Sürgöny, 1861. december (1. évfolyam, 276-299. szám)

1861-12-06 / 280. szám

Kihó évi folyam 280. szám — 1861 Hierkesitó-hivatal: Birátok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal: rt*rátok-tere 7. szám, ftdlUaxint. Elöfixelhetni Hu a ki*dv V hivatalban, bai átok-tere 1 «rAm földszint Vidéken kármentes levetakh«»». , minden posta-hivataln tiSÜRGÖNY Péntek,"deczember 6. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva ft kr ft kr edre ♦ 60 félévre 8 60 Eg^fóra 2 — e 16* Vidékre, naponként postán ft kr s 12 — Évne^yr­dre 5 — évre 10 — Effy hóra 2 — Raáczé Félévn HIVATALOS RÉSZ. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály A­n­n­i­t­a­c­h József, budai ch. k. országos fbpénz­­tári járulnékot, pénztári tisztnek az összes jövedéki hivatalok személyzetében ideiglenesen kinevezte. .«HIVATALOS RÉSZ. Bér», dec. 4-én. L. A birod. tanács alsóházának mai illésé­ben Hern tudor ur elnökölt .... Hát ez is új­ság ? kérdi majd az olvasó, és mégis az, mert Hein úr elnöklése azt bizonyítja, hogy ministerré való kineveztetése még nem hivatalosan bevégzett tény. Innen magyarázandó azon c­áfolat is, mely a mai hírlapokban kering , mely ellentmond azon hírnek, miszerint a főbb törvényszékek elnökei Hein urnál már tisztelkedtek volna. Egyébiránt a napnak legnevezetesebb újsága, hogy Varsó nyugodt ugyan, de a reichsrath forrong. Az ál­­lamminiszer úr a szegény baloldali uraknak el­temette nyugodalmát. Az ülésben nincs maradá­suk és habár elég idejük volna a nap kérdését: a budget ügyét, clubbjaikban meghányni, mégis ülés­ közben is a ház folyosóin sürgölődnek - forgolódnak, összedugják fejeiket, vitáznak, pö­­rölnek ; — szóval, a folyosókon egy kis politi­kai börze van, melyben a budget részvényei majd felszökkennek majd alászállnak. Schmer­ling úr­eszköt vetett a házba és most nyugton nézi, hogy hívei miként pörzsölődnek. A szegé­nyek pedig nagy kínban vannak a quid juris? és quid consilii ? dilemmájában s ezen határozat­lanságból ered, hogy a lapok adatai e tárgyban minden nap változnak. Meglehet, hogy a köve­tek többségének véleménye a legközelebbi na­pokban a kormány terveinek kedvezőleg fog megszilárdulni; a német clubbok ma este nagy gyűléseket ta­rtanak; de e peretben a dolog úgy áll, hogy a budget-tárgyalás eszméje még nem bír többséggel a házban; a kormány pedig az il­lető munkálatokat még nem végezte be és a hol­naputáni minister-conferentia is még az állam­költségvetési törvénynyel foglalkozandik. A legkellemesebb szerep e csendes zűrza­varban a nemzetieknek jutott, kik részt nem kapván a ministeri nyilatkozványok ismeret­fájá­nak gyümölcseiből, teljes ártathan­ságban s moso­lyogva nézik bajtársaik lélek-kínjait Őket inkább azon hír érdekli, hogy a kormány télutó vagy tavaszelő havára az országgyűléseket ismét egy­be akarja hívni. Reményeik e