Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)
1862-11-26 / 272. szám
A NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Pesti Napló“ szerkesztője, K. Kemény Zsigmond élesen kiemeli azon ellenmondást, mely szerint a bécsi centralisták egyrészről egyezkedni akarnak (legalább szóval) s másrészről a ministériumot erélyes fellépésre nógatják, és pedig oly fellépésre, mely sérelmeinket szaporítaná, hogy aztán az egyezkedésre hajlandóbbakká tegyen. Ámde a kiegyezkedés a felek szabad hozzájárulását feltételezi, s csak úgy lehet hasznos, ha a kedélyek megnyugtatásával jár; e nélkül is lehet ugyan csendet vagy békét eszközölni, de ez nem kibékítés, hanem a sírnak békéje leend. Különben a „P. N.“ a mostani római követ volt erélyes eljárásában nagyobb logicát lát, mint az alkotmányos centralisták erélyes nógatásában , mert absolutismust ráparancsolni, sőt ráerőszakolni lehet valakire, de erőszakolt alkotmányosság ellenmondást foglal magában, s nem egyéb az, mint az absolutismusnak roszul palástolt formája. A „P. N.“ szerint tehát oly módon, mint a centralista lapok eljárnak, a bizalmat megnyerni nem lehet, s aki a magyarországi hangulatot ismeri, minden látnoki tehetség nélkül megjósolhatja, hogy ha az ő általuk oly meggondolatlanul sürgetett erély formája alatt netalán az ország integritása támadtatnék meg ismét, akkor a megnyugtató kiegyenlítésnek még reménye is semmivé tétetnék — mégpedig hosszú időre! Az „ország“ szintén aggódni kezd az ország integritása miatt, mert úgy értesült, hogy az államministérium a szerb Vajdaság felállítást tanácsolja Ő Felségének, és pedig országgyűlés előtt. De ezt nem hiheti az „ország", mivel az ország területi épségének megsértése beláthatlan végű válságot idézne elő, mely kérdésessé tenné a békés kiegyenlítés ügyét, s lerontva annyi reményt , melyet Ő Felségének újabb legmagasabb tettei felidéztek, a hit megerősbödése, a bizalom visszatérése ellen küzdő demagógiának művét könnyítené meg. Az „0.“ tehát nem hiheti e hirt, de valószínűtlennek még sem tarthatja, ámbár nem tart tőle, mert ha van e hitnek vagy tervnek valami alapja, az legfeljebb egyes államférfiknak vagy államférfiaknak véleménye lehet csak, de semmi esetre nem Ő Felségének szándéka, mert Ő Felsége az érdekek és nézetek magasabb színvonalán áll, mint kormányának férfiai, s azért az „0.“ teljes megnyugvást talál a lefolyt napok azon eseményeiben, melyeknek kútfeje tisztán Ő Felsége legmagasabb szándéka és akarata volt. A „Donau Zeitung“ felel a „Wanderer“nek azon czikkére, melyet tegnapelőtti számunkban ismertettünk, s melyben azon óhajtását fejezi ki , bár a Landtagok helyrehoznák,mit a reichsrath elmulasztott, s kérvénynyel járulnának . Felségéhez a birodalom másik felével mielőbb megkisérlendő alkotmányos kiegyezkedés végett. A „D. Z.“ e legális óhajtását a „W.“nek a februári alkotmány ellen intézett provocationak tekinti, s hosszasan mutogatja, mily jótéteményeket árasztott már a reichsrath a birodalomra, daczára annak, hogy az alkotmányos életben nagyon járatlan és újoncz volt. Szerinte a Landtagok feladata nem a reichsrath ellen, hanem mellette működni, hogy a megkezdett nagy művet befejezhesse, s azért zárszavában őszintén figyelmezteti a gandtagokat, hogy tanácskozásaikban lehető szabadelvűséggel nyilatkozhatnak ugyan, de az állami alaptörvény által vont alkotmányos korlátokat lélekismeretesen respektálják. A „Pesti Hírnök“ a baranyai Votum folytatásának V. és VI. czikkében a megyei bizottmányok rendezéséről kívánván szólni, kiemeli, hogy a 48-ki