Sürgöny, 1861. június (1. évfolyam, 124-148. szám)

1861-06-11 / 132. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal -Aldunasor 5. az. 2-dik emelt­­. kiadó hivatal. Barátok-tere 7. szám, fölfa/.int. Elftfisethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérm­enten levelekben , minden posta hivatalnál. 132. szám — 1861 __■■ ______ mm __ SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten, házhoz hordva. ft kr . ft kr Beéazévre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Kedd, junius 11. austriai értékben. Vidékre,­­naponkint postán ft kr . it 1 Egészé­vre’19 — Évnegyedre 5­­ Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi juu. 7-ről kelt legfelsőbb határozatával gróf Montenuovo Vilmos altábornagyot véglegesen erdélyi parancsnokló táb­or­nokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége I. évi ruáj. 28-ról kelt legfelsőbb határozatával Zsiga Miklós nagyváradi lakost az iskolaü­gy kört­l szerzett érdemeinek elisme­réséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben föl­­diszitui méltóztatott. N EMIL­IV­AT­ALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz ülése június 10-én Elnök: G­h­y­c­z­y Kálmán. Jegyző : J­ó r­a György. A június­z­ki jegyzőkönyv meghitelesítése után elnök bemutatja Marosszék állandó választmányá­nak feliratát, melyben az országgyűlésnek kiegészíté­sét kéri; továbbá Háromszék, Abaúj-és Szat­­mármegyék levelét, melyekben fájdalmukat nyil­vánítják gróf Teleki László elhunyta felett; L­i­p­tó megye levelét, melyben kéri, hogy gróf Széchenyi István érdemei törvénykönyvbe iktattassanak; Nagy- Bán­y­a levelét, melyben Deáknak bizalmat sza­vaz; Vas-, A­b­au­j m­egy­é­k s K­o­m­áro­m­ város leveleit az adó erőszakos behajtása tárgyában; N­a­g­y Szombat kérvényét, melyben kéri, hogy a dunamel­­léki kér­­tábla továbbra is e városban hagyassák. Kr a­s s 6­m e gy D­­ lugosi kér. képviselő Joannovits Constantin beadja megbízó levelét. Végre Miskolczy Károly képviselő vá­lasztása ügyében a lemondó Domahidy Ferencz helyett vizsgálónak Décsey László választa­tott meg. A jegyzőre tett szavazás eredménye a következő : Szavaztak összesen 238 an. Bánó Józsefre esett 124, Tóth Vilmosra 114 szavazat, melynélfogva Bá­­n­ó felszólittatott, hogy jegyzői helyét foglalja el. A három tagú szerkesztő bizottmány tagjaiul pedig meg­választottak : B. Eötvös József 144, S­z­a­l­a­y László 156, s T­i­s­z­a Kálmán 89 szavazattal. Napi­renden a felírás pontonkénti tárgyalása lé­­vén, a 17, 18 és a 19. szakaszok változatlanul megma­radtak. A 20. szakaszba maga az indítványozó D­e­­á­k F. betegsége miatt az ülésben jelen nem lehetvén, b. Eötvös J. által e következő pótlékot kívánja beiktatni , sőt megtörténhetik, és megtörténik a birodalom ilyképeni jogszerű felbomlása a fejedelmi háznak teljes kihalta előtt is; mert azon sanctio prag­­matica, mely az örökös tartományokra nézve m­egala­­pittatott, s azok által elfogadtatott, azt rendeli, hogy III. s illetőleg VI. Károly és József ágainak teljes kihaltával I-s. Leopold leányai s azok maradéki, ezek után pedig a fejedelmi háznak minden egyéb ágait, leányait s azok maradékait illesse az örökösödés,elsö­­szü­löttségi sorban. A magyar trónöröklés az 1723. 