Sürgöny, 1861. június (1. évfolyam, 124-148. szám)

1861-06-19 / 139. szám

Első évi folyam. szerkesztő Mi­vatal Aldunasor 5. ez. 2-dik em­e * t. kiadó hivatal . Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivat­alVan barátor-tere 7. szin­. földszint. Vidéken bérm­entes levelek­ben , minden posta-hivataln ti. *SÜRGÖNY B *-lapesten, U*/.l­ox hordva. ft kr , ft kr Ereszé­vre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr 1 Egészévre 19 — Évne­rvedm 5­­ Félévre 10 — Egy hóra 2 — Szerda, junius 19 Előfiz­etési Árak austriai értékben. Előfizetési főlhib­ás „SÜRGÖNY“ czim­ű­ politikai napi­lapra. Hét hónapi múlt lévén mögöttünk, mely mind poli­tikai irányunkat, mind a lap érdekebé tétele körüli szor­galmunkat megítélni elég alkalmat adott, bátrabb­­ lé­pünk ma a hazai olvasó közönség elé, mint pályánk kez­detén. A tizenegy évi gyászos emlékek befolyása alatt csak kevesen voltak képesek az elfogulatlanság azon magas­latára emelkedni, melyről sejteni lehete­tt volna, mit mi azóta megmutattunk, hogy lehet k­o­r­m­á­n­­y­ p­o­l­i­­tika és nemzeti politik­a azonos. És hogy ezen tudat a közvéleménybe átment, s la­punk, pártárnyalatok kivétele nélkül, kisbecsülést vívott ki magának, mutatja az ahhoz forduló növekedő részvét. Másrészt hazafias irányunkkal párhuzamban volt a lap benső értékének lehető fokozására fordított fáradozá­sunk, melynek sikerült is időszaki irodalmunkat a ma­gyar politikai műveltség s az európai magas fejlettségű journalistika színvonalán álló közlönynyel gazdagítani. Hivatalos összeköttetéseink továbbá képessé teszik a Sürgönyt Igen sok, nagy fontosságú közleménynyel meg­előzni valamennyi lapot, mely egyúttal a hivatalos ren­delvények ■ hirdetések közlönye is, a­míg más oldal­ról a kiadó is nem sajnálva költséget, rendkívüli s nagy­becsű mellékletekkel kedveskedik az előfizetőknek, mint az országbírói értekezlet tárgyalásainak teljes közlése, a törvényjavaslatai, melyek valószínűleg az országgyűlés által is ideiglenesen törvényerőre emeltetni s mint jogi kut­ források még igen soká nagy értékkel bírni fognak. Teljes birodalommal fordulunk tehát a közelgő év­negyeddel az olvasó­közönséghez azon kéréssel, hogy az előfizetni akarók szándékukat az illető előfizetési öszveg díjmentes beküldésével mielőbb, még e hó vége előtt be­jelenteni szíveskedjenek, hogy a lap rendes szétküldésé­ről kellőleg gondoskodhassunk, s a mind az előfizetőre, mind a kiadó hivatalra nézve kellemetlen reclamatiókat megelőzhessük. Előfizetési feltételek (naponkénti postai szétküldés­sel.) a főlap, magán- és hivatalos­ értesitőért ; egész évre 19 ft., fél évre 10 ft., évnegyedre 5 ft. Pest, június 1861. A ,,Sürgöny“ kiadó­ hivatala. NEMHIVATALOS KÉSZ. Országgyűlési tudósítás­. Felsőházi ülés, jun­. I. kán. Miután a mait ülés je­gyzőkönyve föl, Ivastatott a hitelesíttetett, elnök országbiró úr ő exoja fölszól­­otta a ház tagjait, hogy az igazoló bízo­tmán­y­hoz válasz­tandó 8 új tagnévsorát behozzák, egyszersmind jelenti, hogy Gozsdu jegyző úr fáradozása folytán már jelen­tést tehet azon 27 tagra nézve, kik a hitelesítő bizott­mányba szavazat többséggel meg választattak s fölal­vassa neveiket a nyert szavazatok számával együtt. Ezután folytattatott a napirend. A mai szónoklatok sorát bg országpriulá­­s­u­n­k ő eminentiája nyitja m­eg. Miután a házat üd­vözölte, i­smét helyet foglalt, atyailag intő szavaival a siker egyedüli Üdvös ösvényére, a nemzet és fejede­lem közti