Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1862-06-11 / 133. szám

a&yf ? turprir^iJTTtstnrnrat n tnávies"» -siqáá Jóá b nélnsa Jiosöit 9ía .iUnuMistutfßü. úá í9 .tóm ^ínJatTM Bara­tok­ tere 7. sx. a. földszint. r­r Kiadó­hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok­ tere 7. szám, földszint. éíl briira 97S9'/lfl'i}í ,ß(_ »f/öi ßlbßgol <[i lló rtW rn >»11* ■■ -■■■------­ÍJ Joífí* 133. szám — 1862. rwr <újI Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNZ Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egész évre 16 — Évnegyedre 4 — Egészévre 16 — Évnegyedre 4 Félévre 8 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr . st kr HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége következő legfelsőbb sajátkezű iratot méltóztatott kibocsátói: Kedves gróf Forgách. Nagy megelégedéssel láttam ennek előadásából, hogy ama nagy szerencsét­lenség alkalmával, melylyel a f. évi febr. havi árvíz ál­tal magyar királyságom is nagy fájdalmamra meglá­togattatok, a nemes önfeláldozás bizonyítványai, a szo­rultságba jutott s szerencsétlenül járt egyének segé­lyezéseinél, valamint az ember­életek megmentésénél is nem hiányzottak. Midőn a valódi felebaráti szeretetnek ezen bizo­nyítványai szivemet megilletődéssel tölték el, ezen té­nyek­ s a mindenütt tanúsított érdemteljes működés s áldozatkész részvét elismeréséül következő kitüntetések megadását találom jónak . Krászonyi József pesti polgármestert s Pé­­csy József paksi főszolgabírót 3 ad osztályú vasko­rona rendemmel díjelengedés mellett; Veigl József temesvári polgármestert s Ferro Domokost a duna­­gőzhajózási társulat főfelügyelőjét Ferencz József­ ren­­dem kis keresztjével; Kégly Józsefet Komárom me­­gye főjegyzőjét, Pajer­­­i Ferencz paksi városbirót, Milano Józsefet a dunagőzhajózási társulat kapitá­nyát s M­o­l­n­á­r Gábort a tisza-gőzhajózási társulat igazgatóját koronás arany érdemkereszttel diszitem föl. Megelégedésem kifejezése tudtul adandó N­e­h­i­­b­a János nagyprépost s kalocsai czimzetes püspöknek, Dőry Gábor tolna- s Balogh Kornél győrmegyei főispánoknak, Kapy Ede Pest , N­eszter József Pozson-, Kroner Lajos Moson-, A­m­b­r­ó­s­z János Ko­márom- s P­a­­­i­k-U­c­s­e­v­n­y­i Péter Torontálmegyék főispáni helyetteseinek, Hofbauer Lajos aradme­­gyei kir. biztosnak, Friedrich György helytartó­sági tanácsosnak, T­a­r­y Ferencz kanonok s kalocsai lelkésznek, B­i­s­e­n­­­i Frigyes pesti városkapitánynak és Ságody Sándor alpolgármesternek, Gamperl Sándor s Gratzer Antal városi tanácsnokoknak, Kauszmann Károly városi számvevő-hivatalnok­nak, Batisz Zsigmond városi pénztári segédnek, D­u­n­s­z­t Máté Írnoknak a letétményi hivatalnál, B­e­n­k­ő Endre letéti őrzőnek, G­o­r­a­c­h József letét-őri segédnek, Strohmayer Ferencz pesti pol­gárnak, s Jankovich Gyula ottani főlövész mester­nek, Paks­ mezőváros községének s elöljáróinak Tolnamegyében, s Petries Mátyás, Kern Pál föld­­míves Fehér János napszámos, Róka János, Bo­gár János, Czom­pó Ferenc 1 8 Dömötör József molnárok s ottani lakosoknak; Sard, Ferencz hajós­ 8 B a 111 Gusztáv haszonbérlőnek; Duna-F­ö­l­d v­ár mezőváros községének s elöljáróinak, s Juhász István, s C­s­e­f­k­ó Ferencz ottani esküdteknek; vala­mint Balogh Gábor, Papu János, Tó­th Ferencz, Csenterics Benő, Szál­ez János s Varga Jó­zsef molnároknak; Varga József G­e­r­j­e­n községe eskü­dtje, s Patzkó István kisbirájának; továbbá Dévény községének Pozson megyében, s Lancsa­­rics János, Mitay János s Brei­er József községi biró s oltani