törvények azokról csak per targentem szólnak, s csupán a 16-dik törvényezikk bizá meg a ministeriumot ez ügy- is beni törvényjavaslat készítésével. Ennélfogva a 48-diki megyei bizottmányok csak ideiglenesség jellemével bírnak ; mindamellett létrejöttek azok 61-ben, s létrejöhetnek ismét, de szintén csak ideiglenesen, a kiegyezkedés előmozdítására. De czikkiró szigorúbb ellenőrködést ajánl a kormánynak, mit a 48-ki törvények értelmében is bátran megtehet. A 48-ki országgyűlés nem határozza meg a tagok számát, sőt a bizottmány megalapítóiról szóló XIV. t. sz. 2-ik §-a is szorosabb korlátok közé szorítható. Szerző kívánja, hogy a bizottmányban képviselve legyen a nép értelmesbjei által, de azért nem kell a sokaságban keresni a főmomentumot. E tekintetben legtöbb függ a főispánok s kir. biztosok erélyétől, kiknek a 4-ik czikkben említett korlátnoki tanácskozmányban megállapított elveket előlegesen el kell fogadniok, s csak ezután a megye kormányát átvenniök, oly férfiakból alakítván meg a bizottmányokat, kik értelemes becsületességben kitűnvén, mint saját elveiknek barátjai tűnnek ki. Szerző szerint az ily megyei bizottmányok a követválasztási és utasítási jogot a 48-ks törvények értelmében is szükségképen gyakorolnák; nem csak azért, mert ők a régi municipális megyék egész hatalmának, tehát a követ-utasítási jognak is örökösei, hanem azért is, mert oly fontos ügyekre nézve, melyek a jövő országgyűlésen lesznek elintézendők, a szigorú utasítás kívánatossá válik. A VI. czikkben czikkíró összefoglalja czikksorozatának tartalma, mihez aztán a következő megjegyzést csatolja : „Nem czélunk a nemzetet a birodalmi tanács felé irányozni, valamint nem lehetne czélunk, ha oda akar menni, attól elvonni. Az tagadhatlan, hogy vannak közügyeink, melyek újabb, a monarchia megváltozott állásához mért elintézést igényelnek. Óvakodhatunk e tekintetben, nehogy hazánk függetlensége feláldoztassék; de óvakodjunk attól is, nehogy a gyűlölet és ellenségeskedés szellemét alapítsuk meg egy chinai fal emelése által, azok között, kiket velünk az isteni Gondviselés oly sok balsors és hányatás után, egy fejedelem jogara alá helyzett. Nemzet, mely lenni akar, el nem enyészhetik. Minden nemzet sorsa tulajdon kezében áll. A mely nemzet elvesz, az rendesen nem életrevaló és sorsát megérdemli. Nekünk az 1000 éves alkotmány állt szemünk előtt, midőn ez értekezést írandó tollhoz nyúltunk. Azon alkotmány állt szemeink előtt, mely az időviszonyok minden viharaival győzedelmesen daczolt, és a korona méltóságát tekintők, mely egyedül képes nemzetünket hitünk szerint, nagggyá tenni és halhatatlanná. Azt óhajtjuk, hogy a korona a nemzet kebelében félreismerhetlen jeleit találja föl az alattvalói hűség és tiszteletnek, s ezáltal bizodalomra gerjesztve, a magyarban valamint a trónnak, úgy az egész monarchiának oszlopát tekintse, melyet ápolni, erősíteni kell. Ha ez megtörténik , hazánk belügyeinek végleges — a kor viszonyainak megfelelő —rendezése nem találand nehézségre. A dicasterialis főbb kormányszerkezet a gyors, igazságos, a népképviselet és a kor viszonyainak megfelelő erélyes kormányzat tekintetéből mindig módosítható, de hazánk 1000 éves alapkövei, és a királyi méltóság, hatalom, tekintély, mind, mind szent maradjon örökre és sérthetetlen.