Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-26 / 247. szám

méltóságok­at egybehivattak, kik a törvényes or­szággyűlést alkották és a tárgyalásokra nézve az 1791. XI. törvénycsikkelyek jelöltettek ki szabványul, most m­indes nemcsak mellentetett, hanem­ a legf. k. leiratban még Felségednek trónralépte s az avval kap­csolatban álló törvényes teendők sem emnttetnek, ■ ezek szerint, midőn az eddig alkotmányos úton el nem törölt, sem nem változott 48 ki I t. cz. tekintetbe nem vétetett; mi több, a 48 előtt felvállott 1791. XI. Lezikk sem ét intetett; az Így, törv.ellenesen egybehívott or­szággyű­lés alig kük­önböiték azon országgyűlésektől, melyek az örökös tartományokban adtrogált alapon leginkább azért hivattak egybe, hogy a bírod, tanácsba követeket válaszaidnak. Ca.­k. Felség! Valamint Erdély Ix. István oresá­­gávali kapcsolatából ki nem ayakasztathatik , úgy a törvényhozás joga­ia semmi más forrásból nem ered­het, mint ősi alkotmányunk hosszas idők alatt megpró­bált és mélyen gyökereseit intézvényeiből. Az 1791. VI törvénycsikk bizonyítja kétségtele­nül, hogy Erdély Felségednek dicső ősét, boldogult I. Leopoldot és utódait csak mint törvényes magyar ki­rályokat választotta fejedelméül; a törvényes trón­­öröklés rendje a föld ágon, ezen törvényczikkben is az 1687 ki magyar országgyűlés határozatainak értelmé­ben állapíttatott meg és ugyancsak az 1723 ki magyar­országi törvények szerint terjesztette ki a leányágra is, s ezeknél fogva határozottan megállapíttatott, hogy vala­mint Felséged és utódai Erdélyt nem másként, hanem mint magyar királyok, mint a sz. István koronájához tartozót, ugyanazon kormányzói és trónöröklési joggal bírhatják, mint Magyarországot, mint semmi más or­szágnak alá nem rendeltet, törvényesen hozott saját törvényei és alkotmánya szerint és nem a többi örö­kös tartományok módjára kormányozhatják, mivel az 1744. ill. törvényczikkben elfogadott pragmatici sanctio szerinti valhatlan és fel­oldhatlan kapcsolat a többi tartományokkal, csak is az együ­ttleges birtok­lás és kölcsönös védelemre vonatkozik. „Hinc vi barum legnrn et tractatuum tam Sua Sacratrssima Majestas, quatn sccoturi Ejnsdem ez Augusta Domo Austriaca suocessorcs, qua legitiini lie­ges Hungáriáé Transilvaniam tsmqoam ad Sacram Huogariae Coronam pertinentem, eodem cnm Hungá­ria imperii et successions jure tenebunt et velut pro­­priam habeotem constitutione:», nu lique a 1 (éri regno subjcctam, juxta proprias leges et constitutiones legi­time coutirmatas, non verő ad normám aliarum provin­ciámon gnbernabuut; indivisibili ac inseparabili cam omnibus regnis, provinciis quoad simulianeam duu­­taiat possessionem et mutuam defensionem unionis nem, juxta pragmaticam ssnetionem in conformitate articnli III anni 1744 permanente.“ Erdély tehát, midőn a többi tartományokkal csak is az uralkodó személyének ugyanazonossága és köl­csönös védelmezés által fü­gg egybe, kiegészítő része SI. István koronája országának , és ezen állam­szerző­dés törvények és fejedelmi eskük által szentesített kap­csolat, még akkor sem oldathatnék föl, ha föltéve, de meg nem engedve, hogy az 1848. I. törvényczikk ere­jében fen nem állana; a magyar koronához tartozó Er­dély alkotmányos függetlensége akkor is annyival in­kább fenállana, mivel Felséged csak mint törvényes király van jogosítva felette uralkodni, az alkotmány és törvények értelmében