Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1862-06-11 / 133. szám
a&yf ? turprir^iJTTtstnrnrat n tnávies"» -siqáá Jóá b nélnsa Jiosöit 9ía .iUnuMistutfßü. úá í9 .tóm ^ínJatTM Baratok tere 7. sx. a. földszint. rr Kiadóhivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. éíl briira 97S9'/lfl'i}í ,ß(_ »f/öi ßlbßgol <[i lló rtW rn >»11* ■■ -■■■------ÍJ Joífí* 133. szám — 1862. rwr <újI Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNZ Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egész évre 16 — Évnegyedre 4 — Egészévre 16 — Évnegyedre 4 Félévre 8 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr . st kr HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége következő legfelsőbb sajátkezű iratot méltóztatott kibocsátói: Kedves gróf Forgách. Nagy megelégedéssel láttam ennek előadásából, hogy ama nagy szerencsétlenség alkalmával, melylyel a f. évi febr. havi árvíz által magyar királyságom is nagy fájdalmamra meglátogattatok, a nemes önfeláldozás bizonyítványai, a szorultságba jutott s szerencsétlenül járt egyének segélyezéseinél, valamint az emberéletek megmentésénél is nem hiányzottak. Midőn a valódi felebaráti szeretetnek ezen bizonyítványai szivemet megilletődéssel tölték el, ezen tények s a mindenütt tanúsított érdemteljes működés s áldozatkész részvét elismeréséül következő kitüntetések megadását találom jónak . Krászonyi József pesti polgármestert s Pécsy József paksi főszolgabírót 3 ad osztályú vaskorona rendemmel díjelengedés mellett; Veigl József temesvári polgármestert s Ferro Domokost a dunagőzhajózási társulat főfelügyelőjét Ferencz József rendem kis keresztjével; Kégly Józsefet Komárom megye főjegyzőjét, Pajeri Ferencz paksi városbirót, Milano Józsefet a dunagőzhajózási társulat kapitányát s Molnár Gábort a tisza-gőzhajózási társulat igazgatóját koronás arany érdemkereszttel diszitem föl. Megelégedésem kifejezése tudtul adandó Nehiba János nagyprépost s kalocsai czimzetes püspöknek, Dőry Gábor tolna- s Balogh Kornél győrmegyei főispánoknak, Kapy Ede Pest , Neszter József Pozson-, Kroner Lajos Moson-, Ambrósz János Komárom- s Paik-Ucsevnyi Péter Torontálmegyék főispáni helyetteseinek, Hofbauer Lajos aradmegyei kir. biztosnak, Friedrich György helytartósági tanácsosnak, Tary Ferencz kanonok s kalocsai lelkésznek, Biseni Frigyes pesti városkapitánynak és Ságody Sándor alpolgármesternek, Gamperl Sándor s Gratzer Antal városi tanácsnokoknak, Kauszmann Károly városi számvevő-hivatalnoknak, Batisz Zsigmond városi pénztári segédnek, Dunszt Máté Írnoknak a letétményi hivatalnál, Benkő Endre letéti őrzőnek, Gorach József letét-őri segédnek, Strohmayer Ferencz pesti polgárnak, s Jankovich Gyula ottani főlövész mesternek, Paks mezőváros községének s elöljáróinak Tolnamegyében, s Petries Mátyás, Kern Pál földmíves Fehér János napszámos, Róka János, Bogár János, Czompó Ferenc 1 8 Dömötör József molnárok s ottani lakosoknak; Sard, Ferencz hajós 8 B a 111 Gusztáv haszonbérlőnek; Duna-Föld vár mezőváros községének s elöljáróinak, s Juhász István, s Csefkó Ferencz ottani esküdteknek; valamint Balogh Gábor, Papu János, Tóth Ferencz, Csenterics Benő, Szález János s Varga József molnároknak; Varga József Gerjen községe esküdtje, s Patzkó István kisbirájának; továbbá Dévény községének Pozson megyében, s Lancsarics János, Mitay János s Breier József községi biró s oltani lakosoknak; Mezey Gyula Komárommegye szolgabirájának; Nyitra János füssi hajósnak