2. tezikk szerint", III. Károly és I-sö József ágá­nak teljes kihaltával egyedül I-sö L­e­o­p­o­l­d maradé­kaira szorittatik, s az a fejedelmi ház többi ágaira sem­mi esetre ki nem terjesztetik. Ha tehát III. K­á­r­o­l­y­­n­a­k, I-sö Józsefnek és I-sö Leo­p­oldnak minden maradékai teljesen kihalnának, Magyarország szabadon választaná királyát; az örökös tartományok pedig, az általam elfogadott pragmatica sanctia értel­mében, ugyanak­kor a fejedelmi háznak más valamely még fönnlevő ágit tartoznának uralkodójukal elismer­ni. Ez a lényeges különbség is figyelmet érdemlő bi­zonysága annak, hogy Magyarország és az örökös tar­tományok között real-unió nem köttetett. A 21. 22. 23. 24. 26. 26-ik szakaszok változat­lanul meghagyattak. A 27-ik szakaszban nyomdai hibából e szó után, „állami alapszerződés“; kimaradt s most hoz­záteendő e szó : „é­s t­ö­r­vény­e­k által.“ Továb­bá Ivánka Imre indítványára e szó után: kato­na-állításnak, hozzáadatik még: és a h­a­d­ü­g­y­­nek kérdései. A 28. és 29 ik szakaszok változatlanul megma­radnak. A 30 szakaszban Tisza László az utolsó sorban szintén óhajtott volna némi módosítást tenni, adatni, de szavazásra kerülvén a dolog, 117 — 103. ellenében a szerkezet meghagyatott. A 31-ik szakaszban többen kívántak módosí­tani, név szerint: P­o­p­o­v­i­t­s Zsigmond az utolsó pont helyett azt kívánta kimondatni, hogy Magyarország­nak, valamint kiváltságos osztálya nem létezik, így kiváltságos nemzetiség sincs. Branovitzky újvi­déki képviselő pedig a szerbekre nézve kívánja meg­említtetni, hogy ezek nem csupán méltányosságra, ha­nem históriai jogokra is hivat­kozhatnak. E két módo­­sítvány következtében ismét megújult már most , az ízben a nemzetiségi vita. Popovics Zsigmond mó­­dosítványát pártolták: Faur János, Mária Au­rél, Tisza Kálmán, és László, Lati­n­o­vi­ts, Mi­­sits, Bustyán, Vlad. Ellenében K. Eötvös ismé­­telve hivatkozott indítványára, melyet a nemzetiségek jogainak meghatározására készített, s a­, elnökségnek is beadott, kérvén a módosító urakat, hogy módosít­­ványaikat vegyék vissza, miután a nemzetiségek úgy is nem puszta szó, hanem­ csak törvény által nyugtat­hatnak meg. Hasonló értelemben ezúttal a szerkezet változ­tatan meghagyása mellett szólottak: Ónosy Má­tyás, Beniczky Lajo, Czorda Bódog, Szentivé­n­y­i Adolf, Vaj­ay Károly, Illosvay, De­myjén István, Csíki Sándor, Kazinczy Gábor. Szavazás­ra kerülvén a dolog, mind Popovics, mind B­r­a­no­va­t­z­k­y módosítványa mellőzésével az eredeti szer­kezet meghagyatott. “ A jövő Illés junius Il­dikén d. o. 10 órakor nyittatik meg mégis elegendőleg sejteni hagyja, hogy Vojvo­­dinát akar a tótok számára. Mi hisszük, hogy magyar honfitársaink eléggé okosak és ezen pro­gramainak nem fognak nagyobb fontosságot tu­lajdonítani, mint a minőt érdemel. Minden eszme nem jó tisztán a világra, ha­nem a legtöbb esetben épen ellenkezője annak, a­mi belőle idővel lesz. A kereszténység a legjobb isteni eszme a communism­us sat. kíséretében szü­lemlett meg, és a