“ Bécsi lapok meglehetős határozottsággal állítják, hogy dr. Hein, a követi ház elnöke i. é. dec. 1-sején veendi át az igazságügyministérium vezetését, de egyúttal azt is beszélik , mikép az ülésszak végéig megmaradand az elnöki széken, s hogy a császári kézirat kihirdetése ezen időpontig elhalasztatik. Követi körökben azt hiszik, miszerint a második ülésszak alkalmával a házra fog ruháztatni az elnökválasztás joga. Akár választás, akár kinevezés által töltessék be ezen állomás, várni lehet, mikép azt dr. Hasner alelnök nyerendi el. Szláv sajtómozgalom Magyarországban. A birodalom állam- és közjogi kérdéseinek megoldása ez idei oct. 20-ka óta gyakrabban pengetve bár, még mindig foglalkodtatja a Lajthán innen és túl a szláv különajku közlönyöket. A prágai „Hlasz“ Slavophil cseh közlöny létére, egész hónapig tartózkodott egyetlen árva szót is kimondani és csak folyó hó 19-kén szólalt meg tüzetesebben a tárgyról. Most is kezet fogva az államminiszerrel a Slavophil cseh közlöny avval végzi czikkét: mi várhatunk, de nem mint halandó egyesek, hanem mint halhatlan népek és nemzetek. A dologhoz csak annyit mond, hogy szó lévén a birodalom szerves egységéről, ugyanaz sikerrel csakis : a maguk a nemzetek által; b) egymás közti alkotmányos értekezés útján alapítható meg; valamint hogy c) Austriában a németeken és magyarokon kívül még más nemzetek is léteznek; s d) azok egyenjogú közrehatása nélkül nem oldhatók meg sikerrel a fennforgó kérdések. Második évi folyam. 272. szám — 1802. Szerkenti-hivatal: Uri-utcza Libasinszky-ház. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. SÜRGÖNY Szerda, november 26. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán ft kr ft, kr ft kr ft Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Egészévre 16 — negyedre 4 — Félévre 8 — Félévre 8 — HIVATALOS RÉSZ. A brünni cs. kir. helytartóság a keleti marhavész behurczolásának meggátlása tekintetéből Magyarhonból minden marhahajtást, úgyszintén a szarvasmarháktól származó mindennemű nyerstermények bevitelét szigorúan eltiltotta és az illető közegeknek meghagyta, hogy a Magyarhonból érkező marhafalkákat vagy egyes marhadarabokat és nyerstermékeket a határnál föltétlenül utasítsák vissza. TÁRGZA: Talleyrand herczegnő. (A „Journ. des Débats“ után.) Dorothea, kurlandi herczegnő, 1795. aug. 21 én született, Péter, utolsó kurlandi herczegnek Dorothea, Medem grófnővel házasságából; atyja János karlandi herczegnek, Anna császárné miniszere s kedvenezének fia volt. 1795-ben hosszas viták után, Kurland birtoka szabályszerűleg az orosz birodalomra ruháztatott át. Péter herczeg lemondott a herczegségről, fönntartván magának a souverain fejedelmek tiszteletbeli jogait. 1781-ben sagani herczegséget vásárlá meg Sziléziában, s 1800-ban halt meg. Fiat nem hagyott maga után; három idősb leánya már rangjához s vagyonához illőleg ment férjhez ; midőn Dorothea herczegnő még csak gyermek volt. Anyja anyai gyöngédséggel s egy szellemdús személy belátásával foglalkozott fiatal leányának nevelésével. Ez utóbbi a porosz király gyermekeinek játszós tanulótársa volt, s egész éltén át tiszteletteljes, bizalmas viszonyban állott a király legidősb fiával, ki — mint tudjuk, inkább kedvelte az irodalmat, művészeteket s bölcsészetet, mint a politikát. A kurlandi herczegnő Schweizs Olaszországban utazott, a nélkül, hogy Francziaországot meglátogatta volna. Mindazáltal ott ismeretes volt, s tudták róla, hogy szeretetreméltó s miveit. Egyik barátnője, a porosz királyné nőtestvére, Thurn-Taxis herczegnő, 1808-ban jelen volt a Napóleon és Sándor császárok közt Erfurtban történt összejövetelen. Sándor császár Thurn-Taxis herczegnő irányában bizalmas barátságot tanusított, s gyakran keresett szórakozást annak társalgásában, a politikai értekezletek s a helyzet gondjai közt. Talleyrand