Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1865-02-01 / 26. szám
Magyarországban rendes 1,087,390 „ rendkiv. 90,610 „ rendk. 8000 „ A fenelősorolt fogyasztási adónemeken kívül vannak még tariffa szerinti fogyasztási czikkek, továbbá különfélék, melyek nem tariffa után szedetnek, végre a községek által haszonbérben leirt fogyasztási adónemek. Mindezeket összefoglalva, az egész birodalomban 1863-ban következőleg tétettek ki a fogyasztási adónemek : Összesen : 60,617,237 frt. Ebből levonván a kezelési költséget : 2,207,178 „ marad tiszta jövedelműi.................... 58,410,059 „ Nevezetes, hogy a birodalmi tanács pénzügyi választmánya 1865-re a kezelési költséget és más kiadást csak 1,661,636 forintra számítja. Pedig e summában már bennfoglaltatnék azon 1,355,765 forintnyi summa, mely kiviteli premium és adóelengedés fejében az adózóknak visszafizetendő lenne. E helyen megemlítendőnek véljük, hogy mióta a pálinka- és szeszadóról első czikkünket írtuk, e tárgy a birodalmi tanács alsóházában egészen váratlan fordulatot vett. Tudjuk, hogy a pénzügyministérium jövőre a pálinka- és szeszadót 10% százalékkal leszállítani kívánta. Evvel a birodalmi tanács első tanácskozása alkalmával nem elégedett meg, hanem a leszállítást 15% százalékig szerette volna felemelni, végre ez sem elégítvén ki a többséget, az egész kérdés bővebb megvitatás végett a pénzügyi választmányhoz visszautasíttatott. E választmány munkálatát beadván, ennek nyomán a birodalmi tanács, legközelebbi ülésében oly végzést hozott, mely bizonyosan mindenkit váratlanul lepett meg. Ugyanis most már az indítványozott 10%-nyiadó- leszállítást nem hogy felemelni kívánta volna, hanem épen semmi leszállítást nem kívánt, s e helyett azt végezte, hogy azoknak, kik külföldre pálinkát vagy szeszt visznek ki, az eddigi kivitelt premium 10% százalékkal toldassék meg. E határozat, mint mondottuk, váratlan volt, mert e kérdésben a pénzügyminiszer által indítványozott 10% százaléknyi adóleszállítás képviseli a birodalom túlnyomó népességének érdekét és óhajtását; ellenben a birodalmi tanács alsóházának végzése csak néhány nagyobb szeszgyárosoknak használna, kik eddig is vasutak szomszédságában vagy más kedvező viszonyok közt folytatván üzleteiket, külföldre rendes kereskedést folytattak. Ily végzés mellett a magyarországi, erdélyi, galicziai száz meg százezer földmivelők, kik a pálinkafö-zést mint mezeigazdák űzték, s egész vidékek jövedelmező gazdálkodása csak ez iparágtól volt feltételezve, mint például egész Felső-Magyarországban ez az eset, s jövőre kénytelenek lennének a pálinkafőzéssel felhagyni , mi bizonyosan nem csak millió adózó polgár, hanem az államfinanczia erszényén is tetemes sebet ejtene, s az összes nemzeti vagyont érezhetőleg leszállítaná. És miért hozta a birodalmi tanács ezt a végzést ? Mert félt, hogy az adóleszállítás következtében annyi pálinkát főznek, hogy a piacz el lesz vele árasztva. Tehát vannak nálunk nemzetgazdák, kik a feleslegtől félnek! De ha drágább lesz a pálinka, szenvedni fog a külföldi kivitel, midőn most a beltermelés az olcsóbb poroszországi pálinkával is nehezen tud versenyezni. Turin, jan. 27. (Eredeti levél) A turiniak még nem elégszenek meg a septemb. 