Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1863-02-14 / 36. szám
Harmadik évi folyam. 36. 1863. Szombat, februárius 14. S*ertesitő-hivatal: Uri-utcaa Libulasski-hás. kiadó-hival. Barátok-tere 7. %%. a. fóliaaint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. azám. földazint. Vidéken bérmentes levelekben minden polt-hivaalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán Félévre 850 kr. Negyedévre 4 . 50 m Félévre 10 forint Negyedévre 5 . HIVATALOS RÉSZ. Streibig Károly gyírmegyei másolatispánnak, továbbá Lajos, Adolf és Vilmos nevű nagykorú fivéreinek legfelsőbb helyen kegyelmesen megengedtetett, hogy vezetéknevüket „Harczi“ ra átváltoztathassák. Kirchlener Rudolf pesti magáné és kiskorú fiai vezetéknevének ,Nadányi“-ra kért átváltoztatása legfelsőbb helyen kegyelmesen megengedtetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, febr. 12. — A néptanítók nem irigylendő sorsát úgy látszik, nagyon szivükön viselik a tartományi gyűlések. Tegnapelőtt jelentettük, hogy a felső-austriai Landtag 3000 forintot rendelt a néptanítók fizetéseinek javítására, s most meg az alsó-austriai tartományi gyűlés követte e dicséretes példát, mert szintén e czélra 24.000 forintot szavazott meg évenként, mely summa, ha a két tartomány kiterjedését s népességét összehasonlítjuk, épen nem fukarul ütött ki. Egyébiránt a „Presse“ ez intézkedést mindenesetre csak palliatív eszköznek tartja, s gyökeres orvoslását a néptanítók helyzetének csupán akkor reménye, ha ezek a clericális befolyástól függetlenekké tétetnek. Kár, hogy a „Presse“ e javaslatát bővebben nem indokolja, s tervének gyakorlati kivitelét meg nem kísérti, mert tudtunkra Európában egy állam sincs, melyben a különböző vallásfelekezetek, — legyenek azok katholikusok, avvagy protestánsok vagy óhitűek,— az elemi iskolákat , ezeknek tanitóit az illető egyházak felügyelésétől felmentették volna. — Nem kevesebb figyelmet keltött Prágában Pinky ne országgyűlési követnek azon indítványa , mely szerint a cseh Landtag a sajtóvétségek miatt elitélt egyének megkegyelmezése végett egyenesenf Felségéhez folyamodjék. Indítványát először cseh s aztán német nyelven adá elő, s főleg avval indokolta, hogy az elitéltek kikereszteleg egy párthoz tartoznak, mi egy alkotmányos életben nagyon felötlő. Az indítvány elég jó fogadtatásra talált mind a febr. 26-ki alkotmány, mind az oct. 20-ki diploma híveinél, de mindenkinek feltűnt az, miszerint az indítványt a „Pozor“ mostani szerkesztője nem írta alá; állítólag azon okból, mert, mind mondá, a magyarok se folyamodtak amnestiáért, s mégis megkapták. — Már minap írtuk, hogy a német szövetséghez tartozó tartományok közül nehezen lesz egy is, mely fenyitő- és sajtó-ügyekben az esküdtszékek behozatalát ne sürgetné. És ime táviratilag ma azon tudósítást vesszük, hogy a cseh tartományi gyűlésen Herbst és Kandy, a karinthiai Landtagon pedig Einspieler hasonlóul indítványt tettek az esküdtszékek behozatala végett. Telekkönyvik a remlezett Ulmsonál. A bécsi tudósítások arra mutatnak, hogy jelenleg az illető helyen a törvénykezési nagy nehézségű, de nagy fontosságú javítások között, szőnyegen forgó kérdést képez az is: vájjon nem lenne-e czélszerű a telekkönyvi ügyek jelen, a szervszékekhez kapcsolt rendszerét megváltoztatva, azokat a rendezett tanácsúvárosok hatóságaira is átruházni. Az érintett közlemények azt gyaníttatják, hogy azon újítás még nyílt kérdést képez, mi iránt az eszmecsere elfogadtatik, sőt tán kívántatik is. Azért siettünk mi is, habár röviden, hozzászólani. Háromfelé kérdés vettetik fel: maradjon e a jelenzervszéki rendszer; vagy a türvszékeknél csak a telekügyi bíráskodás hagyassák s maga a telekkönyvvezetés a rendezett tanácsokra bizassék ; vagy mindkettőre a rendtanácsok jogosíttassanak-e? Némelyek