lakosoknak; M­e­z­e­y Gyula Komárom­­megye szolgabirájának; Nyitr­a János füssi hajósnak Komárom megyében; Dili Károly, báró Sin­a János udvarbirójának; Sebő Imre, győr megyei főszolga­bíró, Szeredy János alszolgabiró s Csepy Pál esküdtnek; Lébeny és Halászi mosonymegyei köz­ségek helységi elöljáróinak; ifj. Reigl József, ifj. Goldschmidt József, s Feitscher Tamás ma­gyar­óvári lakosoknak; Csermena Péter városkapi­tánynak; Papp János városbirónak ; Mazur Sán­dor város alkapitánynak, s Demetrovics György csendbiztosnak Temesvárott; Radics Száva­s Dániel temesvári hajósoknak; valamint Terhes József s Csiszár József szegedi hajósoknak; végre az egész duna-gőzhajózási társulatnak s minden magyarországi földbirtokosoknak, kik tetemes összegek által ember­­barátilag közreműködtek az árvíz által támadt nyomor orvoslására. Laxenburg, máj. 30. 1862. Ferencz József s. k. TARCZA. Napi újdonságok. — Kir. helytartó gr. Pálffy Mór ,­smaga a tegnap reggel a budai ráczvárosban kiütött tűzvész által károsultak javára 100 ftot méltózta­­tott ajándékozni. * A Szent Gellért-hegy lejtőjén levő házikók közt tegnap reggel tűz támadt, és a borzasztó elem a nagy szél által is előmozdítva csakhamar egy egész sor házat borí­tott lángba. E látvány a Dunapartról egész borzasztósá­­gában tűnt fel és számos nézőt vont oda. 36 ház égett el, többnyire szegény kapások tulajdona, kik már kora reg­gel odahagyták lakóikat s a szöllőkben szétszórva dol­goztak ; a roppant szélvész mellett tovább ment s a rácz­­város egész délkeleti része lángba borult volna, ha a mű­veltebb osztálybeliek s a cs. kir. katonaság erélyes közre­­munkálásának nem sikerült volna a háztető lerombolásá­val a tűz terjedésének gátat vetni. A veszély további el­terjedésének akadályozásánál legjelentékenyebben műkö­dött a rácz-fürdő tulajdonosa dr. Heinrich Nepomuk János , ki a mondott fürdőben ujonan alkalmazott gőz gépét kizárólag az oltó viz hajtására alkalmazta, és Barber fiai fecskendői. — Pálffy kir. helytartó ur ő excja személyesen jelen volt, s mint fentebb említők, a nyomor enyhítésére 100 frt ajándékozott azonnali felosz­tás végett. A hatóság részéről pedig az albiróságok gyűj­tések gyors eszközlésére lőnek utalva. P­a u 1­o v i t­s bu­dai polgármester egy a szélvész által arczához csapott égő zsinder által sérülést kapott. — A tűzvész eredetének oka nem tudatik, s puhatolás alatt van. — Czáfolat. A „Magyarország“ I. évi május 20-kán meg­jelent számában azon tudósítás foglaltatik, miszerint Gömör megyében a másod alispán egy körle­velet bocsátott ki a szolgabirákhoz, melyben többi közt kijelenti, hogy a magyar nyelv megszűnt hivata­los nyelv lenni. Hiteles helyről nyert értesítés szerint ezen tudósítás teljesen alaptalan. — Nyilatkozat. A „P. N.“ jan. 4-ki számában K. Kemény Zsigmond „A magyar nemzeti politika helyes iránya“ czim alatt megjelent röpirat felemlítése mellett azt mondja, hogy „mielőtt ezen irat tartalmához tüze­tesen hozzá szólanánk, annyit előre is biztos és hiteles adatok nyomán mondhatunk, miként mind a nyílt levél, mind az egész munka a fent tisztelt grófnak (Apponyi György ő­roizsgának) beleegyezése, sőt tudta nélkül készült.