21-iki és 22-iki lecskével, újra kezdik az utczákon a kiabálást és a kődobálást, tegnap este a deákok és a szokott fővárosi csavargók egy része nemzeti, más része pedig vörös zászlókkal lepték el az utczákat, rettenetesen kurjongatva „Halál Minghettinek — halál Peruzzinak, le a ministériummal“ ! A kormány e rendbontások ellenében tétlen maradt, semmi erőt sem küldött ki a rend helyreállítására, és hagyta őket szabadon lármázni; de attól tartanak a józan polgárok, hogy ily gyengeség által (habár tegnap semmi baleset sem történt is) könnyen vérszemet kap, ama sok elvetemedett naplopó, akik mit sem veszíthetnek, újabb rendetlenség elidézésére. A fővárosi átköltözés már megkezdődött,néhány osztálya a bel- és hadügyministériumnak már megszünteté rendes napi foglalkozását, s nagyobb része ezen osztálybeli hivatalnokoknak már Flórenczbe költözött; igen sietnek, mert ki előbb ér oda, annál alkalmasabban választhat lakást, mert tudva van, hogy nagyrészt a hivatalnokoknak kényszerülve lesz a körülfekvő falukban lakni, egyrészt lakáshiány, másrészt pedig a drágaság miatt, jelenleg is már 100 frankot (40 frtot) mernek követelni a florenczi házigazdák egy bútorozott szobáért havonkint, képzeljük ezután. Hétfőre, azaz e hó 30-ra nagyszerű tánczvigalom van hirdetve az udvarnál. Halljuk, hogy a piemonti nemes nők demonstrálni akarnak e tánczvigalom alkalmával a főváros áttétele miatt és mind feketébe öltözve jelennek meg. Halljuk másrészről, hogy a milánói, florenczi és nápolyi nők ezt tudván, annál nagyobb számmal jönnek Turinba és mind rózsaszínbe fognak öltözni ez alkalommal. Ez mutatja, hogy ahol az olaszok ketten vannak, ott legalább három az akarat; ebből ítélve, kevés reményt nyújthat a jövő is, mert úgy tartom, hogy amely betegnek belső szervezete rész, annak teste nagy és erős nem lehet. Két brigánti testvért (Cipriano és Jona la Gala) a szamariai törvényszék halálra ítélt, mert több mint 60 gyilkolást vittek véghez, de a király megkegyelmezett nekik; ezt is a múlt minisztériumnak köszönhetik, mert mielőtt a franczia kormány kiadta volna őket, megígérték, hogy halállal nem fogják őket büntetni ; sokan félnek, hogy egy pár hónap múlva elszöknek a börtönből, mint szokás Nápolyban, és ismét rablásnak adják magukat. Miután a kormány 100 ezer betanult öreg katonát hazaküldött szabadsággal a múlt hónapokban, e napokban látjuk érkezni fegyver alá az ujonczokat, kiknek száma 60 ezerre rúg; az olasz katona ujoncz korában átalában kicsiny és gyenge, s alig bajuszos 25 éves korában, mikor haza megy szabadságra; különben értelmes, könnyen betanulja a katonai mozdulatokat és megszokja hamar a katonai életet; atalán igen gyorsak és vígak, különösen a vadászok (bersaglierik), kik nem ismerik a lassú lépést és minden mozdulatot futva végeznek , úgy van nekiek előírva; öltözetük igen szép és alkalmas; — a lovasság egyáltalában keveset ér. Szinházaink e télen keveset érnek; a királyi, hol a hires Bardini, és az Alfierin kívül, hol a kitűnő lovas Guilion-társaság működik, — a többi tiz szinház nem érdemel említést. V. G. Sziléziában . . rendes 494,770 „ rendkiv. 41,230 „ Alsó-Austriában rendes 189,700 „ rendk. 15,300 „ Galicziában . . rendes 156,920 „ rendkiv. 13,080 * * Felső-Austriában rendes és Pálinka és szeszadó . . 17,630,400 forint. Söradó ......................... 16,397,976 „ Czukor ......................... 6,592,000 * Bor .............................. 5,949,354 „ Hús ....... 5,589,860 „ Tariffaszerinti más czikkek 2,201,816 „ Különfélék..................... 1,019,885 „ Haszonbérek .... 5,235,916 „ kp A Káfini a Napi újdonságok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége jan. 30-án délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. — A „Wiener Abendp.