tekintetben, úgy látszik, nem alaptalanok. A baloldali pártnak egyik vezére a budgetre nézve javaslatot tett a kormánynak, mely szerint a birodalmi tanács­nak bizottmányt, kellene kiküldeni a budgetnek előleget megvizsgálására, ezen vizsgálat­ köz­ben pedig a birodalmi tanács elnapolandó volna. Hiteles­ adatok szerint a kormány részéről ezen ajánlat elfogadhatlannak nyil­váníttatott, azon megjegyzéssel, hogy a kor­mány a tartomány­gyűléseket mielőbb egybe kí­vánja hívni, azt pedig nem teheti, hogy ezen gyű­lések legelőkelőbb tagjait bizottmányképen itt tartsa Bécsben. A nemzetiek körében akként számítanak, hogy, ha elfogadja a birodalmi tanács a budge­­tet, két hónap alatt a legkényelmesebben bevé­gezheti a tárgyalást, miután az idei kiadásokon és bevételeken nevezetes változtatásokat már úgy sem tehet és az egész budget leginkább a bankkal való viszonyok elrendezése végett ho­­zatik a ház elé. Ha tehát a budget tárgyalásra ke­rül, a birodalmi tanács sessiója február vége táján fog bevégeztetni s az országgyűlések már­­tiusra egybehivathatnak. Ha pedig a birodalmi tanács a budget tárgyalására rá nem áll, alkal­masint még ezen hónapban el fog bocsáttatni és az országgyűlésekre még januárban rá kerülhet a sor. Fog-e ez utóbbi esetben az új sajtótörvény tisztába hozatni, azt ma nem mondhatja meg senki. A bizorró tanácsosok, kik a budget mel­lett verbuválnak, azt híresztelgetik, hogy a saj­tótörvény is veszélyeztetve van, ha a birod. ta­nács a kormány szándékainak nem felel meg. Mások azonban erősen állítják, hogy a kérdéses törvényjavaslat a jövő héten minden­esetre tár­gyalás alá fog kerülni. Meglehet, hogy mindkét adat alapos, miután a tárgyalás által a javaslat törvénynyé nem lesz. Ha a birod. tanács a folyó hóban elbocsáttatik, akkor a felsőháznak, mely­nek még több rendbeli, az alsóházban elfogadott törvényjavaslatokkal kellene foglalkoznia, bizo­nyosan ebben a sessióban nem lesz alkalma­s ideje a sajtótörvény- javaslatot tárgyalni és így a javaslat törvénynyé nem válhat, akár bír az al­sóház jóváhagyásával, akár nem. Mindebből kitetszik, miszerint egyelőre csak azt lehet tudni, hogy­­ nem lehet tudni semmit. A magyarországi gabonakereskedés, mn. Vasutaink a gabona vitelbérét más őrlik­hez hasonlítva, általában kedvezően állapították meg, s azon vonalakon is, hol a gabonát külö­nös kedvezményben nem részesítik, ennek vitel­­bérét az első osztályba sorozták, melyben az áruk köztudomásra legkevesebbet fizetnek. Leg­­jutányosabb szállítási ár szabatott azonban a déli vaspályán, mely Budát Triesttel s az adriai tengerrel köti össze, mely épen ez okból minden vasútvonalaink közt a legnagyobb fontosságú. Az államvaspálya árjegyzéke nem sokkal drá­gább mint a déli vaspályáé , mert mind a két vonalon egy vámmázsa vagy­is egy első­ osz­­tálybeli búza mérőjének vitel­ére