Sürgöny, 1864. július (4. évfolyam, 148-174. szám)
1864-07-22 / 166. szám
i* 166. sz. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bár mentetlen levelek visszautasíttatnak. ________________________________________________________________________________________________ Wlafján-hirdetésért : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó; Hamburg-Altenában Eiajisinstein és Vagler; HamburgbanTürkheim Júliáit; Lipcsében Fag-Iev 11., Iligeu és Fort uraknál. Napontai po Félévre . . . Negyedévre . . Buda-Pest. Péntek julius 22. 1864. Előfizetési árak : szai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. . . . 10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. . . . 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. ” cs. k. Apostoli Felsége f. évi jul. 10-től kelt legfelsőbb sajátkezű iratával, a trón s állam körül szerzett kitűnő érdemeik elismeréséül: gróf Sterka-Sulutz, gyula-fehérvári görögkath. érseket, s báró Schaguna András görög-keleti püspököt az 1-ső osztályú vaskorona-renddel; Schmidt Konrád erdélyi kormányszéki tanácsost s a szász nemzet grófját a Lipót-rend kiskeresztjével; Fogarassy Mihály nagyváradi kanonokot s czímzetes püspököt, s Papp László kormányszéki alelnököt a másodosztályú vaskorona-renddel; Groisz Gusztáv kormányszéki tanácsost s az erdélyi tartományi gyűlés elnökét a Lipót-rend kiskeresztjével, Alduban Jánost, az erdélyi kir. tábla, s az erdélyi tartományi gyűlés alelnökét, Rannicher Jakab kormányszéki tanácsost, Puskariu János megyei főispáni helytartót, Binder Mihály főtörvényszéki tanácsost, s Gull József segesvári városbirót, a harmadosztályú vaskorona-renddel, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben földiszini méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évijük 18-kán kelt legfelsőbb határozatával, a horvát-szlavon udv. kanczellária segédhivatali igazgatóját, Staidacher Henriket, dij-elengedés mellett, kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária Kürcz Antal, gymnasiumi tanárt Baján, a pesti kir. főgymnasiumhoz 8 Dékány Real tudott s főreáliskolai tanárt Pozsonban, a budai kir. gymnasiumhoz rendes tanárokká nevezte ki. A nn. m. k. helytartótanács 5107. é. sz. alatti rendelete minden megyei és kerületi t. ez. kormányzóhoz s Buda és Pest sz. kir. városok főpolgármestereihez. A cs. kir. postaigazgatóság a „Sürgöny“ és „Ungarische Nachrichten“ hivatalos hírlapokhoz intézett levelek közül csak azokat tekintvén bérmenteseknek, melyekben kizárólag díjmentes hivatalos hirdetmények foglaltatnak, felhívom a fentezimtett urakat, miszerint a kormányzásukra bízott területen fennálló minden hatóságokat és bíróságokat, melyek hivatalos hirdetmények közlésére jogosítvák, hatályosan utasítani szíveskedjenek, miszerint a hivatalos lapok szerkesztőségéhez, vagy helyesebben azok kiadóhivatalához intézendő minden oly leveleket, melyekben hivatalos hirdetmények foglaltatnak, — az illető hivatal pecsétjével ellátni, s a borítékra az illető küldő hatóság nevét s hivatalos ügyszámát, továbbá e szavakat „hivatalos hirdetmények“ feljegyezni kötelességüknek ismerjék, mulasztás esetében a postabér az illető hivataltól fogván behajtatni. NEMHIVATALOS RÉSZ. A marmaros-szigeti vasút kiépítése lehető-e ? s nyereményt igér-e ? E kérdést mind a vállalkozó részvényesek, mind pedig közvetlenül a kincstár s közvetve az egész ország érdekes nyereménye szempontjából fejtegetendők, igen alkalmas perezben vettük kezünkhöz