kiengesztelődésre igyekezett a kebleket ve­zetni, s nyomatékkal emelte ki mindazt, a­mi az eddig történt lépésekben erre akadályul szolgálhatna. A fel­irat némely pontjai iránt nem titkolható aggodalmát,de azért azt nem akarja akadályozni, s annak mielőbb a trón szine elé juttatását óhajtja. A legtisztább akara­tot és igaz honfiúi m­eggyőződést lehellé beszédét alább egész terjedelmében közöljük. A prímás ő herczegsége után ma még tizenhárom azónok beszélt, egyet kivéve, mind a feliratot pártolva, sőt némi óvással azon egy szónok (gr. Ráday Lász­ló) is elfogadja. A mai szónokokon kettőt igen észre lehetett venni: az egyik az, hogy többnyire érezni látn­j szőttük annak nehézségét, mikép a szőnyegen levő­­ tárgy körül alig lehet már valami újat mondani; a má­­­­sik pedig azon chevalere,­que gye­ngédség volt, hogy nem szeretnének untatni. Gr. Erdrödy Sándor az 1848-ki történetekkel kezdé humo­ristikus éllel bőven e­latott beszédét. El­ménen állitá össze, mi jó és mi rész van az October 20-ai diplomában. A mi benne jó, azt egyenesen a fe­jedelemnek, a mi rósz, az osztrák államférfiaknak tu­lajdonítja S a jó oldalakhoz pro coronide azt is adja, hogy a diplomában az­ a jó is van, hogy a mi rósz van benne, kivibe­tetlen. Ezután dythirambi ■­us trökdeli­sek­kel, de folyvást kész életczel átment a Reichsraihra,az úgynevezett „önkénytes" kölcsönre, a bécsi alehimi­­­ták­ra stb.,lélezés muta­t­jában örömmel véltük a testvér­­nemzetekre történt kitérést,s főkép azon helyes megkü­­­­lönböztetést, m­elylyel ö a tit mei nemzetét s általában a németeket,kik műveltségük s szellimvezérszerepü­kn­él fogva az ő­­­szleletét is nagy mértékben bírjuk, nem akarja összetévesztelni azon németekkel, illetőleg hiva­­talnokokkal, kik alkotmány­unkat tö­kre tenni segí­­­tettek, s kik közt sok idegen, sír magyar is volt. Te­endőnkre nézve három, a mire mindenekelőtt töreked-­ nü­nk kell: koronázás, koronázás és mentül előbb ko-­­ ronázás. Egyébként ő is nagy hazánk fiának „megcson­kitett“ remek javaslatát pártolja. (Éljen). Gr. Zsigray Fülöp kész Ünnepi szónok, mind hanghordozóba, mind attitűdűje igen megnyerő. Beszéd­jét igen elmés calculussal kezdette.­­ mint a mathe­­siaben úgy a politikában sem akar hypothes­seket. Ma-­­ theuralikai igazság, hogy 28 a 7-ben nem megy; be fogják tehát, úgymond — Bécsben 1.­ tól, hogy a biro-­­­dalom 28 millió külön ajkú népének a 7 millió németbe­­ olvasztása lehetetlen. A helyett, hogy az osztrák a né­met szövetségben keres támaszt, mire nézve ezen tö­rekvés 128 évi története ellenkezőről győzhetné meg, ő Austria hatályos támaszát inkább abban látja, ha az örökös tartományoknak és a magyarnak megadja al­kotmányát. (Helyes.) A megnyitó beszéd őt nem nyug­tatja meg, mert abban oly diplomáról létetik említés, mely nem törvénye . — Az 1848 ki törvén­yek — ugy­­m­ond — a mi régi tör­vénye­ink praktikus­­ folyá­sai ; a feliratot ennélfo­gva is szóról szóra magáévá, teszi. h­j. b. M­a­j­t­h­é­n­y­i L­ászló sima folyékonysággal s hellyel közzel mindjárt a legközelebb történt nyilat­kozatokra is hivatkozva beszél, mi által mintegy rég-­­ tünteti szint .­d beszédének. Mine'.en sérelme­­, min- I den még ren élhető bántalmak elöl a nemzetnek asg­­i­lum gyanánt a törvényesség templomát nyitja meg.