mértföldenkint közel 1 krajezárra rúg, így például a déli vasút­vonalon Budától Triestig, mely 831/1 mértföld­­nyi távolságot tesz, egy vámmázsa gabona 83 krajezárt, az állam- vaspályán Szegedtől Pestig 30, Temesvártól 41, Czeglédtől 19 krajezárt fizet. Hanem a mi különös, legmagasabb ársza­bálya van épen a tiszai vaspályának, melynek feladata lenne, a gazdag Tiszavölgynek nyers termékeit a nyugati népes országokba szállítani. E vonalon egy vám mázsa, vagyis egy mérő bú­zának vitelbére csaknem 1,y* krajezárra s többre is rúg, így például Pestig Debreczentől 41, Aradtól 46, Váradtól 45, Miskolcztól 64 kraj­ezárt fizet egy vámmázsa gabona. Szolnoktól Pestig 20 krajezárt, s feltűnő, hogy az állam­­vaspálya árszabálya is épen a czegléd-pesti vo­nalon legmagasabb, melyen a tiszai vaspályával kapcsolatba jő. A fenn elősorolt szállítási árak más áruk szállítási áraihoz képest elég jutányosak ugyan, de a hajószállítási áraknál sokkal drágáb­bak. És e hátrányhoz még azon kellemetlenség is járul, hogy a megszabott árak némely vaspá­lyákon ingadozók, így például az államvaspálya a gabonára nézve két árszabályt tart, t. i. nyárit és télit. Nyáron, mig a hajózás folyamatban van,­­ hogy evvel némileg versenyezhessék,’leszállítja aj vitelbért, de a hajózás megszűntével, dec. 1-től­­ kezdve ismét felrugtatja azt. S hogy példát hoz­zunk fel, Szegedtől Pestig egy vámmázsa gabo­nának vitelbére a nyári árszabályzatban 30, a téliben 38 krajczárra határoztatok, mi igen érté-­­­keny különbség. Pedig leszállított árszabályzat mellett is igen tetemes különbség mutatkozik a vasúti és vízi szállítás közt. Hogy ezt világosan kitün­tessük, vegyünk két oly várost, melyek egy­mással mind vaspálya , mind vizi út által ■ kapcsolatban vannak , például Szegedet és­­ Győrt. Ha valaki Szegedről Győrbe akarja­­ szállítani gabonáját, vizen a Tiszán le­s a Dunán föl (120 mértföld út) jó vízállással, mé­rőnként 36 krajczárt fizet. Ha pedig ugyanide vasúton akarja szállítani (54 mértföld ut), Sze­gedtől Pestig fizet vaspálya-bért mérőnként, kedvező, vagyis nyári árszabályzat szerint 30 krajczárt. Pestről a budai pályaudvarhoz való szállítása a gabonának mérőnként kerül 10 kraj­­czárba (21­, kr. a híd-és alagút- vám, 7kr. fu­var). Budától Székes-Fejérváron, Uj-Szőnyön ke­resztül a vaspályán 28 krajezárra, vagyis egy mérő gabonának Szegedről Győrbe való szállí­tása vasúton 67 krajezárra, azaz majd két any­­nyira rug, mint hajóval szállítva, mely kedvező vízállással 36, s még kis viz idején is csak 50 krajezárba kerül, holott a vasatom szállítás télen nem 68, hanem 76 krajezárra felszökik. Ezeket részletesen azért fejtegettük, mert számokkal akarjuk megmutatni, hogy eddigelé forgalmi eszközeink se nem oly jók, se nem oly olcsók, hogy gabonánkat Triesztbe, Marseille- be, Londonba azon áron szállíthassuk, melyet Bontoux