Sürgöny, 1861. július (1. évfolyam, 149-174. szám)
1861-07-02 / 149. szám
Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal. Aldunasor 5. az. 2-dik emelet. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, házhoz hordva. ft kr . ft kr Egész évre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre,naponkint postán ft kr . it 1 Egész évre 19 — Évnegyedre 5 - Félévre 10 — Egy hóra 2 -Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban. barátok tere 7. szám, földszint. HIVATALOS RÉSZ. n Változások a cs. k. hadseregben. Herczeg Liechtenstein Perencz lovassági tábornok a lovassági főfelügyelőség vezetését veszi át, Bécsben fogván székelni; gróf Coronini Cronberg János táborszernagy parancsnokló tábornokká leend Magyarországban; nemes Buchathul Antal altábornagy a nyugalmazott létszámból, komáromi, s Jungbauer Ferencz vezérőrnagy péterváradi várparancsnokok kendnek." Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. május hó 24-kén kelt legmagasb elhatározásával König Mór vezetéknevének „Királyra“ és Wellinger Ignácz vezetéknevének „Havassy“ra leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte... NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. Felsőházi ülés, júl. 1-jén. Elnök Majláth György tárnokmester ő excja. Mielőtt a gyűlés a napirendre áttérne, a legközelebbi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. A jegyzőkönyv egy pontjára Mán József főispán megjegyzi, hogy nem csak „a fogarasi görög egyesült”, hanem a szebeni g. n. e. püspök meghivatásának ügye is áttétetett az igazoló bizottmányhoz. L o novits érsek minap az igazoló bizottmány jelentésének 5-ik pontját t. i. a g. n. e. főpapoknak a főrendi táblánál kijelölendő üléshelyüket illetőleg támadt vitát fölfüggesztetni kérte azért, hogy a magas püspöki karral s a mgos főrendekkel bővebben értekezve, egy javaslatot terjesszen elő, mely mind a g. n. e. püspökök igényeit kielégíteni, mind a bizottmányi jelentés eme szavainak a „többi főpapok során“ megnyugtató értelmezést adni képes legyen. Az eszme, vagyis szerinte egyszerű óhajtás, melyet minden további indokolás nélkül terjeszt a ház elé, az, hogy a g. n. e. főpapoknak az első sorú második padban jelöltessék ki ülőhely. G o z s d a brassói főispánt ez ajánlat ki nem elégíti, — szerinte ha a „legprovisorissimusabb“ (pogány szó , melyen a főispán úr nyelve is megakadt) állapot véget éri, s új rendezet álland be, megint csak újra föl fog,de nagyon ideiglenesen eldöntött kérdés merülni. Ő azt kívánja, hogy a „többi főpapok során“ szerkezeti kifejezés úgy értelmeztessék, miszerint a g. n. e. főpapok a többi egyházi főrendek közt üljenek fölszentelésük ideje szerint, egyedül az ország hg prímása képezvén kivételt, kit ősi illem- és törvény szerint külön hely illet. (Sokan: maradjon a szerkezet). A krassói főispán urnak egy kis kitérése a históriai jogokra némi félreértésre adott okot, — úgy hogy gr. Barkóczy udvarmester ur ő excja észrevehetőig ingerült hangulatban, mindazáltal a legváltozékosabb szavakkal palládiumot emelt a históriai jog teljes megóvására. Mire Gozsdu főispán ur válaszában kijelenté, hogy ő nem a historikus „jogok“ — hanem „előjogok“-hozi merev ragaszkodás ellen kelt ki, — ő maga is csak ezen „előjogok“ megszűnésének köszönheti ülését e házban. A g. n. e. főpapok helye tárgyában még az ország herczeg prímása őeminentiája emelt szót s arra hivatkozott, hogy a felsőház szerkezete százados jogokon alapszik, s midőn azt őseink oly compakttá tették, épen a bontogatás ellen játszottak megvédeni akarni. A Lonovits érsek ő excja által tett javaslatot maga részéről is legczélszerűbbnek találja. Elnök ő excja