­­ Az elfoglalt álláspontra és megoldandó föladatra hívja , föl a figyelmet. Kérdé­stt veti föl: fog e ezen ors­ág­­­­gyűlés mint törvényhozói működtetni. Elmondja, mit kell kikötni, hogy azzá legyen. Az 1790 12-ik t. ez. már meghatározza a magyar ország-­­­gyűlés autonómiáját. A törvényhoz­ó és a kormány m­int függetlenségére igen erőteljes nyomatékot vet. Ez-­­­után a reál- és personális unió m gyarázatára párba­­j zamat Von Skóczia és Anglia 1407 en történt egyesi­- ü­­­lése is Magyarországnak Angtriába­­ viszonya közt; mondja, hogy itt mindenben talál el i­dézets hasonlatot­­­s­­mimben. A birodalombéli nemzeteket mellettünk szive-­e­sen látja, defelettjüknem. A velőnk lakó nemzetiségekre nézve inti a törvényhozást, hogy csak annyit igérjen, a­­ mennyit valósággal adn­i akar, nehogy idejártával egyet mást vissza kelljen venni. Viszont a testvér-nemzetisé­­­­­gek se tegyenek úgy mint az uzsozások, hogy más­ kárával gazdagodjanak, ne tegyenek oly nehéz fe­lté-­­­teleket, melyeke nemzetünk csak önkárával győzhet­­ne le. Az erőszakos adóbehajtás ellen a főrendek föl­szólalásit kötelességnek tartja. A külföld irányában­ politikát illetőleg úgy tartja, hogy a magyar önmagát kivéve, senkire sem támaszkodhatik, az ily idegen se­gély irányában aztán vagy hálátlannak kell lenni, mi erkölcsileg fut, vagy pedig hálájuk­at­­eljesítve meg­sérteni saját érdekeit (helyes, igaz!) A felírásra sza­vaz. Ha az eredmény nem fogja a nemzetet kilégíteni, mindig megmaradt azon tér, melyet a törvényes eszkö­zök megkísérlése után mindig elfoglalhatunk : a visz­sz­avonulás, s akkor azoké a súlyos felelősség, a­kik tettleges részvétünket gátolták. .Szavazatát így adja : A képviselőház velünk k­elött felírásához hozzá­járulok s óhajtom, hogy ez mint a most jelenlevő alsó- és felsőház felírása küldessék föl. Gr. Haller Sándor nyilvánítja, hogy ő nem mond készült beszédet, csak azt mondja, a mit a jó Is­­ten eszébe adott. Tényeket fog elősorolni, s a Haynau­­beli időszakon kezdvén, elmondja, mikép ő is 27 más társával annak köszönheti meg­egyelmeztetését, hogy Haynau az akkori bécsi ministériummal összeveszett. Beszédének igen kedélyes, de minden „morális ártat­lansága“ mellett erősen paprikás része volt az, miket az adókataster-provisoriumról s­ annak ter­­intőjéről Gindel Jakab ministeri tanácsos arról elmondott, ki­nek azt jósolja , ho­gy mint Bach , vezeklésül me­zítláb fog processiót járni (Római események). — Ezután előad egypár tényül co­­statirozott adomát a régi rendszer embereiről, adóbehajtásokról stb. s való­ban mint maga s bevalli, egy cseppet sem borit fátyolt a múltakra, sőt a­int mondani szokás, ugyancsak rá­veti a vizes lepedőt. Nem csak hogy kanóczczal jár, de a már kisütögetett ágyukat is újra töltögeti. Az egészséges homorú szónok a nemzetiségekre térvén át mint Biharmegye főispánja örömmel constatirozza, hogy megyéje magyar és román ajkú népe közt nincs különbség. E jó egyetértést még előmozdítaná némely sérelem orvoslása péld. hogy az unitus és disunitusok­­nak megadassák a 300 forintos congrua. — Egyezke­désről addig nincs szó, mig a reintegratio és a prag­­matica sanctio erejének elég nem létezik. Az 1848 ki törvényeket egész mérvben követeli , ha ezt meg­kapja, nemcsak hogy fátyolt, de nem tudom, mit nem­­ borit a múltra. Elfogadja a feliratot. Gróf Zichy Ferencz is a törvényességet emeli ki, mint oly tért, melyen a bonyodalmak kiegyenlítése lehetséges. Ő excjának szónoklata legközelebb jár azon engesztelő irányhoz, mely a mai gy­űlést prim­ás­­ e­­mi­rr­tiója ajkairól bevezette Miután kimondd, hogy le­gyünk ruganyosak és békülékenyek, mint a változott