“ tegnap következő közleményt hozott: „Habár minden utalás a különböző napilapok által szakadatlanul jelentett udvari és személyi tudósítások meg nem bízható voltára— azok szerkesztőségeire nézve ekkorig sikertelen maradt, mindamellett szükségesnek tartjuk, ismételve figyelmeztetni az olvasóközönséget, hogy ezen illetéktelen forrásokból merített jelentések rendesen háromnegyedrészben helytelenek vagy elferdítettek, így, hogy nagyon is számos ilynemű pontatlanságot az utóbbi időből ne említsünk, ma csak azt emeljük ki, hogy a Sándor hesseni herczeg alegy ő fenségének az aktiv szolgálatból kilépte jelöli hir légből van kapva.“ * A magy. t. akadémia titkárának jelentéséből. A folyó évi január 26-án tartott igazgatósági ülésnek két tárgya: az elnökségi jelöltek felterjesztése, s egy igazgatói hely betöltése már tudva van olvasóink előtt. Ez ülésnek még két fontos tárgya a költségvetés és a palotaügy. Az akadémia alaptőkéje hazafiak alapítványai, s ezek közt gróf Desselvffy Kálmáné 1050 ft, Ghiczy Ferenczé 3000 ft, Joannovics Györgyé 200 ft, Sztrokay Lujza asszonyé 1000 arany) hagyományai (Zmeskál Józsefé 3000 ft, Szilágyi Istváné 2000 ft, Német József és nejeé 1000 ft, Ágoston Józsefé 100 ft) és adakozásai (Purgstaller József r. tagé 315 ft, dr. Szőcs Sámuel gyűjtése 152 ft stb.) által a közelebb lefolyt évben is gyarapodott. Ezen szaporodásokkal az alaptőke 4,110,167 ft 69 krra emelkedett, mely öszletből azonban némely tőkék a bérház építésére fordittatván, az alaptőke állása 1864. december utolsó napján 1,100,939 ft 69 kr és 800 arany volt. A múlt évi költségvetés közérdekűbb adatai: Az 1864-ki költségvetésben a remélhető bevétel 58,500 ftban volt felvéve, azonban valósággal bevézetett 59,150 ft 20 kr. Az eladott könyvekből 3357 ft 86 kr jött be. Az akadémia kebelében működő öt bizottság 11,650 forint helyett, amennyi a költségvetésben fel volt véve, valósággal 12,538 ft 26 krt adott ki. Az idei (1865-ki) költségvetést illetőleg: A bizton remélhető bevétel a folyó évre 64,306 ft 46 krnyi öszletben van felvéve. A kiadások öszlete pedig 60,515 '-ban állapíttatott meg. Ez öszletből a rendes tagok, tisztviselők és szószerkesztők fizetésére 17,300 ft, az irodai személy fizetésének szaporítására (egy kinevezendő kiadói pavitnok eddigi fizetésének felemelésével) 700 ft, ezek béréretekintettel most már a palota szüksége 2000 ft esik. A jutalmak (feltéve, hogy az ezeválmák mind kiadatnak) összesen 675 db arányát T.e.s igénybe, nem számítva bele a 300 ftos női, s az első magyar biztosító társulat 1000 ftos neudasági jutalmát. Nyomtatásra, metszetésre tfzsz kötésre az összes akadémiát illető kiadásoknál (Évkönyvek, Értesítők stb.) 4000 ft, s e kiadások írói dijaira 3000 ft van felvéve. A bizottságok azonban külön budgettel rendelkeznek. Részükre, beleszámítva szerkesztőik, előadóik fizetéseit is, összesen 13.115 forint van ez évre megállapítva. Ez öszletből illeti a) a történelmi bizottságot 3000 ft, b) a természettudományit 3000 ft, c) az archaeologiait 2000 ft, d)a statistikait 1800 ft, e) a nyelvtudományit (a nyelvemlékek kiadási költségeivel) 2000 ft. Azonban a történelmi bizottságnak, a fentebb irt észleten felül, a nápolyi anjoui regesták s egy nagyérdekü hazai levéltár másoltatására 1000 ft van rendelkezésére adva, s a mathem. és természettudományi bizottság a Nagy Károly rendes tag által adott 315 fttal is rendelkezik, a fentebb érintett kerek öszleten kívül. Tudományos folyóiratokra, könyvek szerzésére 1000 forint jut. * A joghallgatók bálja, melyet tegnapelőtt a redout-termekben segélyegyletük javára adtak, a várakozásnak megfelelőleg messze felülmúlta a farsang minden eddigi tánczvrgalmait, már ha csak a résztvevők nagy