Hollán Ernő m. a. r. tagnak „Magyarország forgalmi szükségletei“ czímű, f. évben kiadott munkálatát. A szakértő szerző azt mondja, hogy Magyarországon a vasutak átlagosan mértföldenkint 600,000 ftba kerülnek, és az újabb tervezeteknél a maximum mértföldönkint az egymilliót is jóval felülmúlja, nem csoda tehát, hogy a még ki nem fejlődött forgalom az ily nagy kiállítási tőkét 5% val jövedelmeztetni nem bírja, ha miért is azt ajánlja, hogy hazánkban a vasutak a skócziai rendszer szerint építtessenek, mely szerint egy mértföld legfelebb 280,000 ftba fog kerülni, és hasonlólag, azaz olcsón, egyszerűn, mintegy házilag, s ne oly költségesen administráltassanak mint nálunk szokás. Az igy épített és kezelt vasutaknál, ha mértföldenkint és naponkint mindenik irányban 25 utas, és mértföldenként minden évben mindkét irányban 7 százezer mázsa teher lesz szállítani való, ez esetben a befektetett tőke 5-7%-it fog jövedelmezni. Ha a tisztelt szakértő ezen állításai állanak, mint okunk van hinni, az esetben a tiszai vasúttól Debreczentől per Nagy-Károly, Szathmár, verőczei rév, Marmaros-Szigetig a vasutat, felvételem szerint, kiépíteni lehet,— mert a) ezen egész vonal sík földön és széles völgyön menvén, a vasút e szárnyvonalának kiépítése nagyobb nehézségekbe ütközni nem fog; b) mert ezen vonal mellett fekvő Nagy- Károly, Szathmár, Tasnád,Felső- és Nagy-Bánya, Szinyér-Váralja, Sárköz-Újlak, Halmi, Tisza-Ujlak, Nagy-Szőllős, Huszth, Técső, Szigeth városokban 80 ezer lélek, a közben eső falvakban sok jó birtoku földbirtokos urak lakván, a személyforgalmat naponkint az egész vonalon 25 személyre tenni biztosan lehet; c) mert, ha a Marmarosból kivinni való egy millió kétszáz ezer mázsa sóhoz hozzáadjuk a bort, jó termés idejében a gabnát, a bolti kelméket, bőröket süt,melyek Bihar, Szathmár, Közép-Szolnok, Ugocsa megyékből Marmarosba, Galicziába most is szállíttatnak; ha hozzáadjuk az ásványvizeket, vasat, pálinkaszeszt, s magyarországi rész termés idejében a gabnát, hizott marhát, melyek Galicziából, Bukovinából, Marmarosból Debreczenig és tovább is szállíttatnak. — ez esetben az évi teherforgalom az egész vonalon mindkét irányban egyre másra véve évenkint a 7 százezer mázsát bizonyosan felül fogja múlni. Fölösleges e vasút szükségét közgazdászai érdekekkel indokolni. El van az ismerve rég. De hozzátehetjük, hogy a kincstár, a magas kormány érdeke is kívánja, miszerint M. Szigetig a vasút kiépittessék. Ha a magas kormány indirect adójának jövedelmét emelni, biztosítani akarja, ezen vasútvonal ki kell építtetnie; mert azáltal a sószállitásra, fuvarozásra elpazarlott sok kézi és vonóerő fog a földmivelésnek visszaadatni; — a marmarosi rengeteg erdők, vashámorok, ásványvizek körül fris forgalom, uj vállalatok fognak előidéztetni; — s mindezen eredményeket előbb a nép anyagi állásának javulása, azután az indirect adó szaporodása biztosan követni fogják. Ha a magas kormány a marmarosi sót vasúton szállíttatná, azt sokkal nagyobb mennyiségben lehetne szállíttatni, mint jelenleg szállíttatik, és így, ha az emberek egészsége, a marhák tenyésztése érdekéből azt olcsóbban adná is, mégis a jelenlegi bevételnél nem volna kevesebb az összes jövedelem. Ha e vasútvonal kiépíttetnék, a só kivitele biztosítva volna, nem függne az a Tisza vize állásától, a fenyves erdők termelési képességétől. Ha e vasútvonal kiépíttetnék, a sókivitel kevesebbe is kerülne. Sokan azt állítják, hogy a sónak kivitele tutajokon kerül legkevesebbe, de ezt részletes kiszámítás nélkül is tagadhatni. Ugyanis a szakértő ügybarátokat kérjük, szíveskedjenek azon összeghez, melyet a magas kincstár a sószállító társaságnak fizet, a kezeléshez tartozó azon költségeket is hozzáadni, melyeket a magas kincstár kiad. 1) A rónaszéki, sugatagi, szigeth-kamarai, szlatinai, bustyaházi, tiszaujlaki azon nagy sókamarákra, melyekben a só a fuvarozásig, vagy szályazásig tartatik. 