Komárom megyében; Dili Károly, báró Sina János udvarbirójának; Sebő Imre, győr megyei főszolgabíró, Szeredy János alszolgabiró s Csepy Pál esküdtnek; Lébeny és Halászi mosonymegyei községek helységi elöljáróinak; ifj. Reigl József, ifj. Goldschmidt József, s Feitscher Tamás magyaróvári lakosoknak; Csermena Péter városkapitánynak; Papp János városbirónak ; Mazur Sándor város alkapitánynak, s Demetrovics György csendbiztosnak Temesvárott; Radics Szávas Dániel temesvári hajósoknak; valamint Terhes József s Csiszár József szegedi hajósoknak; végre az egész duna-gőzhajózási társulatnak s minden magyarországi földbirtokosoknak, kik tetemes összegek által emberbarátilag közreműködtek az árvíz által támadt nyomor orvoslására. Laxenburg, máj. 30. 1862. Ferencz József s. k. TARCZA. Napi újdonságok. — Kir. helytartó gr. Pálffy Mór ,smaga a tegnap reggel a budai ráczvárosban kiütött tűzvész által károsultak javára 100 ftot méltóztatott ajándékozni. * A Szent Gellért-hegy lejtőjén levő házikók közt tegnap reggel tűz támadt, és a borzasztó elem a nagy szél által is előmozdítva csakhamar egy egész sor házat borított lángba. E látvány a Dunapartról egész borzasztóságában tűnt fel és számos nézőt vont oda. 36 ház égett el, többnyire szegény kapások tulajdona, kik már kora reggel odahagyták lakóikat s a szöllőkben szétszórva dolgoztak ; a roppant szélvész mellett tovább ment s a ráczváros egész délkeleti része lángba borult volna, ha a műveltebb osztálybeliek s a cs. kir. katonaság erélyes közremunkálásának nem sikerült volna a háztető lerombolásával a tűz terjedésének gátat vetni. A veszély további elterjedésének akadályozásánál legjelentékenyebben működött a rácz-fürdő tulajdonosa dr. Heinrich Nepomuk János , ki a mondott fürdőben ujonan alkalmazott gőz gépét kizárólag az oltó viz hajtására alkalmazta, és Barber fiai fecskendői. — Pálffy kir. helytartó ur ő excja személyesen jelen volt, s mint fentebb említők, a nyomor enyhítésére 100 frt ajándékozott azonnali felosztás végett. A hatóság részéről pedig az albiróságok gyűjtések gyors eszközlésére lőnek utalva. Pa u 1o v i ts budai polgármester egy a szélvész által arczához csapott égő zsinder által sérülést kapott. — A tűzvész eredetének oka nem tudatik, s puhatolás alatt van. — Czáfolat. A „Magyarország“ I. évi május 20-kán megjelent számában azon tudósítás foglaltatik, miszerint Gömör megyében a másod alispán egy körlevelet bocsátott ki a szolgabirákhoz, melyben többi közt kijelenti, hogy a magyar nyelv megszűnt hivatalos nyelv lenni. Hiteles helyről nyert értesítés szerint ezen tudósítás teljesen alaptalan. — Nyilatkozat. A „P. N.“ jan. 4-ki számában K. Kemény Zsigmond „A magyar nemzeti politika helyes iránya“ czim alatt megjelent röpirat felemlítése mellett azt mondja, hogy „mielőtt ezen irat tartalmához tüzetesen hozzá szólanánk, annyit előre is biztos és hiteles adatok nyomán mondhatunk, miként mind a nyílt levél, mind az egész munka a fent tisztelt grófnak (Apponyi György őroizsgának) beleegyezése, sőt tudta nélkül készült.