számát tekintetbe veszszük is, mely a 3000-et bizonyosan felülmúlta. Ehhez járul, hogy e mulatság zártkörű lévén, a fővárosi társaság dísze volt jelen. Hogy a sokaságról némi fogalmat adhassunk, csak azon egy körülményt említjük meg, miképp 10 órától a kocsik sora oly hosszúra nyúlt, hogy a hátrább érkezők majd úgy voltak útjuk czéljával, mint a vasutak kora előtt az alföldi utas, aki néha egész napig látta egy-egy falu tornyát a távol láthatárban, anélkül, hogy elérhette volna. Ezek is bizonyosan elüldögéltek fél- vagy háromnegyedóráig a kocsiban garé és füllefellegeik közt, míg végre a redout kapuzata alá juthattak, hol aztán a portás megszabadítá őket kocsibörtönükből, mint egy lelánczolt Prometheust. A terem veleszületett fényessége mellé még a bábadók részéről is kapott ékességeket, melyek közt a pompás fontain képezte a központot, mely a karzati árkádok alatt felállítva számos sugárban öntő hűsítő illatos vizét, mely díszités a nagy hőség mellett ép oly czélszerü, mint szép volt. — Mint az erdőt a fától, a többi virágdiszitményeket a sok élő virágcsoportozatoktól nem láthattuk. Akár a csárdás szabálytalanul hullámzó, akár a franczia négyes rendes vonalakban feltűnt tánczcsoportjait néztük, 7—800, fiatalságban és kedvben sugárzó párnak egy térszínes megjelenése mindenesetre ép oly elragadó mint imposant látványt nyújtott, kivált a karzatok vagy a páholyok madártávlatából. — A grófi háziasszony igen kedélyesen fogta fel tisztét s azt lehet mondani, hogy utolsó emberig megállta helyét. A cotillon-rend az ő arczképét tüntette elő. Hogy a vigasság élénk és fesztelen volt, minden legkisebb zavar nélkül, az természetes, ha számba veszszük, hogy itt fővárosunk és vidékünk ifjúsága mulatott együtt, és dicséretes egyszersmind, hogy az ifjak rendezősége oly szép pontossággal tudó tánczvigalmának teljes lefolyását intézni. A fiatal vigalomnak csak az öreg reggel vetett véget. * A jogász-segélyző egylet javára tegnapelőtti báljukból, mint hozzávetőleg mondják, közel 3000 ft jutott. Tehát az ifjak szép bált is adtak, s még jótéteményre is csinosan maradt. * Buda városát ismételve meg kell dicsérnünk, hogy ámbár maga — pénzállapotát tekintve — igen nehéz ösvényen jár, a közönség kényelmére e zuzmarás időben a vár utait igen gondosan tisztogattatja. * Offenbachot egy bécsi lap párisi levelezője eltünteti. Valószínübb lesz azonban a másik versió, hogy Offenbach, ki a párisi közönséget „Helena“ operettejével gyönyörökben füröszti, orvosai tanácsára fürdőre ment. * A nagy redoutteremben f. hó 8-án tartandó társastánczvigalomra, mely a keresk. testület kórháza javára menend végbe, a polg. kereskedelmi épület irodájában naponkint d. e. 10—12-ig s d. u. 2—4-ig lehet jegyeket váltani. A sarokpáholyok 30 ft, páholy a sorban 20 ft, zártszék 4 ft. * A „P.L.“ írja, hogy Lipotariu János, az erdélyi országgyűlés részéről küldött birodalmi tanácsi követ, jan. 22-én Szamos-Ujvártt meghalt. * A „Weimarer Zig“ jan. 26-tól Gutzkow Károly testi állapotát javuló folyamatának, lelki állapotát azonban vigasznélkülinek rajzolja. A szerencsétlen költő még mindig azon rögeszmében szenved, hogy ellenségektől üldöztetik, s naponkint rohamai vannak, midőn újabb kísérleteket tesz, életének véget vetni. Tisztább pillanataiban egy nyugodt helyecskét óhajt, hol a világtól elkülönzötten élhet. Az orvosok több ízben szivattak be vele chloroformot s erre baja enyhülni látszott. * Végre elvállalja valaki, hogy ő nyerte a hitelsorsjegyek utolsó húzásában a 250,000 ftot. Legalább egy hét elmúlt, mióta e hír jár s még nem