polgári szabadság üdv helyett rém­uralmat hozott első fellépésével. Hasonlólag nyilatkozik hazánkban a nemzetiség eszméje, de ha majd átélte krízisét, ki fog tűnni, hogy kár volt tőle tartani. Tekintsünk csak Helvetiára, mely már átment a nemzetiségi krízisen. Átala­­kult-e úgy ezen ország a nemzetiségi eszme által, hogy a magyar nemzetnek tartani kellene a nemzetiségi eszme végleges kifejlődésétől ha­zánkban ? Ú­gy hiszem, hogy Helvetia mostani képe épen bizalmat gerjeszthet a magyar nemzetben a nemzetiségi eszme iránt. Nem is az fáj nekünk, hogy nincs tót Vojvodinánk, hanem az fáj, és igen fáj, hogy nincsenek tót cantonjaink, vagyis vármegyéink. Hogyan? fogják önök kérdezni. Nem egészen tót vármegyék-e Nyitri, Liptó, Árva, Túrócz stb. Igaz, hogy ezen megyékben nincs magyar vagy más ajkú falu, csak tót, s mégis ha belép az ember a megyeházba, csaknem azt gondolná, hogy Szabolcs vagy Zalában van. Ez rejtélynek látszik, azonban megszűnik az lenni az előtt, ki körülményeinkkel megismerke­dett. Azért azt tudni kell, hogy a közöttünk lakó nemesség majdnem kivétel nélkül nem barátja nemzetiségünknek, s ha magyarul megtanult, ritkán, s csak szükség esetén beszél tótul. Ez áll a vagyonos!) polgári osztályról is, ezáltal meg van fosztva nemzetiségünk egyik fő s lényeges előmozdítójától. Mi lenne a magyar nemzetből, ha nemessége úgy­ viseltetnék a magyar nemze­tiség iránt, mint a miként viseltetik a mi tót nemzetiségünk saját nemzetisége iránt. Népünk, melyen még oly erősen meglátszanak a múlt századok viszontagságai, csak most kezd ön­tudatra jönni, de még nem ért odáig, hogy megkülönböztetni tudná férfiak, kik nemcsak anyagi szabadság, hanem nemzetiségi tekintet­ben is csak a javát akarják. Ő még ezekben kö­zönyös. S igy az egyes megyékben 3/10 nemesség V. nemzetiségének öntudatával biró polgárnak áll ellenében, mig Vi,. tehát fele a megyék lakos­ságának közönyös. Csak ebből magyarázható ki, hogy az országgyűlésen oly kevés követünk van, kik nemzetiségi kivánatainkat is képviselnék. In­nen van az, hogy megyeházaink csaknem egé­szen magyarok. A nemesség majdnem kivétel nélkül csak magyarul beszél a megyékben; föld­­miveseink és polgáraink, kik bizottmányi tagok, hallgatják egy ideig s nem értvén, mit beszélnek az urak, eltávoznak. (Sok nemes hivatkozik az 1848. törvényre, mely csak magyar nyelven en­ged szónokolni a megyékben és ígéri, ha tótul szónokolni meg lesz engedve, hogy ő is csak a tót nyelvet használandja. Majd meglátjuk !) Ez viszonyaink hü rajza. Használ-e a ne­messég ezen magaviseletével, mely nekünk any­­nyit árt, a magyar nemzetnek ? nem akarom el­dönteni ; valamint azt sem, helyeslendő-e ezen eljárása? Előttem fekszik egy költemény, mely a nép számára van írva. Ebben Haynau dicsőí­tetik, mint a ki a népet a jobbágyságból felsza­badította azáltal, hogy a nemességet derekasan akasztatta. M. H-tól van egy röpiratom, mely a protestáns pátens ügyében készült. Ebben azzal vádolja a nemességet, hogy ez oly törvényt akar, mely szerint neki csak öt forintot kelljen fizetni, ha egy parasztot agyonüt, hogy a templomokat mag­tárakká akarja