idő és világkörülmények követelik, hogy majdan szá­mot adhassunk sáfárkodásunk­ól; az­ alsóházi feliratot pártolja. Tarnóczy Kázm­ér erősíti, hogy a praguiatica sanctióban biztosítás van arra, hogy reálunió nem lé­tezhetik. Egyébiránt úgy találja, hogy az Austriára nézve sem­ elkerülh­etlenül szükséges, csak rend legyen jövő kormányz­atában. A burrikád-m­inisterekre­ nem igen kíméletese­n emlékezik Azt mondja, mert a vihar nagy volt, mely­eket a trónig sodorta, magukat gon­dolták nagyoknak. Nagy helyet foglal beszédjében annak megmutatása, hogy midőn Austria olyan krém­csert­léle összállamot akart alakítani, nem gondolta m­eg, hogy a szükséges kellékekkel nem bir. Fordított pyramist, babért épített, s 30, 40 millió rabot akart, melynek két millió labore legyen. A szónok egy nyelv­­botlása, hogy szent Jánost nyitte el a czetbal, derült­ségre villanyozta a fáradni kezdő kedélyeket. Beszédét azzal végzi, hogy ő nem akar őszállam­ot, mely mindent­­veszélyeztet, ö­­nekb­­ilattvalónak tartja azt,ki a fejede­lemnek azt tanácsolja, hogy szt. István trónját, mely egyenes földön áll, ne akarja egy másik trón alá alázni. A feliratot elfogadja. Gr. Ráday László (fiatal szónok) első parla­menti beszédét igen szép hatással mondta el. Miután a 12 évi múltat egész hévvel kirajzolva lefestette, az al­kotmányunkat védő törvény­eket egész teljükben idézte; végre kimondó, hogy a szálukra nézve m­i és a ház­zal egy véleményben: e határozat alakjában óhaj­totta volna a nemzetgyűlés első fölszólalását Egyéb­iránt, hogy szakadást ne tegyen : a fölirati javaslathoz is hozzááll, csak azt kívánja h­ozzácsatoltatni, hogy a mostani fölirásból semmi más alkalomra következteté­sek ne vonassanak. (Egy oldalról: helyes, sokan: Éljen.) Gr. Zichy Bódog mint főispán szintén óvást tesz a törvénytelen adó behajtása ellen. A föliratot egész kiterjedésben elfogadja. Ha sikere nem volna, az alkudozásnak nem barátja. Jobb szeret becsülettel bukni, mint becsület nélkül alkudni. I. Ferencz jelsza­va az övé is: Tout le perdu, hors l’honneur. F­­­á­t­h Ferencz főispán meg van győződve, hogy ezer éves korona három hónapos Reichsrath dicsősé­gére föl nem ildoztathatik. Alkotmánynak hitbizomány, melyet utódainknak sél­tétlenül kell megőriznünk. S ezen kötelesség vezérle, hogy az oct. 20-ai diplomán elindultunk, de a januári pátenst vissza kelle utasítani. Ő Felségét mielőbb megkoronázva óhajtja látni, n­m csak azért, mert a magyar koronával Isten áldása jár de mivel ez óhajtásaink teljesedését is remélteti. Gróf Cziráky indítványát pártolja. Gr. András­sy Aladár, ki hoszabb beszédét szives volt erősen megkurtitani, — velősen mondja el, hogy ő belsőleg meg van győződve, mikép ő felsége s a kormány érdekében is cselekszik, ha az alsóház feliratát elfogadja, s ettől a nemzetgyűlés nem tágít­hat. Nem tagadja Austria szerencséjét, de ezt már egy­­párszor Magyarországnak köszönhette. A három utolsó szónok ma: b. Orczy Andor szintén egész terjedel­mében pártolja a feliratot, — gr. Nádasdy Lipót a kibékülésre hasonlóképen erős nyomatékot vet, de nem minden áron,­­ mert inkább szenved tovább, mintsem hazája törvényein öngyilkos legyen. G­a­g­a­­u e c­z eperjesi püspök G mga szerette volna, ha a felirat eredeti szerkezete meghagy­att vala. Elnek, bár ó­­hajtotta volna, h­gy a napi­renden levő tárgy mie­lőbb bevégeztessék, holnapra d. c. 10 órára tűzi ki a kérdés folytatását.