kijelenti, hogy tehát a többség abban nyugszik meg , hogy az igazoló bizottmány véleménye elfogadtatván, végrehajtásával az elnökség bízandó meg. A g. n. e. főpapoknak, ha megjelennek, a többi egyházi főrendek során fog állásukhoz méltó hely kijelöltetni. A jegyző ezután az igazoló bizottmánynak az országbírói törvénykezési munkálatról tett jelentését olvassa föl. A bizottmányi ülése eredménye az, bármennyire óhajtaná, hogy amíg új törvények hozathatnának, csak tisztán magyar törvények útján idéztethetnének az ügyek; mindazáltal tekintve azon,hézagokat, melyek azóta hazai törvényeinkben több tekintetből támadtak, azt javasolja, hogy a főrendek az országbírói munkálatban foglalt ideiglenes szabályokat ott, ahol törvényeink elégségesek nem volnának, a képviselőház határzata értelmében elfogadják. Ragályi főispán ezt már csak az uniformitás végett is ajánlja. A bizottmányi javaslat elfogadása fölállás által megszavaztatott. B. Wenkheim László főispán a képviselőházat értesíttetni kéri eziránt. Miután még a bizottmánynak a gyorsírókkal kötendő szerződésekről tett jelentése is felolvastatott, s a főrendek annak pontjait elfogadták, — az ülés '/ 2 óráig fölfüggesztetett. (D. u. 2 órakor.) Elnök gr. Apponyi György országbíró ur ő excja. — Elnök önmga azon küldésnek, melylyel a mgos főrendeket, s a képviselőház elnökét megbízni méltóztattak, a f. é. jun. 24-kén kelt s a két ház által Ő Felségének közösen fölterjesztett felirat átnyújtása végett, eredményét a következőkben terjeszti elő : Megérkezésünk Bécsben Ő Felségének hivatalos utón bejelentetvén, a tegnapi napon Ő Felségének kézirata érkezett hozzám, mely kézirat oda utasít engem, hogy a képviselőhöz elnöke, valamint én a legmagasb kézirattal hozzám érkezett leiratnak mindkét házban közzétételét eszközöljük. Ez a képviselőknél a mai napon megtörténvén, miután azt az illető jegyző áthozá, itt is fel fog olvastatni. Visszavitele után az alsóház elnöke intézkedni fog, hogy kinyomattassék, akkor aztán pár nap múlva tárgyalás alá fog vétetni. (A jegyző által fölolvasott legmagasb leirat tartalmát lásd az alsóházi jelentésben.) A képviselőház ülése júl. 1-én Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyző: Csengery Imre. Elnök jelenti, hogy küldetését, melynélfogva a felsőház elnökével gr. Apponyi György országbíró ő excellentiájával egyetértőleg a föliratot Ő Felségének kézbesítse, siker még eddig nem koronázta, hanem gr. Apponyi György ur ő excellentiája következő legfelsőbb kézirat kíséretében: „Kedves gróf Apponyi! Midőn önnek egy a magyar országgyűlés fölírására vonatkozó, mai napon kelt leiratot átteszek, megbízom önt, hogy azt az alsóház elnökének Grhyczy Kálmánnak, a képviselőházban saját személyes felelőssége alatt haladéktalanul leendő kihirdetés végett kézbesítse, és a főrendi táblánál is haladéktalanul kihirdettesse. Bécs, jun. 30-án 1861. Ferencz József m. k. Országbirám gr. Apponyi Györgynek." egy jun. 30-ról kelt legfelsőbb leiratot közölt vele kihirdetés végett, mely igy hangzik : Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar, Cseh, Halics és Lodomérországok Apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria Főherczege stb. Hű Magyarországunk, s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1861- diki április másodikára összehívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt mnveink! Jóllehet Mi azon országgyűlési tanácskozásokat, melyek legfelsőbb uralkodói jogaink fölött a képviselői házban tartattak, úgy szinte a Minket, mint Magyarország örökös Királyát törvényesen illető tagadhatlan öröklési jogaink ellen irányzott kitöréseket komoly megilletődéssel értettük , mégis azokat inkább egyes szenvedélyes szónokok pillanatnyi heve kifakadásának, mint az egybehívott országgyűlés érzelmei hű tolmácsolásának véltük tekinthetni. Miután azonban ama tévnézeteknek a hozzánk intézett legalázatosabb feliratnak mind alakjában mind szövegezésében határozott kifejezés adatott, legfőbb kötelességünknek tartjuk. Fejedelmi személyünk és királyi örökös jogaink iránti azon tartozó jobbágyi tisztelet megóvására, melyet a trón és annak méltósága méltán megkíván, de mely az országos Rendek és Képviselők ama feliratában a törvényes szokástól eltérve mellőztetett, — a feliratot, mely a királyi jogokat sértve, nem Magyarország örökös királyához intéztetett, visszautasítani, élénken óhajtván mindazonáltal az országos rendek és képviselők feliratában foglalt nagyfontosságú kérdések iránt őszintén nyilatkozhatni: az országos rendeket és képviselőket ezennel komolyan felszólítjuk, miszerint figyelve az 1790. évi koronázó országgyűlés alkalmával követett eljárásra, a feliratot hozzánk oly alakban terjesszék föl, hogy annak elfogadhatása az általunk bármely megtámadások ellen mindig megőrzött korona méltóságának és uralkodói öröklött jogainknak kellőleg megfeleljen. Kikhez egyébiránt cs. kir. kegyelmünk- és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradtunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Austriában, sz. Iván hava 30-ik napján ezer nyolczszáz hatvanegyedik évben. Ferencz József s. k. B. Vay Miklós s. k. Zsedényi Eduárd s. k. E legfelsőbb leirat felolvasása után , mind a császári királyi kéziratnak, mind a leiratnak kinyomatása elrendeltetvén, ezek tárgyalása akkorra fog kit fizetni, ha a képviselők magán-tanácskozmányaikban e fontos ügyben a teendőkre nézve egyesülnek. Egyúttal jelenti az elnök, hogy gr. Károlyi Gyula a felsőház jegyzője átadta a felsőház mai jegyzőkönyvének azon pontját, melyben a felsőház a törvénykezési ügyben kiküldött választmányának véleményét egész terjedelemben elfogadta, mely vélemény szintén ki fog nyomatni. Nem feledem ezen meggyőződésem nyilvánításánál, hogy Ausztriának nagyszerű politikai változásoknál a vak szerencse sokszor kedvezett, és a külpolitika mérlegében nyomatékos szerepet játszott; ki ne emlékeznék a múlt század eseményeire, midőn Károly császár a pragmatica sanctiót népével köté, leányágát az örökösödésben biztosítandó, s ezen szerződésre nagy áldozatokkal vásárlá meg a nagyhatalmasságok garantiáját. De alig lépett az erélyes férfi után, ezen szerződés értelme szerint, a gyönge nő a kormányra, koholt ürügyek alatt megtámadhatott minden oldalról, és nem volt a jótálló hatalmak közül egy sem, ki a vesztének indult dynastia védelméért síkra szállt volna. Emlékszem továbbá Napóleon császár azon szavaira is, midőn 1809-ben schönbruni hadiszállásán valaki előtte említé az ausztriai császárt: „nem ismerek többé ausztriai császárt, csak lotharingi herczeget, pártütő nagy hivatalnokát a franczia koronának.“ Nem tagadom, hogy szerencse kellett, ily helyzetekből a régi fényre újra feléledni. De nem egyedül állt ám a szerencse és nem hihetem, hogy ezen köztudomású események ne emlékeztetnék Ausztriát arra, hogy szerencséje mellett a magyar nemzet ősi törvényeihez való hű ragaszkodása oly, de minden bizonynyal biztosabb tényezője volt új felvirágzásának. És most, midőn Ausztria az említetteknél alig áll fényesebb helyzetben, és talán európai nagy események előestéjén állunk, nem hihetem, hogy a bécsi kormány ezen eseményeket, vak szerencséjében bízva, nyugodtan bevárja és a monarchia jövőjét egy kártyára téve, va banque-ot akarna játszani. Nyilvánítani óhajtottam tehát azon meggyőződésemet, miszerint a királynak csak országa bizalmában, az országnak pedig törvényeiben keresem és találhatom egyedüli biztosítékát. Az alsóház által elénkbe terjesztett felirati javaslat elfogadásában látom egyedül s biztosan elérhetőnek ezen kettős czért, ezt elfogadtatni és magamévá téve ajánlom. Legmagasb leirat. 