úr, a déli vaspálya igazgatója a „Re­vue des deux Mondes“-ban kiszámított. Hanem ha a birodalmi vasutakon a gabona vitel­ére lesz­állíttatnék ,s elvül tűzetnék ki, hogy egy vámmá­zsa gabona­ eg­y mért­földre a vas­úton fél új krajczárnál többet ne fi­­zessen, mi az államkormány közben­járásával és segítségével könnyen megtörténhetnék,akkor egy rendsze­­res és folytonos európai gabonake­reskedésnek alapja meg lenne vetve, s Magyarország a legelső gabonater­melő országokkal bátran kiállandja a versenyt az európai fő gabonapia­­c sok­o­n. Mielőtt azonban ez állításunkat számokkal is bebizonyítanók , még némely hiányokat kell felfedeznünk a vasúti szállításban, melyek szintén kipótlandók, ha rendszeres gabonake­reskedésre akarunk szert tenni. Ilyen hiány többek közt az, hogy külföldi vasutakon ahhoz alkalmazott vagyonokban szál­­líttatik a gabona; nálunk ellenben zsákokban kell azt szállítani, mi sok költségbe kerül, a különféle kellemetlenségeket nem is érintve. De a zsákokra nézve is különböző az eljárás, mert például az ál­­lam­vasút maga ad zsákokat, darabját egy hétre krajczárjával számítván, hanem a tiszai vasútnak már nincs zsákja, itt magánosoktól kell kérni, mi három annyiba kerül a kereskedőnek, az idő­vesztést nem is említvén. Továbbá nagy baj az, hogy vasutaink nem bírnak elegendő teherszállító kocsikkal, úgy hogy az ősszel megtörtént, miszerint a budai pályaud­varban egy nagy szállítmány gabona teherkocsik hiánya miatt két egész hétig vesztegelt, mi a kereskedőnek érezhető kellemetlenségeket oko­zott. Azon bajt is fel kell említenünk, hogy a pesti pályaudvarban a megérkezett gabona ez­előtt 3 napig maradhatott taksa nélkül, most csak 2 nap engedtetik. Triesztben pedig egész 8 napig maradhatott igen csekély taksa mellett, holott jelenleg tüstént el kell vitetni, mi Trieszt­ben, a magtárak nagy szűke miatt, a kereskedőt igen káros zavarba hozhatja. Azt sem sz­abad felejtenünk, miszerint a vasutak nem állanak jót a feladott gabona meny­­nyiségéért, sőt 2% hiányt normálisnak tekinte­nek. Annyival szigorúbban kellene tehát őrködni. TARCZA: Kísérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. (Vége). X. Rokonvégű­ helynevek. Az itt következő helynevek nem Gradus ad Par­­nassum , nem Reimlexikon, hanem kísérlet s némileg mutatvány : mily nehéz, mennyire lehetetlen az eredeti s idegen származású hasonhangzásu helyneveket pon­tosan kikutatni. Hány Kovács, Szabó, Szítcs stb. nevű ember van? ki jelenleg nem az, hány Tót, Horvát, Orosz, Oláh, Német nevűl tős­gyökeres magyar em­ber van ? viszont a tótok, horvátok, oláhok, oroszok közt hány magyar nevű­ ember van, ki egy szót sem tud magyarul, így a helyneveknél is gyakran megesik, mi­szerint magyar eredetű­ helységekben más nyelvűe­k is vi­szont lakoznak. Debreczen, Szoboszló,Szathmár magyar városok, holott jelentésük, a két előbbi szláv, utóbbié oláh. Sárosmegye számos magyar nevű helységeiben je­lenleg, egykét nri családi kivételével, magyar nem lakik. Hogy egyes hangok az előző birtokosnév után mennyiben vesznek részt a helynevek képzésében, fön­tebb az i, j, d, hangokkal tanúsították.