“ — A ki e röpiratot elolvasására méltatta, kérdésen kívül láthatta azt, a­mit a fentisztelt báró állít; a­mennyiben e röpirat szerzője világosan kiemeli ebben, hogy egyedül saját szerény nézeteit akarván a hazai közönséggel megismer­tetni, azokat egy az országbíró­k nagyméltóságához intézett „nyílt levélben“ kívánta egyrészt az olvasó közönsé­g másrészt a gróf ő nagyméltósága figyelmé­be tiszteletteljesen ajánlani. Minden félreértések kikerülése végett tehát, ne­hogy az olvasó közönség bármi téves hiedelemben tar­­tassék, ezennel kijelentem, hogy a szóban forgó röp­irat tartalma egyedül a szerző saját nézeteit képviseli. A­mi pedig azon találgatást illeti, hogy t. i. ki legyen e röpirat szerzője, indokolván e röpirat folytán a névtelenség szükségét, szerző, ha majd a c­áfolatok folytán nyilatkozni fog, magát megnevez­ni kötelességének ismerendi, mert szégyelleni soha sem fogja, hogy ez által is önzetlenül akarván szolgál­ni hazáját, ha szerény felfogása helytelen lehetett is, szándéka tiszta és hazafias volt s ennek öntudatá­ban mon­d ki b­á­t­r­a­n egyéni meggyőződését. Legyen szives a t. ez. szerkesztőség e nyilatko­­zatott becses lapja legközelebbi számába igtatni. Hazafius üdvözlettel A szerző. — Nyilatkozat.*) Ismerőseim, barátim, s különösen azok megnyugtatására, kiktől jogügyeik el­intézésével megbizatni szerencsés valók, a sajtó utján közlött azon hírre vonatkozólag, miszerint sz. kir. Pest városa tiszt. alügyészének neveztettem ki, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy munkásságomat ezutánra is kizárólag magán jogügyleteknek szentelhetvén, a tisztelt kinevezést el nem fogadhattam. Kelt Pesten 1862 ik év Sz.-Iván hava 5-én. Dr. K­r­a­­­t­s­i­k Ferencz, * köz- és váltóügyvéd. *Bibornok hg. prímás­i eminentiája m. hó 31-kén érkezett meg Rómába. * Az „Egri posta“ szerkesztését Erdélyi József vette át. * A „Magyar Gazdasági Egyesület“ szombati köz­gyűlése két főfontosságú tárgygyal, az országos vasútrend­­szer s a borászat ügyével foglalkozott. Először is Csen­­g­e­r­y Antal olvasta föl az általa, L­ó­n­y­a­y Menyhért s H­o­rj­á­n Ernő társaságában szerkesztett emlékiratot a magyar vasúti hálózatról, mely emlékirat egyhangúlag el­fogadtatván, magyar, német, franczia és angol nyelven kinyomatik. Az erdélyi kolozsvár brassói vonal érdekében kérvény intéztetik c­égéhez, s az erdélyi vasutügy elő­mozdítására állandó bizottmány alakul. A borászat ügyé­ben K­o­r­­­z­m­i­c­s László alelnök által tett indítvány, or­szágos borászati térkép készítésére nézve, szintén egyhan­gúlag elfogadtatott. *Duka Tivadar orvostudor hazánkfia, angol tábori orvos s az „Asiatic Society“ tagja, Keletindiából ismét több érdekes küldeménynyel gyarapitá nemz. mú­zeumunkat. Köztük van biblia bengali nyelven, több Jcép­*) Kéretnek a többi tisztelt lapok jelen nyilatkoási tom átvételére. pel, melyeket bennszülöttek készítettek ; továbbá hindu, vagyis hindustani biblia, három kötetben, — számtalan madár, kigyó, pénzdarabok, czifrázatok, ékességek stb., miknek értékét azok szerfeletti ritkasága nálunk kétszé-, réssé teszi. * Barabás, akad. festőnk, — írja a „P. N.“ — az mi és korona-utcza sarkán fog egy minden, nálunk eddig lé­tezőknél nagyobb és fényesebb fényképészeti műtermet fel­állítani. * Patterson Artur, a cambridgei egyetem bacca­­laureatusa, tudományos czélokból utazván Magyarország­ban, a pannonhalmi könyvtárt is megszemlélte. Nyilatko­zata szerint sok olyan ritkaságra akadt, mely még a brit­­tish múzeumban sem található. * M­a­t­­­e­s Imre, a magyar nyelv tanára a pozso­nyi főreáltanodában, az irodalomnak is szorgalmas mun­kája, e ha 4-dikén élete 52-dik évében elhunyt. * A sikerrel működő erdélyi kölcsönös jeg­es tűzkármentesitő társulat ápril 26 -án gr. M­i­k­ó Imre elnöklete alatt tartott közgyűlésében előter­jesztés létetett 1861. évi munkálatairól, melyből kivilág­lik, hogy a társulat egyre