149. szám , 1861. Gróf Andrássy Aladár főispán beszéde. (Junius 20-kán.) A napirendre kitűzött kérdés nyilatkozatokra oly fontos, oly tágas tér, hogy tudván ugyan, miszerint az általános többség véleményét osztom, és igy hosszas okoskodás által csak nyílt ajtót erőszakolnék, mindamellett szükségesnek találom véleményemet indokolni. Hogy rövid legyek, nem óhajtom keserű adatokkal untatni a mélt. Főrendeket, említést téve azon martyrkoszorúról, melyet a közelebb elmúlt 12 év alatt az önkény, a nyers hatalom tartott fejünkön, melyből oly könnyű véres tüskéket előmutatni, mint annyi tanuságit méltatlan szenvedéseinknek. De szükségesnek látom kimondani azon benső meggyőződésemet, miszerint ő Felsége magas koronaországai érdekében cselekszik, midőn az általunk nyújtott zöld ágat elfogadja és habozás nélkül adja meg az elénkbe terjesztett feliratban nyilvánított köz- és jogos követeléseinket. Ez tartalmazza az ország egyhangú akaratát, melytől mi, az egybegyült országgyűlés, nem tágítunk, nem tágíthatunk. III. gróf Zichy Ferencz beszéde. (Junius 18 -án.) A magyar főrendi táblának tagjai soha nehezebb feladásra hivatva nem voltak mint ma; s igy lelkiismeretükkel soha szigorúbb számot vetniök nem kellett mint most, midőn azon első lépésnek megtételéhez kell szavazatukkal járulniok, melynek igazságos és eszélyes, méltányos és higgadt mivoltától függ a jelen országgyűlésnek, közvetve pedig magának a hazának sorsa és jövője. Mik az elmúlt 12 években történtek, azokra kimondotta ítéletét az ország, s miután azon tény, miszerint e helyen a haza javáról törvényesen tanácskozhatunk, fennen hirdeti ama szomorú időszaknak eltéltét — nincs okom —kivált az e tárgyban itt máris történt nyilatkozatok után, az oly élénken festett fájdalomteljes képhez részemről is új ecsetvonásokkal járulni. Midőn tehát a múlttól elfordulva a jövőre fordítom szemeimet, szintén azon ritka öszhangzásra akadok, melylyel ott találkoztam. A törvényesség, a tiszta, merő törvényesség azon czél, melyre minden törekvések irányozvák, azon tér, melyen minden létező bonyodalmainknak megoldása lehetségesnek tartatik. Én is a leghatározottabban hódolok ezen elvnek, s áthatva annak az alkotmányos viszonyokban egyedül kdvözítő igazságától, ezen elvet a magaménak is vallom, és — bárkivel vetélkedve — minden következéseivel elfogadom. De épen mivel ezen elvnek vagyok híve, és azért megfelejtkezni nem tudok arról, mily lényeges tényező szintén ezredéves alkotmányunkban a korona, s mily hathatós támasza nemzetiségünknek a törvényes alapokra visszaállított királyi trón ; teendőink egyik legsürgősb, leglényegesb feladatának, a királyi szék törvényszerű működtetésének akkénti előkészítését tartom, hogy abban ismét nemzeti jogaink védőjét, bélés külveszélyek elleni pajzsunkat, s alkotmányunk élő biztositékát szemlélhessük. Mi az, mi erre kívántatik ? — minden magyar tudja. Tudja mindenki széles e hazában, mit követelhet a nemzet királyától, s mit tartozik ez a nemzetnek teljesíteni, és fogadni, hogy első nagy királyunk szent koronájával meg legyen közte s a nemzet közt pecsételve azon frigy, mely a kölcsönös jogok gyakorlatát s kötelességek teljesítését egymásnak biztosítja. S ebben áll előnyünk Európának legtöbb nemzetei előtt. Mi nem rögtönzött chartákból, nem elvont államtanokból, nem önkényszülte nyílt parancsokból, s