átalakítani, stb. Létrejöhetett vol­na e­­z ördögi szülemény,ha a nemesség csak tótul beszélt volna a gyűléseken ? úgy hiszem, hogy e két példa elégséges, hogy az országgyűlés tagjai ezen veszélyessé válható viszonyoknak véget vessenek. Ez pedig csak úgy sikerü­lend, ha azon akadályoktól meg­szabadítanak, melyekkel ébredő nemzetiségünk küzd, és ha elegendő garantiát nyújtanak nem­zeti életünknek. Ennek folytán kívánjuk, hogy: Azon megyékben, melyekben a tótok több­ségben laknak, tótul nemcsak szónokolni szabad legyen, hanem hogy a magyarul tartott beszéd is legalább főbb vonásaiban a népnek saját tót nyelvén, mindjárt a beszéd megtartása után egy hivatalos tolmács által érthetővé tétessék. 2. A jegyzőkönyv a tót megyékben és az országgyűlésen tót nyelven is vitessék. 3. A tót megyék egymással és a h­orvát megyékkel kizárólag csak tót nyelven levelez­hessenek. 4. Fő- és alispánok a tót megyékben csak azok lehetnek, kik a tót nyelvet értik. (Nyitra­­m­egye főispánja nem tud tótul.) 5. A tót falvaknak tót nyelven kell megkül­deni a megyék határozatait. 6. Pörös ügyekben a tót számára tót nyel­ven adassák ki a végzés. A vizsgálat, tárgyalás szinte azon nyelven történjék. TARCZA. Napi újdonságok. * Áld­ottiag.vi látogatás. Bíbornak bg prímás ő eminentiája in. hó 28-kán a budai nemzeti iskolák 3-ik és 4 ik osztályait 8 Szerelemhegyik. a. leánynö­­veldéjét tisztelte meg látogatásával. * A pesti Lloyd­társulat gabnacsarnokiban tegnap­előtt d. e. 10 órakor feledhetlen érdemű nagy hazánkfia gr. Széchenyi István arczképe ünnepélyesen leleplez­­tetett, s ezentúl folytonos dísze marad ezen csarnoknak. * Bizalom nyilvánítás. Megkaptuk Székesfehérvár városa május 28-kán tartott közgyűlése jegyzőkönyvi ki­vonatát, melyből értesülünk, hogy Deák Ferencznek a jelen országgyűlés ideje alatt is tanúsított lángoló haza­szeretete, rendületlen polgári erényei, valamint fáradhat­­lan állambölcs­sége új, nemes és kitűnő jeleiért e város közönsége részéről bizalom és elismerés nyilvánítása indít­ványoztatott. Ugyane kivonat a bizalmi szavazatnak szé­pen szerkesztett szövegét is közli, mi azonban azt ezúttal térhiánya miatt nem közölhetvén, csak örvendetes tudo­másul vesszük. © Magyar éjszaki vasut. Tegnap az ipoly-sajóvöl­­gyi vasuttársulat többnemű előleges értekezések után közgyűlést tartott gróf Károlyi Ede elnöklete alatt, s gr. Zichy Ferencz­­ excjának e vasútvállalati tovább-terjesz­­tése iránt előadott véleményezése folytán vonaltervnek Pest, Nógrád, Gömör, Miskolczon, Kassán át Gallicziáig vitele elhatároztatott ,­s ugyancsak az ő indítványára ne­­ve „Magyar éjszakijvasut“ ra változtattatott. Leg­közelebb bővebben fogunk e nagyfontosságú hazai ügy­höz szólni; ezúttal csak a gyűlés eredményét constatkroz­­uuk, miszerint egy 40 tagból álló bizottmány választatott, mely azonnal a közgyűlés után kisebb választmányt j jelölt ki, mely az erélyes, szakértő, s nagy összeköttetései ál­tal a nervus rerumről is gondoskodni képes gróf Zichy Ferencz elnöklete alatt a vállalat létrehozása­­végett leg­közelebbi teendőket elintézze. * A pesti hengermalmi társaság