2) A szigeth-kamarai, bocskói, bustyaházi, és tiszaujlaki hivatalnokoknak, hivatalos épületekre, szolgáknak. 3) A bocskói, karácson-falusi, szigeth-kamarai, szlatinai, bustyaházi kikötőknek, és sóútnak használni szokott földekért a tulajdonosoknak. 4) A só tengelyem fuvarozásáért Sugatagról, Rónaszékről, sokszor Szlatina-Aknáról is a szigethi kamaráig , Bustyaházáig és Tiszaújlakig, hogy azon só a tutajokra felterheltessék. 5) A próba-szályazásokra, kasiczákra, Bocskón a szályazó fák kihúzására, feláglyázására, őrizetére, — továbbá a szályazási költségekhez számítandó 6) Tiszaújlakig és sokszor lejebb is vízbe veszett sónak az ára. 7) A sószállitó társaságnak engedélyezett sóapadására. 8) A terhelő helyekhez vivő útnak kisajátítási, csináltatási és fentartási költségei. 9) Azon kincstári földek a vasutoni szállításkor megkapható bére, mely földek a szigethi kamarán, Bustyaházán, Tiszaújlakon épületek, állomások, mázsáló helyek alá használtatnak. 10) Azon útfentartási költségeknek nagy része, mely költségek a Rónaszéktől és Sugatagtól Tiszaújlakig, — 12 mértföld hosszúságban terjedő állami útra kiadatnak, mert ha ezen utat sóval terhelt — ezrekre menő szekerek nem rontanak, a mérnökökre, útkaparókra, kavicsolásra fél annyi költség adatnék ki, mint jelenleg kiadatik. Ha mindezen költségek jól összeszámíttatnak, bizonyosan merem állítani, hogy a vasúti szállítás a tutajokon a szállításnál kevesebbe fog kerülni, kivált ha a vasúttársaság a szállítási bért a marmarosi vonalon csak azért is leszállítja, mert e vonal által csak sóban a Debreczen és Pest közötti vonal számára évenkint több ezer mázsa új szállítási terhet fog kapni. Hatfaludy Sándor, Marmaros megye első alispánja. Erdélyi ügyek. S. C. Nagy - S z e be n, jul. 18. Az erdélyi országgyűlés egybehivatását, egybealkotását s hatáskörét illető III. kir. javaslat fölött ma megkezdett általános vita főleg Schmidt szász gróf azon indítványa körül forgott, miszerint a benyújtott bizottmányi jelentés a 5-ik kir. javaslatot (ország felosztását) tárgyaló bizottmányhoz a czélból utasittassék, hogy ez a többségi s kisebbségi vélemények használata mellett a kettőben foglalt ellentéteket közvetítő törvényjavaslatot szerkeszszen s azt az ország felosztása iránti elvekkel öszhangzásba hozza. Ezen bizottmánynak egyszersmind feladatává tétessék, miszerint tekintettel az 1796. XI törv. 2-ik fejezetére, azon kérdést: várjon s mily föltételek alatt engedtessék az országgyűlés kisebbségének a jog, a többségi határozattól eltérő szavazatát az indokolással együtt az illető fölterjesztvénybe fölvétetni s . cs. kir. Apostoli Felsége legm. tudomására hozni, alapos megfontolás alá vegye s egyszersmind erre vonatkozólag megfelelő indítványokat tegyen. Indítványozó ezen az előterjesztvény elnapolására ez élzó indítványát hoszszabb beszédben indokolja, melyből a következő lényeges pontokat vesszük ki: Visszatekintvén az Erdély rendjei által az 1791- diki törvényczikk által alkotott országgyűlési rendre, mely a