ephemer kormányrendeletekből, mi ezredéves törvényekből, vérrel szerzett s szabad akaraton épült ünnepélyes szerződésekből és egy egész nemzetnek öntudatából s osztatlan közakaratából merítjük igényeinket, garantiáinkat s kívánalmainkat. Midőn tehát az uralkodó minket azon szent cselekvénynek végbevitelére hiv fel, melylyel ő ezen országnak törvényszerű királya leend, széjjel kell tekintenünk alkotmányos intézményeinken, országos jogainkon és törvényeinken, birja-e a nemzet ezeket magok épségében s egész mivoltukban ? mi és mennyi hiányzik azokból ? miként lehessen azokat visszaszerezni ? s miféle biztosítékokra van szükségünk, hogy azokban jövőre csonkítást többé tapasztalni ne kénytelenít tessünk. Alkotmányos életünknek több mint nyolczszázados kora alatt alig volt valaha időpont, melyben a magyar nép legdrágább nemzeti kincseiben nagyobb űrt és fogyatkozásokat tapasztalhatott volna, mint épen most. Az ország területi épsége még mindig nincs helyreállítva, —a társ-országok, melyekkel századokon keresztül, minden bal- és jó szerencsét testvériesen megosztottunk, tőlünk el vannak szakítva, közigazgatási és törvénykezési intézményeink törvényszerű szabad működéseikben idegen szabályok és rendeletek által korlátolvák és zsibbasztvák; — ősi törvényeink egy része önkénytelen hatáson kívül van helyezve, és kényszeritett idegen törvényekkel felcserélve; — törvénytelen adók s adózások súlyosan nehezednek gazdagra s szegényre ; — más törvényeket, melyeknek hatályát egyoldalúlag fölfüggeszteni a törvényhozás egyik része sincs jogosítva, egészben mellőzve és függőben tartva látjuk, és végre oly szándékról értesülünk, mely szerint nemzeti jogainknak leglényegesb része, s egyszersmind alkotmányunk legfőbb biztosítéka a nemzet vagyona és vére fölötti rendelkezés a maga törvényes teréről elvonatni, s más idegen elemekkel megosztatni, vagy inkább a maga törvényes mivoltából egészen kiforgattatni czéloztatik. Sok gyászos időket jegyzett föl a történész honi történelmünk lapjain, midőn a nemzet — magát lényeges jogaiban megtámadva, s legszentebb érdekeiben érzékenyen sértve érezte; de nem volt soha a mostanihoz hasonló, midőn a nemzeti testen ejtett sebek annak legbensőbb életvelejéig hatottak, s a gyógyszer, mely nyujtatik, annak teljes elsorvasztásával fenyeget. Nem lehet tehát senki, ki a magyar nevet megérdemleni akarja, ki mindenek előtt ezen sérelmek tökéletes orvoslását sürgetni mellőzhetlen hazafias kötelességének ne ismerné; s a teljes törvényességnek helyreállítását sóvár vágyai legfőbb tárgyának lenni nyíltan s határozottan be nem vallaná. Mondom, a törvényesség helyreállítását, azaz, mindannak, mit a nemzet képviselői a koronás király szentesítésével törvényerőre emeltek — elismerését, hatályba lépését és foganatosítását mindaddig, míg azt a törvényhozás meg nem változtatja vagy meg nem szünteti, mert a törvényesség azon varázserővel biró egyedüli biztos alap, melyen valamint a trón rendületlenül fönnáll, úgy a nemzeti jogok és szabadságok is féktelen szabadosság és zsarnoki önkény ellen egyiránt biztosítva vannak. Azonban oly tetemes rázkódtatások után, milyeneken az európai continens szinte minden államai ezelőtt 13 évvel keresztülmentek, s az azóta — különösen minálunk — követett eljárás oly mélyen beható változásokat idéztek köz- és magánviszonyokban elő, hogy a törvényességre való visszatérés nem egy pereznek lehet műve, hanem következéseire és visszahatásaira nézve komoly és higgadt megfontolást igényel, mert a merev alaki törvényességre való rögtöni törekvés könnyen a valódi szabadságot és lényeges érdekeket kockáztathatja. És így bármily élénken kívánom tehát