érkezett cáfolat. A boldog ember, akinek egy perez a szerencse vedréből 250,000 ftot jövedelmezett, stagnol járási orvos dr. Rubricziui János Raguzából. * Nem valósul, hogy Münchenben a király rendeletére Don Carlost egészen, minden kihagyás nélkül adták volna; csupán egyes jeleneteket húztak vissza (mint színpadi műnyelven mondják), melyeket egyébiránt egyátalában nem a darab kárára s nem is a közönség hátrányára — ki szoktak hagyni. Mindamellett kihagyásokra így is kényszerülve voltak, hogy a darab részére — a házban a közönséget megtartsák, különben könnyen megtörténhetik vala, hogy végül a színészek maguknak játszottak volna. A rövidítéseken kívül a szövegben, tökéletesen kihagyattak II. felv. 14 és 15 jelenet. IV. felv. 1. 2. 3.14. 22. 23.24-dik jelenet és végre V. felv. 7. jelenet. A darab így is 6 órakor kezdve 11 óra utánig tartott. * Nagy-Kőrösön és Kecskeméten—■ az első helyen i. hó 28-án estve 8 — az utóbbi helyen 9 órakor ismét földrengést észleltek, mely három másodperczig tartott. Az ingás most is délnyugatról keletre szolgált, és nagyobb morajt idézett elő mint első ízben. * Szalay László „Magyarország történetének“ folytatására és bevégzésére, mint a „P. N.“ írja, mind fd. Eötvös József ö mlga, a Szalay árvák gyámja, ’ mind pedig a kiadó Lauffer Vilmos Thaly Kálmánt szólították fel. — A Szalay által sajtó alá rendezett Károlyi Sándor önéletírásához s a „Szathmári békekötéshez a történeti s ismertető bevezetést szintén Thaly irta meg, s már sajtó alá is adá, s igy az érdekes mű közelebb megjelen. Magának a könyvnek ívei már ki vannak nyomtatva. * A „P. H.“ közli a nemz. casino pénztári kimutatását a múlt évről. Bevétel volt: a) rendes 29,500 ft; b) rendkívüli 83,130 ft 17% kr. Kiadás : a) rendes 39,468 ft 43 kr; rendkívüli 2624 ft 4 kr. Levonván a kiadást a bevételből, marad 1865-re 41,087 ft 70% kr, készpénzben 2587 ft 70% kr, takarékpénztári könyvekben 38,500 ft. — A főmagy kir. hétszemélyes táblán 1865. jan. 30. s köv. napokon előadatnak: Nákó Jánosnak özv. Gyertyánffy Ágnes e. adóssági; Sermon Jánosnénak Kedli Ferencz és társai e. kötelezvény-visszaadási; Lobi Jakab folyamodása; Köbér Antalnak b. Kákonyi József e. kártérítési; Horváth Antalnak Erős Anna e. végrendelet megsemmisitési; Kreszelbauer Annának Kreszelbauer Mózes e. végrehajtási ü. Előadó: Szabó Menyhért stb. Zima Moskó Mária hagyatékának Weisz János és neje e. hagyatéki; Scheinberger Antal Sisaky János e. biztosítási; Samuel József Iróffy Márton é. igénypere. Előadó: Gedeon Gábor stb. KhonFülöpnek Bori Manó és neje e. végrehajtási; Pullio Constantin Popovits Sándor e. végrehajtási; Lechner Ferencznek özv. Mayer Benedekné és társai e. örökösödési ; Vittkay Zófia özv. Fáy Alajosné e. zálogváltási pere.Előadó: Urbanovszky stb. Halász Albertnek Halász Gusztáv stb. e. adóssági; a „Matica srbska“ czimü egyletnek Boros-Sebes város e. adóssági; a cs. kir. pénzügyészség Kiss János és neje e. adóssági; Kiss János és nejének a cs. kir. pénzügyészség e. 1837. ft és jár.; Füle Péter és társai Juhász János és társai e. végrendelet teljesítése; Schweiger testvéreknek Kováts László e. kétszeres foglaló iránti u. Előadó: Jamniczky kth. Gr. Wandernáth Vilmos és társai gr. Barkóczy János és társa e. zálogváltási; Péter Hermann Werner Jakab e., Péter Hermann Ziska József e. kétrendbeli; Péter Hermann Werner Jakab e. kétrendbeli; Péter Hermann Ziska József és Ziska József Werner Jakab e. tkkönyvi ügyei. Előadó Rasz ktb. Argay Jánosnak Klobusiczky Anna e. haszonbéri birtok-átruházási, Ignatovics Máriának Joannovits