terjeszkedik; így a tűzkár ellen biztosított összeg meghaladja a tiz milliót, a jégkár elleni pedig 1,200,000 írtnál többre rúg. A társulat összes fe­dezeti ereje 900 ezer forintban van kimutatva. A biztosító tagok száma szaporodott. * Öngyilkosság egyremásra. Tegnap reggel a szegnot utcza egyik háza padlásán egy 18 éves pipafilagftojio­fk­oa teste találtatott, ki ott felakasztá magát,^jlijul^r|bsu^°3 tai­lás végett a Rókus polgári kórh^^yjtjaftstti j­ ,ilf)8'9Viii39m­ * Nagy Elek jószágfeljigyeJőxQsfm£jW£Öi}) szívvel jelenti egyp%p3fian$j N JSStgtfQmfthjaa f. é. junius ^ap 3Q-ik­ é [tpi^ni,i! i§ása ,o pyrfiffiM'J bMn«t ^k^jftfriaiesttifi^MAvar közelében „London városáéhoz fog cpjpkqettáötlmi Di noepsa íl I: íktf»ÖBUegyik másik már megszűnik, többen aláírást szándékoznak nyit- \EMHIV­ATALOS RÉSZ Tájékozás. A pünkösdi szünet magyarázza, hogy Bécsből ma semmi ujjal sem szolgálhatunk , a kü­lügyek sem fizet­nek úgy, mint azt azon ünnep utáni ujsághalmaztól várni lehetne, mely még kipihent szemeket is zavarba hozhat. Egypár érdekes­ hirt ezen roppant halmaz azonban mégis tartalmaz. Mint királyi szó, legelső említendő a porosz ki­rály válasza, melyet a föliratot átnyújtott küldött­ségnek adott. E föliratot javában már ismerik olvasóink, csupán a kurhesseni ügyre vonatkozó tétel nyert azóta erélyes, s határozottabb kifejezést. A porosz követház erőteljes s előrehaladó külpo­litikát óhajt s ezért, a királynak azon korábbi nyilat­kozata értelmében, hogy „tudja meg a világ, mi­szerint Poroszország mindenütt kész a jogot védel­mezni“ — kívánja, hogy Kurhessenben az alkotmány­­szerű jogállapot helyreállítása minden eszközzel eszközöltessék, s ekként Poroszország jogállapota is biztosíttassák s nagyhatalmi becsülete és érdekei meg­­ovassanak. Mi választ adott e tételre a király, a táv­­sürgöny nem mondja­ talán semmit, de annál nyomó­­sabbat adott a bel alkotmányos állapotra vonatkozólag. E válasz tartalma a király következetességét, formája annak némi kedélykeserűségét fejezi ki. A király újab­ban biztosítá ugyan a küldöttséget az alkotmányhoz va­ló ragaszkodásáról, azonban nem kíméli egyszersmind azon vágást sem, hogy ha a küldöttek az ő érzületét egészen ismerni akarják, úgy ne csak az ő 58-ki pro­gram­jának egy tételére hivatkozzanak, hanem tanul­ják azt be egészen, sorról sorra és — gondolá bizo­nyára hozzá — ne is feledjék! Ez nem épen baráti in­tés egy uj kamrának, mely egy feloszlatottat vált föl! A király az alkotmányos térhez való ragaszkodásért elvárja azt is a kamrától, hogy kifejezett érzületét tet­tel bizonyitandja, minek értelme nem más, mint az, hogy a kamra fogadja jól a ministérium javaslatait. Ámde lehet-e ezt várni egy kamrától,mely a miniszerellenes ele­meket annyira megszaporítva gyűlt egybe, hogy keb­lében tulajdonkép ministeri párt nem is létezik ? A ki­rály ugyan biztosította a küldöttséget, hogy ministé­­riuma vele az alkotmányosságot illetőleg tökéletesen egyetért; de bár e kir. biztosításhoz semmi kétely sem férhet, alkotmányos országban még ez sem ment­het meg egy ministériumot, ha csak önnönmagának nem biz az többséget a kamrában biztosítni. Erre pedig a jelen porosz kabinetnek legkisebb kilátása sincs, te­hát vagy a mostani többség javaslatait kell elfogadnia, vagy leköszönnie. Egy harmadik „vagy“is létezik ugyan, az új feloszlatás, ámde ez hová vezessen ? Kasselben az új kabinet, ez utolsó tudósítás sze­rint, nehezen bsr megalakulni, de remény van mégis, hogy az végre is az ország óhajtásainak megfelelő lesz. Ezen remény