Sürgöny, 1864. május (4. évfolyam, 100-122. szám)
1864-05-01 / 100. szám
Négy- dik évi folyam. 100 sz. — 1864. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7 sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bér-mentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 eter. Negyedévre 4 „ 50 . Vasárnap május 1. Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint postán. Félévre 10f forint. Negyedévre 5 „ HIVATALOS RÉSZ. ” cs. kir. Apostoli Felsége f. évi april 24-röl kelt legfelsőbb határozatával Fischer Károlyt, a magyar kir. udv. kanczellária udv. titkárát dij-elengedés mellett kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék központi árvaszámvevő hivatalához kineveztettek, számvevőül Matics Döme, számvevői segédekké: Miliók József és Lángh Gusztáv. Sárosmegye főispáni helytartója Berzeviczy Rudolf, volt cs. kir. lovassági hadnagyot Sárosmegye rendes esküdtjévé nevezte ki. Hivatalos tudósítások szerint a keleti marhavész a bánáti határezredek területén még egy helységben uralkodik, hol 5 darab marha van mint vészbeteg kimutatva. A vész utáni eddigi összes marhaveszteség 3691 darabra rúg. Titel környékén némely helységek lovai között a ruh uralkodik. Kis Oláhországban s a Bosnyákország melletti részekben a keleti marhavész még folyton uralkodik. Szerbországban az egészségi állapot úgy a lakosok, valamint az állatokra nézve kedvező. ÍXEHIHIVATALOS RÉSZ A múlt évi aszály által ínségre jutott alföldi lakosok segélyezésére a m. kir. helytartótanácshoz beérkezett könyöradományok újabb jegyzéke. A nagyméltóságu m. kir. udvari kanczellária utján 100 ft mint fenséges Zsófia cs. k. Főherczegnének kegyes adománya. Pozsonmegye főispáni helytartója utján 202 forint 50 kr. mint Bajzát Gusztáv cs. kir. ezredes adománya. Nagyvárad város segélyző bizottmányától 48 ft 35 kr. Tolnamegye segélyző bizottmányától 34 ft 50 kr mint Gutter Ágoston és Sibinger Antal szegszárdi kereskedők s törvényszéki becsüsök által egy hivatalos működés alkalmával kiérdemelt és felajánlott összeg. Ugyanattól 25 ft mint Ujfalusy Lajos szegszárdi nyomdásznak adománya. Győrmegye segélyző bizottmányától 2204 ft 94 kr mint könyöradomány és 645 ft 717, kr mint tér-emesztmények eladási ára, összesen 2850 ft 64/2 kr. Békésmegyéből 112 ft 50 kr mint gróf Wenkheim Károly által felajánlott 25 öl fának eladási ára. Mosonmegye segélyző bizottmányától 25 ft mint Magyaróvár város adománya. Fehérmegye segélyző bizottmányától 86 ft 97 kr és egy db arany mint könyöradomány és 2221 ft 18 kr mint termesztmények eladási ára, összesen 2308 ft 15 kr és egy darab arany. Mihályi Gábor m. kir. helytartótanácsi tanácsosotól 30 ft, mint négy hóra havonként felajánlott 15 ftnak 3. és 4-ik részlete. Marmarosmegye segélyző bizottmányától 53 ft 29 krnyi adomány, és 3193 ft 75 kr mint termesztmények eladási ára, összesen 3247 ft 4 kr. Az óbudai takarékpénztártól 12 ft 46 kr. Vasmegye segélyző bizottmányától 276 ft 74 kr mint könyöradomány. Éhez járultak: Németújvári főszolgabírói járás 5 ft. Körmendi főszolgabírói járás 10 ft. Rohonczi szolgabirói járás 53 ft 40 kr. Füzesi szolgabirói járás 8 ft 34 kr, és Giegerson G. vasutépitészeti vállalkozó 200 fttal. Továbbá 1719 ft 60 kr mint termesztmények eladási ára, összesen 1996 ft 34 kr. Sárosmegye segélyező bizottmányától 2367 ft 45 kr mint termesztmények eladási ára. Bakabánya sz. k. város polgármesterétől 6 ft mint Sofcsák József által tartott