nagy­gyűlésében föl­olvasott évi jelentés szerint a legutóbbi évben őrlött búza­mennyiség 246, 668 mérőt tett,­­ így 6600 mérővel többet, mint az előtte való esztendőben. A tiszta nyere­ség ugyane kimutatás szerint 108,000 frt, melyből az elsődleti részvényekre az évi kamatokkal együtt 145 frt 20 kr. esik egyenkint, a fizetendő 1862 január 1-jén; a törzsrészvényekre 365 ft; fizetendő 1861 július 1-jén. A társaság üzletvezetőinek Kochmeister Frigyes, Kar­­lovszky Zsigmond és Ridle Miksa uraknak eredménydús működésükért a közgyűlés köszönetet szavazott. * sok adresse. A kalocsai hölgyek azon szép nyilat­­kozatért, mellyel Csengery Imre a képviselők házában a magyar hölgyekről megemlékezett, számos névaláírással egy megtisztelő iratot intéztek hozzá. * Magyar színészei Budán. A Molnár úr által indítványozott magyar színház Ügye a budai városi képvi­seletnek f. bó 4 kén tartott ülésében szőnyegre jővén, — a kiküldött bizottmány megtette eziránti jelentését. Az Ügy eldöntése azonban a jövő közgyűlésig még függőben maradt. Azon helyiségre nézve a lánczhíd budai oldalán, hová Molnár úr a magyar színházat tervezi, határoztatott, hogy e helyet a város mindenesetre megszerzendi, azon­ban miután ez városháznak is igen alkalmas, egyelőre nem mondja ki véglegesen, mily rendeltetésre ? . . . Az említett hely a lánczhid társulaté lévén , a vételre nézve b. S­i­n­á­h­o­z fog a város fordulni. A A már említett „Honvéd“ czimű népszínmű e hét folytán A honvéd-huszárok czim alatt, — több viszontagságok után napvilágot látand. Kiváncsiak va­gyunk, vájjon megfelel-e a várakozásnak. — Nyitrából következő apró tudósításokat vettünk: A törvénykezés itt is — talán mint mindenütt áll, s az ember nem tudja, milyen törvény alatt van? E hónapban nem tartattak meg a híres nyitramegyei gyűlések. Felső­­megyei tótjaink jelenleg nemzeti gyűlést tartanak T. Sz. Mártonban, mi czélja s eredménye lesz annak, már majd ott elhatározzák, annyit irhatok, hogy e vidéken még ma­gyarosabbak a tótok, mint maguk a magyarok. A napokban uj követválasztás tartatott Vittenczen (Nyitra megye) s a választók egy része, különösen a galgócziak Kossuthot akarák követüknek, s hogy katonák közbejötte miatt ezen választást nem érvényesíthették, az országgyűlésre panaszt készülnek tenni. A közbátorság nem a legjobb lábon áll. * Pályázat: A m. k. egyetem irodájának jelentése folytán: néhai S­c­h­w­a­r­t­n­e­r Márton féle alapból jutal­mazandó, s a jogi kar által 186%-ki tanévre kitűzött pályakérdés megfejtéséül f. é. pünkösd hó 1-ig mint vég­­határidőig beérkezett egyetlen egy pályamű jutalmazásra érdemesnek nem találtatván, az a m. k. egyetem irattá­rába tétetett. Mocsonyi Lugoson. A Gaz. Trans. szerint Mocsonyi András az Krassó megyében fekvő Bules birtokával utaz­­tában, május 29-én d. u. 5 órakor Lúgosan beszállt, s ennek hire elterjedvén a városban, a románok nagyszerű fáklyás menetet rögtönöztek tiszteletére. Több nemzeti dal eléneklése után, beszédben Üdvözölteték, melyben a szó­nok köszönetet mondott neki a nép nevében eddigi tettei­ért, s biztositá a románok feltétlen bizalmáról, mire adott válaszában M. ur többi közt azt mondá, hogy az ő jel­szava addig is ez volt: „semmit magamért, de mindent édes nemzetemért.