herczeg szintén társalgási viszonyban állott Thurn-Taxis herczegnővel. Ekkor történt, hogy a kurlandi herczegnővel megismerkedett, s hogy saját unokaöcscse, Perigord Ödön grófnak Dorothea, kurlandi herczegnővel összekötését óhajta. Sándor császár szintén helyeslé ezen házasságot. A fiatal herczegnő még alig lévén 15 éves, az összekelés jövő évre halasztatott, azonban csak 1810. április 22-én, néhány nap múlva Napóleon császár s Mária Lujza császárné összekötésének pompás ünnepélye után ment végbe Perigord Ödön gróf s Dorothea, kurlandi herczegnő összekelése. Ez utóbbi kevés idő múlva a császárné palotahölgye lett. Ő fiatal, szép s választékos volt; csakhamar tudva jön, hogy szeretetreméltó s szellemdús, nem könnyelmű s léha, hanem komoly, miveit s független szellemmel bírván. * Leánya férjhezmenetele után a kurlandi herczegnő majdnem teljesen Párisban települt le, s egy kitűnő társadalom központjává lön. Talleyrand, bárki másnál inkább érezvén egy szellemdús társalgás s helyes itélőtehetség kellemeit, naponkint nagyobb bizalmat helyzett, s nagyobb gyönyört talált fiatal unokahúga társaságában, a örült annak sikere fölött. Ama korszakban a császár diadalmámorában, anélkül, hogy bevárná Spanyolország meghódítását, az orosz birodalomba beütésre határozá el magát. Ott elveszté seregét. A jövő évben, nem akarván elfogadni oly méltányos föltételeket, melyek hatalmát meghagyták s Francziaországot nem kevesltték, az európai coalitio által legyőzetett, erre még mindig számítván saját lángeszére s egy oly seregre, melynél a bátorság többé nem pótolható ki a szám hiányát, saját s Francziaország sorsát a csaták koczkájára tévé föl, a nélkül, hogy bármely tanácsra hallgatna, s nem akarván az események intő szavának engedni. A politikai egyének figyelmét kizárólag ama rettentő s kikerülhetlen katastropba voná magára, mely nem késhetett sokáig; legnagyobb fontosságú dolog volt, előkészítni a hon megmentésének eszközeit. Francziaország sorsát nem lehetett a véletlenre bízni. Ezen szomorú körülmények közt határozá el merészen Talleyrand, hogy minő helyzet fog következni a gyászos s kikerülhetlen napra. Eszméje elfogadtatott előbb azon egyének által, kik a helyzetet meg tudák ítélni, s erre csakhamar a közvélemény s a nép szava által. Ekkor történt, hogy Talleyrand, saját hatalmas kezdeményzése által a legmagasb állásba lön helyezve. A fejedelmekkel s különösen Sándor császárral alkudozott ; valóban kemény föltételeket írt alá, de sietni kell. Francziaországot megszabadítni az idegen seregek jelenlététől; ugyanő ritka éles eszével azt is előrelátta, hogy a legközelebb összeülendő congressusban előnyöket lehetene hozni a hatalmasságok közti egyenetlenségből, s hogy azok utoljára Francziaország támogatását sürgetendik. Ezen szomorú napokban, midőn az ország érdekei vitattattak meg, Perigordné baráti viszonyban állott a mindenható Sándor császárral, s több oly tábornokok s miniszerekkel, kik családjának barátjai vagy rokonai voltak. Ő nagy társalgási ügyességgel bírt; annak érdekében látszott tanácsokat adni, kinek ellene mondott, s azt saját szempontjából kiindulva igyekezett meggyőzni. Talleyrand azt akarta, hogy unokahuga őt a bécsi congressusba elkísérje. Neve örökké össze lesz kapcsolva ama nagy politikai ténynyel, s a német lapok még legújabban is emlékezetbe hozák az általa nem keresett hirességhezi ezen igényét, ő nem tartozott a F ronde nak ama szenvedélyes s kalandos hősnőihez,kik a pártok harczaiba beavatkoztam s a polgárháborúban részt vettek. Véleményei