physikai előadásnak 2/Vad jövedelme. Beregmegye segélyezni bizottmányától 802 ft 5 krnyi adomány és 1633 ft 75 kr mint termesztmények eladási ára, összesen 2435 ft 80 kr. Beszterczebánya sz. kir. város polgármesterétől 400 ft mint a zólyomi takarékpénztár adománya. B. J. jegy alatt beküldetett 40 ft, azzal, hogy ezen összeg Temesmegyebeli Kis-Szent Péter községnek juttattassék, mi már eszközöltetett is. Somogymegye segélyző bizottmányától 128 forint 85 kr. Ehhez járultak: Sellye mezőváros 100 ft 60 kr. Szedlaczek Lipót dzsidás-karmester 9 ft 25 kr és Vracsik község 19 fttal. Barsmegye segélyző bizottmányától 91 ft 68 krnyi könyöradomány és 840 ft 78 kr mint termesztmények eladási ára, összesen 940 ft 46 kr. Zemplén megyéből 20 ft mint Varrannón tartott tánczestély jövedelme. A pesti magyar gazdasági egyesülettől 302 ft 30 kr mint Prugberger József selmeczi bányászati igazgató által magas szaktárcái, valamint a rendelkezése alatti bányamunkások adománya. Sopron megye segélyező bizottmányától 21 ft 4 kr mint Egyházasfalu bírája által gyűjtött összeg. A pesti takarékpénztárban volt 1000 s 327 ft 70 kr kivétetvén, tőkes kamatokban 1364 ft 6 kr. Két darab 100 ftos földtehermentesitési kötelezvénynek tőzsdeszerű elárusításából befolyt 153 ft 24 krajczár, 23 db. arany, 207 ft. 71% krnyi ezüstnek, 3525 franknak aranyban, 5 db 100 frankos franczia bankjegynek,5 font sterlingnek bankjegyben, 7 shilling és 6 pencének, 17 lat régi rézpénznek, 17 darab régi réz krnak, és 24 ft 21 krnyi olasz rézpénznek szintén tőzsdeszerű elárusitásából befolyt 4297 ft 54 kr. A nagyméltóságu m. k. udvari kanczellária utján: A „Presse“ czimü hirlap szerkesztősége által küldött 50 ft mint a brassói dalárda által rendezett zenészeti estély jövedelmének fele. Ugyancsak a „Presse“ hírlap szerkesztősége által beküldött egy 5 porosz tallérról szóló bankjegy. Továbbá 10 ft mint alsó-austriai Au községben befolyt könyöradomány. Árvamegye által beküldött egy rongyos 1 ftos bankjegy a cs. k. szabadalmazott ausztriai nemzeti bank igazgatósága által kicseréltetvén — 1 ft. A karolinentbali cs. k. járáshivataltól 4 ft. A bécsi cs. k. helytartóságtól 68 ft 20 kr. Ugyanattól 79 ft 54 kr. A klagenfurti cs. k. orsz. kormánytól 45 ft 96 kr. A krakói cs. k. helytartósági bizottmánytól 68 ft 65 kr. A linczi cs. k. helytartóságtól 115 ft 9 kr. A cs. k. államministeriumtól 22 ft 51 kr mint a zukmanteli cs. k. járáshivatal gyűjteménye. Ugyanattól 462 ft 51’/a kr,egy arany és egy ezüst karperecz mint dr. Kolb Ágoston,az „Augsburgi Allgemeine Zeitung“ szerkesztője által rendezett gyűjtés eredménye. Továbbá 50 ft mint steiermarki März-Zuschlag mezőváros adománya. A trautenaui cs. k. járáshivataltól 16 ft 12 kr mint Deutsch-Prausnitz községben gyűjtött összeg. A bécsi cs. k. helytartóságtól 7835 ft 23 kr, és 2 db 100 ftról szóló, 4%-tólit kamatozó 1848-ks államkötvény, mint Bécs birodalmi főváros tanácsának gyűjteménye. Mikhez hozzáadván az eddigi 575,279 ft 29 za krt,103 darab aranyat, 1100 frankot aranyban, egy darab 100 porosz talléros bankjegyet, és 5 font sterlinget, bejött összesen 608,479 ft b3 ‘/akr, 104 darab arany, 1100 frank aranyban, 105 porosz tallér bankjegyekben és 5 font sterling szintén bankjegyben, egy arany és egy ezüst karperecz és 200 ft államkötvényekben. Kelt Budán, 1864. évi april 26. Pest, apr. 30. Hogy erdélyi magyar és székely testvéreink roppant politikai hibát követtek el, midőn tavaly a szebbsi országgyűlésben részt nem vettek , ezt már most tények igazolják. Egész sorozatot adhatnék jelenleg az elmaradásból a magyar és székely nemzetre háramlott káros következményeknek. Tényekkel mutathatjuk ki, hogy a magyarországi ellenzék s ennek feje Deák Ferencz által kigondolt „passivitas“ politikája, melyet az erdélyi ellenzék is vakon utánzott, eddig is csak a magyar nemzet hátrányára szolgált, s ha tovább is folytattatik, annak végromlását idézendi elő. Valóban Széchenyi Istvánunk látnoki tehetséggel bírt, midőn a „Jelenkor“ 1846-ik évi 38-ik számában Deák Ferenczet politikai tekintetben következőleg jellemezte : „Alig ismerek Magyarország határai közt egyedet, kinek hazafiságában többet bíznám, mint Deák Ferenczében , — de azért csalhatatlannak őt nem tartom, kivált a politika mezején, mikor oly kérdések forognak fenn, melyek nézetem s teljes meggyőződésem szerint csak akkor oldathatnak meg jó sikerrel, ha azok nem egyoldalú magyar, de mindenoldalú közbirodalmi szempontból fogatnak fel.“ „Volna Magyarország minden összeköttetés nélküli magánálló királyság, meg akarom engedni, nem volna egyed, ki hazánk külviszonyi jogait józanabb és talpraesettebb diplomatikával tudná védni mint Ő , — de miután szoros összeköttetésben élünk, ily körülmények közt, in ultima analysi, mint én bírom felfogni a dolgok mélyét, nem egyoldalú jogallegatio, és ilyesre alapított cselekvési rendszer, mely a hevesebb vérűeknél oly könnyen fajul daczra, ujjhuzásra, s innen el nem maradó reactiót szül, hanem gyakorlati életre alapított közös érdek-megismerés s lehető legbarátságosabb kiegyenlítés emelheti a magyart magasabbra . — ily körülmények közt mondom, s pedig az épen érintett okoknál fogva, én Deák Ferencz politikája hasisát oly hézagosnak, oly hiányosnak tartom, hogy arra bármit építsen, annak előbb utóbb, de elvégre s tán hazánk legnagyobb kárára, bizonyosan roskadnia, enyésznie kell, stb. stb.“ Mintha Széchenyi előre megjövendölte volna azon szerencsétlen passiv politikát, melyet Deák Ferencz után jelenleg Magyarország és Erdély ellenzéke nagy romlásunkra követ. Eddigi politikátlan magunk tartása által nem veszítettük el ugyan Urunk és Királyunk kifogyhatatlan kegyelmét, mert szerencsénkre, ő Felségének fejedelmi nagylelkűsége sokkal magasabban áll, mintsem megvonhatná szeretetét és kegyelmét a magyar nemzettől, melynek tetemes részét csak némely túlzó és minden áron szerepelni akaró pártvezérek és ábrándozó honboldogítók vezették tévútra. De a velünk együtt élő országok és nemzetiségek rokonszenvét tettük erős kockára, azokét tudniillik, kikkel eddig jó és balsorsban együtt osztozkodtunk, s melyekkel eddig a felséges uralkodóházért, s a birodalom együttmaradásáért a harczmezőkön együtt véreztünk. Mindenki tudja, hogy az austriai testvérországok 1848 előtt alkotmánynyal nem bírván, jelenleg alkotmányos életük , szebb jövőjük, minden reményök egyedüli alapját , zálogát csak az oct. 20-ki és febr. 26-ki legmagasabb okmányok alapján kifejlendő alkotmányosságban találják. Ezért igen természetes, hogy kiket alkot óARCZA. Magyar tudományos akadémia. Az ápril 25-ki ülésben Henszlmann Imre lev. tag jelentést ten, az archaeologiai bizottság nevében, azon nyugati nyelveken irt codexekről, melyeket európaiak: Mordtmann, Tischendorf és Lepsius társaságában, s Kubinyi, Ipolyi és Henszlmann, végre Detier láttak a stambuli serailban. E jegyzékek