főleg Wiegand személyén alapszik, mivel Losberg hadsegéd az alkudozásokat megkezdette. Bizony különös tünemény lenne, ha a hesseni nép épen azon porosz kabinet nyomása folytán kapna mielőbb egy edvelt ministeriumot, mely otthon épen nem bír bizalmat önmaga iránt szerezni . A Ratazzi ministeriumnak győzelme a négy napi viták után már ismeretes; a bizalmi szavazat, melyet nyert, mutatja, hogy az olasz parlamentben az úgyne­vezett tett pártjának nincsen erős támasza,­ hogy az ola­szok hajlandóbbak a franczia parancs­szónak engedni, mint tüzes honfitársaikkal az örvénybe rohanni. A társu­rgöny a törökök új győzelméről értesít a­­ montenegróiak fölött, ámde Montenegrónak ritka sze­­­­­encséje van, legnagyobb veszélyben is akad mentője. Ezúttal Francziaország az, mely Bécsben a kötendő­­ fegyvernyugvás iránt javaslatokat nyújtatott át, s ek­ként utasítá konstantinápolyi követét is. Valószínűleg nemsokára meghalljuk, hogy e közbenjárásban az orosznak keze sem hiányzik. A franczia és orosz kormány különben is egy más kérdésben állnak egyetértve a portával szemközt, s ez a sz. sir kérdése, mely új bonyodalommal látszik fenye­getni. Ama két kormány­­ is föl akarja a sz. sir kupo­láját építeni, de a porta, keresztény alattvalói nevé­ben, maga is részt akar venni ez építésben. Ezt meg ama hatalmak nem akarják elfogadni. Amerikából érdekes hirek vannak. A francziá­­kat állítólag megverték a mexikóiak, az unionistákat pedig a déli foederalisták. S ez épen akkor tör­ténnék, mikor Francziaország az Egyesült­ Államokba belekapni s a déli államokat elismerni készül, mi­helyt legkisebb alkalom kínálkozik. Ez pedig kí­nálkozik is már. Mexikó s az Egyesült­ Államok elnöke tudniillik szerződést kötöttek a mexikói terület egy részének átengedése iránt; ez ellen azonban tilta­kozott Washingtonban a franczia követ, mert azon terület a franczia adósság zálogát képezi. Ámde Juarez elnök, e tiltakozás közöltetvén vele, azt felelé, hogy ő azt semmibe sem veszi, mert neki joga van szerződést bármely állammal kötni. Ha most Lincoln csakugyan elfogadja e területet, Francziaországnak két amerikai háborúja lesz; pedig az egyik sem hoz úgy látszik dicsőséget, mig igen sok pénzt visz ; hát még a másik­­ Quid facto opus? IV. (B.) De ki győzné minden hibáinkat elso­rolni? Teljesen áll az első korszakról mindaz, a­mit a „Politikai tényezőink mérlegelése“ czimű­ czikk tisztelt írója mond.*) Azonban mentsé­günkre szolgál, hogy ez a szenvedély első kitö­résének, az izgatottság első lázrohamának műve volt. E korszak hamarább lejárta magát, mint­sem gondoltuk a a közh­angulat kedvező fordu­latot vett akkor, midőn a törvényhatóságok a nemzet nagy fiának Deák Ferencznek bizalmat szavaztak , midőn a képviselő­ház e nagy szel­lem zászlóját majdnem egyhangúlag elfogadá s az országban minden párt e legális, bölcs és mérsékelt férfiúban compromittált. E pillanattól kezdve a mérséklet vette át az uralmat, mely előtt még a karzatok is meghajoltak. Egy ké­sőbbi czikkre tartom fenn kimutatni, miként Deáknak az országgyűlés által elfogadott felira­taiban elvileg mindaz ben foglaltatik, a­mit a bi­rodalom másik fele tőlünk jogosan és méltányo­san követelhet. Csak ez elvek részletezése, csak a gyakorlati alkalmazás törvényei vártak még megoldásra.