Sürgöny, 1864. június (4. évfolyam, 123-147. szám)

1864-06-11 / 132. szám

i­egy­­ik évi folyam 132 sz. e­­m. Sí­kesztő-hivatal: Barátok-tere 7 sz. a. földszint. fe­ladó­hivatal: Brátek-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta­hivatalnál SÜRGŐSÉT Előfizetési árak austriai értékbe!). Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ HIVATALOS RÉSZ Veszprémmegye kir. biztosa Ferenczy Dávid főispáni titkárt tiszteletbeli alszolgabiróvá kinevezte. A budai pénzügyigazgatósági osztály Alvian József pesti­­hivataltisztet végleges főhivataltisztté, továbbá Fröhnert György adóhivataltisztet és La­­zani Bechnic Gyula budai országos főpénztári se­gédet ideiglenes hivataltisztekké a pesti gyű­jtőpénz­­tárnál, végre K­r­á­l Vincze budai adóhivatali gyakor­nokot ideiglenes hivataltisztté a debreczeni gyű­jtőpénz­­tárnál, egyszersmind fővámhivatalnál, mindnyájokat az utolsó díjosztályban kinevezte. Tapasztaltatvá,­, mikép a múlt évi dec. 6-kán 92,865. sz. a. kelt helytartótanácsi intézménynyel hasz­nálatba venni rendelt új mintájú marhalevelek helyett még gyakran régibb alakú marhalevelek állíttatnak ki, az ország valamennyi törvényhatóságainak szoros kö­telességévé tétetett, rögtön intézkedni arról, hogy sza­bályellenes mintájú marhalevelek a kiállító különbeni legszigorúbb feleletre vonatása mellett többé ki ne ál­líttassanak, és szabályszerű­, marhalevelek nélküli mar­hahajtások föltétlenül visszautasíttassanak. Meghagya­tott azonkívül a hatóságoknak, hogy a közönséget, fő­leg pedig a marhatulajdonosokat és marhakereskedő­­ket kellő módon figyelmeztetni el ne mulasszák, hogy marháikat csupán szabály­szerűleg kiállított igazolvány előmutatása mellett hajthatják vagy szállíttathatják egy helyről a másikra, mely szabály mellőzése eseté­ben az ebből fölmerülő következéseket az illetők ma­guknak tulajdonítsák. NEMHIVATALOS RÉSZ Az alföldi szükölködök részére egy o­r­­vostan-hallgató 1 ft 50 krt küldött be hozzánk, mely összeget a m.­helytartótanács illető osztályába felküldtük. Az adókulcs helyett miné czélszerű­bb és biztosabb kulcsot lehetne jövőre alkal­mazni a földbirtokok értékének megha­tározására ? Hogy az adókulcs mind az örökös austriai tartományokban divatozó kataszteri rendszer, mind a magyarországi adó-provisorium jövede­lembecslései után sok hiányokat szenved , ezt maga a bécsi nemzeti bank hypothecalis osztá­lya, mely legtöbb pénzt kölcsönzött eddig fekvő birtokokra, hihetőleg maga is tudta s érezte. Ennélfogva e hiányon azáltal kívánt se­gíteni, hogy alapszabályai közé felvette, hogy az érték meghatározására nézve az adókulcsot használandja ugyan, de a kölcsönzési hitelt igénybe vevő földbirtokok értékének csak első harmadára kölcsönöz, te­lekkönyvi betáblázás mellett. Vagy­is, ha valamely földbirtok az adó­kulcs szerint például 15.000 forintra becsültetik, azon birtok a nemzeti banktól csak 5000 forint kölcsönt nyerhet, s ezt is első helyen , ha már ennyi adósság előtte betáblázva nincs, vagy ha valami adósság már be van táblázva , az az érték első harmadrészébe beszámíttatik, s csak a fenmaradt summa 5000 forintig adatik köl­csönbe, hahogy a birtokos a betáblázott adós­ságot előbb a maga költségén ki nem tábláz­­tatja. Ezen intézkedés azonban igen szűk körbe szorította a bécsi nemzeti bank hypothecalis osztályának jótékony működését, mert ez alap­szabály mellett csak kevés földbirtokos folya­­modhatik Magyarországban kölcsönért, s így a mezőgazdasági üzlet kevés hitelre számíthatván, a