egybevetéséből kitetszik, hogy Detier jegyzékében, melyet az osztrák internuntius, Prokesch Osten m. akad. külső tag, köz lött az akadémiával, több oly munka nincs megemlítve, melyek Mordtmann és Kubinyiék jegyzékében elősoroltatnak. E jelentés után Toldy Ferencz rendes tag következő előterjesztést ten: „Azon hazafius buzgóság, melylyel az ország kir. helytartója a Konstantinápolyban őrzött Corvina ügyét kezdeményezőleg felfogván, annak érdekében a m. kir. udv. főkanczellár utján a cs. k. külügyminisztérium lelkes közbenjárását megnyerte, hazánk közörömére azon lehetőséget eredményezte, hogy a török fővárosba küldendő akadémiai tagok a török cs. könyvtárakba bejuthassanak, s azokban folytonosban dolgozhassanak és jegyzékeket készíthessenek. „Ennek következtén az e tárgyban megkérdezett nyelvészeti és archaeologiai bizottmányok javaslatukat elő is terjesztették, mely a t. akadémia által m. é. egyik novemberi ülésében helyeslőleg fogadtatott, s annak elnökileg felterjesztése köretett. „Időközben b. Prokesch Osten konstantinápolyi cs. követnek u. ott i. é. január 20-án kelt levele érkezett, 23 Corvin-féle codex leírásával, mely némelyek által úgy értelmeztetek, mintha e codex-jegyzék a Corvinának Konstantinápolyban fennmaradt darabjait kimerítené, s igy minden további nyomozást, tehát egy könyvészeti expeditiót is a török fővárosba, merőben feleslegessé tenne, a miért azon jegyzék az archaeologiai bizottmányhoz, újabb nyilatkozás végett, át is tétetett. „Ennek folytán a bizottmány, melynek meghagyásáról szólok, határozottan oda nyilatkozik, hogy a b. Prokesch által megbízott Deller úr nem a Corvinát látta, hanem néhány egyes kötetet, melyek neki,mikép az 1862-ben Konstantinápolyban járt akadémiai tagoknak is, egyenként hozattak ki a könyves szobákból. Ha az általa átvizsgált, s a Mátyás király jellegével biró 14 codex közt tizenkét olyan volt, melyet Kubinyi és társai is láttak, a viszont olyakat nem látott, melyeket ezek láttak,az épen csak azt bizonyítja,hogy a Kubinyiék részére egyenként kikapott, s velök láttatott codexek visszatétetvén, most már kéznél voltak, midőn Deller tette látogatásait, s azért nagyobb részek neki is kihozattak, de nem mind, s másfelől a neki mutatottak közé viszont olyak csúsztak, melyek Kubinyiéknek nem hozattak ki. "Különben is a nevezett tudósok, úgy a Mordtmannáltal látott, s nagy valószínűséggel a Corvinához tartozó codexek máris meghaladják a hetven számot, mikép az a Henszlmann Imre társunk által névszerint közlött lajstromból kitetszik. „De, hogy meggyőződjünk a Corvina nagyobb részének a serailban fennmaradtáról, szükséges az akadémia figyelmét a Corvina történetére irányozni. Mindenekelőtt nem szabad felednünk, hogy már első beszerzései a tudós királynak Konstantinápolyból, Görögországból és Ázsiából létettek, mire a Byzancz elesése következtén szertefutó ottani tudósok áruba bocsátott könyvkészletei nyújtottak kedvező alkalmat; hogy a király azontúl is Dalmátiában és Olaszországban folyton folytatta vásárlásait, s hogy könyvtárának fényese ugyan, de kétségkívül kisebb részét tették azon kártyakéziratok, melyeket maga a király másoltatott részint Florenczben a Medicea codexeiből, Ugoletti és Naldi felügyelése alatt, részint Budán, hol Raguzai Felix igazgatása harmincz leírót és miniatűrt foglalt el. Nem szabad továbbá felednünk, hogy míg a Corvina nagyobb részét ugyan keleti bibliai codexek, görög és római