hajlamaival össze voltak vegyülve, a nélkül azonban, hogy azoktól függnének. Midőn némi befolyást gyakorolt, ez azáltal történt, miszerint megmutató, hogy igaza van. A congressus után ő Bécsben maradt. Talleyrand Gentbe ment a királyhoz. Midőn a herczegnő Francziaországba visszatért, Talleyrand épen akkor hagyá oda a ministeriumot s Richelieu jön utódává. Talleyrand, midőn a beneventi herczegségről lemondott, a dinói herczegséget nyerte meg Calabriában. Ennek czimét unokaöcscsének adá s ezentúl unokahúga Dinó herczegné czímét viselő. Talleyrand nem állott többé a kormány élén, azonban mégis folyvást fényes állásban volt mint nagy kamarás. Húsz éven át igazgatá a külügyeket, s hatalmas befolyást gyakorolt ama forradalmakra s politikai változásokra, melyek Európát átalakítók. Folyvást viszonyban, sőt baráti összeköttetésben állott számos, társadalmi helyzetüknél, képességüknél s tapasztalásuknál fogva kitűnő egyénekkel. Mindig kereste a szellemdús férfiak társaságát. Francziaország s Európa magas aristokratiájával családi vagy társasági kötelékekkel volt összecsatolva. Ilyen volt ama ház, melyben Dina herczegnő játszá a háziasszony szerepét s egyrészben az ő kedvéért özönlött oda ama különféle s számos társaság. Ekkép telt el a restauratio korszaka, a nélkül, hogy Talleyrand legkisebb részt is vett volna a belpolitika mozgalmában. Mint minden józan értelmű egyén, úgy ő is előrelátta, hogy X. Károly király nem sokára megbuktatandja magát s egy oly forradalmat idézend elő, melynek nem lehetene más kimenetele, az orleansi herczeg királyságán kívül. Életkora s állása nem engedték ugyan meg neki, hogy tettlegesen előmozdítsa az új kormány megalakulását, azonban sietett azt elismerni. Lajos Fülöp király s miniszerei tüstént arra gondoltak, hogy őt a londoni nagykövetségre jelöljék ki, s ezen választás mind Franczia-, mind Angolországban átalánosan helyeseltetett. Talleyrand örömest elfogadó ezen küldetést. Azonban már akkor 76 éves volt; egéssége tetemes kíméletet kívánt, s Dina herczegnő szükségesebb volt rá nézve, mint valaha. Ezen franczia nagykövetség Angolországban a leghizelgőbb manifestatiókkal fogadtatott. Ama nagy nehézségek, melyeket a belgiumi forradalom, s egy Francziaország irányábani gyűlölet- s félelemből megalapított királyság szétdarabolása okozott, ez utóbbinak megelégedésére oldottak meg. Mindazon kérdések, melyek csak fölmerülhettek, becsületesen s a béke fönntartásának szándékával tárgyaltattak. Dina herczegnő most Londonban ugyanoly sikert nyert, mint előbb Bécsben, s a társalgás ezúttal is elősegíti a diplomatiát. 1834-ben Talleyrand egy kevés időre Valenciaybe utazott; ama fontos ügyek, melyek miatt Londonba küldetett, be voltak végezve. Palmerston lorddal a naponkint viszonyok néha kellemetlenek voltak. Egyébiránt ő erejét már kevesbülni érte, mindazáltal még tétovázott. Dina herczegnő minden lehető kímélettel segélyt nyújtott neki arra nézve, hogy elhatározhassa magát. Talleyrand tanácsot kért tőle ama levél szerkesztése iránt, melyet a királyhoz akart írni, hogy visszalépését jelentse neki. Ezen elhatározás óta még hátralévő idejét majd Párisban mint Valençay-ben töltő, Dina herczegnő gondos ápolása alatt. Szelleme nem lett aggá, élénk érdekkel kisérte a nap eseményeit; gyönyörét találta barátjai társalgásában, s azt inkább mint máskor, magas eszmék felé irányzó. Dinó herczegnő megkísérte, az egyházzali kibékülésről s azon okmány kifejezéseiről szólni vele, melyet a párisi érsek ajánlott neki. 1838 május hó első napjaiban fenyegető jelek