akkor sem jöhetne elő oly ál­lapot , melyben a fejedelem teljhatalma magában a törvény forrása lehetne, mert a számtalan hazai törvé­nyeken kívül az 1791. VII. törv. czikk ezen szavai : „Leges ferendi, abrogandi et authentice interpretandi potestatem in Magno Principatu Transilvaniae Principi cum Statibus et Ordinibus ad comilia legitime conflu­­entibni communem­ esse Sua Majestas Sacratissima dementer ageoacit, seque jus hoc etat unni illibate con­­servab­ram a­que pront illud­a Divo Leopoldo I. in se devonitam est, ad Augustos quoque Suos successores inv­.olatum transmissuram benigne declaravit“ ; kétség­telenül bizonyítják, hogy mint Magyarországon úgy Erdélyben is törvényt hozni, eltörölni és hitelesen ma­gyarázni a fejedelemnek csak a törvényesen egybe­­gyű­lt országgyűléssel együtt lehet. Ellenben az ugyanazon évi VIII. t. sz. rendeli, hogy Erdély soha se kormányoztathassék rendeletek és paten­­sek által: „Sacratissima Sua Majestas status et ordines securos reddit, nnuquam per edicta sen­sic dictas pa­­tentales, qu­e alioquin in nullius unquam Regni Indiciis acceptari possint, Principatum bonc Transilvaniae, partesque eidem incorporatas gubernandas fore,“ és hogy a király a végrehajtó hatalmat csak a törvények értelmében gyakorolhassa, vagy­is a törvény szava szerint: „executiva potestate per Suam Majestatem et suecessores Ejisdem in ssnsu legum exercenda.“ Mint­hogy tehát Erdélyben is a törvényhozó hatalom az or­­szággyűlés és a fejedelem kösz közös, másfelől, míg az országgyűlésre nézve megkivántatik, hogy törvényes legyen, az erdélyi törvények a fejedelemre nézve is oly határolmányokat foglalt­ak magukban, a­melyek a fe­jedelmet megillető törvényhozói jog másik felének fel­tételéül tekinthetők. Ilyen példánl az, hogy a fejedelem Magyarország törvényes királya kell í­gy legyen, a­melyhez a törvényes örökösödési renden kívül az ünne­pélyes koronázás is megőzdetlen kellék, s csak miután ez megtörtént, léptek fel boldog emlékezetű fejedel­meink, II. Leopold, I. Ferenci és a még életben lévő V. Ferdinánd . Felséghogy a törv­ényszerű ország­gyűléssel közösen gyakorolják a törvényhozói hatal­mat , bizonyítják ezt hazai törvényeink és ezen ide vo­­natkozó, mindig lényegese­n elismert kifejezései, a­melyek szerint az 1723-iki magyar országgyűlési t. cs. értelmében, tehát a pragmatics sacctio alapján elismert örökösödés mellé még mindig megkivántatott, hogy a trón­változásnál a törvényezikk, melylyel az új ural­kodó törvényes fejedelmi jogaiba való belépése be szo­kott volt czikkelyeztetni, min­dig világosan megemlí­tette, hogy a koronázás megtörtént, miként ezt az 1791. I. t. ez. b. e. II. Leopold, az 1792. I. t. ez. b­e. I Ferenci és az 18­37/8-ki egyetlen t. ez. V. Ferdi­nánd Ő Felségére vonatkozólag maradandóiig bizo­nyítják. A mi felséges fejedelmeink mindjárt kormányra lépésük alkalmával mindig előre biztos­ták az orszá­got, hogy az alkotmány és törvények szerint uralkodni s azokat megtartani fogják, s trónra lépésüket az il­lető törvények értelmében mindig be kellett czikke­­lyezni; de ehez az 1791. II-ik­­örvényczikkely értel­mében az is mulhatlanul szükséges volt, hogy az 1691 k. kelt Leopoldi diploma, ezen az 1. Leopold­­ Felsége és Erdély nagyfejedelemsége közt kötött államszer­ződés, vagyis amint az emlitett 1.cz. mondja: „be­­nignum diploma leopoldinam anni 1691 tamquam radicale