classicusok, szent atyák, byzanti és nyugat-európai történetírók, s más középkori, köztük egykorú, vegyes írók munkái tették , másfelől a király, kora történeteire tartozó diplomatiai titkos irományokat is másoltatott és gyűjtetett, s a hazai irodalom is képviselve volt könyvtárában , hiszen a legújabb időben világosságra hozott adatok szerint az egy Ágost, wolfenbütteli herczeg is, csak az újabb európai történeteket illető, közel kétszáz nagy és tömött kötetet (spissa Volumina, mondja Conning) birt összeszerezni (de arcanis negotiis, ac rebus praecipuis non duntaxat Germaniae universae, sed Galliae diiam, aliarumque rerum publicarum Európáé), mi nem fog meglepni, ha a lángelmü királynak tudományos és politikai érdekeltsége mellett, Európa legtöbb udvaraival folytatott diplomatiai összeköttetéseit s követküldéseit tekintetbe veszszük; ha másfelől a konstantinápolyi Corvinában ezelőtt 13 évvel felfedezett könyvére Csoda Miklósnak : „De machinis bellicis“ emlékezünk ; ha visszaemlékezünk arra, hogy Brascianus Janus Pannonius epigrammás királyi codexét leírta ; ha most már egykorú históriai tanúsítók után tudjuk, hogy a király Báthori László magyar bibliáját könyvtára számára leíratta; hogy Gábor deák magyar énekeit előszeretettelolvasgatta, tehát birta stb. „A Corvina, legott alkotója halála után, hanyatlásnak indult. A gyáva és szegény Jagellók alatt az udvar egyébbel nem kedveskedhetvén fejedelmeknek, külföldi követeknek s más kedvelt férfiaknak, gyakran a legszebb és legbecsesebb codexek ajándékoztattak el. Sokat nyert ki II. Ulászlótól I. Miksa császár, a bécsi udvari könyvtár alapítója, Cuspinian követe által, ki ez ügyben öt év alatt huszonnégyszer fordult meg Budán , s várjon, minden viszonyok tekintetbevétele mellett, alaptalan gyanitás-e, hogy Miksa könyvtárának a becses alapot egész csendben a Corvina nyújtotta ? Brascianus is, ki a cs. követtel II. Lajos udvarában színtén megfordult, a király által sok jeles codexxel ajándékoztatok meg, így a classicusokat mindenfelé hajhászó s kiadó tudósok gyakran a budai könyvtárnokok hittelenségéből, vagy balul értett tudományszeretetéből nyerték ki a legjelesb kéziratokat. „Megjött a vész- és végzetteljes 1526. tv. Pray már ekkor költözteti a Corvinát Konstantinápolyba. Bár úgy történt volna , legalább megőriztetett volna az, s kilátásunk, reményünk lehetne annak legnagyobb részéhez. Veszélyes volt a Corvinára nézve az 1527. év; némely, az alkalommal élni kívánó codexszomjas tudósok Ferdinánd király lejövetelét felhasználva, a János király elvonulásával uratlannak talált budai várkastélyban derekasan enyhiték e szomjukat; két évvel utóbb pedig Nádasdy Tamás rakonczátlan német várőrsége rabolta azt ki, s a német philologusok most már „ex spoliis Ungariae“ szedték meg magukat különösen római classicusok kézirataival, melyek a philologia akkori iránya szerint legkapósbak voltak. Végre Gritti alatt és kedvezései mellett a keleti kéziratokat is érte a sor, melyek közül sok Velenczébe vándorolt. így történt, hogy midőn Brunner Márton 1538-ban látta, keserűen nélkülözte annak még a Jagellók alatt látott hajdani díszét. Az 1541. év vetett véget a Pflug számítása szerint 50 ezer kötetre menő, s egész Európa által bámult kincs fosztogatásának, midőn Szulejmán a budai várba török őrséget vetvén, a könyvtár féltékeny őrizet alá vétetett. Soha nem látta azt többé senki, s a nemzet azt a török által elpusztítottnak