Döme e. szerződés-érvénytelenitésin.Előadó: G e d o o n. Kiefer Károly és nejének Gajer Mihály e. szerződésteljesitcsi: Lehoczky Annának Prónay Antal és Elek e. hagyomány kiadása; Kiefer Károly és neje Prónay Antal e. adóssági; Wallerstein Józsefnek Heller Hermann e. 209 f. Ulreich Mártonnak Riemer Antonia e. adóss. Weiterschütz Jánosné Sonnenfeld Simon e. adóssági; Bárczay Gyula Hartmann József és Anna e. adóssági; Marschal Alajosnak Mayer Károly e. munkadij, Csernus Jánosnak Kovács István stb. e. 273 f. Trautmann Márton stb. Kováts János e. végrehajtási, Jankovits Jánosnak Tarczalovits Mária o. adóssági. Előadó : Szerényi stb. Krb Emilia telekkönyvi ügye. Előadó Csacskó stb. Wohlmuth Jánosnak néh. Wohlmuth Borbála hagyatéka e. felfolyamodványa. A cs. kir. pénzügyészségnek Nagyvárad városa e. adóss. Előadó Babos ktb. ur. B. Fleckhammer Man. Sisányi Miklós örökösei és érdektársai e. hozomány megítélése; Frohmann Eleknek Kohn Terézia e. adóssági. Szecsey Sándornak Czeglédi Gedeon e. igénypere. Galgóczy Andrásnak Mogcsay Gábor e. kártérítési; gr. Hunyady József és társainak biróküldési kérvénye. Előadó Német János stb. Mentzer Henrik Vojnits Ferencz e. kártérítési. Unghmegye törvényszéke nyilatkozata a Gajdosi biróküldés iránt. Előadó : Gömöry stb. Tallián-Dörögd község úrbéri pere. Előadó : Gerléb József. (Törv. Csarn.) Külföld. ANGOLORSZÁG. Az eddigi dán követ, Bille átnyujta visszahívási iratait, Ő egyelőre Angolországban veendi lakását. Peel Frigyes állam-altitkár jan. 26-án bury-i választói előtt beszédet tartott, melyben a be-nem-avatkozási s béke-eszméket, a dijak leszállítását, s a parliament reformot védelmezé. Két angol tisztnek Japánban történt orozva meggyilkoltatása az angol lapoknál nagy indignatiót gerjesztett, ami természetes, azonban ezen indignatió anynyira megy, hogy a kormánytól erélyes visszatorlást kívánnak. A „Patrie“ erre megjegyzi, hogy ő is fájlalja ugyan a két angol tiszt meggyilkoltatását, s elismeri, hogy ezen bűntény ünnepélyes elégtételt kíván , azonban sajnálná, ha oly erőszakossági tények követtetnének el, melyek csak compromittálnák a franczia s angol szövetséges seregek által a szélső keleten czélbavett polgárosítási művet. Ilyen tény lenne p. o. Yeddo fölgyujtása, minek tanácslására némely lapok hajlandóknak látszanak, egy oly orgyilkosságért, mely kétségkívül csak elszigetelt tény, s melyért a felelősséget nem lehet a japáni kormányra hárítni. FRANCZIAORSZÁG: A „France“ tudni hiszi, mikép a párisi s madridi udvarok közt alkudozások folynak oly czélból, hogy a megszorító elveken alapuló régi egyezmények helyébe oly újabb szerződés állíttassák, mely inkább öszhangzásban lenne a kereskedelmi szabadsággal. A bordeauxi bíbornok-érsek, Donnet egy jegyzékben kijelenti, hogy nem tarta nyilvánosság elé bocsátandóknak az általa a pápához s a cultusministerhez intézett leveleket, mivel fönntartja magának, hogy a senatusban szólhasson az egyház szent jogairól, s a püspöki karnak Krisztus helytartója irányábani kötelességeiről. Nem tudhatni, hogy az érdemes főpap minő alkalommal szándékozik azt tenni: a válaszfelirati, vagy a cultus-budget fölötti vita, vagy valamely kérvény alkalmából-e. A „Patrie“ megcáfolja azon közlést, mintha a franczia kormány a bécsi s berlini udvaroknál lévő követeihez igen határozott modorbani sürgönyöket intézett volna, a herczegségek kérdésének nemzeti szellembeni megoldása iránt. E lapnak semmi oka sincs ugyan azt hinni, hogy Francziaország megszűnt volna azt óhajtani, mikép a lakosság óhajtásainak szabadon kifejezésére hivassák föl; azonban arról nincs tudomása, hogy ily szellemben valamely sürgöny intéztetett volna Berlinbe s Bécsbe. A „Köln Zeitung“ szerint Thiers kijelenté, hogy a pápaságot védelmezni, s az egyezményt meg akarja támadni. Az egyezmény létesülése esetében a pápa Francziaországba fogna menekülni, s Thiers ezt mondja : „Je ne veux pas, que Bonaparte ait un préfet mitré en France.