határozottan az utóbbi mellett nyilatkoztak, főleg, mert az elválasztás mellett az érdeklt felek csekély előnyt nyerhetnek, kétfelé kényszeríttetvén fáradni ügyeikben. Mi ellenben épen a legutolsó javaslatot látjuk legkevésbé czélszerűnek. Lényeges tényül kell először is kiemelnünk azt, mikép a szorosan vett telekkönyvi ügyek s ily ügyekre vonatkozó magánjogi peres viszályok között lényeges a különbség. Az elsőképen oly kevéssé tartoznak a törvénykezés körébe és a bíróságok bíráskodási teendőihez, mint a hagyaték felvétele, leltározása, a hitelesítések, láttamozások stb. Korunk jogtudománya és gyakorlati jogrendszere tehát azoknak mint a bíráskodástól idegen elemeknek a bíróságok hatásköréből eltávolítását sürgeti, amint a legelőhaladottabb jogi törvényhozásoknál, p. o. Francziaországban ezen elkülönzés mindenesetre igen alapos okok és szükségből csakugyan létesíttetett is. Úgy látszik, ennek szem elöl tévesztése egy fő alkalom a rendtanácsok irányában, a fent érintett ügyek összekapcsolva átruházásának indítványozására , ámbár ez elválasztás egy pár helyen már nálunk is megkísérti tett. Még komolyabb megfontolást igényel az : vájjon az u. n. rendezett tanácsok képeznek-e oly testületeket, melyekre ily fontos ügyek kezelése s elintézése reá bízható lehessen ? A telekkönyvi ügyek a legnehezebbek közé tartoznak, sok szakismeretet igénylenek, sok bonyodalommal járnak, főleg egy uj és oly nehézkes s complicált rendszernél, milyen az osztr. telekk. rendszer. A curiai ítéletek mutatják, mikép még a jelen tervszékek mellett is tömegesen megsemmisittetnek az e. b. telekügyi eljárások s intézkedések. — És épen a városi tanácsok, melyekre ily ügyek lennének bizandók, országszerte a leggyengébben betöltöttek és szervezettek. Biztos adataink szerint legnagyobb részt kellő képesség nélküli egyénekből állanak, járatlanokból az új jogviszonyokban és törvényekben, jogtudókból csak kivételkép, képes és jártas törvénytudókból még kevésbé. Épen e napokban nyújt a Jászság egy eclataus példát, hol az id. szab. kívánalma a jogtudók alkalmazása iránt szembesülő könnyelműséggel és sophisticával elvettetett, így vannak szervezve a tanácsok, melyek a rendezett nevet csak gúnyul viselik, csekély kivételek melleztével. E tény körülményt ajánlanék figyelembe vétetni. A telekkönyvi ügyek a vagyonszerzés legfontosb viszonyaival s jogi kérdéseivel állnak szoros kapcsolatban , annál fontosabbakkal , mert az ingatlanra vonatkoznak, mi mint minden államban, úgy törvényhozásunknál is mindig kiváló óvatosságra, s biztossági intézkedésekre érdemesíttetett. Azért is az országbírói bizottmány azokat a megyei törvényszékekre ruházta, mert a szolgabírókra, mint egyes bíróságokra ily fontos ügyeket bízni, legfőbb fokon veszélyes lehetett, míg a községi hatóságoknál ezek szakképzettséghiánya szolgált akadályul. Sőt épen ez okból komoly megfontolást igényel még annak eldöntése is, vájjon pusztán a telekkönyvek vezetése is rábízható e az oly csekély szakképzettséggel szervezett községi tanácsokra? Mindenki tudja, az itt is előforduló, bár nem bíráskodási adatokból, mily rendkívül fontos jogi következmények függnek attól, hogy azok valódi szakismerettel s jártassággal, szigorú pontossággal, és nagy lelkiismeretességgel végeztessenek. Épen e napokban képezi szakkörökben beszéd tárgyát egy feltűnő telekk. eset, melyben egy egyszerű tény feljegyzése elmulasztása miatt, a világosan bejegyzett birtoktulajdonos vagyonát veszteni kénytelen. A községi bíróságok kérdése átalában nem oly könnyedén rendezhető, mint napilapjaink teszik, főleg hazánk szakképzettségi állásában, mihez jogviszonyaink lehető legbonyolultabb helyzete járul Nem említve, mikép a községi hatóságok, a helyi érdekek befolyása alatt, soha sem képeznek eléggé biztosítólag