“ * Offenbach franczia operetta társasága Bécsben a Treumann Színházban rendkívüli tetszésben részesült. Első előadása: „Az alvilági Orpheus“ volt. A nézőhely a fölemelt árak daczára is zsúfolásig megtelt. A bírálat leginkább dicséri a vendégművészek­­közt T­a­n­­­i­n asz­­szonyt, a­ki kecseset játszik és gyönyörűen énekel. Vár­jon tett­e már a nemz. színház igazgatósága régebbi figyelmeztetésünk folytán lépéseket, hogy e társaságot megnyerje. A júliusi napokat a francziák színhá­zunkra nézve is igen eredményesekké tehetnek. * I­.­Füreden az idei fürdőszak alatt egy ott helyben szerkesztendő szépirodalmi lap is meg fog jelenni „Tiha­nyi viszban,“ czim alatt. Mint saison-lap csak September hó elejéig fog járni. Füreden mindenféle baj ellen van or­vosság, hanem hogy az előfizetési­ aszkózon segít e a sa­vó-kúra? még ez bebizonyítandó. * Bonniul. Párisban Lisztnek következő sikereit bonmot-ját beszélik : „Úgy tetszik nekem — mondá a császár Liszthez — mintha már száz éves volnék.“ — „Ezen nem csodálkozom, válaszolt a zongorahős. Felsé­­g­ed maga a század“ — és megkapta a becsület­rendet. * Pesti lóversenyek. A harmadik és utolsó idei ló­verseny tegnapelőtt épen vasárnapra esvén,­igen látoga­tott volt. Az idő is igen kedvezett. Budapest „a poros“ a pár nap előtt bőven hulló eső következtében levetkőztető gr. Széchenyi által kapott epith­etonját, a lég friss, a fa hratos volt, s a nagy hölgykonzorn oly ékes és szép, hogy e bokréta Rákosunk királyi szőnyegén méltó hímzés volt. A futások ma is többnyire érdekesen fejlődtek, s eredmé­nyük is inkább kedvezett a magyar névnek mint két első ízben. A 4 órakor kezdődött futásokat: I. A három évesek versenye nyitotta meg, mely 300 forint dijat tűz ki minden az austriai birodalomban 1857-ben fedezett kanczák ivadékainak. Tét 60 ft, bánat 20. E díjra 9 le volt nevezve, 18 aláírás után bánat fizet­tetett. Futott négy: Gr. Hunyady József aga k. „Ruby“ , ugyanannak iga k. „Sabine“, gróf Kinszky Octáv sp. k. „Marta Lyne“, és hg Lichtenstein János p. m. „The In­fant.“ Nyertes gr. Hunyady „Sabine“-je, mely a 400 aranyos egyesült nemzeti díjra is első volt. (Lovagolta Longstaff Jockey). Második : Lichtenstein „The Infant“-ja, (lovag. Parkins). II. A Batthyányi Hunyadi 200 aranyos dijra, melyre minden ló láthatott, csak két pályázó talál­kozott, és hg. Liechtenstein Ferencz 5 é. v. p. „T­h­a­n“-ja — megverte gr. H­e­n­c­k­e 1­3 é. p. k. „D­i­­a­n­i“ját — mely múltkor a Kinsky-féle 500 ftos dijat nyerte. Than-t Parkins lovagolta. III. Az asszonyságok 300 aranyos dijára egy ezüst szelenczében, 10 ló volt nevezve, egyért bánatot fizettek. — Futhatott minden ló, 20 öllel a nyerő pont előtt kezdve egyszer körttl. Tétel 10 arany. Űrlovarok. Futottak: Gr. H­arra­ch „Frolic“-ja, gr. Hunyady József „Agitation“-je lovag : gr. Szapáry Iván, hg. Lich­te­n­s­t­e­i­n F. „Melior“-ja — lovag : A­m­b­r­ó­z­y. Ifjabb gr. Batthyányi Istv. „PeereSBe* — lovagolta maga. Gr. K­i­n­s­k­y Octávián „Deutscher Michel“ -je — lovag : Rohan hg. Ennyi jeles ló és lovas a versenyt átalános érde­kűvé s a fogadásokat „en vogue“-á tette. A szép sebes futás eredménye sokáig kétes volt. „Agitation“ vezetett, Peeress azonban csakhamar fölváltotta és a nyerő­pontig kitartóan első maradt s az asszonysági dij hőse Batthyányi István lett, kit a nézők ezrei zajos élje­nekkel és tapsokkal üdvözöltek,­mint a legnépszerűbb sportsment. Második volt a czélnál a Rohan által lova­golt Deutscher Michel,mely ezáltal másodizban lett máso­dik. Peeress mint olvasóink emlékezhetnek, a gr. Károlyi 5000 ftos tétversenyben is holt­futást csinált a híres Lan­­chesterrel. Ezután a mezei gazdák versenye következett. Négy lovas állt ki a gyepre. A láthatólag legjobb ló azon­ban le le­száguldott a pályatérről, a igy a 100 ft első díj Szeleczky György pesti lakos lováé lett. A második 75, a harmadik 25 ftot kapott. IV. A 200 arany, ezüst billikomban, 1859-ben alapított pesti dijra 13 nevezett ló közül hét futott: gr. Wenkheim Rudolf két lova „Doboz“ és „Remény“, bg Liechtenstein „Ak­i“-a, gr. Hunyady J. „Vignette“-je, éa „Sabine“-je, if. gr.­Batthyányi J. Corn­flower“ je gr. Zichy Aladár „Claudius“-a s gr. Pálffy Pál „Hungarian“-je. Sabine vezetett, nyomban utána Hunga­rian járt, s a harmadik helyet Cornflower tartotta egy ideig, a futás további fejlésében azonban hátramaradtak, s első­ig Lichtenstein „Alix“ nevű lova lett (lovag : Parkins), ugyanez volt a hazafidíj nyerője is a második gr. Zichy Aladár „Claudias“-a (lovag: Henry). Claudias az idei versenyekben az 1000 ftos „Handicapu-ot nyerte, most a 20 aranyos tételek és a bá­­natösz felét kapta. V. Az eladó verseny egyleti dijra húsz éllel­­ nyerő ponttól kezdve, herczeg Liechtenstein János 4é. vp. k. „Alivo“ és gr. Hunyady József 5é. p. k. „Sylphine“ futott, — Alivo Parkins által lovagolva első volt a nyeroszlopnál. E deli kis lovat gr.Henckel vette meg 885 ftért. VI. A 100 aranyos Nákó dijra öt ló futott. B. Ambrózy Gyula: „Szörgöny“, lovag : Ambrózy b. Gr. Almássy : „Előre“ nevű lova, lovag : Rohan leg. Ifjabb gr. Batthyányi Istv. „Cornflower“-je, lovag : ő maga. Gr. Szapáry Iván „Futár“-ja, lovagolta a tulajdonos. B. Semsey „Vicar“-ja, lovag : D e L i g n e hg. „Vicar és „Futár“ ez igen érdekes versenyfutás­ban egyszerre érkezvén a nyerőoszlophoz, a futás „hold­nak nyilváníttatott, minél fogva, miután egyik fél sem akart az elsőségre nézve kiegyezkedni, köztük új futás rendeztetett, mely alkalommal a De Ligne bg által jele­sül lovagolt „Vicar“ határozottan győzött. Az ismételt futás közben : VIII. egy 200 ftos különfogadásra gr. Szapáry Iván Árpád Gé­­p­­ménével Blaskovics Ernő úr „Beatrice“-je ellenében könnyen nyert. Beatrice-nek egy kissé hossza lévén a megfutandó tér. Megjegyzen­dő, hogy gr. Szapáry Iván kevés időközzel mintegy hatodfél mértfölldet lovagolt egymásután. Mit akarnak a tótok ? *) Sajnálattal olvastuk minap tót lapunk pro­gram­ját, mely, ha nem is mondja ki világosan:­­) Tekintélyes tót hazánkfia , ki e figyelemre méltó sorokat írja, annak idején kész kiállani nevével is nézetei s elvei mellett. Szerk.

Next