ide nem értve, 377 követből, kik mindannyian egyenlő szavazattal birandanak“, nézetünk szerint épen nem következik, hogy az ide nem számitott, de törvényileg följogosított testületek követei ipso facto kizárattak a képviselőházból, hanem csak az , hogy az összes népképviselők száma 377-re határoztatott, kik mind egyenlő joggal bírnak, küldötték bár azokat a megyék kerületei, vagy a szabad királyi városok, vagy épen a most követküldetéssel felruházott szabad községek Annil kevesbbé következhetik pedig az, hogy épen e szám törvényszerű meghatározása által a káptalanok örökre elvesztették azon törvény szentesítette politikai jogukat, minek nyolca századon át háborítatlan birtokában lévén, azt mindig a haza fölvirágoztatására és a nemzeti jólét és boldogság előmozdítására önfeláldozó buzgalommal is felhasználni sietlek. Mert ha mindjárt meg is engednők, mit egyébként tagadnunk kell, hogy a képviselőtárban csakis a törvényileg meghatározott 377 népképviselőnek volna helye, s kivülök másnak senkinek , még innen sem következnék, hogy a káptalanok az országgyűlésen többé az ősi alkotmány értelmében meg nem jelenhetnek, hanem csak az, hogy ezek többé nem a képviselőház tagjai. Nektek a törvényhozásban befolyni jogot oly törvény ad, melyet eltörültnek senki nem mondhat, következőleg a káptalanok még mindig a törvényhozó testület kiegészítő részei, üljenek azután ezek bárhol, akár a népképviselők, akár azok sorai közt, kiknek országgyűlési szék- és szavazatjogát és azon törvények biztosítják , melyek egyaránt biztosítják a káptalanokét is. És épen ezért mi nem jogeltörlésnek, hanem egyenesen jogsérelemnek tartjuk azt, hogy a káptalanok 1848-ban a pesti bözgyűlésre királyi leirat mellett meg nem hivattak. Hiba volt mindenesetre, hogy az illetők ekkor férfias komolysággal sértett jogaik mellett föl nem szólaltak, mely hibának mentsége egyedül azon nehezült körülményekben kereshető, melyek ekkor már az annyiszor és oly annyira zaklatott szegény hazánkra mázsás sulylyal terhesüljenek . Arról azonban, ha az idők intései épen nem csalnak, teljesen meg vagyunk győződve, hogy ha valamikép, mit föltenni nem akarnánk, a káptalanok a □em sokára megnyitandó országgyűlésre királyi leirat által szinte most is meg nem hivatnának, ezek el nem mulasztandják azon kötelességeket teljesíteni, mit ily körülmények között tőlük a jog és igazság követel; a honatyák pedig bizonyára föl fogják hazafias jogérzelmekben karolni a jog sértett ügyét; arra férfiasan közremunkálandók, hogy ezen alkotmányos hazában ne legyen, ne lehessen senki, ki törvényszentesítette jogaiban bármiképen vagy bárki által is csorbulást szenvedjen mindaddig, míg erről maga a törvény máskép nem rendelkezőmlik. Ezt hinnünk följogosító törvények és ősi alkotmányos institutióink iránt nálunk annyira tapasztalt és meggyökeresedett tisztelet, mely ma is annyira lelkesíti honfitársainkat, velük és velünk együtt magát a közösen szeretett hazát Kováts József. TARCZA: Magyarország egésségflgyi statistikájának alkotmányos rendezéséről. *) — 1).. Linczbauer tanártól. — Meg kellene a nyugdíj-szabályok sajátjagi értelmét és szövegét értenünk, és az alkotmányos hazának tett szolgálatokat azokéval — kik a nevezett szabályokban foglaltatnak — egyenlősíteni, ha nem akarnak szigorúak, igazságtalanok és embertelenek lenni; és így történt, hogy a Felséghez benyújtott, és legmagasb keze által signált folyamodványok következtében a házipénztárból, mely a központi kormányzat elve szerint az államköltségvetésbe fölvétetett, nemcsak az arra érdemes orvosok nyertek nyugdíjakat, hanem azoknak indégben hátramaradt özvegyei is kaptak kegydíjakat a fejedelem kegyelme által Ezen kérelmek teljesítése különben az ország irányában el nem tagadható s különben törvénytelen kormányzat mellett, alkotmányos kormányzati elveken alapuló törvényes, emberséges és igazságos tény vala is mert, a megyék alkotmányos kormányzatának alapelvei szerint, azok évenként tartoztak a domestica cassáról számadásaikat — megvizsgálás és hitelesítés végett — a törvényes országhatóság „a m. kir. udv. helytartóság“ úgy a király trónja mellett álló legfőbb országhatóság“. ..a m. kir. udv. kanczellária utján Ő Felsége a király elébe közvetlenül fölterjeszteni. Az újabb időkben — a régiebbekről szólani nem akarok — az ily revisiók iránt kijött udvari rendeletek erejénél fogva és pedig az 1813. jul. 30. 