“ (Nem akarom, hogy Bonaparténak egy mitrával földiszített megyefőnöke legyen Francziaországban.) A „Patrie“ szerint a „Grégeois“ franczia gőznaszád jelöltetett ki a végre, hogy Civita-Vecchiába szállítsa azon elítélteket, kiknek az olasz kormánynak kellend átszolgáltatniok. A Civita-Vecchiában az „Etna” olasz fregatra fogván átszállíttatni. A vallási kérdések ■— úgy látszik — tetemes helyet foglalandnak el a senatus válaszfelirati vitájában. Azt várják ugyanis, hogy Matheu besançoni érsek a senatus elé hozandja a visszaélés miatti megidézések, s az organikus czikkek által szentesített megszorító intézkedések kérdését. Mint mondják, a roueni, bordeauxi s párisi érsekek, valamint másrészről Napóleon herczeg is, részt fognak venni a vitában. Azt állítják, hogy Vuitry , Roucer s Thuellier fognak a kormány nevében beszélni. Az ezen kérdéseket tárgyalandó senatorok közt említik Delangét is, kinek azon beszéde még nem ment feledésbe, melyet a vallás-ellenes tanokra vonatkozó kérvény tárgyában tartott. Újabban még a marseillei, algíri, st. fleuri, verduni s bayeuxi püspökök is levelet intéztek a cultusministerhez. A saint-brieci s quimperi püspökök ezenkívül körlevelet intéztek saját papságukhoz, az encyclica tárgyában, s a seres-i érsek múlt vasárnap székestemploma szószékéről kijelenté, hogy ő föltétlenül s különbség nélkül, csatlakozik IX. Pius összes határozataihoz. Mint La Rochelleből írják, az ottani püspök némely észrevételeke nyomat ki a perez kérdései iránt, melyek a legközelebb kihirdetendő böjti pásztorlevelekkel egy időben fognak megjelenni. A „Gazette du Midi“ kétségbe vonja az ellene kimondatott legutóbbi megintés törvényszerűségét, azon okból, mivel az egyedül a megye-főnök által adatott, a belügyminister véleményének előleges kikérése nélkül. Egy 1854-ben a megye-főnökökhöz intézett körlevélt valóban meghagyá nekik, hogy ne adjanak megintést a minister értesítése nélkül. E lap megjegyzéseiből az látszik kitűnni, hogy az ezen kérdést az államtanács elé szándékozik terjeszteni, s ez esetben a lényeges kérdés abban álland, hogy váljon az 1854-ki körlevél egyszerű közigazgatási utasítás-e, vagy pedig törvényes magyarázat erejével hir. Labbé , az „Opinion nat.“ szerkesztője, ki engedélyt nyert fölolvasások tartására, az egyháznak a középkorbani történelmi szerepéről, — arra szólittatott föl, hogy ne folytassa e tárgybani fölolvasásait. Labbé maga tudatja ezen tilalmat egy a „Gaz. de Francéihoz intézett levélben, melyben fölemlítvén ,a Broglie, de Lavergne-s Cochin-nak adott engedély visszavonását, kijelenti, hogy ő inkább lemondott volna a neki adott szabadságról, mihelyt az mi megszűnt közös jog tárgya lenni. OLASZORSZÁG. Mint Turinból január 25-től jelentik, a kincstári javak eladása végett aláírt kötelezvények száma %el le fog szállíttatni. Rómából jan. 21-ről kelt levelek szerint Montebe 11o tábornok bált adott, melyen 1000 meghívott egyén volt jelen. Úgy látszik, hogy a farsang fényes lesz, számos idegenek özönlenek. Maga az olasz párt is elhatározó, hogy résztveend a mulatságokban, a sept 15-ki egyezmény által előidézett megelégedés bizonyítványául. A római hatóságok betilták a „Két Foscari”