gazdasági iparnak is csak siűtödnie kell. De ez még nem elég, hanem ezen alapsza­bály, kapcsolatban más rendszabályokkal, tete­mesen csökkenti a magyarországi földbirtokok kereskedelmi értékét, vagyis azon értéket, melyért a birtok akár szabad kézből, akár ár­verés utján mindenkor eladható, melynélfogva a nemzeti bank épen azon hypothecalis biztos­ságot, melyet a birtok értékének első harmadára való kölcsönzés által akart elérni, maga megin­gatja és leszállítja. Ugyanis köztudomású dolog, hogy vala­mint minden értékes tárgynak, úgy a földbirtok­nak is benső reális értéke nem ugyanegy ke­reskedelmi értékével, vagyis avval, melyért minden időben el lehet adni és értékesíteni. Pedig minden hitelezőnek, ki pénzét föld­birtokra kölcsönözte, a kereskedelmi értékre kell tekinteni, mert mit használ az a hitelezőnek, ha a birtok valósággal többet ér, vagyis több reá­lis ért­é­ke van, ha®ez­z értéket minden időben meg nem kaphatja. Tudjuk, hogy a földbirtok kereskedelmi ér­tékét főleg a vevők nagyobb cioncurrentiája emeli, melynélfogva minden földhitelintézet­nek oda kell törekedni , hogy a birtokok eladásánál minél több vevő versenyezhessen. Innen van az, hogy a több ezer holdra menő jószágtestek aránylag sokkal olcsóbbak, mint a néhány holdra terjedő birtokok, mert ezekre nagyobb, amazokra kisebb a venni szán­dékozók száma, miután százezerekkel biró tőzsér igen kevés, ellenben egy pár ezerrel biró gazda nagyon sok van. Ez észrevétel minden államban áll, de Ma­gyarországon kétszeresen igaz, s azért kétszeres figyelmet érdemel. Nálunk nincsenek nagyszerű gyor­­s ipar­telepek, hanem a nép főleg mezőgazdaság­ból él , s igy nincsenek összehalmozott tő­­kepénzeink. — Az izraeliták, kik még leg­több készpénzzel rendelkeznek — nem örö­mest vásárolnak földbirtokokat, mert ők ke­reskedésre teremvén, ügyességük által kereske­dés utjáig pénzeiket nagyobb haszonnal forgat­hatják. Legjobb vevő tehát földbirtokra nálunk maga a volt úrbéri néposztály, azon nép, mely már régebben megszokta a munkát, a szorgal­mat, a takarékosságot, s mely 1848-ban feudá­lis viszonyaiból kibontakozván és szabad föld­­birtokossá válván, most már kétszeres szorgal­mat és iparkodást fejt ki. E mellett szenvedé­lyesen szereti a földet, s megtakarított filléreit, mióta a marhavész oly gyakran s oly terjede­lemben pusztit hazánkban — legörömestebb fekteti földeit. Úgy de a bécsi nemzeti bank hypothecális osztálya, alapszabályai következtében, épen a kisbirtokosokat, a volt úrbéres néposztályt zárta ki a kölcsön­nyerésből, mi által ismét azt esz­közölte, hogy e kisbirtokosok saját birtokaikra kölcsönt nem nyerhetvén, a földbirtokok eladá­sánál mint versenyző vevők fel nem léphetnek, s igy magyar földbirtokok vételétől épen a leg­jobb s legbiztosabb vevők rekesztetnek ki. Ugyanis a nemzeti bank hypothecális osz­tálya azonkívül, hogy a földbirtok értékének csak első harmadára kölcsönöz, még szabályul tűzte ki magának, hogy egy birtokra kevesebb summát mint 5000 ftot nem ad kölcsön. Tehát oly birtoknak, mely a bécsi banktól akar kölcsönt nyerni, legalábbis 15.000 ft értékre kell becsülve lennie, még pedig minden adósságtól tisztán, mely érték az ország különböző vidékei szerint 100—300 hold terjedelmű birtoknak felelvén meg, világos, hogy a volt úrbéres gazdák, kik — ha egész telkesek voltak is — 40—60 hold földnél többet nem bírnak, a bécsi nemzeti bank hypothecalis osztályának jótékonyságát igénybe nem vehetik. S ezek minden kölcsönvételből, s igy köz­vetve