Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-01 / 49. szám
49. SK. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, bucni-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G . 6r Pál papirkereskedésben (hatvani-utcza, a ca. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY: magánhirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hirdetéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtban S Hohen Ottó; Hamburg -Altinában Hannenstein és Vogler; Hamburgban Xürkhrus Jakab; Lipcsében Engler H., Zügen és Furt uraknál. Buda-Pest. Szerda, márczius 1.1865. Előfizetési árak Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 fkrt. —kr. Félévre........................10 „ Félévre ..... 9 B , Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Biharmegye nagyváradi járásában kebelezett Mező-Telegd mezővárosban gróf Haller Sándor majorjában uralgott keleti marhavész teljesen megszűnt, minek folytán nevezett község a hatósági zárlat alól felmentetett, s Nagy-Váradon és Élesd szomszéd városokban a marhavásárok tartása megengedtetett. SZEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A rég várt porosz jegyzék végre megérkezett. Megérkeztének lűrével egyidőben merülnek föl egyszersmind az annak tartalmát inkább találgató mint ismerő versiók. A „C. Ö. Ztg.uúgy véli, hogy annak tartalma kissé vigasztalóbb, mennyiben a porosz jegyzék Schleswig- Holsteinnak önálló állammá alakulását nem ugyan alapul s czélul, hanem mégis többek közt lehető esetlegül elfogadja; azonban az önálló állammá alakulást oly föltételekhez s illetőleg követelésekhez köti, melyek teljesítése azon önállóság valósulását nagyon kétségessé tenné. Több más bécsi lap szerint a porosz jegyzék azon austriai javaslatot, hogy a herczegségekben a trónörökösödési kérdés eldöntéséig a kormányhatalom ideiglenesen az augustenburgi herczegre ruháztassék, megint elutasítá. E szerint, ha valósul ezen javaslat el nem fogadása, úgy az örökösödési kérdés nem téve meg azon előhaladó lépést, mely a megoldás hamarabbi bekövetkeztének jele gyanánt üdvözöltethetett volna. Egyébiránt mindenesetre czélszerű lesz előbb ezen okmány közzétételét bevárni, mielőtt annak tartalmáról ítéletet képeznénk. A „Wien. Abendp.“ is figyelmeztet, miszerint a jegyzéknek várható számos taglalatai alig fognak hitelességre igényt tarthatni. Különben ami a porosz követeléseket illeti, ezek megítélésénél — úgymond a „Nordsee Zig“, melynek nyilatkozatai az egyes német államok viszonyáról egymáshoz s különösen a német nagyhatalmakhoz figyelmet érdemelnek, — mindenekelőtt azon elv tartandó szem előtt, hogy Poroszország, mely nem jelentéktelen áldozatokkal járult a herczegségeknek Németország számára történt meghódításához, alig foghat ezen harczból előny nélkül kiléphetni, s hogy Németországhoz roszul illenék, bizalmatlanságból vagy barátságtalan érzetből, azon hatalomtól, mely a bécsi béke megkötésében oly erőteljesen közrehatott, az általa igénybe vett előnyöket megtagadni. Azonban arra mindenesetre néznie és súlyt kell fektetnie Németországnak, hogy a Poroszország által igénybe vett engedmények a szövetségjog teréről el ne térjenek. Reális előnyök megadandók Poroszországnak , de nem lehetene megengedni, hogy a szoros szövetségi állam neve alatt porosz vazallság állíttassék föl a herczegségekben. Németország erősítheti Poroszország hatalmát, de sohasem nyújthat kiindulási pontokat annak hegemóniájára. Ezekben adja a nevezett lap azon névpontokat, melyekből a porosz követeléseket meg kellene ítélni; egyébként azt tartja, miszerint azokat Berlinben is tökéletesen méltányolják és semmit sem fognak kívánni, mi a német szövetség alapelveivel öszhangzásban nem volna. Miután a nevezett lap ekként előadá nézetét azon útról, melyen a középállamoknak s Poroszországnak Németország érdekében a herczegségek kérdésének szabályozásánál el kellene járniok, imigy szól Németország viszonyáról Austriához: „ Ha Németországnak hála kötelességei vannak Poroszország iránt , nem kevésbbé vannak Austria iránt , s ha azon hála Poroszország irányában egyes reális hatalom-erősítések által lenne tanúsítandó, úgy