9423 sz. a.; — 1821. oct 12. 12.664 sz. a. és 1824. jul. 2. 9020 sz. a. kelt rendeletek nyomán a megyék törvényesen föl voltak hatalmazva a házipénztár terhére oly kiadásokat tenni, melyek vagy a korábbi, vagy a fent említett rendeletekben foglalt előleges rovatokban említtetnek, vagy melyek „ex peculiari occasione interventae Resolutiones“re vonatkoztak vagy vonatkoznak. *) Lásd a „Sürgöny“ jan. 26 ki számát. Az egész Corpus jurisban nem ismerek országos törvényt, mely ezen említett legfelsőbb kormányzati rendszabályt megdöntötte volna; tehát most már ezen szóban forgó nyög éa kegydíjak nem az összes monarchiára nézve fönállott „ea. kir. belügyministerium“ rendeletéből kifolyó tények, hanem valóban „ex peculiari occasione interventae Resolutiones“-ei . Felsége az apostoli királynak magának. Fájdalom s mi mindnyájan tudjuk, mily fájdalmas sebeket vert nekünk a volt kormányrendszer az újra visszanyert jelenlegi alkotmányos állásunk elöhharczosai ezen kormánynyal szemben, ezt egész Európa előtt nyíltan és az igazsághoz híven elmondák; — mi ezen idő alatt törvénytelenül történt — annak el kell töröltetnie, de ellenben épen úgy az, mi a korábbi alkotmányos kormány alatt törvényül elismertetett — azt továbbá is szentül meg kell tartani. Ha erre azt mondanák: mirevalók voltak azon resolutiók ? hiszen a törvényes alkotmányos rendszer fönállása mellett ezen egészségügyi tisztviselők usa cons vetudinario, nem tekintve bekövetkezett szolgálati tehetetlenségeket, megmaradtak fizetéseik élvezetében, és hivatali foglalkozásaikat tiszteletbeli egyének végezék, tehát továbbra a házipénztár nem terhelhető kétszeres igénybevétel által. Az usus consretudinariusra alapított ezen igazság ellen ugyan mit sem lehet mondani, csakhogy erre nézve azon megjegyzésnek is teljes jogát el kell ismernünk , hogy az usus consvetudinarius fölött áll a király alkotmányos joga: a házipénztár fölött őrködni, azt vezetni — és főképen kegyelmet gyakorolni. Miután külön nyugdíj alap nem létében a nyűgös kegydíjak csak azon pénztárból folyhatnak ki, melyből a rendes szolgálati fizetések vézetnek; tehát a fölött, vájjon ezen nevezett kiadások a házipénztárt jogosan terhelik-e? alig lehet tovább vitatkozni. Csak egy körülmény van, mi bennünket a nyilvános egészségügyi hivatal ezen érdemes veteránjainak érdekében aggodalommal tölt el, nevezetesen, hogy Magyarországban a pénztárügy végleges rendezése és megállapításáig — könnyen megtörténhetnek, mikép ezen napról napra élő, és hónapról hónapra fizetésre váró ügyefogyottak — a most feloszló „cs. kir. fizetési pénztártól“ az illető megyei pénztárhoz, és az által a korábbihoz utasíttathatnának — a nélkül hogy egyiknél vagy másiknál a reménylett fizetést megkapnák. Ha nem tagadható is, hogy a jelenleg csak még magukat reconstituáló alkotmányos megyéknél még saját házipénztár nem szerveztethetett, mégsem tudok és akarok kétségeskedni a megyei hatóságok humánus és igazságos értelmeiben, és azon reménységet táplálom magamban, hogy azon esetben, ha az eddigi nyugdíjasok illető fizetési pénztáraikban fizetéseiket meg nem kapnák, azok fizetési íveikkel és a lelkészek által szabályszerüleg láttamozott nyugtáikkal a megyei pénztárnál megjelenvén, onnan bizonyosan el nem fognak utasittatni. Ha a magyar legnagyobb, ellenségének legközelebb a szükség idejében nevezetes összegeket barátságos testvér kézzel elég nemes volt nyújtani, most saját hazájának fiai vagy azok özvegyei és árváitól birná megvonni azon néhány