­ ­ ARCZA Napi újdonságok. _Vasárnap adták meg a végtisztességet szeren­csétlen hazánkfia, A b a f f y Aristides országgyűlési kö­vet hamvainak. A gyászeset nagy részvétet gerjesztett a városban, s a temetésen a testületileg megjelent alsó­házi tagokon kivül számos közönség tisztelgett, mely nem férvén el a Czirákyház udvarában, a ház három emeleti karzatait foglalá el, s ott megható látványt nyujtott.­­ A beszentelés előtt Tisza Kálmán alsóházi alelnök tartott szép részvétteljes emlékbeszédet, s mél­tán hasonlitá az üdvözültet a görög Aristideshez, mert ezt a közéletben mindenkor a nemes indulat, bűnszeretet és igazságosság jellemezte. — A koporsó az indóházig kísértetvén el, ott, miután a lipótvárosi derék lelkész megható imával a gyászszertartást bevégezte, a drága te­temektől az alsóház nevében főt. Szabó Imre ország­gyűlési követ, s méltó hirü egyházi szónok búcsúzott el, ki e végre alig pár órával a temetés előtt hiva­tott fel. Rövid, de velős és megható hazafias beszéde igy hangzott: Tisztelt honfiak! Midőn én e komoly peresben előttetek fölszólalók, ezt leginkább két okból teszem. Egyik, hogy köszönetet mondjak ki mindazoknak, kik meleg részvétüket a kép­viselőház gyászesetei iránt minden alkalommal tanúsítják. Talán nem csalódom, ha azt mondom, hogy ők e részvét által azt akarják nyilvánítani, hogy a képviselőház öröme az ő örömük is , annak vesztesége az ő veszteségük is, annak fájdalma az ő fájdalmuk is, hogy tehát az ő rész­vétnyilvánításuk egyúttal azon egyetértésnek kifejezése is akar lenni, melynek, kivált válságos időkben, a nem­zet minden rétegét át kell hatnia, mert abban van erőnk és kitartásunk forrása, azon alapszik szebb jövőnk re­ménye. Valóban, a jobb kor, mely után buzgó imádság eredez százezrek nyakán, csak úgy fog felderülni reánk, ha az egyetértés lelke él a hazában, ha a haza érdekét minden egyéb érdeknek elébe tesszük, ha mindegyikünk­nek, kivétel nélkül az leszen elvünk, az lesz jelszavunk : „a haza minden előtt.“ A másik ok, melyért felszólalok, az, hogy szíves „Istenhozzád“-ot mondjak hamvadó társunknak , ki egy véletlen baleset által közölünk kiragadtatott. Abaffy Arisztid, Árvamegye dobrói kerületének országgyűlési képviselője, egyike volt azon n mes, tiszta jellemű honfiaknak, kik a körben , mely nekik jutott, tel­jes odaadással szolgálják a hazát véglehelletökig; kiknek kebléből a honszeretet lángja csak a földi élet lángjával alszik ki; kiknek egyetlen óhajtásuk a haza boldogsága, egyetlen törekvésök annak előmozdítása. Azok egyike volt­­, kik honszeretetök melegével a felvidék kopár té­reit is fogékonyakká teszik arra, hogy a honszeretet, ha­zafius hűség és ragaszkodás nemes virágait bőven terem­jék ; s kik ezáltal azt eszközük, hogy ott is, hol a ma­gyar szó csak kevés egyesek ajkairól hangzik, a m­a­­gyar haza és nemzet iránti szeretet és ragasz­kodás átalános legyen, a tótajkú polgártársaink hazafisá­­ga a legnehezebb időkben is rendíthetlenül álljon. Bár az ő sírja arra intő emlékdomb legyen, hogy a különböző ajkú nemzetiségek testvéries egyetértése és önzetlen szövetkezése mindenkor megmenti, fentartja, sza­baddá, nagggyá, boldoggá és dicsővé teszi, — ellenben a testvér-nemzetiségek meghasonlása és vetekedése bi­zonyos veszélybe dönti az egy közös hazát. Az ily nemeskeblü honpolgár, milyen Abaffy Arisz­tid volt, megérdemli, hogy emléke áldásban éljen közöt­tünk ; megérdemli, hogy az elválás e megható peresében koporsójára szegzett búcsútekintettel mindnyájan azt mondjuk: „Nemes tetemek, Isten veletek.