földbirtokok vásárlásából azáltal is kiszo­­rittatnak, hogy nem engedi a bank, miszerint több apró birtokosok egyesülhessenek, s magu­kat in­solidum kötelezve, a megkivántató 5000 forintig, vagy több summáig kölcsönt nyerhes­senek, birtokaikat közösen lekötvén. A legújabban felállított magyar földhitel­­intézet már a kisebb birtokosokra kedvezőbb nézetekből indult ki, mert ez a földbirtok érté­kének első feléig kölcsönöz, ha betáblázott adósság rajta nem fekszik. E mellett a kiköl­­csönzendő summa minimumát 1000 forintra ha­tározta, melynélfogva egy oly birtokos, ki 2000 forint értékű jószágot bir, már igénybe veheti a magyar földhitelintézet jótékonyságát, vagyis ebben már a volt úrbéres néposztálynak jó nagy része is részesülhet. De ha a magyar földhitel­intézet a jobb és czélszerűbb után megindult, ez még nagyobb ösztön arra, hogy ez utat jobban egyengessük, és a kisebb földbirtokos osztálynak is járhatóvá tegyük, megfontolván azt, hogy minden intéz­kedés, mely a gazdasági ipart, szorgalmat, a nemzet nagyobb vagyonosságát előmozdítja, ugyanaz egyszersmind a hitelező intézetek hypothecáinak biztosságára is lényegesen visz­­szahat, s azt tetemesen feljebb emeli. (Folyt. köv.) vona felszólítására és megegyezésév­el azon határoza­tot hozza, hogy a legfelsőbb törvényszék a császári üdv. székhelyére tétessék át, hol az, igen rövid időszak kivételével, mindig volt. A szónok 2­or­ kiemelte, hogy az ország nyilvános közvéleménye nem a journalistiká­­ban nyilatkozik, mint több szónok álata, hanem az or­szággyűlésen, hol a nép megválasztott képviselői ülnek, s csak új választási időszak alkalmával nyer majd a nyil­vános közvélemény kifejezést, hogy váljon helyesli-e képviselői eljárását, vagy nem. A tömeg érzületének nem szabad az országgyűlés határozataira befolyást gyako­rolnia, mert jól van tudva , hogy az sok országban az erőszak uralma, nemtelen hazugság és teljes zűrzavar takaró­köpenyéül szolgál. Szónok végre többek be­szédéből, azt vette ki, hogy a kormány előterjesztvé­­n­yei és Ő­felségének akarata közt különbséget tesz­nek ; ez téves felfogás, mert mindaz, a­mi az ország­gyűlésnek előterjesztetik, az uralkodónak akaratával s legfelsőbb jóváhagyásával történik. Miután az előter­­jesztvény magában foglalja mindazon feltételeket, me­lyek a haza javát előmozdíthatják , hitelét emelhetik s népeinek nyugalmát eszközölhetik ; szónok ajánlja an­nak egyhangú elfogadását. Schmidt szász gróf különösen kiemelte, hogy a bizottmány javaslatának elfogadása hátralépést je­lentene. Azon tiz év alatt, mióta az osztrák törvények nálunk behozattak, biráink nem hatottak oly mélyen be azoknak szellemébe, hogy nem volna kívánatos, hogy a mi legfőbb törvényhatóságunk ülnökei az osz­trák jogtudomány tekintélyeivel folytonos és közvet­­len érintkezésben maradjanak. Ne engedjük magunkat elhatározásunknál elszigeteltetési irányzatok által ve­zettetni, és csak a haza javát tartsuk szer­vünk előtt. A következő szónokok na­gyrészt csak személyes meg­je­gyzéseket tettek, melyek közül a G­u­­­l­éi és Binder-és a baloldal padjain nagy megbotránkozást szültek, míg F­ogarassy püspök beszéde zajos tet­szésre talált. A kormány képviselője is replicált a centrumból tett több megjegyzésre, és ismételve ajánlá a két véglet közt a középutat elfoglaló kormány­­elő­­terjesztvényt. Két óra után az ülés befejezhetett és a vita foly­tatása holnapra halasztatott. Erdélyi ügyek. Nag­y-S­z­e­b­e­n, jan. 7. (Országgyűlési tudósí­tás.) A mai ülésben folytatott s