­­ Az a, e, egy tagú helynevekhez toldatva, újabb helyneveket állít­­nak elő: Mánya, Vány­a, Bény­e, Bucs­a, Mocs­a, Túr­a, Csaz­a, Décs­e, Bar­a. Némelyeknél a hosszú é­s ily alkalommal megrövidül: Mád Mada, Ács Ácsa, Bécs Becse, Bán Bana, Szécs Szecse, Vécs VCC80. 1. A b, p, végű helynevek: Báb, Csap, Csab, Csáp, Csép, Dab, Dob, Tat, Táp, Sáp, Szob, Vép, valamint Aba, Apa, Csaba, Kaba, Csorba, Dobó, Dombó, Tebe, Tépe, Topa, Tisza, Kupa, úgy Alab, Gurab, Guráp, Haláp, Hirip, Izsip, Nyaláb, Szerep, Vereb magyar eredetűek, de Kosba, Kosoba, Krisba, Rába, Pózba, Poszoba, Pápa, Noszlop, Perlep, Priszlop nem azok. 2. A­la, le, végűek: Bala, Bálla, Bele, Belle, Csölle, Gölle, Gyalla, Füle, Lüile, Pele, Szele, Bélye, Dálya, Sélye, Si­lye, Tálya, Hlye magyarok, de az óla végűek nem: Bodola, Domola, Imola, Mikola, Kabala, Kocsola, Osdola, Mocsola, Paczola, Pakola, Szokola, Vanyala, Csikola, Turo, Velka, Kerkapola, Zabola. A ló, lő, végűek ismét magyarosak: Arló, Aszaló, Ba­­daló, Csalié, Esküllő, Gödöllő, Kömlö, Sarló, Kálié, Üllő, De Igló, Lubló, Vencsellfl, Kenézlö idegen erede­tűek. — Bő, Gyö, Kö, Pó, Cső-vár, Sző Demeter, Kő­vár, magyarok. Az lg, I. végű helynevek közt vannak vegyest magyar s szláv eredetűek: Hál, Kál, Vál, B­é­­, C­s­a­l, Sál, Basal, Gacsal, Fancsal, Csicsal, Tar­czal, Igály, Tevel, Csepel, Börvely, Kecsel, Ra­gály, N­aszál, Bérczel, Szokoly, Kapoly, Vizsoly, Regöl, Zám­oly, Ipoly, Mohol, Csaholy, Károly, Tököl, Tőböl, Epöly, Görömböly. 3. Az ány, iny, végűek közt csak elvétve talál­tatok magyar eredetű helynév: Bán, Bény, Bőny, Csány, Dány, Évy, Fény, Lány, Mány, Tány, Áb­­rány, Ibrány, Alattyán, Kurittyán, Balkán, Bogdán, Battyán, Harkány, Harsány, Villány, Csákány, La­­dány, Látrány, Kosztolán, Tapolcsán, Murány, Darány, Tarján, Túrán, Szucsán, Szolcsán, Varsány, Zákány, Zsadány. Liptóban is van Horán, meg a Libanon közt is, hegyvidék, így az arabban Túrán, Irán, Ludán, Be­­rény, Böszörmény, Czégény, Dévén, Derencsén, Tren­­csén, Izmán, Köpcsény, Lepsény, Lebény, Majtény, Nemecsény, Szelezsény, Perény, Petény, Szelepcsény’, Szörény, Szécsén, Szederkény. Hogy Hetény, Örkény Értény személynévtől származtak, föntebb mutattuk. Az ony, öny végű helynevekben is a magyar s idegen elem vegyest uralg : Abony, Adony, Apony, Bábony, Bakony, Pakony, Barakony, Bodony, Domony, Bököny, Bököny, Börzsöny, Eszeny, Gárdony, Györ­­köny, Görzsöny, Mosony, Pozsony, Soprony, Turony, Taksony, Tihany, Várkony, Zágony, Záhony. A na, n­­­a, nye végűek nem magyarok : Bánya, Baranya, Batonya, Belezna, Berezna, Csoknya, Tolna, Torna, Kraszna, Kálna, Léna, Lónya, Nána, Malonya, Radna, Parasznya, Soponya, Soporna, Vilonya, Szer­­nye, Henye, Csetenye, Szerednye, Vereknye, Leszenye, Tergenye, Mernye, Gönyő, Tenyő, Mesztegnye, De­­regnye. 