“ — A ki e röpiratot elolvasására méltatta, kérdésen kívül láthatta azt, amit a fentisztelt báró állít; amennyiben e röpirat szerzője világosan kiemeli ebben, hogy egyedül saját szerény nézeteit akarván a hazai közönséggel megismertetni, azokat egy az országbírók nagyméltóságához intézett „nyílt levélben“ kívánta egyrészt az olvasó közönség másrészt a gróf ő nagyméltósága figyelmébe tiszteletteljesen ajánlani. Minden félreértések kikerülése végett tehát, nehogy az olvasó közönség bármi téves hiedelemben tartassék, ezennel kijelentem, hogy a szóban forgó röpirat tartalma egyedül a szerző saját nézeteit képviseli. Ami pedig azon találgatást illeti, hogy t. i. ki legyen e röpirat szerzője, indokolván e röpirat folytán a névtelenség szükségét, szerző, ha majd a cáfolatok folytán nyilatkozni fog, magát megnevezni kötelességének ismerendi, mert szégyelleni soha sem fogja, hogy ez által is önzetlenül akarván szolgálni hazáját, ha szerény felfogása helytelen lehetett is, szándéka tiszta és hazafias volt s ennek öntudatában mond ki bátran egyéni meggyőződését. Legyen szives a t. ez. szerkesztőség e nyilatkozatott becses lapja legközelebbi számába igtatni. Hazafius üdvözlettel A szerző. — Nyilatkozat.*) Ismerőseim, barátim, s különösen azok megnyugtatására, kiktől jogügyeik elintézésével megbizatni szerencsés valók, a sajtó utján közlött azon hírre vonatkozólag, miszerint sz. kir. Pest városa tiszt. alügyészének neveztettem ki, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy munkásságomat ezutánra is kizárólag magán jogügyleteknek szentelhetvén, a tisztelt kinevezést el nem fogadhattam. Kelt Pesten 1862 ik év Sz.-Iván hava 5-én. Dr. Kratsik Ferencz, * köz- és váltóügyvéd. *Bibornok hg. prímási eminentiája m. hó 31-kén érkezett meg Rómába. * Az „Egri posta“ szerkesztését Erdélyi József vette át. * A „Magyar Gazdasági Egyesület“ szombati közgyűlése két főfontosságú tárgygyal, az országos vasútrendszer s a borászat ügyével foglalkozott. Először is Csengery Antal olvasta föl az általa, Lónyay Menyhért s Horján Ernő társaságában szerkesztett emlékiratot a magyar vasúti hálózatról, mely emlékirat egyhangúlag elfogadtatván, magyar, német, franczia és angol nyelven kinyomatik. Az erdélyi kolozsvár brassói vonal érdekében kérvény intéztetik cégéhez, s az erdélyi vasutügy előmozdítására állandó bizottmány alakul. A borászat ügyében Korzmics László alelnök által tett indítvány, országos borászati térkép készítésére nézve, szintén egyhangúlag elfogadtatott. *Duka Tivadar orvostudor hazánkfia, angol tábori orvos s az „Asiatic Society“ tagja, Keletindiából ismét több érdekes küldeménynyel gyarapitá nemz. múzeumunkat. Köztük van biblia bengali nyelven, több Jcép*) Kéretnek a többi tisztelt lapok jelen nyilatkoási tom átvételére. pel, melyeket bennszülöttek készítettek ; továbbá hindu, vagyis hindustani biblia, három kötetben, — számtalan madár, kigyó, pénzdarabok, czifrázatok, ékességek stb., miknek értékét azok szerfeletti ritkasága nálunk kétszé-, réssé teszi. * Barabás, akad. festőnk, — írja a „P. N.“ — az mi és korona-utcza sarkán fog egy minden, nálunk eddig létezőknél nagyobb és fényesebb fényképészeti műtermet felállítani. * Patterson Artur, a cambridgei egyetem baccalaureatusa, tudományos czélokból utazván Magyarországban, a pannonhalmi könyvtárt is megszemlélte. Nyilatkozata szerint sok olyan ritkaságra akadt, mely még a brittish múzeumban sem található. * Mates Imre, a magyar nyelv tanára a pozsonyi főreáltanodában, az irodalomnak is szorgalmas munkája, e ha 4-dikén élete 52-dik évében elhunyt. * A sikerrel működő erdélyi kölcsönös jeges tűzkármentesitő társulat ápril 26 -án gr. Mikó Imre elnöklete alatt tartott közgyűlésében előterjesztés létetett 1861. évi munkálatairól, melyből kiviláglik, hogy a társulat egyre terjeszkedik; így a tűzkár ellen biztosított összeg meghaladja a tiz