conventionis inter Divum quondam Leopol­­dum I. et Principatum Transsylvaniae sponte initae instrumentum­­ a benne foglalt minden jogokkal, ki­váltságokkal, törvényekkel, nemkülönben a később keletkezett s előreláthatólag keletkezendő törvény­­ciikkekkel ünnepélyesen megerősít­tessék s még a hó­dolati Cikü letétele előtt oklevél alakjában kiadassák, vagy az a törvény szavai szerint: „illa per successores quoque Suae Majestatis sacratissimae toties quoties anto homagii depositionem confirmentur, et ita con­fir­­mata Transsylvaniae ixtradentur,“ a miként a törvény rendeletének mindig elég létetett, miután a Leopoldi diploma mindig újból megerősíttetett, s e megerő­sítés , valamint a törvények és kormány, valamint az igazgatás megtartásának biztosítása azok ér­telmében keletkezett megerősítő diplomával beczik­­kelyeztetett, mi­ép ezt bizonyítják az említett 1791. II., 1792. I. és az 1837. ki egyetlen t. csikkek ; sőt az 1791. III. t. ez. ezeken kivü­l múldatlanul megkívánja, hogy a rendek hódolati esküje letételekor a fejedelem is ünnepélyes esküt tegyen az alkotmány szent­én sért­­hetlen (sancte et illibate) megtartására, a mint ez a többször említett 1791. II. 1792. I. t. és az 183­­.-ki egyetlen t. ez. ért­elmében ő Felségeiktől, Magyaror­szág megkoronázott királyaitól s Erdély fejedelmeitől, II. Leopold, I. Ferencz és V. Ferdinándtól le is téte­tett, s mint megtörtént dolog mindannyiszor beczikke­­lyeztetet. Ily alakja volt Erdélyben azon törvényhozó ha­talomnak, a melynek joga volt törvényeket hozni, megváltoztatni és hitelesen magyarázni, s legbensőbb meggyőződésünk, hogy ha föltétezik, a­mi meg nem en­gedhető, hogy az 1848-ki I. t.cz. nem létezőnek tekint­hető, a törvényhozói hatalom másként nem gyakorol­tatható, s más után hozott semmi határzat sem bírhat érvénynyel és köteliző erővel. Valamint azonban mi az 1848-ki I. t. czikkel még el nem törlött s meg nem változtatott teljes érvényű törvénynek tekintjük, úgy azt tartják, hogy az oly ál­lamszerződés, a­mely a magyar szt. korona jogait illető­leg, a­melyhez régebben Erdély is tartozott, jött létre Ma­gyarország és Erdély törvényesen egybehívott ország­gyűlései általi Magyarország törvényesen megkoronázott királya, ki mint ilyen Erdélynek is fejedelme volt, két­szeresen szentesitett, s a melyet újból csak a szerződő feles s Magyarország koronázott királya közös egyet­értése bonthat fel vagy módosíthat; miután ugyanis az 1847.-ban tartott törvényes országgyűlés a legf. ki­rályi szentesítést nyert VII. t. sz. kitűzte azon föltéte­leket, a­melyek szerint Erdély törvényhozása a ma­gyarországival egyesítendő vala, az 1848. május 29 re törvényesen összehívott 8 törvényesen megtartott er­délyi országgyűlés az ő Felségéről előadott királyi propositiók következtében azokat nemcsak elfogadta, de azokról részéről is törvényczikket hozott, melyet ö Felsége a fejedelem mint 1­­. csikket szentesített, annak életbeléptetését egyszersmind megrendelte, az említett országgyűlés mint Erdélyben utolsó, ennek következtében bezáratott, s azon év julius 11-ről Innsbruckban kelt legkegyelmesebb leiratával ez okból elhatározni kegyeskedett, hogy ezután a törvényhozás az egyedül illetékes magyar országgyűlésen gyakorolh­assék, a mi az erdélyi regalisták és követek megjele­nése által a Pestre törvényesen összehívott országgyű­lés alsó és felső házában, az 1847.