József-féle kor, egy az elmúlt 12 évhez hasonló korszak után jött létre, mond a szónok, miszerint ő se a többségi, se a kisebbségi véleménynyel nem ért egészen egyet, minthogy Erdély, főleg rendi alkotmányának korábbi jellemét mindkettő eltörli. Mindkét vélemény az érdekképviselet hasisán alapszik, csak külön-böző módon. A legfőbb különbség abban áll, hogy a kisebbségi vélemény a regalistáknak az erdélyi alkotmányban mélyen gyökeredző intézményét kizárja, továbbá öszhangzásban a korábbi törvényekkel az ügyrend iránti hatá hrozmány okát is a javaslatba fölvette. Mindkét javaslatban hiányos a választókerületek beosztása, minthogy a mostani országbeosztáson alapulnak. Az országgyűlés azonban már m. é. oct. fölterjesztésében kijelentette, miszerint a 3-ik kir. javaslat elintézése az 5-iktől függ, melynek tárgyát az ország beosztása képezi. .Most ez utóbbi is leérkezett, s abból — amint azon bizottmány tevékenységéről hallani, melynek előtanácskozás végett átadatott,s nemsokárai eredmény várható. Addig azonban a részletes vita a tanácskozás alatti fölterjesztvény fölött hasztalan, minthogy a fönnálló választókerületek nem tarthatók fönn, s ennélfogva csak tökéletlen mű állna elő. A tanácskozás széltalanul izgatná föl a szenvedélyeket s nevezetesen azokat, kik mint ő, sem az egyik sem a másik munkálatmellett nem nyilatkozhatnak, ferde állásba hozná. Ő a munkálatban az 1791-ki törvényczikk egy lényeges határozmányát is nélkülözi, melynek folytán még egyes személyeknek is szabadságukban áll, külön szavazatot adni, melynek a fejedelemhez intézendő fölterjesztésbe föl kelle vétetnie. Az országgyűlés kisebbségének ezen jogot már csak ezért is meg kelle adni, nehogy megkötve szolgáltassék át a többségnek. A szász nemzet 1791. óta többnyire ily helyzetben volt s ennélfogva a korábbi országgyűlési rend idevágó határozmányára mindig nagy súlyt fektetett. A mai viszonyok nem fognak mindig fönnállani, ő reméli s óhajtja, hogy egykor ezen üres padok is meg fognak telni, s ekkor nem tudhatni, kinek javára fog ily határozmány szolgálni. Mindez okoknál figyelmébe ajánlja a háznak az ő indítványát. Koronka hosszabb beszédben kiemeli az előterjesztvényünk fontosságát, s midőn a házat egyetértésre s békülésre inti, kijelenti, miszerint a törvényjavaslat érdemleges vitatásába habozás nélkül bebocsátkozhatni. — Binder a rendi rendszer hívének vallja magát. A kisebbségi szavazatnak azon pontban mond ellent, hogy ez a nagy földbirtok külön képviseltetése ellen van, mely, amennyiben arra érdemes, a korona részéről különben is tekintetbe vétetik. Mig a nagybirtok — mond szónok — bennünket kormányoz, míg itt köztünk megjelenni nem akar, nem szükség itt képviseltetve lennie sem. Ellenben az úgynevezett polgári osztálynak, mely az ipart képviseli s tulajdonképi előmozdítója a civilisatiónak és culturának, széles képviseltetését óhajtandónak tartja. Ő egyszersmind a regalisták intézményének fönntartása mellett van. Ezen elvekkel a többségi vélemény nyomán bebocsátkozhatni a részletes vitába ; mindamellett a szász nemzeti grófnak indítványát az általa előadott okoknál fogva czélszerűnek tartja. — Fogarassy püspök mondja, miszerint az 1847 előtti országgyűléseknek nem lehet azon szemrehányást tenni, hogy nem pártolták a haladást, s ha 1848-ban nem tettek volna halálos ugrást, most talán előbbre volnának. Erdély a törvényhozásbani haladást már az 1791-ki törvény által tanúsította. A fönnforgó törvényjavaslatnál két