milliót, a jégkár elleni pedig 1,200,000 írtnál többre rúg. A társulat összes fedezeti ereje 900 ezer forintban van kimutatva. A biztosító tagok száma szaporodott. * Öngyilkosság egyremásra. Tegnap reggel a szegnot utcza egyik háza padlásán egy 18 éves pipafilagftojiofkoa teste találtatott, ki ott felakasztá magát,^jlijul^r|bsu^°3 tailás végett a Rókus polgári kórh^^yjtjaftstti j ,ilf)8'9Viii39m * Nagy Elek jószágfeljigyeJőxQsfm£jW£Öi}) szívvel jelenti egyp%p3fian$j N JSStgtfQmfthjaa f. é. junius ^ap 3Q-ik é [tpi^ni,i! i§ása ,o pyrfiffiM'J bMn«t ^k^jftfriaiesttifi^MAvar közelében „London városáéhoz fog cpjpkqettáötlmi Di noepsa íl I: íktf»ÖBUegyik másik már megszűnik, többen aláírást szándékoznak nyit- \EMHIVATALOS RÉSZ Tájékozás. A pünkösdi szünet magyarázza, hogy Bécsből ma semmi ujjal sem szolgálhatunk , a külügyek sem fizetnek úgy, mint azt azon ünnep utáni ujsághalmaztól várni lehetne, mely még kipihent szemeket is zavarba hozhat. Egypár érdekes hirt ezen roppant halmaz azonban mégis tartalmaz. Mint királyi szó, legelső említendő a porosz király válasza, melyet a föliratot átnyújtott küldöttségnek adott. E föliratot javában már ismerik olvasóink, csupán a kurhesseni ügyre vonatkozó tétel nyert azóta erélyes, s határozottabb kifejezést. A porosz követház erőteljes s előrehaladó külpolitikát óhajt s ezért, a királynak azon korábbi nyilatkozata értelmében, hogy „tudja meg a világ, miszerint Poroszország mindenütt kész a jogot védelmezni“ — kívánja, hogy Kurhessenben az alkotmányszerű jogállapot helyreállítása minden eszközzel eszközöltessék, s ekként Poroszország jogállapota is biztosíttassák s nagyhatalmi becsülete és érdekei megovassanak. Mi választ adott e tételre a király, a távsürgöny nem mondja talán semmit, de annál nyomósabbat adott a bel alkotmányos állapotra vonatkozólag. E válasz tartalma a király következetességét, formája annak némi kedélykeserűségét fejezi ki. A király újabban biztosítá ugyan a küldöttséget az alkotmányhoz való ragaszkodásáról, azonban nem kíméli egyszersmind azon vágást sem, hogy ha a küldöttek az ő érzületét egészen ismerni akarják, úgy ne csak az ő 58-ki programjának egy tételére hivatkozzanak, hanem tanulják azt be egészen, sorról sorra és — gondolá bizonyára hozzá — ne is feledjék! Ez nem épen baráti intés egy uj kamrának, mely egy feloszlatottat vált föl! A király az alkotmányos térhez való ragaszkodásért elvárja azt is a kamrától, hogy kifejezett érzületét tettel bizonyitandja, minek értelme nem más, mint az, hogy a kamra fogadja jól a ministérium javaslatait. Ámde lehet-e ezt várni egy kamrától,mely a miniszerellenes elemeket annyira megszaporítva gyűlt egybe, hogy keblében tulajdonkép ministeri párt nem is létezik ? A király ugyan biztosította a küldöttséget, hogy ministériuma vele az alkotmányosságot illetőleg tökéletesen egyetért; de bár e kir. biztosításhoz semmi kétely sem férhet, alkotmányos országban még ez sem menthet meg egy ministériumot, ha csak önnönmagának nem biz az többséget a kamrában biztosítni. Erre pedig a jelen porosz kabinetnek legkisebb kilátása sincs, tehát vagy a mostani többség javaslatait kell elfogadnia, vagy leköszönnie. Egy harmadik „vagy“is létezik ugyan, az új feloszlatás, ámde ez hová vezessen ? Kasselben az új kabinet, ez utolsó tudósítás szerint, nehezen bsr megalakulni, de remény van mégis, hogy az végre is az ország óhajtásainak megfelelő lesz. Ezen remény főleg Wiegand személyén alapszik, mivel