-ki VII. magyar­országi t. sz. és az 1848 ki I. erdélyi t­ez. alapján, a közös országgyűlésen jogosan és törvényesen valóban mégis történt. Az előadottak következtében meg vagyunk győ­ződve, hogy a törvényhozás Erdélyre nézve is csak a fölhozott elvek alapján összehívott és alakított ország­gyűlésen gyakorolható közösen a fejedelemmel; meg vagyunk győződve, hogy a nemzetiségi, valamint azon fontos kérdések, melyek a magyar szent korona orszá­gát, annak államjogi viszonyait s annak állását a Fel­séged kormánya alatt álló több országokhoz és tartóink nyokchoz illetik, kielégítőiig, törvényesen és érvényesen, a trón megszilárditására és az ország javára csak ez után oldhatók meg s rendezhetők, s nem is kétkedünk, hogy ily módon törvényesen összehívott országgyűlés­ba a körülmény­ek, a sajátságos belső viszonyok, vagy Erdély nyíltan kimondott óhajtásai kívánnak, vagy cs. kir. apostoli Felségednek legkegyelmesebb proposi­tiójára, vagy legmagasb szentesitő beleegyezésére, a Decretum Tripartitum III. r. II. f. analógiája sz­rint, netalán felf­orgó belkérdések megoldása végett külö­nös erdélyi országgyűlést is lehetne tartani, s ez által a lehető aggodalmak, igények, követelések és érdekek kiegyeztetésére törvényes és c­élszerű eszköz nyújtat­­nék; ellenben épen úgy meg vagyunk győződve, hogy egy oly különös országgyűlés Erdélyben, a minőt Fel­séged elrendelni kegyeskedett, a mely sem állására sem alkatára nézve törvényen s­em alapul, a melyre nézve még az sem vétetett tekintetbe, a mi az 1848 előtt fennáll: erdélyi törvények szerint a trónváltozás­ról is alkotmány és törvény szerint teljesítendő lett volna, a­mint nem lenne képes a fennforgó kérdéseket kielégítőleg megoldani, ha létre is jönne, miután­ már létezése törvénytelen volna, s magát, föltéve, de meg nem engedve, törvényesnek nyilvánítva, a csak törvé­nyes országgyűlést illető törvényhozói jogot érvénye­sen, törvényesen és jogosan nem gyakorolhatná, és hogy határozatai, ha ilyeket hozna, kétségkívül érvény­telenek, s minden kötelező erőt nélkülözők volnának; végül, hogy ily országgyűlés, a­helyett, hogy kielégíte­né, a törvényes rendet és állapotot megerősítené, a legkárosabb következményű lenne, minthogy a leg­kellemetlenebb vitapontok seregét szaporítaná ok és szükség nélkül. Felséges úr !­­elelt eskünk és örökölt hűségünk Felséged iránt, valamint a hazai törvények szerint re­ánk nehezedő felelősség, köteleznek , sok csapás­tól látogatott szegény hazánk viszonyait megfon­tolva , legal­ázatovabb tisztelettel, de egyszersmind a legtisztább gyermeki ügyelemmel s bizalommal kije­lenteni, hogy miután a Felségedtől rendelt ország­­gyűlés csak az uralkodó teljhatalmából s törvé­nyeink alkotmányellenes megváltoztatásával, csak ac­rogált alapon jöhetne létre, már kihirdetése a kü­lönböző néposztályok és nemzetiségeknél keserűvé vál­ható féltékenységet, izgatottságot és gyanúsításokat szülne, s az inkább megnyugtatandó, mint felizgatandó kedélyeket oly forrongásba hozná, a­mely a valahai kiegyeztető megoldást csak megnehezítné, ha hosszú időre sikertelenné nem tenné. A legkegyelmesebb kir. leiratban ugyanis az eddig nem jogosított néposztály úgy van föltüntetve, mintha politikai jogo­sultsága csak most jöne érvényre, s egy census petroválását tette szükségessé; bátorkodónk azonban legalázatosab­ban emlékezetbe hozni, hogy az 1848-as ország­gyűlés volt a­s, a­mely