még be nem fejezett vi­táról, mely már három hosszabb ülést vett igénybe,egy­előre csak röviden akarunk szólani, miután erre még visszatérni szándékozunk. A tizenkét beszéd közül, me­lyek ma a legi. erdélyi törvényszék hivatal-helyét ille­tőleg a kormány-előterjesztvény mellett és ellen tartat­tak, ma tüzetesben csak b. Friedenfels udv. ta­nácsos és S­c­h­m­i­d­t, a szász gróf beszédéről em­lékezünk meg. Bár mindkettő elvileg a Sterberth-inditványnyal egyetértőleg­ nyilatkozott, s ezt, nevezetesen az igaz­ságszolgáltatási egység szempontjából, nagy haladás­ként tüntették fel, mégis a kormány­javaslatot pártol­ták, mely a mellett, hogy Erdély autonómiájára tekin­tettel van, szintén egy lépés az egész birodalom kívá­natos jogegyenlőségének valósítása felé. B. Friedenfels nevezetes három érvet hozott fel a kormány előterjesztés mellett: j­ör, hogy Er­­délyország autonómiája nem sértetik meg, ha ennek képviselete, a törvényhozás második tényezője, a kö­­ págazaink áruszállítási díjszabályai. Fontos népgazdászati kérdés. 1. Azáltal, hogy a bécs-szolnoki vasút a múlt évti­zed kezdetén az éjszak-austriai vasút­vonalakhoz csat­lakozott, Magyarország, a­mely addig önmagára volt hagyva e­légültségében, a közép európai nagy vasúthá­lózatba vonatott. Ha mindjárt nyújtott is ezelőtt a duna­­gőzhajózás­i társulat a vasutak hiányáért némi előnyt, ha mindjárt már azelőtt is keresettek voltak Magyar­­ország relatív értékű terményei, különösen a gyapjú, dohány sat., csak a vasutak kiépítésével látunk na­gyobb forgalmat kifejlődni a közép és nyugat-európai országokkal, és csak ezen időtől kezdve nyerte Magyar­­ország azon jelentőségét, melyet az európai fogyasztási piac­ok ellátásánál azóta fenntart, mely jelentőség a nyugat-amerikai óriási termelés által kissé háttérbe szoríttatott ugyan, de még mindig létezik, és a­mely a magyarországi jó vagy rosz termést azon piac­ok ár­folyamainak nem becsmérlendő tényezőivé tette. Magyarország, a­mely Közép- és Nyugat Európa előtt eddig minden tekintetben terra incognita és oly ország volt, melyet csak mint Európa egyik leggazda­gabb termelő országáról szárnyaló hírek jelöltek, rög­tön megjelent gabnájával a nyugat-európai piaczokon és a véletlen, vagy a gondviselés szerencsés rendelte­tésének nevezhető, hogy épen azon pillanatban nyújtá oda amaz országoknak segédforrásait, midőn ezek több évi rosz­termés folytán közel álltak az éhha­lálhoz. A kereskedelmi világ jól ismeri még ezen esemé­nyeket, és nekünk nem szándékunk bővebben vissza­térni rájuk. Vasutainknak, melyekről szólunk, most kellett szolgálati képességek első próbáját adniok, és m­eg kell vallanunk, hogy minden ez alkalommal föl­merült akadályok daczára mindazon követeléseknek, miket ily ifjú forgalmi intézethez csatolhattunk, meg­feleltek. A legvérmesebb ember is alig várhatta, hogy a jelentékeny kocsi töme­g, melyet az államvaspálya, mint a bécs-szolnoki vasút időközben lett tulajdonosa, a forgalomnak átadhatott, az igényeket tekintve, ke­vésnek bizonyuland be, a­mi a forgalomnak eddig soha nem tapasztalt nagyságánál fogva megtörtént, és azon következményt szült, mikép a szállítás az alkal­mas eszközök halmazának daczára sem mehetett a kí­vánt gyorsasággal; a panaszok szaporodtak, mert a segély nem lehetett oly gyors, mint miként ez a forga­lom érdekében kívánatos lett volna. Az államvaspálya hasznára fordítá a tapasztalá­sokat és az 1854—1855 ben oly érezhetővé vált hi­ányt a szállító szerekben pótolni igyekezett, mi­által