én is, hogy törvényeink egytől egyik tiszteletben tartva és foganatosítva legyenek, mégis, ha a törvényhozásnak másik tényezője, a királyi trón egy vagy más törvényre nézve alkotmányos után a maga aggodalmait s figyelmeztetéseit előterjesztendi , ezeknek megfontolását és tekintetbevételét ezen törvények megelőző foganatosításáról mellőzhetlenül feltételezni azért nem akarnám, mert ez természetszerűen a megbírálás elfogulatlanságát s a bonyodalom megoldását nem segíti elő, mert oly rendkívüli viszonyok közt, milyenekben a leélt események után létezünk, a rendi eljárásnak mértékét utolsó következésekig mindenben alkalmazni nem lehet; és mert a puszta külső alaki törvényszerűségnek állhatatos sürgetése, a kiegyenlítési hajlam kétségtelen létezése mellett is a bonyodalmak oly tömkelegébe sodorhatja a kölcsönösen alkudozó feleket, melyből a növekedő keserűség, a szükséges bizalom hiánya s a mindinkább terjedt reménytelenség mellett, szellemi eszközökkel kibontakozni alig-alig lehet. Őseinknek bölcsesége a nemzet sarkalatos jogait és szabadságait szilárdabb alapokra fektette, semhogy azoknak élvezete és gyakorlata egy bizonyos formához lenne elválaszthatlanul kötve. A magyar kormányzat más alakkal birt dicső nemzeti királyaink uralma alatt, mással azon századok alatt, midőn a nemzet királyait egyrészben más nemzetek uralkodó családaiból választás ismét mással, mióta magát szabad akaratból a mostani felséges uralkodó ház törvényes uralma alá adá, s voltak mindezen szakokban idők, melyekben a nemzet magát boldognak, nagynak és tiszteltnek érezte. A miket elődjeink a mostani uralkodó házzal 1723-ban megújított ünnepélyes szerződés keletkezésében maguknak bölcs előrelátással lekötöttek, mit azóta 4 koronás király ünnepélyes esküvel a nemzetnek fogadott, s a mit a lemultakhoz hasonló viszonyok által okult elődjeink 1790-ben tisztán, határozottan és félreérthetlenül maguknak és utódjaiknak törvény által biztosítottak, — ezek képezik szerintem a magyar alkotmányos léteinek életfeltételeit s azon véghatárt, melyen sem innen sem ti a nemzet megnyugvását, biztonságát s megelégedését nem találhatja. Ha mi lényegben ezekhez szilárdul ragaszkodunk, s megadjuk egyszersmind a királyi trónnak, mi ezt illeti, hogy biztos, fényes és hatalmas legyen, s megadjuk a többi testvérországok népeinek, melyek velünk egy uralkodónak hódolnak, a mivel a köztünk és köztük fenálló viszonynak tartozunk. Kérjük, sürgessük és követeljük tehát határozottan mindazt ami Magyarországot törvényei szerint és alkotmánya szellemében illeti, hogy ország, mégpedig szabad és alkotmányos ország maradhasson és alárendelt tartománynyá ne törpedjön. De viszont várjuk be nyugodtan a koronának erre adandó, magyar tanácsosai által sugallott válaszát. Vessük aztán ezeket amazokkal mérlegbe, s fontoljuk majd meg higgadtan, egyrészről mit kíván a nemzet joga és érdeke, s mit követel az elévülhetlen törvényesség s igazság s másrészről mit javasol a méltányosság, mit tanácsol netalán az idő és körülményekkel! megalkuvás hasznossága és szüksége. — Szerintem mindenre készeknek fog a Fejedelem minket találni, mi birodalmának valódi érdekében a nemzet I becsületével és független fennállása biztonságával ! megegyeztethetö; — de soha és semmiféle körülmények között olyanra, mi ezt megsemmisítené, és mi törvényszerű függetlenségünket holmi álmodott birodalmi egység eszméjének feláldozná. Legyen tehát jelszavunk a törvényesség kivívása, törvényesség lényegben és alakban. — Legyünk szívósak és kitartók a lényegre, t. i. mindarra nézve, mit az ország becsülete és független fennállása megkíván, de legyünk ruganyosak, Kedd július 2.