a földesurak és jobbá­gyok közt az úrbéri viszonyokat megszüntetve, az egykori úrbéresekből szabad földbirtokos polgárokat csinált, s erre vonatkozólag a IV és V. t. csikkeket hozta, a melyeket Ő Felsége juv. 2- től 1848. kelt 3235. udv. sz. megerősített, s hogy az 1848 ki I. t. ez. az, mely az egyenjogúságot az ország minden lakomá­ra nézve nemzetiség, nyelv és vallás-különbség nélkül mint örök, megmásithatlan elvet kimondta s ezzel el­lenkezésben álló minden törvényt megszűntnek nyilvá­nított. Miután ily módon a haza egyszerre s tömegesen nagy szánm szab­ad polgárt nyert, s reájok valamint min­den más osztályra nézve a jogegyenlőség törvényesen kimondatott, újból az 1848-as országgyűlés volt az, a­mely már akkor az országgyűlési követek választásiról a népképviselet alapján a 11. t. csikket hozta, a­mely akkor mindjárt szentesítése után a közös országgyű­lésre küldött követek választásánál gyakorlatba véte­tett, a jogegyenlőség és népképviselet tehát nem új, s hazai törvényeinkben ismeretlen in­ézmények, sőt az utóbbi törvényben mind a census, mind a qualiticatio, a­melyek szerint a népképviselés életbeléptetendő volt, városokra ép úgy mint más törvényhatóságok alatt álló községekre nézve meg van határolva; s hogy minden viszonyra méltó tekintet legyen, a 3. § e. és 4. §. b. pontja alatt az értelmiség s úgynevezett honoratiorok érdeke kellőleg kiemeltetett, s a 4. §. c. pontja alatt a censusok, vagy más minőségük által jogosított egyese­ken kívül a községek képviselőinek kellő befolyás en­gedtetett. Miután tehát c­élszerű törvényes intézkedések lé­teznek, a­melyek az illető törvényhozáson kívül más­ként meg nem változtathatók, az alkotmányos életben úgy is helyet nem foglalható minden perroválást földe­legessé tesz­ek , s ha a nagy tömeg érdekei figyelmet érdemelnek is, a mint azok az említett törvényben te­kintetbe is vannak véve, ha e tekintetben a census le­jebbszállítása netalán szükségesnek látszanék, a tör­vényes országgyűlés Felséged beleegyezésével ezt ész­reveheti s a lejebbszállitást elhatározhatja; de semmi­­kép nem tanácsolhatunk oly eljárást, a­mely törvényte­len s alkotmányellenes census-változtatással s az em­lített törvény által tekintetbe vett viszonyok mellőzé­sével általános meggyőződés szerint azt eredményezné, hogy a még nem eléggé értelmes és politikai jogok je­lentését felfogni nem tudó nagy néptömeg aránytalan befolyásával a birtok, az értelmiség, és ipar­ és keres­kedés fontos érdekeivel ellenségesen szembe álljon, sőt ez utóbbiak szükséges befolyását amannak nem iga­zolható tu­sulyra emelése egészen megsemmisítse. Ez tehát oly veszélyes kísérlet, a­mely által, ha egyelőre néhány előtérben álló kérdésnek eredménye biztosítva is látszik lenni, — a­mi azonban még mindig kétséges — csak oly eredmény lenne az, mely, fáj­dalom! a már létező inger­ültség és feszültség fokozása, a nemzetiségek egymás ellen indítása által, a­mely igen könnyen szomorú tettlegességgé fajulhatna ; a hajdan kiváltságoltak és jogosítottak, a birtok, az értelmiség, kereskedés és ipar képviselői teljes elnyomása és el­idegenítése, és a kormány elleni bizalmatlanság meg­szilárdítása , szándékainak gyanúsítása által volna el­érhető; tehát mindenesetre igen drága áron volna meg­vásárolva; e mellett a m­eg­vesztegetés könnyebbítése által a gonosznak oly bnra vetése sarjadzhatnék fel, a­mely a veszély