forintot, mi nélkül azoknak nyomorogni kellene! Ennek nem lehet, ez nem fog megtörténni! Álljanak mostantól a megyei orvosok a többi megyei tisztviselőkkel egy sorban —és úgy, mint azok, a törvényesen kimért hivataloskodási idő után uj választás alá essenek-e? Azon kevésbbé örömteljes állás , melyben a megyei orvosok hivataluk fölállítása óta 1752-től, úgyszólván , egy egész századon át valának, az 1844. V. t. által megszűnt ugyan, — mert e czikk nem nemeseknek is minden közhivatalokra lehető alkalmazásáról igy szól:az országban s kapcsolt részekben született, vagy honosított s törvényesen bevett bármely vallásu lakosuknak, akár kinevezéstől, akár választástól függő minden közhivatalokra leendő alkalmazásában az, hogy a nemesi osztályhoz nem tartoznak, akadályul nem szolgálhat.“ De daczára ezen kimondott elvnek, mégis minden a régiben maradt. 1847 -8-ig, midőn a volt megyei orvosok az eltöltött nemesi megyei alkotmánynak megyei községi képviseletre lett át változtatása által a VIll. és XVI. és különösen a XXIX. t. sz. értelmében választás alá estek, anélkül, hogy szolgálati viszonyaik a többi megyei tisztviselőkéihez képest rendeztettek volna. Az alkotmányos élet jelen újjászületése alkalmával a kormány és törvényhozás feladata leend, hogy az alkotmányos kormány alatt eddig oly alárendelt és kérdéses állását a tiszti orvosi rendnek rendezze, megállapítsa és azt az 1848—1860-ig tagadhatatlanul kedvezőbb és tiszteletteljesebb intercalaris viszonyokkal összeegyeztesse. Hogyan és miként kell ennek történni, — nem lehet ezen szemlélődésem tárgya; legyen elég itt azt kijelölnöm, hogy ezen reform alapeszméi az 1770. és 1773 ki átalános egészségügyi normativumokban, — az orvosoknak adott, már általunk említett codex sanitatis medicinalis Hungariae-ben foglalt hivatalos utasításokban, — a fentebb már említett Fáy Pál-féle egészségi törvényjavaslatban, — úgy az 1835. évben az erdélyi orvosoknak kiadott utasításokban bőven le vannak téve. Mindezekhez csak annyit jegyzek meg röviden : mikép az 1827-ben kiküldött országos bizottmánynak javaslatában az ország politikai kormányzati hatóságai, mint megyék, kerületek, városok rendezésében némely, egyszer megválasztott tisztviselőiről, úgymint : levéltárnok, könyvvivő stb-ről szól, az különösen a tiszti orvosi kamra, az orvosok és járási sebészekre is kiterjesztendő volna. Ha már a közönséges életben is a műveit és földi javáért gondoskodó család az egyszer magáénak választott orvost nem könnyen és szívesen változtatja, mivel az, miképen igen alaposan szokták mondani, az egyes családtagok természetét ismeri, úgy ez különösen a tiszti orvosi egyénekre is, kétszeres tulajdonságukat, t. i. orvosi és egészségügyi tisztekét tekintve, leginkább áll. Valamint a megyei orvos, úgy a járási sebésznek és orvosnak is kötelessége e kétféle minőségben a sok ezerekből álló egy család fölött őrködni. E sok ezerekből álló család azonban műveltsége, életmódja, foglalkozása, szokásai, élelméret stb.-ra nézve nagyon különbözik egymástól, és a legkülönfélébb éghajlati viszonyok, s más káros befolyások alatt élve házi állataikkal együtt, folytonos szorgalmat, gondoskodást és tevékenységet igénylenek, hogy tehát minden előfordulható esetlegességeknek eleje vétessék, és azok legnagyobb földi javuk, egészségük fenntartassék, sok gond, fáradság és tanulmány szükséges. Melyik orvos bírna ennek 3 vagy 6 évig tartó hivataloskodása alatt tökéletesen megfelelni — és ha képes lenne is, mit használna az a közönségnek ? ha az uj választás esetében egy másiknak kellene e ta 45. szám —1861. Szombat, februárius 23. Országbírói értekezlet Pest, február 22. A mai tanácskozmányban fölolvastatott az illető albizottmánynak már általunk közlött véleménye a polgári anyagi jogra nézve, úgy különösen az örökösödési rend kérdésében beadott kétrendű különjavaslat, az egyik aláírva Deák József, a másik pedig Horváth Boldizsár, Sedniczky Mihály, Rudnyánszky