elv áll egymással szemközt : a nép- s érdekképviselet. Már a korábbi erdélyi országgyűlések sem voltak tisztán rendiek, miután a városoknak szakrális helyeknek is voltak képviselőikbe szerint ezekben is minden érdek képviselve volt. Erdély kiválólag monarchikus ország; ha tehát érdekképviseletről van szó, akkor arról is kell gondoskodni, hogy az apostoli magyar szent korona érdekei elégségesen megőrizve legyenek; a demokrat elvek túlkapásától csak annyira kell tartani, mint az absolut hatalom túlhágásaitól. Schmidt indítványára nézve megjegyzi, miszerint annak okait nem tartja oly fontosaknak, hogy azoknál fogva az országgyűlés egybealkotására nézve oly fontos előterjesztvény fölötti tárgyalást félbe kellene szakítani. Süt inkább azt óhajtja, hogy az ország mostani ideiglenes helyzetéből mielőbb a törvényes rend állapotába menjen át. — Schmidt indítványa ellen szólt Puscariu és Vlassa is. Az első a kisebbségi szavazatot behatóan birálja s különösen kiemeli, miszerint Erdély értelmisége nem csak a két jogakadémiában : Kolozsvárt és II. Szebenben keresendő. Dr. Friedenfels azon véleményben van, hogy a nézetek nem igen térnek el egymástól. Ő a kisebbségi véleménynyel nem ért mindenben egyet, azonban a részletes vitára nézve becses anyagnak tekinti. Miután Puscariu és Fogarassy több nézetét cáfolja, végül támogatja Schmidtnek indítványát. A kormány képviselője, (Jakab kormányszéki tanácsos) ellene nyilatkozik. Ő az elnapolást, ha az indítvány elfogadtatik, igen hosszúnak tartja. Minthogy a jelen országgyűlési rend valóban csak szükségből való épület, ennélfogva az országgyűlésnek meg kell a kínálkozó első alkalmat ragadnia, hogy végleges törvényt hozzon létre. A választókerületek csak fölötte alárendelt tárgya az előterjesztvénynek s az országbeosztásnak végleges megállapítása után könnyen ismét megváltoztathatnak. Ami különben az előterjesztvényben hiányzik, módosítványok által egészíthető ki. Ő ennélfogva határozottan ellenzi az elnapolást. — Meg kell még Mán Gábornak a vita kezdetén tartott beszédét említenem, ki a többségi vélemény mellett nyilatkozott s ezt azzal indokolta, hogy az nemcsak minden jogos érdeket kielégít, hanem azért is eleje teendő a kisebbségi véleménynek, mert Erdély régibb alkotmányának alapjaitmeglehetősen fentartja, míg amaz tabula rását csinál. Ő és nemzetbeliei pedig nem akarják, hogy Erdély országgyűlése egy lajthántúli tartományi gyűlés jelentéktelenségre leszálljon. Szónok a regalisták intézménye mellett is nyilatkozott, minthogy azok csekély száma mellett befolyásuk nem lehet túlnyomó. Az általános vita bezárása ugyan már elfogadtatott, azonban a legközelebbi ülésben még mindkét tudósító szólni fog. Azután következik a Schmidt indítványa fölötti szavazás, mely azonban nehezen fog elfogadtatni, minthogy a románok mind az elnapolás ellen vannak. A „Wiener Lloyd“ nagyszebeni levelezője írja: „A „P. Lloyd“-nak azt írták innen, hogy a kir. főkormányszék Kőváry Lászlót is fölterjeszté a regalistákul ajánlottak közt. A „Korunk“ e közleményt meghazudtolja és részéletnek nevezi, mi azonban azt állítjuk, hogy e lap vagy tévedésben van, vagy ezt segélyezi, mert a „P. Lloyd“ levelezője sem nem naiv, sem rosz életet nem akart gyártani, hanem jól átgondolt malicziával a „Korunk“ szerkesztőjét, közönsége előtt népszerűtlenné tenni, és előfizetői számát, amenynyire lehet, csökkenteni. Csak sajnálni tudjuk, hogy oly tekintélyes lap mint a „P. L.