Losberg hadsegéd az alkudozásokat megkezdette. Bizony különös tünemény lenne, ha a hesseni nép épen azon porosz kabinet nyomása folytán kapna mielőbb egy edvelt ministeriumot, mely otthon épen nem bír bizalmat önmaga iránt szerezni . A Ratazzi ministeriumnak győzelme a négy napi viták után már ismeretes; a bizalmi szavazat, melyet nyert, mutatja, hogy az olasz parlamentben az úgynevezett tett pártjának nincsen erős támasza, hogy az olaszok hajlandóbbak a franczia parancsszónak engedni, mint tüzes honfitársaikkal az örvénybe rohanni. A társurgöny a törökök új győzelméről értesít a montenegróiak fölött, ámde Montenegrónak ritka szeencséje van, legnagyobb veszélyben is akad mentője. Ezúttal Francziaország az, mely Bécsben a kötendő fegyvernyugvás iránt javaslatokat nyújtatott át, s ekként utasítá konstantinápolyi követét is. Valószínűleg nemsokára meghalljuk, hogy e közbenjárásban az orosznak keze sem hiányzik. A franczia és orosz kormány különben is egy más kérdésben állnak egyetértve a portával szemközt, s ez a sz. sir kérdése, mely új bonyodalommal látszik fenyegetni. Ama két kormány is föl akarja a sz. sir kupoláját építeni, de a porta, keresztény alattvalói nevében, maga is részt akar venni ez építésben. Ezt meg ama hatalmak nem akarják elfogadni. Amerikából érdekes hirek vannak. A francziákat állítólag megverték a mexikóiak, az unionistákat pedig a déli foederalisták. S ez épen akkor történnék, mikor Francziaország az Egyesült Államokba belekapni s a déli államokat elismerni készül, mihelyt legkisebb alkalom kínálkozik. Ez pedig kínálkozik is már. Mexikó s az Egyesült Államok elnöke tudniillik szerződést kötöttek a mexikói terület egy részének átengedése iránt; ez ellen azonban tiltakozott Washingtonban a franczia követ, mert azon terület a franczia adósság zálogát képezi. Ámde Juarez elnök, e tiltakozás közöltetvén vele, azt felelé, hogy ő azt semmibe sem veszi, mert neki joga van szerződést bármely állammal kötni. Ha most Lincoln csakugyan elfogadja e területet, Francziaországnak két amerikai háborúja lesz; pedig az egyik sem hoz úgy látszik dicsőséget, mig igen sok pénzt visz ; hát még a másik Quid facto opus? IV. (B.) De ki győzné minden hibáinkat elsorolni? Teljesen áll az első korszakról mindaz, amit a „Politikai tényezőink mérlegelése“ czimű czikk tisztelt írója mond.*) Azonban mentségünkre szolgál, hogy ez a szenvedély első kitörésének, az izgatottság első lázrohamának műve volt. E korszak hamarább lejárta magát, mintsem gondoltuk a a közhangulat kedvező fordulatot vett akkor, midőn a törvényhatóságok a nemzet nagy fiának Deák Ferencznek bizalmat szavaztak , midőn a képviselőház e nagy szellem zászlóját majdnem egyhangúlag elfogadá s az országban minden párt e legális, bölcs és mérsékelt férfiúban compromittált. E pillanattól kezdve a mérséklet vette át az uralmat, mely előtt még a karzatok is meghajoltak. Egy későbbi czikkre tartom fenn kimutatni, miként Deáknak az országgyűlés által elfogadott felirataiban elvileg mindaz ben foglaltatik, amit a birodalom másik fele tőlünk jogosan és méltányosan követelhet. Csak ez elvek részletezése, csak a gyakorlati alkalmazás törvényei vártak még megoldásra.