4. Az ár, ér végűek közt kevés a magyar ere­detű helynév; az ar, t­r, or, ör, végűek többnyire ma­gyarok. Egy tagúak : Bár, Bér, Csér, Csór, Dőr, Győr, Jár, Kér, Mór, Nyér, Pér, Szőr, Túr, Sár, Vár. Két s több tagnak : Alpár, Ászár, Batár, Boglár, Csatár, Csitár, Csitár, Dejtár, Eszlár, Oszlár, Esztár, Konyár, Szapár, Topocár, Taszár, Hizér, Lekér, Pe­­szér, Szenyér, Kőcser. Az úr, er: Bihar, Csenger, Csicser, Devecser, Du­dar, Ecser, Eger, Igar, Kémér, Madar, Magyar, Megyer, Niver, Vekor, Szabar, Zavar, Bösztör, Csábor, C­apor, Csömör, Dobor, Halá­­bor, Monor, Szomor, Szomodor, Szopor, Szotyor, Zo­­bor, Zombor, Zsombor, Zsombor, Ponor, Tömör, Zámor. 5. Ih, ta, te végű helynevek : Csáth , Csóth, Csuth, Gáth, Path, Tóth, Tóth, Héth, Guth, Juth, Muth, Lóth, Ráth, Bogát, Komját, Majlát, Szólát, Szovát, Pa­lót, Bajóth, Marót, Gyirót, Gyirmót, Hahót, Rátót, Ba­­bóth, Kecskemét, Szakada, Verpelét, Balajth, Báta, Csata, Csejte, Káta, Tata, Máta, Táta, Va­­ta, Tarta, Léta, Bagota, Cseléte, Czemete, Lebota,Deb­­réte, Kádárta, Inota, Irota, Palota, P­ilista, Petrita, Pankota, Perkáta, Kalota, Perbete, Balota, Bögöte, Bucsata, Döbrönte, Galánta, Kalonta, Kacsonta, Malánta, Szalonta, Visonta, Berente. G. es, ács, cse, cse végűek : Ács, Bács, Csács, Csécs, Écs, Kács, Kocs, Mocs, Macs, Gács, Pócs, Adacs, Baracs, Szalacs, Barbacs, Arács, Bogács, Andocs, Mágocs, Nágocs, Kajdács, Tordacs, Szliács, Horpács, Tolmács, Munkács, Mohács, Gulács, Galvács, Kopács, Ácsa, Bácsa, Biese, Bucsa, Barcsa, Dicse, Csúcsa, Mácsa, Vacsa, LöCse, Rácsa, Récse, Karcsa, Szecse, Gecse, Pacsa. Többnyire a végső n nélkül is hely­nevek. Kalocsa (van Pestben, Maramarosban s Erdély­ben) ezt valamint Kamocsa, Madocsa, Palocsa, Rado­­csa, Babocsa némelyek a görög vikia-lakból származ­tatják, s jelentené Szép, Nyug, Vizes, Öreg, Gonoszlak Rtb. Leska szerint Kalocsa Kalocza megyei főhelyet jelent. Ócsa, Ugocsa, Piricse, Mocsa, Bócsa, Kölese személynevektől származtak. Danes, Denes, Genes, Encsencs, Szerencs, Garancs, Iváncs, Kararcs, Be­­rencs, Tőrincs, Lapincs, Verincs, Szilincs, Matolcs, Szabolcs, Kabolcs, Patolcs. — Csicsó, Dacsó, Técső, Lz­ecsó, Baracs, Peres, Csircs, Nyircs, Kérés, Inarcs, Kadarcs, Megyercs, Batárcs. Itt a nevet az « kicsi­nyíti. 