“ efféle helytelen manőverre használtatott fel, és megjelölhetjük ama kezet, a mely, hogy a „Korunkétól visszalépett két grófnak tűzbuzgalmában nem kért szolgálatot tegyen, a „P. L.“ és „Magyar Sajtó“ levelezőinek tollát vezeté. Utálunk minden terrorismust, az erkölcsit is, amely nem tűr véleménykülönbséget, főleg midőn a fegyverek, melyekkel az eltérő vélemény megtámadtatik, lovagiatlanok és a harcz nem nyilt. Nincs okunk arra, hogy a „Korunk“ mellett a fogadatlan prókátor szerepét játszuk, azonban nem hagyhatunk említetlenül egy eseményt, amelyet itt, ha mindjárt más kiadásban is, ismételni volt szándék. Hat- hét év előtt, — midőn a lapok politikai nézetkülönbségéről szó sem lehetett — a „Magyar Futár“ most már elhunyt szerkesztője, Vida Károly, egy gróf bukása alkalmából azt írta, hogy az adósságokat meg kell fizetni, habár gróf csinálta is azokat, minek folytán a nyilvános redoutban, főurak által tettlegesen bántalmaztatott; és ezenkívül ügynökök küldettek szét az országba, hogy a „hazaáruló“ lapjától visszariaszszák a közönséget. Kőváry mint szerkesztő szintén bátorkodik saját véleménynyel bírni;de ha ez eltérő a közönségétől,annak megítélését az utóbbira kell bízni; valóban szomorú volna, ha az olvasókról nem tennénk fel ítélő tehetséget. Mire való tehát e regalista manőver ? Vagy talán a Vida ellen használt hadjárat-tervet akarják Kőváry ellen is alkalmazni ?“ Megyei tudósítások. — Nyitramegye végszámadása a szükölködők számára befolyt adományokról.*) (Vége.) Az eddigi összes gyűjtemények ezek : Főtisztelendő Fritsch Antal esperes, lukácsi plébános és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 291 ft 86 kr és termesztmények árában 609 ft 38 kr, főt. Holzschuh F. nagyhindi plébános és alb. elnök ur adománya s gyűjteménye 70 ft 93 kr és termesztmények árában 377 ft 280 kr, főt. Szerzényi Ferencz, üzbéghi plébános és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 112 ft 91 kr és termesztmények árában 228 ft 18 kr, tek. Buzna Lajos érsekujvári ügyvéd és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 827 ft 98 kr, 1 db arany és termesztmények árában 814 ft 10 kr, főt. Balázsi Gergely, ezétényi plébános és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 188 ft 67 kr és termesztmények árában 288 ft 52 kr, főt. Kubicza Vincze, nagytapolcsáni esperes és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 290 ft 72 kr és termesztmények árában 460 ft 32 kr, főt. Tilles Paulai Ferencz, privigyei főesperes és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 95 ft, nagys. és főt. Szabó Antal, szakolczai prépost és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 109 ft 13 kr, sőt. Pereszlényi István, nagylippényi plébános és alb. elnök ur adománya és gyűjteménye 121 ft 8 kr és termesztmények árában 338 ft 16 kr, a nyitrai cs. k. pénzügyigazgatóság hivatalnokai 41 ft 5 kr. Az egész gyűjtemény 12119 ft 46% kr, 8 arany, 1 tallér, 8 huszas, 12 db % ftos és termesztmények árában 9287 ft 71% kr, és igy a termesztményekből befolyt összeggel együtt készpénzben összesen 21407 ft 18 kr, 8 arany, 1 tallér, 8 huszas, 12 db % ftos. Ezen összegből a nagymélt. m. k. helytartótanács rendelkezése alá bocsáttatott: 1863-ik évi September 28-iki ülésből 1567 ft, 1 arany, 1863-ik évi október 26-án tartott ülésből 1518 ft 67 kr, 1863-ik évi november 30-án tartott ülésből 3274 ft 62 kr, 2 arany és 1 tallér, 1863-ik évi dec. 28-án tartott ülésből 1494 ft 27 *) Lásd lapunk 154. számát.