pillanatában nem könnyen volna ki­irtható. S ha megfontoljuk, hogy a legkegyelmesebb kir. leiratban megállapított censusba a másutt nem létező magas főadó is bele van értve, is hogy ez által azon aránytalanság áll elő, ho­l míg a 8 fi. census mellett, ide nem értve a főadót, a választók száma a hajdan kiváltságoltakat és jogosítottakat is beleszámítva, mint­egy 18.000-re menne, e szám az alkalmazásba venni rendelt census mellett ICO ezeren felül emelkedik, ami által természetesen a hajdan kiváltságolt és jogosítot­tak érde­ke, s helyes monarchiai kormányelvektől nem mellőzhető és el nem utalható más jogos befolyások, a bujtogatók és rendbontók által könnyen tévútra ve­zethet­ő ny­ás tömegnek áldoztatnék föl, valóban meg- itlő­dve kell azon in­dokokra gondolnunk, a­melyek Fel­séged kormányát arra bírták, hogy ez ország nyugal­mát ily intézkedés által koczkára tegye, s míg Felsé­ged más tartományában a nép érdeke és jelesen a nagy tömeg ily kedvezményben nem részesittetik­, mi­után az országgy­ülések inkább a birtok, az értelmiség, a kereskedés és ipar túlnyomó befolyásán vannak szervezve, Felsége­d kormányának ez eljárása, a­mely által e jobb sorsra érdemes országban épen az ellenk­­­ező elvek keresztülvitele rendeltetik el , teljesen megfoghattam És ily körülmények közt azon nézet, hogy, a­mint látszi­k, az említett census megállapításával összefüggő­­leg, s ellentétben az országgyűlés szervezésére vonat­kozó ha­­rzattal, a legkegyelmesebb k. leirattal f. év mart. 26-ról 887 udv. kanczellárisi sz. alatt már egyszer fenn­tar­tni rendelt 1791 XI. t. ez. ellenére, a mely a követek számát megszabja, a választandó követek száma és pedig csupán a megyékre nézve megszaporit­­tatott, a­mit maguk azon nemzetiség tekintélyes kép­viselői sem óhajtottak volt a fejérvári értekezleten, azon nemzetiség képviselői, akiknek érdekében lát­szik ez rendelve lenn­i, — ezen nézet csak arra szol­gál, hogy a nemzetiségek legnagyobb részénél elégü­­letlenséget, gyanakvó féltékenységet s a kormány ellen bizalmatlanságot szüljön , különösen minthogy a szó­ma mindegyikéről maradt fönn helység-nevezet. E nemzet­ség nevek: Halom, Örlöcz, Junő, Megyer, Adorján és Ábrán. Az­ ágakeöi Györg, Bűd, Szomorú, Meggyes, Telekd, Nagy-Péter, Szovát. Új kétszer fordul elő, Násznán, Eczhen, Blázái, Gyanis, Vaja, Karácson, Du­dor, Pozsony, Gyerő, Halom, Seprőd, Boroszló, Kürt, Vacsmon. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. * Távirati hir szerint a „Greif“ hadigőzös Császár Ő Felségével f. hó 23. d. n. 5 óra 45 perezkor haladt el Polánál és éjjel 11 órakor Miramaréba érkezett, honnan ő Felsége f. hó 24 kén reggeli,6 óra­ 59 pereskor gyors vo­nattal elutazni méltóztatott. ( Egy­ másik távirati jelentés szerint Császárnéit) Felsége az „Erzsébet“ cs. k. hadigőzö­sün f. hó 24-kén 97. órakor reggel Cattaró elé érkezett és megállapodás nélkül Velenczébe folytatta útját. * Zárából távirják : Császárné Ő Felsége f. hó 24 kén 17. órakor délben Raguiéba érkezett és a parton jelenlevő nagy népség örömrivalgása mellett a hatóságok által tiszteletteljesen fogadtatott, ő Felsége a városon keresztül sétakocsszist tévén, d. n 2 '­rakor ismét tovább­­­utazott. * A m. k. egyetem tanácsülésében a legközelebbi tanévre prorectorus főtiszt, Schopper György válasz­tatott meg. * A magyar gazdasági egyesület f. hó 31-kén d. n. 5 órakor tartja rendes