annyi forgalmi eszköz birtokába jutott, melyekkel a legnagyobb igényeknek is képes megfelelni. Ha azon­ban a társulat ezen beruházásokhoz azon reményt kötötte is, hogy az óriási forgalom, melyet az idézett években ti­pasztott, állandó maradand vonalain, ezen föltevésében csalatkozik, mert a forgalom, csak 1861- ben nyert hasonló kiterjedést, midőn a Magyarország­ban bőven termett gabona ára igen leszállt, és Fran­­cziaország jelentékeny idegen gabonát volt kénytelen vásárolni. Ezen forgalmi élénkség az időközben meg­nyílt buda-triesti vonalat is felhasználó, és ennek igaz­gatóiban is a legtúlzottabb reményeket kelthető fel. Tudjuk, hogy ezek épen oly kevéssé valósultak mint a hasonló illusiók, melyeknek azelőtt az idősebb társu­lat örvendett. A külföldi konjunktúrák változtak és az idegen gabna bevitele nem nyújtott neki többé előnyt, lassankint tehát mindinkább csökkent a forgalom, míg az utóbbi ínséges év végkép megszüntető, sőt ha mindjárt csak mérsékelt terjedelemben is, egészen el­lentétes mozgalmat idézett elő. Ezen időtől számítható gabnakivitelü­nk teljes fennakadása, mi alatt valamennyi szállító eszközeink­nek hasonló mérvben kell szenvedniük. Szomorú volt, hogy Magyarország — Austria gabna-tára — passiv jön Szomba! junius 11. — 1863-ban saját szükségletét sem fedezé, és nagy ín­ség terjeszkedett ki hazánknak épen azon részeire, melyek még nem rég a kontinens legtermékenyebb pontjai mellé joggal állíttattak. Most már végén állunk azon szomorú időszaknak, és a dús vetések után ítélve ezren meg ezren kecsegtetik magukat a jövő iránt re­­ménynyel. Vájjon teljesülni is fog e ez? A gabnatermés Isten kezében van ! Ha remé­nyeinkben — miként most már némi biztossággal vár­hatjuk — nem csalatkozunk, Magyarország — mint előbb — nem csak saját szükségletét fedezendi, hanem még fölösleget is termelend, melyet Európa országai rendelkezése alá fog bocsátni Hogy a külföld számára a gabnát megint keresendik nálunk, azt remélhetjük ; ha tehát a termés sikerül, semmi sem áll gabnakivite­­lünk útjában, mint vasutaink díjszabályai, melyekről — reméljük, nem egészen eredmény nélkül — tüzete­sen akarunk szólni. Nem vitatjuk, ipar- vagy földmivelő ország­é Austria, de az tagadhatlan, hogy az összállam nagyobb része, főleg Magyarország, túlnyomólag földmivelő te­rület. Érdekeink a földmivelő országéi, és oly rosz­ter­més, mint a tavali, sokkal szomorúbb következéseket szül nálunk, mint oly országban, melyben az ipari üzlet is virágzik. Földmivelésünk haladásával a többi kereseti ágak is gyarapodnak, míg pangásával alászállnak. Vaj­­on felfogták-e közlekedési intézeteink ezen viszonyok jelentőségét helyesen, és ismerik-e a következményeket, melyek azok fennállásából szükségkép származnak? Fájdalom, nem látszik, hogy ezen viszonyokat eddig tisztán felfogták volna. A fontos közlekedési intézetek azon minták után kezeltetnek, melyeket az előrehaladt nyugati iparországoktól kölcsönzenek, részint az északi pálya bürokratiko-monopolistikus modorában , és épen ezen körülmény akadályozza felvirágzásukat s korlá­tozza népgazdászati kifejlődésünket, miről a jövő czikk­­ben bővebben szólandunk. (P. L.) (Folyt. köv.) Az országos magyar gazdasági egyesü­let emlékirata az 1863. évi aszályosság és terméketlenség alkal­mából. A hazai mezőgazdaság történelmiben kétségen kivül legcsapásosabb az 1863-dik év, mert eltekintve az ezen esztendei tetemes jég- és tűzkároktól s a mar­­hadögtől, mely az utóbbi két évben a hazai szarvas­marha-állományból közel 70,000 darabot pusztított el, a példátlan szárazság, mely aszályos hatalmát ugyan az egész országban éreztette, különösen a magyar al­földön oly kártékonyan dúlt, hogy a nm.