7. ex, ez», exe végűek : Apcz,Harcz, Jaez, Dócz, Gécz, Göncz, Kapcz, Vincz, Sancz, Panes, Line?, Vácz, Bárcz, Daröcz, Gánócz, Grábócz, Selmecz, Körmöcz, Tormócz, Tarnócz, Bobrócz, Ugrócz, Lipócz, Pápócz, Pelsöcz, Verböcz, Versecz, Losoncz, Kazincz, Szob­­ráncz, Belatincz, Turócz, Rikócz, Miskolcz, Tisolcz, Tarsolcz, Csaboícz. Bárcza, Berzencze, Besztercze, Gicze, Vicza, Sze­­löcze, Szaporcza, Bekölcze, Kaproncza, Zsiocza, Sza­­kolcza. Mindezek szláv hangzatúak, de mintha Bárcza, Zsolcza, Szakolcza alatt Kis Bár, Zsolt, Szákul-t kel­lene értenünk. g. k, ka, ke, ok, ők, ek, nők, nők végűek : Vajk, Majk, Bolyk, Bodajk, Detk, Batyk, Györk, Zsirk, Bereczk, Ebeczk, Niczk, Repeczk, Vönöczk, Visk, Piski, Abránka, Berinki, Derieska, Emőke, Hő­ke, Inóka, Ivánka, Jóka, Kóka, Liske, Szalka, Nyalka, Vajka, Vilka, Bölcske, Bicske, Baracska, Tercske, De­recske, Dicske, Lucska, Becske, Bátka. Hogy az ek, ok, ok, valamint a köznevekben : étek, rétek, marok, szánd­ik, sulyok, poezok, úgy hely­neveknél újabb Bozsok, Egyek, Kazsok, Könyök, Mo­nok, Töbörzsök, Uzsok, Sok, Lök, helyneveket képez­nek : Bodok, Fülek, Várok, Mányok, Mándok, Györök, Zsámbok, Bárok, Szalók, Szopók, Varbók, Nak, Andornak, Csanik, Bakónak, Kapornak, Szalonak, Csolnok, Szolnok, Szt­lnök, Dusnok, Fegy­vernek, Kosztelnik, Tavarnok, Tavarnik, Mocsonok, Szepescek, Kálnok, Putnok, Udvarnak, Buják, Czirák, Marák, Vidék, Divék, Zsámbék, Csánk, Gyönk, Jánk, Bánk, Szank, Palánk, Salánk, Szalánk. — Makó, Vaskó, Laskó, Barkó, Bacskó, Csikó, Torocskó, Kankó, Bikó. 9. ír, a*, eg, aK, ig ' égttek : Acsalag, Bályog, Badag, Csörög, Dengeteg, Dorog, Dályog, Ireg, Gör­geteg, Karszag egyik kard-szagtól a karddal levágott sok holttest szagától, másik a kara­zugtól, hol települt, származtatja. Imreg, Söreg, Szőreg, Üreg, Verceg, Kör­­csöny. — Bágy Hortobágy együtt Hort és Bág pusz­ták, Mórág, Szuhog. 10 e, as. es, sx. ász. ész végűek: Baksa, Bakga, Galsa, Gaba, Dózsa, Józsa, Gemse, Baksa, Sepse, En­­cse, Kenese, (Könöz) Majsa. (Mózes/ — Bés, Bős, Dés, Möz­s, Los, Daps, Paks, Ders, Fájsz,­­ Haros, Anyás, Dabas, Dédes, Géres, Ge­sztes, Hodos, Küngös, Bardos, Bu­rtis, Büttös, Farmos, Etes, Gamat, Vecsés, Csász, Berkesz, Hodész, Högyész, Lelesz, Ver­­bász, Csempész, Csanász, Henész, Jólész. Ezzel befejeztük jelen értekezésünket. Nem mintha már­ több mondani­valónk e kimerü­letlen tárgyról nem volna , de mint elején kijelentők, a meg­kezdett tárgyról szakértők véleményét is hallani óhajt­juk. Eszmecseréinkkel elvetjük a magot, utódainknak is lesz még dolguk az aratással. Hőke Lajos: Napi újdonságok. — Az ország helytartója gr­ .Pálfy Móricz ő folgához ismét következő üdvözlő iratok érkeztek. . Az e­l­ső igy szól : „Midőn a királyi hegy­ibirodalom nagyméltósá­godat ezen, az egész birodalomra nézve válságos idő­szakban, dics-érdemei folytán Magyarban kormányzói polczára emelte, alkalmat nyújtott, miszerint nagymél­tóságod dicső erdődei érdem koszorúját továbbfázza s a kon­zitált állásának rendbeszedésével nagy mvét a történelem elévülhetlen lapjain örökítse. — S való­ban örömömre szolgál őszintén nyilváníthatni, mikép­p haza minden nemzetiséget nagyméltóságodban

Next