havi ülését. * A pesti polgári lövölde czéllövészeti ünnepén a Jankovich Gyula úr által alapítványilag kitűzött három­­ jutalom közöl a hat darab aranyat Kopertyur, a négy urak nyerték ‘J' Gle’neS1­­­­ » két aranyat Nietsch : Írják, SSkÍT«££ ' Rómer Flórián ur, a magyar akadémia l. tagja a ma­i gyár k. helytartótanács által a pesti állam fögymnasium­­hoz 1250 ftnyi évdijjal igazgatón­ választatva, eddigi­ lakhelyét, hol annyi tisztelet környezi, elhagyta. * Tanodái jelentések. A pesti kir. főgym-­­nasiumban az 1867i tanév november 1-jén veendi kezde­tét. A behratások oct. 29 kén és 30 kán, a tanintézet ed­digi helyiségeiben (a Redoute épületben) reggeli 8 órátó 11-ig, s délután 2­- ig, fognak az i­g­azgatói irodában (bemenet a szioháztérről a második emeletben) megtör­ténni. Oct. 31-kén tartatnak ugyanazon órákban az ismét­lési vizsgálatok. A „Veni Sancte“ nov. 1-jén fog tartatni A pesti kir. főgymnasium igazgatósága. * A sz.­Benedek rend esztergomi 8. osztályt gymnasiumában a jövő tanévrel beiratás oct. 28., 29., 30. és 31-én fog történni. A fölvételi és ismétlési vizsgálatok ugyanazon napokban fognak megtartatni. Az ünnepélyes „Veni Sancte“ nov. 1. reggeli 8 órakor lesz. Ferenczy, igazgató. * W­i­­­m­e­­­r Rudolf, a híres zongora­virtuóz úgy látszik, legalább hosszabb időre hazánk földjére tette át működési terét. Több vidéken rendezett hangversenye után most arról értesülünk, hogy f. hó 28-kin Győrött fog föllépni. Várjon, mennyire haladt eredeti operájával? Ezt uj dalmű szegény repertoirnak kérdezi. * Ma Budán egy új eredeti vígjátékot adnak Kempelen Győzőtől „Ész, pénz és születés“ czím alatt. * No az már egy kissé mégis túlságos, a­mit a na­pokban hallottunk . Valakinek házi orvosa által egy bi­zonyos fürdő volt indikálva, mely listában specificus gyógyerővel leendett, ő azonban nem fogadá el házi or­vosinari tanácsát, azért, mert a kitűzött fürdő bérlőjének testvére — kormánybiztos. * 47, 48, vagy mi? A kolozsvári tanács az 1848. előtti alaki törvényt állította vissza, szakkor dívott dijak­kal együtt. Az udv. kanczellária rendelete ellenben meg­hagyja, hogy a bélyeg a jelen és múltra nézve pontosan leszedendő. A peres felek tehát patriotismusból fizessék a régibb taksákat s logális engedelmességből a bélyeg­bet. Ki mondja meg, hol e tömkeleg számára az ariadnei onal ? * A f. hó 16 kán Velenczében és Triestben észlelt földrengés legerősebb l­ökéseket okozott Ravennában, hol az három másod­perciig tartott s oly erős volt, milyenre a legidősb emberek sem emlékeznek. Kémények dőltek be, falak repedeztek meg s a Szt.-Mária egyház kupolája a hajó közép boltozatára szakadt. Ezt még két más kisebb rengés követte. * A „Presse“ hirli, hogy a tiszai vaspálya-társulat elhatározta, a pályát Aradról Körösbánya, Brád, Abrud­­bánya és Királyfehérváron keresztül tovább vezetni, hon­nan később Nagyszebenen és Brass­ón keresztül a moldvai és oláh vonalokkal fog az összekapcsoltatok . A csehek fővárosában Prágában okt. 20 -a évfordulóját igen fényesen ünnepelték meg. A város ta­nácsa fölszólita a lakosságot, hogy az azon napon tartandó ünnepélyes isteni tiszteleten megjelenjen , mi meg is tör­tént; az isteni tisztelet buzgó áhítat közt folyt le; ejtve nagyszerű világítás volt. Nem csak a magánházak, de még a templomok is fény tengerben úsztak, s úgy látszott, a vá­ros lakói s a cseh hazafiak a világításban