nyilvánultak Talleyrand egésségi helyzetében, ő nem ringata magát önámitásban s resignatióval készült elő a halálra. Eleinte néhány szót kívánt változtatni a vele közlött visszavonási okiratban, azonban Dina herczegnő sürgetésére nem ragaszkodott ezen kívánatéhoz s aláírta ezen fontos okmányt. Talleyrand halála mély s élénk fájdalmat okozott unokahugának, ki egész buzgalommal az ő ápolására szentelé magát, s ritka s szeretetreméltó szelleme által éltének végső éveit kellemesekké tudá tenni. Valóban ez volt már régóta uralkodó eszméje s ama kötelesség, mit maga elé tűzött ki. Most, miután az be volt végezve, ő fájdalmas űrt érzett. Gyermekeinek érdekeire helyező át tevékenységét, ami őt Németországba utazásra inditá, hol a vagyonáróli gondoskodás jelenlétét szükségle, kivált mióta a sagani herczegségnek birtokába lépett. Ő nagyon szerette ezen családi uradalmat, mely megörzé a nagy hűbér-jószág jellemét; ott ő szinte suzerain volt, nem ugyan a kormányzatot, hanem a teljes közigazgatást illetőleg. A jótékonysági intézetek, a nyilvános iskolák az ő igazgatása alatt voltak. Hogy mily sok jót tett ő ott, meg lehet ítélni a nép összes osztályainak halála fölötti egyértelmű fájdalmából. Mióta Poroszország alkotmányt nyert, Sagan herczegnő az urak házának tagja lett, hol egy képviselője ült, anélkül, hogy a politikába legkevésbé is beavatkozott volna. A királyi családdali viszonyaiban sohasem történt változás. IV. Frigyes Vilmos király naponként gyönyörködött társalgásában, s néha meglátogató őt Saganban. Mindazáltal Sagan herczegnő nem feledkezett meg Francziaországról, se gyermekei, rokonai ,barátjairól, kiket ő ott hagyott. Szive nem tagada meg ifjúsága vonzalmai és sikereinek honát. Minden évben Párisban töltött néhány hónapot, sama társaságban, hol szerettetett s tiszteltetett, hol szellemét kedvelték, s hol érzelmeit s benyomásait kiönteni szerette. Barátjai azonban fájdalommal látták, hogy egéssége a legutóbbi években meg lön rongálva. 1861-ben lehetetlen volt neki francziaországi útját megtennie. Míg a teplitzi fürdőben volt, egy súlyos baleset még inkább növelő ama fájdalmakat, miket már különben is érzett , azóta szünetlenül kínosan szenvedett, enyhülési időköz s gyógyulás reménye nélkül, a fájdalom ellenébeni bátorsággal, vallásos megnyugvással, semmitől sem fájlalván a megválást, gyermekei s barátainak vonzalmán kívül. Engedelmességből s a nélkül, hogy legcsekélyebb reményt is táplálna, még a jövő évben is kész volt megkísérteni az emsi fürdőt. Az utazás rettentően fájdalmas volt s a fürdői életmód még inkább növelé szenvedéseit ; — azt álliták, hogy a schlangenbachi fürdő enyhülést okozand; ő engedelmeskedett. „Ems nagyon rosz hatással volt rám“ , ezt há, „nem gondolom, hogy Schlangenbach csodát tehessen , azonban ennek is vége lesz, talán nemsokára. Betegebben fogok haza térni, mint ahogyan elindultam. Nincs egyéb hátra, mint elrejtőznöm, szenvednem, s várnom, lehetőleg előkészítvén magamat; erre nézve a jóakarat teljesen megvan bennem. Vájjon elég leendő ez?“ Ezen szomorú elősejtelem nem sokára valósult. Annyi hónapok óta tartott fájdalmas megpróbáltátok után, éltének végórái nyugottak voltak ; lelkének bátorsága s nyugalma enyhiték szenvedéseit. Ilyen volt halála; ilyen azon utolsó emlék, melyet családjánál, melynek feje volt, s barátjainál hagyott hátra, kik sohasem feledendik el szellemének kellemeit s jellemének emelkedettségét. Tóth Dénes: Napi újdonságok. * A bibornok hg. prímás Bécsben f. hó 23- kán ebédet adott, melyre a többi közt Beke és Rohonczy