önálló, független bírói testületeket, minek nem lehet csekély jelentősége a telekkönyvi ügyekben sem. Vájjon nem inkább lenne e ajánlható, hogy járási telekk, hivatalok alaputtassanak, tisztán a kezelésre, melyek szakértőkből szereztethetnének, és nagyobb kerületre s vagyontömegre terjedhetnének, mi a szervezés s kezelés költségeit is jobban kifizethetné. (Törv. Csarnok). TARCZA. Zamoyski és Wielopttlski. (Folytatás.) Világos volt, hogy egy ily nemzeti egyesülés nem rögtönöztethetik ; habár annak keletkezése homályos volt is, nevezetesen annak gyors elterjedését nem fogák föl tüstént, mégis nyilvános volt, hogy a már elértnél nem fognak megállapodni. Gr. Zamoyski legalább nem kételkedett benne: ő dolgozott ravasz kiszámítás, cselszövényes összeesküvés, személyes dicsvágy nélkül — de midőn magát a társalmi újjászületés kiindulási pontjává tette, hozzájárulása nélkül minden politikai remény és törekvés központjává lett. Zamoyski legelőkelőbb ellene a baráti táborban, ki leghatározottabban tér el tőle politikai nézlet, szellemi szervezet s vérmérsékre nézve, marquis Wielop éski. Eltekintve attól, hogy fiatalságukban mindketten a forradalom rövid ideje alatt, mely hasztalan hivatkozott Európa közvéleményére, hazájukat külföldön képviselték, s eltekintve attól, hogy hónak súlyos csapása után egyik sem vándorolt ki, nincs életükben semmi közös. Marquis Wielopolski egyike azon férfiaknak, kik a barczot szeretik s keresik; nem annyira az azzal egybekötött fölgerjedések végett, mint inkább, mert egy bár jelentékeny, de uralomvágyó szellemnek engedelmeskednek, mely nehéz viszonyokban leli tetszését, s mely legkevésbbé sem riasztatik vissza népszerűséghiány, gyűlölet és akadályok által. Physiognomiája ezen szellem kinyomata; tekintete szigorú és erélyes, arczában a határozott erő kifejezése fekszik ; magatartásában büszke önbizalom öntudata nyilatkozik. Ő ugyanazon férfin, ki mint diák az egyetemen egy másik diákhoz, kinek irodalmi előadás tárgyául egy értekezést a hiúságról adtak föl, mondá: „Remélem, ön be fogja bizonyítani, hogy a hiúság erény 1e azon férfin, ki névtelenül megjelent röpiratában még ma is mondja : „A gondviselés a maga közegeinek nagy és kitartó erőket ad. Wielopolski marquis azok rendkívüli készletét birá. A gondviselés által kiválasztottak diadala annál nagyobb, mennél roszabb a fogadtatás, melyben a nagy tömegtől részesittetnek.“ Neveltetése gondos volt, tűzelemet oltottak bele, kitartást az egyszer előszabott foglalkozás mellett, a takarékosságot. Alapos jogtudós, tudós humanista, ügyes szónok vált belőle. Már ifjúsági éveiben nagyszámú pereket kelle vinnie: elődjeinek (kiknek javait később öröklő) személyes hitelezői bepanaszták követeléseiket, egy nagy jószágtömbnek el kellett volna a törvényszék intézkedése folytán a hitelezők kielégítése végett adatnia ; ekkor beavatkozott a marquisnak anyja, ki még gyermek volt s a megindított eladási tárgyalások megszüntetését kívánta fia örökségi jogainak javára. A tárgyalások nagyon hosszúra nyúltak, a fiatal marquisra szálltak a perek, és sok esetben maga vitte ügyét a törvényszék előtt oly éles logikával és ékesszólással, mely felismertető személyének erélyét és tisztában létét. Ezen harczokban edződött meg talentuma s jelleme ; ő hűbéri jogait védette az újkori polgári törvényszék nézetei ellen — s valóban ő a hűbérügy valódi képviselője volt. Ezen számos perek közepette esett az 1830-ai forradalom; egész tehetségével s egész szenvedélyességgel veté magát a politikára; ámde mit vitt magával ezen tevékenységéből, melyet mint az országgyűlés tagja Varsóban s mint követ Londonban kifejtett, azon napokba át, melyek hola szomorú megveretésére következtek? Két jelenséggel találkozott, melyeknek oly természetre, mint az övé, kitörölhetlen benyomást kelle