“ — Az izraelita magyar egylet is sietett a megdi­­csőült gr. T­e­l­e­k­i László irányában a hála és kegyelet adóját leróni. Folyó hó 13-án a nagy halott emlékére gyászünnepélyt rendezett, mely alkalommal dr. Rózsay József az egyik­ érdemdús elnöke szép tapintattal szer­kesztett megnyitó beszéde után Mezey Mór tartott egy, a nagy hazafihoz illő emlékbeszédet, végre Bródi Zsigmond egy hatásos eszmedús költeményt olvasott. Az ünnepélyen az elhunytnak számos tisztelői, köztük több képviselő és a képviselőház elnöke voltak jelen. — A dús termékenységi! Jósika Miklós, kinek „Má­sodik Rákóczy Ferencz“ czimű 6 kötetes korrajza alig pár hava, hogy megjelent, most ismét egy nem kevésbbé érdekes 4 kötetes korrajzot adott ki „Egy magyar család a forradalom alatt“ czimmel, melyben az 1848-és 49-i függetlenségi harczban részt vett kiváló­bb személyiségek, Kossuth, Battyányi, Perényi, Nyáry, Madarász, Vécsey, Bem s többen kedves részletességgel rajzoltatnak. —■ Sladinezd­ szolgálni czimü „hadtanra“ előfizetést hirdet Killyén János könyvnyomdász és kiadó és Szomor Károly szerző Rozsnyón. I. Önálló csapatok s ennek tev­­­endői II. Biztonsági szolgálat menetén (Marson. ) (Elő­­oldal- és utóhad) III. Biztonsági szolgálat a hadálláson. (Tábori szolgálat. Mindenféle őrségek mikénti felállítása. Őrjárók.) IV. Az ütközet. (Értekezve általánosan minden­féle csapatelhelyezésekről, támadásokról és védekezé­sekről). V. Az élelmi s egyéb czikkek megszerzése és megsemmisítése. VI. A tábori erődítés. (Lánczok, fabevá­­gások, torlaszok, 6 fametszettel). VII. A jelentés. (Fő- és mellékszabályok.) — Hogy e 15—16 kis 8 adrét ívből álló könyvet a szegényebb sorsnak is megszerezhessék, előfizetési árát m­i forintra tettük, bolti ára ellenben 1 frt 50 kr. leend A tisztelt gyűjtőknek minden t­i­z elő­fizető után egy ingyen példánynyal tisztelgünk. Az előfize­tési összegeket bérmentett levelekben Rozsnyóra az alólirt kiadó­ könyvnyomdászhoz kérjük e f. év junius végéig be­küldeni. Megjelenik a ma f. év augustus hó elején. * Gr. Montalambert több Bécsben lakó ma­gyar mágnást, köztük hg Eszterházyt is meglátogatta a holnap reggel induland­­ó Pestre. * A bodajki ásványforrás gyógyvizét több hírneves pesti orvosok helybeli betegeiknek használatát ajánlván : a fürdő jelenlegi vállalkozója, Szekrényessy József és társa azonnal intézkedtek, miszerint a bodajki gyógyvíz Tur­­ner János úr fűszerkereskedésében (váczi és zsibárus ut­­cza, gr. Keglevich-ház) pintes palaczkokban mint friss töltés 40 njkvért rendesen árultassék. * A hullai népszínház megalapításához a nemzeti kör, feladatához híven, 500 párttal járult. * Bukarestben a György-laktanya, egyike a város legnagyobb és legpompásabb épületeinek, i. hó 4-én a lángok martaléka lett. A kárt mintegy 4 millióra teszik. * Victor Emánuel olasz király a caprerai hős le­ányának férjhezmeneteli ünnepére a többek közt nagybe­csű brilliant ékszert küldött ajándékba. A magyar biztosító társasághoz folyvást érkez­nek tudósítások a jég által mindenfelé tett dalisokra nézve. Nevezetesen f. hó 2-án általunk már közlött jég­veréseken kívül míg N. Szt.-Miklóson a Bánságban, Aszó­don (Pestben) Tüskeváron Győrmegyében, Tisza Újlakon, N.