Béla és Thanhoffer Pál Által. Az első külön javaslatban az illető eltérő véleménye oda járni, hogy örökösödési törvényeink jövőre bármikor in integrant restituáltathatnak,s a visszaállítás napjától kezdve az osztr. törvénykönyv, ugyszinte az 1852. nov. 29-ki nyílt parancs is hatályon kívül létethetnek. A második külön javaslatban az illetők előadják : a magyar örökösödési törvények a kitűzendő naptól fogva visszaállíttathatnak , mindazonáltal az élelség eltörlése folytán, s a jogegyenlőség elve által igényelt következő módosításokkal stb. mit annak idején az elsővel együtt egész terjedelmükben közlendünk. Hosszú, kimerítő és részletes vita után a tanácskozmányok megkezdése óta ma először kényszerült az elnök a fennforgó kérdést szavazat alá bocsátani. Az első kérdés, hogy physice lehet-e hazai örökösödési törvényeinket a már az első ülésekben kimondott fő elvek sérelme nélkül in integrum retitualus? a nagy számmal megjelent, negyvenet meghaladó gyülekezet csekély majoritásával nemlegesen döntetett el. Holnap a tárgyalás tovább folytattatok. Kárulfehérvári értekezlet. Második nap. 12-én d. e. 101 órakor kormányzó a nmlga általános éljenzések között elfoglalván elnöki székét, fölszólítja a gyűlést a tegnap megszakított tanácskozmány folytatására. B. 8 a gu n a nmlga igy szólt: A román nemzet úgy mint a többi hazai nemzetek, törekszik a szabadságra és felvilágosodásra. Ezen törekvés nem következménye egy szerv pillanatnak, hanem kifolyása azon erkölcsi meggyőződésnek, melyet minden román megtanult a mindennapi társalkodási életből. A román nemzet szabadság alatt érti a hazának jól rendezett alkotmányos állását, amely biztosítja neki életét, becsületét és vagyonát; a felvilágosodás alatt pedig érti a román nemzet a jogegyenlőségre fektetett alkotmányos életnek jótékonysága élvezését a vallására, nemzetiségére és nyelvének átívelésére és használtatására való nézve. A román nemzetnek érintett törekvése gyökerezik a természetében és szükségében egyfelől, másfelől pedig felfordült az benne saját erkölcsi meggyőződéséből és a hazai több nemzetek viseletéből is, kik nem óhajtanak mást, mint azt, hogy fentartassanak azon szabadságban és felvilágosodásban, amelyben már ezelőtt is részesültek. Ennélfogva a román nemzet törekvésének a legfelsőbb csúcsa az, hogy ő is azon szabadságot és felvilágosodást elérje, melynek jótékonyságát a többi hazai nemzetek eddigelé is már élvezték. Ezen körülményben látok én egy oly csodálatos és isteni dolgot, t. i. látok egy közös törekvést és egy közös czélt a hazai nemzetek részéről, reménységük horgonyául kitűzvén maguknak a haza alkotmányát, mint az egyetlen egy biztos eszközt, mely vezet a megelégedéshez. Azért tehát ne ijedjünk meg azon véleménykülönbségtől, mely a tanácskozási tagok között fötniforog. Tudnunk kell szellemét ezen különböző véleményeknek. Én azt merem állítani azokról, hogy azok nem haza- vagy alkotmányellenesek, de nem is ellenségesek, hanem egyszerű szüleményei a saját meggyőződésnek az alkotmányos haza javára. És épen ezért az itt mutatkozó különféle vélemények nem sértik a hazai nemzeteknek törekvéseit, nem gyengítik czéljuknak elérését, és nem veszélyeztetik a hazának palládiumát — az alkotmányt Ne ijedjünk vissza, kérem, a különböző nyelvektől sem, melyek által a tisztelt conferentiai tagok nézeteiket előadják. Ezen tünemény nem a bábeli torony, hanem valódi képe a keresztyéni pünkösdi ünnepnek. Az ó testamentomban volt a nyelvek különbsége büntetés, az uj testamentomban pedig tiszteltetik az, mint a szt léleknek áldása, melyet kívánok, hogy a legnagyobb mértékben háruljon ezen tisztelt tanácskozmányra is. A nyelvbeli különbség ezen tanácskozmánynál csakis viszhangja a hazai nemzetek testvériségének, fölelleme az alkotmányos hazának, mert mint egy jó anya, ugyanazon egy forró szeretettel minden hazafiét kebeléhez szorítja, legtehetősebb faktor a hazai nemzetek érettségének bebizonyítására, az a