tenniük. Angliában fölismerte egész Európa közönyösségét a diplomatia nyomatékos fölhivatása irányában, mint varsói követ látta a belpártok harczát, mely egyforma tűzben égett tovább, midőn az ellenség már győzelmesen állt a kapuk előtt. Mindenben nem Kona szerencsétlenségét látta, hanem tökéletes tehetlenségét s a tehetetlenség érzete büszke szellemére nézve ezerszerte elviselhetlenebb volt mint a szerencsétlenség. Ő ezen fiatalkori tapasztalatokból keserű ítéletet a nyűgöt fölött s minden pártszellemnek tökéletes megvetését mértté. Ő nem volt, mint gr. Zamoyski, a csendes és lassú újjászületés embere; nem birt zajtalanul nemzete közepett eltűnni, hogy lassan és türelmesen az önfölemelkedés új szálait fonja és kösse, s a csendes benső munkában megtalálni a jövő jelszavát, ha volt még jövő. Kíváncsiságból egyszer-másszor érdekelhető ugyan e munka; meglátogató ugyan Zamoyski jószágait, hogy a behozott minta-gazdászatot megismerje; de nem hitt ezen it czélszerűsége és sikerében. Másrészt pedig sokkal büszkébb s egyszersmind nemesebb természetű volt, hogysem a győzőnek magát rabszolgailat alá vesse. Az összeesküvést ellenben gyermekesnek és haszontalannak találta, így élt önmagára visszavonulva, magányosan. Évek során át csodálatos harcznak kelle e szellemben végbemennie; gondolkozó nem méltányló vagy nem fogá föl az utat, mely szerint az anyagi érdekek emelése által a politikához juthatni; az aristocrata csak megvetéssel és gyűlölettel viseltetett a demokrata propagandisták iránt, azon párt iránt, melyet később „a társalmi rendetlenség, a társalom salakja, rosz papok, könnyelmű nemesek, hittin hivatalnokok, vén alrendű tisztek, fiatal demagógok, tönkre ment földbirtokosok, eladósodott bérlők, megvetendő inas nép és communisták“ pártjának jellemzett! A csalódott hazafinak* csak kevés bizalma volt a „nemzeti diplomatia“ iránt, mely folyvást a nyugathoz fordult. De azon igaz, mely hazájára nehezedett, mélyen érző s égett a vágytól, azt megváltoztathatni. Miként képzelé magának ezen változást sok évi benső töpvény után, ezt először „egy lengyel nemes levelében leg Metternichhez“ nyilvánító az 1846-ki galiéziai események alkalmával.Nekünk lengyeleknek“, mondá végül, „ki kell lépnünk tevéketlenségünkb is, párthoz kell állnunk !“ S mi volt ezen párthoz állás programmja? „A lengyel nemességnek inkább akarni kell, az oroszokkal a fiatal, erőteljes, jövödus szláv civilisatio élén haladni, mint hátratéve s a régi nyugati civilisatio mögött vonszoltatni magát!“ Nem lehet meglepő, hogy a hűbériség képviselője kissé gyorsan végez a hazával; a lengyel nemesség képviseli az ő szemében egyedül a lengyel nemzetet; aztán tovább így szól: „Egy Romanow sokkal jobb nemes ember, semhogy egy hozzá hasonlót még ellenségei közt is megsemmisíteni engedjen. Tehát Lengyelország egyesülése Oroszországgal, teljes odaengedés föltétele nélkül, — panslavismus.“ Ezen eszme alapja egyrészben Lengyelország hatalmi viszonyainak higgadt meggondolása volt Oroszországéival szemközt,azon időben, midőn Oroszország mint a szent szövetség főnöke a nagyhatalmak tanácsában irányadólag állt) részben pedig azon óhajtás, miszerint Austrián s Lengyelországon, sőt talán Anglián és Francziaországon is bosszú állassák — a Lengyelország elnyomatásában! résztvevőiért és az elnyomottak jajkiáltásai iránti kérlelhetlenségért — azáltal, hogy a lengyel birodalom három örököse közül a leginkább rokonnak karjai közé dobák magukat. Részben nem tetszett az aristokratiának a demokrata hazafiak felajánlott közössége, de Wielopolskit küzdő természete arra szokta, hogy valamit tegyen, ami minden várakozás ellenére, első tekintetre az egészséges emberi elmével, rendszerint pedig a népszerű eszmékkel ellenkezett. Hogy a demokrata párttal szakított, az semmi se