egymást siettek fölülmúlni? * Bukovina részéről Czernovitzból a londoni nagy iparműkiállításra árboczokat fognak küldeni, melyek oly szép magasságban és vastagságban sehol másutt nem láthatók. * Herwegh György, a nagy német költő, — mint a „Gazette d’ Italia“ írja, a nápolyi egyetemhez az egybe­­hasonlító irodalom tanárául hivatott meg. Íme e példával az olasz megmutatja, hogy a­hol tehetséget kell méltá­nyolni, nemzetiségi gyűlöletből vagy más mellékérdekek­­ből nem kicsinykedik. Ezt jó lesz itthon, némely elfogult hazafinak megjegyezni s mindjárt mellé Deákunk szavait jól bevésni, hogy „korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az átalános műveltség színvonalára emelkedni a azon előre haladói.“ * A „Magyar izraelita“ czimü közlöny feloszlását úgy látszik az izraelita magyarító egylet is követni fogja. Legalább a „P. N.“ úgy tudja, hogy az egylet helyisé­gei már más czélra vannak kiadva. * A nemz. színház egyik nyugdíjazott tagja szüle­tés­napján évenként megpróbálta a kis sorsjátékba számo­kat rakni, azonban éppen e napon rendesen annyi kelle­metlenség érte, hogy a sorsjátéktól sem várt többé semmi szerencsét. Az idén tehát föltette magában, hogy a görög bölcs Intése Bierint, nem dicséri leáldozása előtt a napot,­­ s addig nem kísért szerencsét, míg nem látja, hogy az ominosus nap nagy része minden baj és kellemetlenség nélkül múlt el. És úgy is tett, midőn azonban meggyőző­dött, hogy ezúttal születés­napja kivételes látszik lenni, hazafelé ballagott, hogy a föltenni szándékozott számokat leírva, a sorsjátéki hivatalba vigye; azonban lakása felé közeledvén, már az utczáról zajt hall, és a­mint belép, kitűnik, hogy a rossz ómen bekövetkezett; ez elegendő volt, hogy végkép­­t tegyen szándékáról. A húzás napja elérkezett, az öreg úr éppen vacsorán volt egy vendéglő­ben ismerősei közt, midőn valaki a kihúzott számokat meg­hozatta. A számok felolvasására arcsa változni kezd, s a vacsorát félbehagyva, zsebéből egy czédulát ad által asztaltársainak, és szó nélkül távozik. Mind az öt szám, mely a czédulán állott, kijött, és az öreg úr most az egy­ezer előítéletből nem tette föl. * A „Korunk“ bukaresti levelezője a közelebb Pesten elfogatott Túrit és Violát így ismerteti : Ezek a magyar légióval soha semmi összeköttetésben nem állot­tak, a Garibaldi híres expeditiójában még közvitézként is részt nem vettek. Túri Konstantinápolyban, Bukarestben és a Duna mentén Gáláéitól Belgrádig valóságos kalan­dor életet folytatott, csalt, ámitott, hazudott, s ha kellett magasztalta, ha kellett rágalmazta az emigratio főnökeit , főleg Kossuthot. Befogatását tehát egyedül önmagának tulajdoníthatja s csak kedves szolgálatot tesz a hatóság, midőn a könnyen bivó népet ily kalandortól megszabadít­ja. Viola egyike azoknak , kiket Gál Sándor a maga ré­szére bó­litván , múlt évben Bukarestbe küldött, hogy a székelyföldön időelőtti és senki által nem kért felkelést rendezzenek. Azonban a derék rendőrfőnök Margilomán által magukkal hozott kiáltványaikkal együtt csakhamar letartóztattak és visszaküldettek. Társa bizonyos Juszti­­niani volt. Valóban ideje, hogy az ilyen senkire nem hallgató fráterek ámító szerepe lejárjon, különben csak ínséget és újabb nyomort okoznának. Gál maga is csak vasfejűségének és semmi egyébnek jön áldozata, ki kü­lönben szép tehetségével hasznos szolgálatot tehetett volna hazájának.

Next