-Mihályon, Fancsikán, Madán, Szobránczon, Szirmán a Zemplén, Ung és Ugocsa megyék több határában és Sar­kadon Bihar, Sooson Sopron megyében, Jolsván, Lugoson a Bánságban, 3 án Hodzságon és Verbászon, Cserven kán a Bácskában, Szeged vidékén, 6 án Verseczen Temes­ben, 10. Martonvásáron, Nyéken és Baracskán Fehérme­gyében, Budán, Alapon, Fehérmegyében Gombán, P. Gyá­­álon, Vecsésen Pestmegyében , s Baja vidékén ; 11-kén Kovácsházán, Arad megyében, 12, Versegben Pest megyé­­ben, Gyöngyösön okozott nagy kárt a jég. Nevezetes, hogy 3­án nemcsak hazánkban , hanem Cseh-, Morva- és Osz­trákországban is több helyeken pusztított a jég.­­ Mind­ezen súlyos csapások következtében ugyan honszerte szá­mos biztosítás történik a magyar biztosító társaság ügy­nökségeinél, de mindemellett sem látja át még sok gazda, hogy mily nagy mértékben vét saját érdeke ellen, ha nem veszi igénybe a biztosítás jótékonyságát. A közvagyonos­ság érdekében kívánatos, hogy a lelkészek, megyei és egyéb elöljárók a sok jégesésre hivatkozva, biztosításra buzditni törekedjenek a kisebb gazdákat. 139. szám — 1861 (n­ál l­.Cs­áky János Fehérnegye főispánja beszéde. (A felsőházban június 17.) Ünnepélyes és óhajtva várt pillanat vann az, mi­dőn a lepergett disztelen nemzeti lezáratásnak kor­szaka után minden honfi által sóvárogva várt bengyü­­lés kegyelmességeinek királyi biztosi fölszólalása kö­ve­keztében megnyílt. Annyi gyötrelem és szenvedés, annyi gyász és alkotmánysértés miatti keserű érzés, melyet egy évtizedet meghaladt időn át csak is né­mán panaszolhatunk egymásnak, nem többé keblünk redörbe szorult menhelyre, hanem férfias felszólalás és törvényes orvoslás lehetőségévé vergődött ott és azon helyen, milyet egyéb hatályos teendőin kívül, melyek­kel elődeinknek bölcsessége a h­öngyüléseket felruházta, ősi alkotmányunknak közjogi története sérelmek üd­vös orvosmányának, „salutare gravaminum tollendo­­rum­ médiumának méltán nevezett. Nem egyszer hányatott, fájdalom, hazánk alkot­mányos bárkája hasonló hullámoktól, de soha közelebb elsülyedéséhen, melyet nékie számos elleneinknek szá­zados ármány és irigység titkon fordolkodó müve készí­tett nem vala. Mit már I. Lipótnak a Hocherek és Lobko viszoknyi tanajánlgattat,és Ambringenekkel kudarczo­­zólag keresztül vinni törekedtek, mit a később a nemzet részére megtérített savanyai Eugen csak titkon és ha­bozva tanácsolt, II. József rendszere pedig a nemzet­tel, bár a legközelebb leélt multnál kevésbé marezona adagokban előkóstolólag éreztetett, 1809. év után pe­dig csakhamar jutalmául mintegy azon hűséges ra­gaszkodásnak, melylyel a nemzet a fejedelem és az uralkodó ház irányában viseltetvén, a világhódítónak elszakadásra czélzó látitmányait magától ellökte, mint a hires Gentz legközelebb megjelent napi jegyzeteiben említi és a mivel kevés napokkal ezelőtt egy félhiva­talos osztrák hírlap dicsekedni nem pirult, akkori bé­csi tanácsadók rajongó tervezeteikben újra felmelegí­­tettek, azt azon férfiaknak a magyarfalásban dicső utódjai, felkapván az uborkalár , eljöttnek hitték az időt, hogy, mivel „illiacos intra m­uros peccabatur et extra“, önző ezélzatjaiknak nyílt leleplezésével, kö­­rüelhálózni igyekezve rész tanácsaikkal, és ebben áll a legnagyobb bűn, a legfőbb hatalmat, az elnémítás és elnémetesítés mitételével szabadságun­kat, nemzetiségünket, alkotmányunkat, polgári lé­tünket tönkre tehessék. Őrködött felettünk a min­denható istennek szent végzése, mely előtt, hatal­masoknak sz atugy mint gyöngéknek fejet hajta­ni kell, é­s öntött a nemzetbe annyi lelki szilárdsá­got, bölcseséget és férfias kitartást, hogy megszüntet-­ vén, sőt meghazudtolván a közmondást „átok fogta meg

Next