volt; de hogy a nemzettel szakított, ez ingerelte őt; ő egyedül, mindnyájokkal szemben, ez neki való eset volt. Mindjárt is munkához látott; amit még egy lengyel család sem cselekedett, azt ő megtette: fiát Szt. Pétervárott katonai szolgálatba álltta. Azonban Miklós czárral szemben Wielopolski ezen átalakulása s elpártolása haszon nélküli volt, fordul-e feléje a marquis vagy nem, azt közönyösnek tekintő. A büszke lengyel nemes nem látta, hogy oly fejedelem szemei előtt mint Miklós, még sok volt benne a forradalmi emberből, hogy modora, melylyel egy Romanownak, mint egyik nemes ember a másiknak állt szemben, a czárt igen sértő. Csak a trónváltozás után jön a helyzet emberévé. Ha összehasonlítjuk a két férfi útjait, akik közös kiindulási pontjuk daczára is nemsokára annyira szétváltak, igen könnyen felfogható lesz, hogy az egyik az 1861- diki eseményekben minden személyes becsvágy nélkül, az ismét föléledőre kapó nemzet minden óhajának, érdekeinek s reményeinek természetes képviselője volt, míg a másik utolsó menedékké lön a Lengyelország fölötti orosz uralkodást illetőleg. Amaz akár Varsóban legyen, akár Párisban, mindig nyomatékos erkölcsi hatalom, támogattatva egész nemzete beleegyezése által, — ez csak saját ereje s becsvágya által fenntartva, a dictatornak egy neme, Oroszország közé állítva, a mely őrködik fölötte és Lengyelország közé, a mely ellentáll neki. (Folyt. köv.) A s'isa emeleméülése február 5-én. Rannicker óhajtaná, hogy a főtörvényszéki állomásokra történt kijelölés lehető legrészletesebben irassék jegyzőkönyvbe ; a comeshelyettes elegendőnek véli, hogy a terráriumba bejutottak nevei említtessenek meg benne. Ez el is fogadtatik, elvettetvén a nagyszebeni követ javaslata. Ezután a comeshelyettes emel szót. Az egyetem utóbbi ülésszaka alatt elhatároztuk volt egy czélszerű mezőrendőrségi törvény kidolgozását, s ezzel szerdahelyszéki követ Lőw Vilmos bízatott meg E határzatra az ösztönözött bennünket, hogy számos nagyobb birtokosok tetszésük szerint kívánván használni földeiket, ebből számos egyenetlenség támadt. A földek szabad használata már a cs. kir. helytartóság által is ki volt mondva, de e rendelet életbeléptetése elmaradt. Én még a múlt év kezdetén véleményt kértem volt , részben a kerületektől, jelölnék meg t. i. azon módokat, melyek szerint a föld szabadon használhatását rendezni óhajtanák. A kerületek be is adták javaslataikat, s ezek Löw követ úrnak adattak át. Ő el is készítette ezek alapján a tervet, s ez fogja képezni mai ülésünk tanácskozási tárgyát. Löw Vilmos az 1862. máj. 26-án nyert megbízatás folytán szerkesztett véleményezést előterjeszti, s a mezőrendőrségi ügy rendezésére utaló törvényjavaslatot is megteszi. (Mindezeket később fogjuk megismertetni.) Ezután előadását következő javaslattal végzi: „Tekintve ez ügy sürgős voltát, s a nép a részbeli jogosult óhajtását, hogy még ez egyetemi ülésezés ideje alatt ily anyagi érdekeit szabályozó statutákat nyerhessen, — jónak látnám, eltérnünk ama régi szokástól, hogy a javaslatokat előbb a községekkel kell közlenünk, — nyomassuk ki tehát e javaslatokat, osszuk ki a követek között, mert ezek e részben már ismerhetik küldőik véleményét, vagy ha nem, utólagosan értesíttethetik magukat erről; három hét múlva érdemleges tárgyalás alá vehetnek így e javaslatokat.“ Comeshelyettes: Mihelyt e fáradsággal készített becses munkálatot fölolvastatni hallom, azt akartam kérdeni: úgy van-e minden elintézve, hogy e tárgyat rögtön megvitathatják, vagy pedig előbb a kerületekkel kell azt közlenünk ? Az előadó megelőzött e részben. Már a múlt évi jan. 4 én vélemények nyilvánítására szólíti fel a comesi hivatal a kerületeket, be is küldettek a javaslatok, de ezek nagyon is különböznek egymástól. Besztercze úgy vélekedett, hogy e fölött rendelkezés saját helyhatósági jogaihoz tartozik. Azonban „különbséget kell tenni a között, mi illeti a helyhatóságokat és mi tartozik az egyetem, a törvényhozás körébe.