­m kir. hely­tartótanácsnak, Abonyi István tanácsos úr, mint ki­küldött kir. biztos által, a helyszínen páratlan gon­dossággal összegyűjtött adatok nyomán tett jelentés és hivatalos számbavétel szerint Bács, Temes, Torontál, Krassó, Arad, Csanád, Békés, Csongrád,­­Heves, Szol­nok, Bihar és Szabolcs megyékben, a Jászkunság, Haj­­duvárosok és Debreczen sz. kir. város területén 2,795,240 hold szántó, 799,030 hold rét, és 1,432,007 hold legelő, összesen tehát: 5,026,278 holdnyi téren, 519 város és község határában a középtermési eredményekhez képest 126 millió forintnyi veszteség (kevesebb­­ség) sújtotta az ez okon ínséges tér közel 1,700,000 fő­nyi földmivelő és állattenyésztő lakosságát, ide nem értve a teljesen kiaszott, kiégett legelőkön s füvelő me­zőkön éhség miatt elhullott haszon-és munkaállatok je­lentékeny számát­­a minthogy csak egy pár példát idézve : a hajdúkerületi főkapitányság jelentése sze­rint csupán Böszörmény, Szoboszló, Nánás és Dorogh hajdúvárosok határaiban legelőhiánya, tehát éhség mi­att elhullott 721 ló, 1070 szarvasmarha, 931 sertés és 34,110 juh; a Jászkunkerü­let főkapitányának jelentése szerint pedig csak Karczag, Kis-Újszállás, Túrkeve, Madaras, Kunhegyes és Kun-Szt.-Márton községek ha­táraiban az 1861-dik évben létezett lábas jószág lét­száma 24,821 db. szarvasmarhával, 7010 darab lóval, 198 224 darab juhval és 19,193 darab sertéssel csök­kent. Az országos gazdasági egyesület, hivatása sze­rint, a nagy csapás ellenében két irány­ban működött, jelesül: eleve korán a bekövetkezhető élelmi- és takar­mányszü­kség elhárítására, illetőleg enyhítésére szol­gálható gazdai tanácsokat dolgozott ki, és juttatott köztudomásra; továbbá: tanulmányozás alá vette az 1863-dik évi aszá­lyosságot és terméketlenséget, hogy megjelölje azon eljárást és eszközöket, melyeknek észszerű alkalma­zása jövőben hazánk mezőgazdaságát ily súlyos kár­vallástól megóvhassa. Ezen utóbbi munkálatot imen emlékiratban nyújt­ja az országos gazdasági egyesület. Ha mezőgazdaságunk évkönyveiben gondosan szétnézünk, az utóbbi három­negyed században, mint mely korszakról hiteles időjárási és termési adataink vannak, 22 többé-kevésbbé ínséges esztendőt találunk följegyezve, s mig túlságos hideg, tehát kifagyás s a takarás szakában volt kártékony esőzések csak három évben okoztak szükséget, tizenkilenczszer szárazság és aszályosság szült szórványos, illetőleg az ország nagy részére kiterjedő terméketlenséget. • Az észlelő gazda figyelmét azon körülmény sem kerülhette el, hogy az utóbbi tíz év alatt, főleg a hazai nagy síkságon, a szárazság különösen a takarmányfé­lékre nézve majdnem állandó volt. Elvitázhatóan tényül tűnik fel tehát az, hogy ki­­válólag a hazai alföldön mezőgazdaságunk ostora a szárazság, tehát a vízhiány. Annak, hogy a magyar alföldön az évi eső átlag csekély, okait feltaláljuk részint a ma­sikság jelenték­telen tengerszin fölötti fekvésében, tehát klimatikailag kedvezőtlen domborzatában, részint az alföldet övező hegyek csekély magasságában s fátlan tagságában,va­­lamint az alföldnek a tenger­től távoli helyzetében, te­hát azon körülményben, hogy a tengerről jövő nyugati és nyugat-déli esős légáramlások, mielőtt az alföldet érnék,az útjukba eső magas hegyfalak által esőt szol­gáltatható vízgőzeik nagyobb részétől megfosztatnak.

Next