És mit ten a bécsi kormány? A helyett, hogy e kedvező alkalmat megragadta, a helyett, *) X. Y. úr meg fog bocsátani a félreértésért, mely az „is“ szócska iránti figyelmetlenségemből származott, úgy hiszem, e hibámat helyrehozottnak tekintendő múlt czikkem által, melyben magunknak i­s igazságot szol­gáltattam. Egyébiránt meglássuk: vájjon a credulitás, mely mindkettőnknek tollat adott kezünkbe, melyik oldal­ról fog igazoltatni ? Adja Isten, hogy egyikünk se csalód­jék ! — A­mi pedig a bátorságot illeti, mire X. Y. úr hi­vatkozik, azt tartom: nem kevesebb bátorság kell hozzá, az igazságot e pillanatban megmondani felfelé, — mint annak idejében lefelé, hogy saját pártját, azon egyedüli pártot, melyre has­zánkban józanul számíthatott, támogatta vol­na, — elrántotta alóla a gyékényt. E lépést, me­lyet csak szenvedély sugallatott, nem mentheti sem a megyék, sem az országgyű­lés első vitat­kozásainak izgatottsága. A szenvedély alul gyen­geség, — fönn hiba, mig viszont a mérséklet a népnél erény, — a kormányon kötelesség. S itt érünk a második korszakba, mely már csak a kormány hibáival van tele. Az or­­szággyűlés feloszlattatott, a megyék többé nem tarthatók magukat. Ezeknek további fennmara­dása nem lett volna egyéb, mint vagy defavoyá­­lása az országgyűlésnek s az alkotmányos el­vek megtagadása,­­ vagy pedig olaj a tűzre, a zavar és összeütközés szaporítása, folytonos pro­­vocatio s a nyílt lázadás erőszakolása. A me­gyék visszalépése logikai szükség, alkotmányos kényszerűség s a politikai eszély parancsa volt. Nemesebben nem végezheték pályájukat, ko­rábbi hibáikat jobban nem expiálhaták. Elmondom töredelmesen a mea culpát. — De hol van e kurta időszakban is, a mi a szaka­dás vádját támogatná ? szenvedély, izgatottság, mohóság, eszélytelenség mindaz, a mi szemünkre lobbantható, semmi más. Szakadási bűn nyo­mait nem találjuk sehol, sőt maga azon körül­mény, minélfogva a megyék az 1848-ik évi tör­vények alapján alakultak, s hogy az egész or­szágban az 1848 jelszava viszhangzott, hogy az 1849-iki lobogó nem lengedezett sehol, s mind­ez fényes bizonyítéka annak, miszerint nem forradalmat, nem szakadást, hanem békés ki­egyenlítést akartunk. Nem követeltünk mást, mint törvényeinket s alkotmányunkat. Nem a czél volt hibás, hanem a modor; a szemrehányás nem érheti vágyainkat, hanem csak a szenve­délyt. És ez is csakhamar lecsillapult; a hata­lom oly tömör párttal állott később szemben, melynek jelszava a mérséklet volt. Tehát ellenfeleink bizalmatlanságának alap­ja, a ránk fogott szakadási vágy, hamis. Ha vol­tak volna is, kik ily vágyat táplálnak, de ezek oly törpe minoritást képeztek, mely számításba sem jöhet. Az ország értelmiségének zöme a bé­kés kiegyenlítés táborában foglalt helyet, s az országok sorsa mindig a párttól függ. A mely hatalom akár a vak tömegre, akár egy mester­kélten alakított szolgacsoportra támaszkodik, veszve van. Az áramokat csak az öntudatos erő mentheti meg, melyet az értelmiség képvisel, s ezen erő hazánkban a kormány rendelkezésére állott már, ha azt balsugalmak perezében saját kezeivel nem semmisíti vala meg. Nézzük már most a kép másik oldalát s lássuk : hányadán állunk a beolvasztási czél­jat­tal, a­mi Magyarország gyanújának, panaszá­nak tárgyát és a bizalmatlanság másik kútfejét képezi ? A beolvasztási c­élzatot bizonyítani sem kell; ezt maguk ellenfeleink nem csak elismerik, de sőt kérkednek is vele. Az alkotmány-eljátszás elmélete s a salus reipublicae elvétől kölcsönö­zött tan nem másért állíttattak fel, mint hogy annak jogalapul szolgáljanak. Bach absolutis­­musa nem szorult ily jogalapra, az a jogot az erő és hatalom forrásából merité; nála e bájtom eszme karöltve járt. Ámde mióta Au­trik az alkotmánynak újabban oltárt emelt, mely csak Szerda junius 11.

Next