“ A mezőrendőrségi ügyben magánjogok megszorítása, örökösödések rendezése is fordul elő. Ily irányban egyetlen község sem szútott a tárgyhoz. Az a kérdés tehát: a jelenlegi munkájat közöltessék-e a kerületekkel? Schnell közöltetni kívánja a kerületekkel, de a bevezetés elmaradhat; a kerületeknek tűzessék határidő, mely alatt felelni tartozzanak. Balom kiosztja az előtte szóló véleményét, azt kívánja azonban, hogy ez operátum a románok számára román nyelvre is lefordíttassék. Lasse pártolja követtársát; minél több példányban kell azt nyomatni, hogy lehet, sokan megismerkedjenek vele; a munkálat lefordítását a magistratusokra és hatóságokra lehetne bízni. Dr. Tinku sürgeti a román fordítást, mert a székgyűlésekben tartandó előadások és ott eszközlendő fordítások nem sokat használnak. Binder — bárha e részben utasítással nem bír, pártolja Balomirit, a román fordítást illetőleg is. Klein pártolja az eredeti javaslatot (Lőw), de a kerületeknek 4 heti időt kíván feleletre adni. Dr. Binder: A javaslatból csak is a törvényjavaslat s az indokolás közöltessék a kerületekkel, dr. T i n k u fordítsa románra ez operátumot. Schwartz: Elég 3 heti időköz a vélemények beküldésére, „a román fordítás fölösleges, mert a kiknek számára ez kéretik, úgy is legnagyobb részben olvasni sem tudnak“, különben nincs ellenére. Thalmann : Közöltessék a kerületekkel, még pedig román nyelven is. Rassicher : Az operátum az egyetem nevében közöltessék a kerületekkel. E remek munkálatot németül kell kinyomatni; a szabályokat románul is ki lehet adni, különben maga a tárgyalás szenved késleltetést. Mattha pártolja Rannichert. Schnell: Miután Brassóban és környékén sok magyar lakik, óhajtja, hogy magyar fordítás is eszközöltessék. Dr. Klein Rannichert pártolja. Lőw örömmel vonja vissza indítványát, mert neki sem állott szándékában a kerületek jogait csorbítani, csak a tárgyalást kívánta siettetni. Végre, hosszas vitatkozások után, következő határozatokat hoztak : 1) A többség közöltetni óhajtja a munkálatot a kerületekkel. 2) 13 szóval 4 ellen megállapíttatik, hogy csakis a szabályok fordíttassanak román nyelvre. 3) E szabálypontok magyarra is leforditandók. 4) A kerületek 6 hét alatt tartoznak nyilatkozni. 5) A kinyomatás elitézése a comeshelyettesre bizatik. A közelebbi ülésben , (mely február 1- én tartatik) a Laxenland közigazgatása és törvénykezése rendezéséről készült operátum kerül napirendre; segesvári követ Gull lesz az előadó. Minden egyetemi gyűlésnek megvan a maga tanulsága. A február 6-ki ülésből ezek cseppennek : első tanulság : a comeshelyettes beszédében azt jegyzi meg, hogy meg kell különböztetni, mi tartozik a helyhatóság körébe s mi a törvényhozás tárgya, hanem azért mégis határozhat az egyetem oly dolgokban, melyek országos magánjogi intézményeket változtatnak meg; második tanulság , hogy ha a mezőrendikrségi javaslat egészben lefordíttatnék, ezáltal a tárgyalás keresztülvitele késleltetve lévén, úgy is elég lesz téve a napi ujdonságok. — Gróf Pálffy Mór, kir. helytartó ő eldja tegnap reggel a gyorsvonattal Bécsbe utazott. — A pénzügyministeriumban értekezletek folynak, hogy mi történjék a r. a. 1. hivatalnokokkal, miután a kedvezményi év letelik. A m. kir. udv. cancellariát ez értekezleteknél B eke üdv. tanácsosi méltósága képviseli. — A pénzügyministeriumnak febr. 11-töl kelt s az átalános vám terület összes országaira nézve érvényes kibocsátványánál fogva, az érdeklett ministeriumokkal egyetértöleg, a fegyverek, mindennemű fegyver-alkatrészek s kaszák, valamint a hadiszerek s hadiszer tárgyak, mint: (kék) salétrom, kén s ólomnak Galiczia s Bukovina