vélte. De midőn idővel a török uralom hazánkban meggyökeredzett, s koronként békés együttlét és baráti színnel biró érintkezések következtek, s magyar urak és követek gyakran megfordultak a budai vezérbasok udvarában, bár a könyvtár folyvást gondosan rejtegettetett, sikerült mégis némely főembereknek annak mibenlétéről titkos tudomást nyerni, s megkezdődtek az annak visszaszerzésére intézett lépések. így Pázmán Péter, így Bethlen Gábor nagy sommákon akarták azt megváltani; a fösvény I. Rákóczi György pedig mesterkedésekkel kívánta azt a gyulfehérvári collegiumnak kinyerni, s egy külön követ által sürgette a dolgot Konstantinápolyban : mind hiába; azért sóhajt fel Claudius Kelemen madridi tanár 1635-ben, hogy a Corvina „etiam nunc exstat, sed— sub barbaric othomanica doctorum virorum hand amplius parens et altrix I“le szorgalmazásoknak lett, úgy látszik, eredménye, hogy a porta figyelme ismét ráfordulván a Corvinára, azt egész csendben Konstantinápolyba szállíttatta. Mert ime, midőn a bécsi udvar ismételt sürgetései folytán, ennek követei, sok álhitegetések és nehézségek után, végre 1666-ban egy földalatti boltozatba vezettettek : azon könyvek, melyek ott nyirok és por alá temettetve nekik megmutattattak, számszerint mintegy háromszáz darab, ki tudja honnan származtak, de a Corvina maradványai ugyan nem voltak; köztük újabb nyomtatványok is találtatván. És csakugyan, midőn husz évvel utóbb Buda visszavétetett, csakis a Leslie által látott haszontalan lomon kívül egyéb nem találtatott. A közhit most már teljesen és végkép elveszettnek tartotta Mátyás király könyvkincsét. (Vége köv.) Napi újdonságok. *A több főrangú magyar hölgy által Bécsben a magyarországi szűkölködök javára rendezett kiállítás április 28-án d. u. 5 órakor fejeztetett be. A kiállítás összes jövedelme a „W. L.“ szerint 25,000 forint, miből levonva az 1500 ftnyi költséget, 20,000 ft a pesti kenyérosztó bizottmánynak küldetik, a többi Fehér- Abaúj megye szűkölködői között osztatik szét. A kiállítás közül a legtöbb érdeme van a Wenckheim Mária, Szécsen Ernesztine és Pallavicini Gabriella grófhölgyekből álló nemes bizottmánynak. A kiállításra a legtöbb tárgyakat ŐFelségeik és a felső uralkodó ház tagjai méltóztattak átengedni, kikhez a tőnemesség közül sokan csatlakoztak. A bankárok közül csakWodianer és Stametz-Mayer urak járultak a kiállításhoz. * A „Bazár-Album“, mely Schrecker Ignácz fényképésznél jelenik meg, már is szépen jövedelmez a szűkölködök részére; a múlt napokban ugyanis Schrecker úr 140 ftot adott át özv. gróf Batthyányiné ő magának. E „Bazár-Album“-ból legújabban fényesen kiállított díszkiadások is rendeltettek meg 20 ftjával, s ezóta ilyek is kaphatók. Egy ily díszpéldányt bibornok Lg prímás ö főmagassága is, ugyancsak az ő parancsára, f. év ápril 23-án kelt írásbeli jelentés szerint, igen kedvesen és kegyesen fogadott — emlékeztető jeléül a jelen sanyarú korszaknak s a nagylelkű segélyezések ritka nemének. * A budai népszinházban tegnapelőtt a „Csikós“ népszínmű került ismét színre a minap már méltányosan említett Ölesi Luiza k.anval, mint Rózsi és egy uj szerződött taggal, Tóth Jenővel, ki Andris bojtár szerepében mutatta be magát. Kölesi Luiza fiatal kezdő színésznő meg, ki jobbára csak azzal rendelkezik, a mit a természettől kapott, s miután a művészet titkai még nincsenek hatalmában, helyesen teszi, hogy egyelőre csak jó ösztönére ! &c.Jjií&VöOÍ ■ *'3 • Á.