És mit ten a bécsi kormány? A helyett, hogy e kedvező alkalmat megragadta, a helyett, *) X. Y. úr meg fog bocsátani a félreértésért, mely az „is“ szócska iránti figyelmetlenségemből származott, úgy hiszem, e hibámat helyrehozottnak tekintendő múlt czikkem által, melyben magunknak is igazságot szolgáltattam. Egyébiránt meglássuk: vájjon a credulitás, mely mindkettőnknek tollat adott kezünkbe, melyik oldalról fog igazoltatni ? Adja Isten, hogy egyikünk se csalódjék ! — Ami pedig a bátorságot illeti, mire X. Y. úr hivatkozik, azt tartom: nem kevesebb bátorság kell hozzá, az igazságot e pillanatban megmondani felfelé, — mint annak idejében lefelé, hogy saját pártját, azon egyedüli pártot, melyre haszánkban józanul számíthatott, támogatta volna, — elrántotta alóla a gyékényt. E lépést, melyet csak szenvedély sugallatott, nem mentheti sem a megyék, sem az országgyűlés első vitatkozásainak izgatottsága. A szenvedély alul gyengeség, — fönn hiba, mig viszont a mérséklet a népnél erény, — a kormányon kötelesség. S itt érünk a második korszakba, mely már csak a kormány hibáival van tele. Az országgyűlés feloszlattatott, a megyék többé nem tarthatók magukat. Ezeknek további fennmaradása nem lett volna egyéb, mint vagy defavoyálása az országgyűlésnek s az alkotmányos elvek megtagadása, vagy pedig olaj a tűzre, a zavar és összeütközés szaporítása, folytonos provocatio s a nyílt lázadás erőszakolása. A megyék visszalépése logikai szükség, alkotmányos kényszerűség s a politikai eszély parancsa volt. Nemesebben nem végezheték pályájukat, korábbi hibáikat jobban nem expiálhaták. Elmondom töredelmesen a mea culpát. — De hol van e kurta időszakban is, a mi a szakadás vádját támogatná ? szenvedély, izgatottság, mohóság, eszélytelenség mindaz, a mi szemünkre lobbantható, semmi más. Szakadási bűn nyomait nem találjuk sehol, sőt maga azon körülmény, minélfogva a megyék az 1848-ik évi törvények alapján alakultak, s hogy az egész országban az 1848 jelszava viszhangzott, hogy az 1849-iki lobogó nem lengedezett sehol, s mindez fényes bizonyítéka annak, miszerint nem forradalmat, nem szakadást, hanem békés kiegyenlítést akartunk. Nem követeltünk mást, mint törvényeinket s alkotmányunkat. Nem a czél volt hibás, hanem a modor; a szemrehányás nem érheti vágyainkat, hanem csak a szenvedélyt. És ez is csakhamar lecsillapult; a hatalom oly tömör párttal állott később szemben, melynek jelszava a mérséklet volt. Tehát ellenfeleink bizalmatlanságának alapja, a ránk fogott szakadási vágy, hamis. Ha voltak volna is, kik ily vágyat táplálnak, de ezek oly törpe minoritást képeztek, mely számításba sem jöhet. Az ország értelmiségének zöme a békés kiegyenlítés táborában foglalt helyet, s az országok sorsa mindig a párttól függ. A mely hatalom akár a vak tömegre, akár egy mesterkélten alakított szolgacsoportra támaszkodik, veszve van. Az áramokat csak az öntudatos erő mentheti meg, melyet az értelmiség képvisel, s ezen erő hazánkban a kormány rendelkezésére állott már, ha azt balsugalmak perezében saját kezeivel nem semmisíti vala meg. Nézzük már most a kép másik oldalát s lássuk : hányadán állunk a beolvasztási czéljattal, ami Magyarország gyanújának, panaszának tárgyát és a bizalmatlanság másik kútfejét képezi ? A beolvasztási célzatot bizonyítani sem kell; ezt maguk ellenfeleink nem csak elismerik, de sőt kérkednek is vele. Az alkotmány-eljátszás elmélete s a salus reipublicae elvétől kölcsönözött tan nem másért állíttattak fel, mint hogy annak jogalapul szolgáljanak. Bach absolutismusa nem szorult ily jogalapra, az a jogot az erő és hatalom forrásából merité; nála e bájtom eszme karöltve járt. Ámde mióta Autrik az alkotmánynak újabban oltárt emelt, mely csak Szerda junius 11.