annak Austria irányában azon nemzeti együvé-tartozás tartaléktalan s föltétlen elismerésében kell kifejezést nyernie, melyben azok egymáshoz állanak. Austria nem német tartományainak, hanem az egész császárságnak hatalmával képviselte a német becsületet és jogot. Németországon a sor, az egyetemes austriai császárságnak benső nemzeti szövetséghez kezet nyújtani. S valóban Németország ily szövetség által csak nyerhetne. A német szövetség katonai védereje jelentékenyen emelkedik, ha Németország austriai és porosz előtartományai véd- és daczszövetség által a német szövetségi területtel egyenlő lábra állíttatnak. Austria irányában a német szövetség azon fölötte előnyös helyzetben van, hogy magát erősítheti s egyszersmind a császári államnak a megérdemlett elégtételt megadhatja. Austria s Poroszország nem német tartományainak szövetségi biztosítéka azonban egyszersmind rendíthetlen súlypontot nyújtana Európa békéjére nézve is, s ekként, ha a függő viszonyok ilyszerű végleges rendezése elérettetnék, a dán háború gyümölcsében Európa minden civilizált állama részesednék“. Ezen jelentős hírlapi nyilatkozathoz hozzá kell tennünk, miszerint a „Nordd. Alig. Ztg“, mely szintén erősíti, miszerint a formulázott porosz követelések f. h. 23-án Bécsbe elküldettek, kijelenti, hogy azok teljesítése által az ígért hatályos oltalom s ezzel megtartatásuk a német hatalmi érdek részére tartósan biztosittatik. Különben e lap szükségesnek tartja, azon pártnak, mely a herczegségekben még folyvást el szeretne Poroszországtól s a porosz érdektől fordulni, szemére vetni vakságát, melynélfogva nem látja, miszerint az összes viszonyok oda utasítanak, mennyire szükséges a herczegségek tételes biztonságára nézve az egy erős nagyhatalomra való támaszkodás, mely az éjszak-aibingi partokat megvédeni s érintetlenül fentartani képes. Nagyon csalódnak a herczegségekben, úgymond, ha azon illuzióban élnek, hogy a dánok Schleswig visszahódításának szemügyre vételéről lemondtak. Az egykor dánizálni akaró párt nincs ugyan most kormányon, sőt hitelét is veszté, de mindamellett e pártnak értelmes s erélyes tagjai folyvást új tettekre készülnek. Ezek folyvást lesnek minden hitre, mely vagy angol, vagy franczia beavatkozást helyez kilátásba. Az általuk előidézett izgatásnál a jelszó : Schleswig dán részének visszanyerése. E czélból alakítottak is már egy egyletet, melynek már is az egész országban el van terjedve hálózata s mely Schleswigre nézve a közös nemzetiség öntudatát a múltra való emlékeztetés s ropiratok szétosztása által igyekszik erősíteni; továbbá támpontokat keres Svézia és Norvégiában, s minden más irányban törekszik hami s előkészítni. Még egy fontos politikai hírt kell említenünk. Valósulni látszik t. i., hogy a dél-amerikai köztársaságok a Brazília elleni harcban Francziaország közbenjárását hívták föl.Ezen hír erősítést nyert az angol alsóház egyik utolsó ülésében, melyben Layard azon biztosítást adá, hogy Anglia ezen ügyben semleges fog maradni. Nem is kell említenünk azon fontos következményeket, melyeket ezen közbenjárási szerep Francziaországnak Mexicóbani állására nézve maga után Kíi Á 'Stdgy. A Könyvismertetés. Az austriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statistikai kézikönyve, írta dr. Konek Sándor, egyetemi jogtanár. III. füzet. Pest. Kiadja Hepkenast Gusztáv 1865. (Előfizetési ára 5 f1.o. é.). (Vége.) A szőlőmivelést és borászatot illetőleg szerző számokban kimutatja a szőlővel beültetett földek térmértékét, a boroknak évenkint termő mennyiségét s minőségét, háttér azon okokra, melyek miatt a borászat mindeddig oly hasznokat nem hajt, melyeket méltán várni lehetne. „S ennyi sok és ennyi jeles termelvények mellett az ausztriai birodalom, névszerint a magyar tartományok a legújabb időkig nem tudtak a szenvedőleges forgalom békéiből kibontakozni s némi jelentőségre vergődni; csak az utolsó két évtizedben, midőn a szőlőkózság dél- és nyugat-Európa ültetvényeit egynéhányszor érezhetően elpusztította, fordult a közfigyelem hazánk borai felé és hazánkfiai dicséretes buzgalommal kezdék felkarolni a jó alkalmat, mely borainknak a világ piaczán rést tör; különösen a magyar gazdasági egyesület, szokott hazafias készséggel minden eszközt felhasznált, hogy borászatunkat itt az országban emelje, kinn pedig elismerésre juttassa, így nemcsak saját budai szőlőiskolájában a legjelesebb fajok tenyésztéséről és azokkal való kísérlettételről, valamint vinczellérek gyakorlati kiképeztetéséről gondoskodik, nemcsak a londoni világkiállításra, kivált pedig a hamburgi terménykiállításra szánt hazai boraink szigorú kíráltatása és megrostálása által azok iránt külföldön jó véleményt kelteni, hanem Korizmics kiküldetése által mind a levantei kereskedésben, mind jelesen Angolhonban azoknak biztos piaczot szerezni törekedett, legutóbbi időkben pedig szakértőknek Francziaországba és a Rajna vidékére való utaztatása által az okszerűbb szőlőmivelés és helyes boriparnak mértani elveit és fogásait itt meghonosítani igyekszik.“ A bor kezelésére nézve felvül állítja , hogy csak tökéletesen kiforrott és minden salaktól megszabadított borok előállításában rejlik a borkereskedési talánynak egyszerű megfejtése. Itt is világosan , számokkal bizonyítja szerző, hogy a kiviteli kereskedés sokkal csekélyebb, mint lehetne. Hasonlókép nem a legkedvezőbbek a viszonyok az erdészetet illetőleg; nem, mintha fában hiányt szenvednénk, hanem részint az erdőknek földrajzi aránytalan felosztása, részint az okszerű erdőmivelés csekély terjedtsége miatt. Innen van, hogy némely helyeken, különösen nagyobb városokban a fa ára oly roppant magas , másutt pedig épenséggel, mint például az alföldön, szalmával, náddal, kukoricza-kóróval, sőt szárított ganéjjal kell tüzelni. A tüzelőfa ekként kivitelnek sem igen örvendhet, de annál jelentékenyebb az építő- és máfának kivitele, mert 1862-ben 64, 1863-ban 59 millió köblábra rúgott. Fordítsuk most figyelmünket a mezei gazdászatnak másik főfontosságú tárgyára: az állattenyésztésre, s itt különösen a ló-, baromfi- s méhtenyésztésre. „A lótenyésztés — ezek szerző szavai — azon egyik ága a birodalmi marhatenyésztésnek, melyre legújabban úgy a kormány, mint egyesek részéről nagyobb gond és figyelem fordittatik. Ugyanis tekintve a lovak általános létszámát, a birodalom csak kevés európai államnak enged elsőbbséget, miután az 1857. évi öszszeirás alkalmával nem kevesebb, mint 3,460,399 ló találtatott, mi az 1850-ki összeírás eredményéhez képest, a midőn Lombardiával együtt egészben 3,229,884 darab számíttatott,„ vagyis évenkint körülbelül egy százaléknyi növekvést tüntet fel, mi, feltéve, hogy minda két felvétel ugyanazon alapokon nyugszik és a valósághoz egyformán közel vagy attól egyformán távol áll, mindenesetre jelentékeny gyarapodásnak mondható , mert ha nem gyorsabb, legalább is egyenlő az ugyanez időből való népszámnövekvéssel, holott rendesen úgy számíttatik, hogy egy-egy lónak tartása három ember élelmével felér. Nem is annyira a mennyiség, mint minőség az, mely ellen méltán kifogás tehető ; ez ágban is a földmivesek törekvése a legutóbbi időkig inkább a darabszám növesztésére, mint a faj nemesítésére lévén irányozva.“ „A lovak nemesítését illetőleg valamint hajdan, úgy jelenleg sem hiányzanak e fontos gazdasági ág emelésére irányzott törekvések; mindamellett a legnemesebb belboni fajok lassankint elkorcsosodás és végpusztulásnak indultak“ . A szerző itt elsorolja a Mária Therezia korától tett intézkedéseket, mint ménesek felállítását, dijak kitűzését sat, melyek a lótenyésztés, különösen pedig a fajnemesités körül tétettek. Halljuk szerző szavait a baromfi-tenyésztés körül. „Az okszerű mezőgazdászainak egyik elutasitlatlan követelménye azon mellékfoglalkozásoknak felkarolása és minél nagyobb mértékbeni kiaknázása, melyek által egyrészt a földipar jövedelmezősége tetemesen felfokozódik, másrészt a földművelés és baromtenyésztésnél egyik másik évben felmerülő hiánylatok és veszteségek szerencsésen kipótoltatnak és mik által mindenesetre a gazdaközönségnek adóképessége szembetűnően gyarapittatik. — Ezen mellékfoglalkodások közé kiválólag a baromfi- és méhtenyésztés sorolandó, melyeknek felvirágzása és folytonos emelkedése kétségkívül az okszerű mezőgazdaság elhaladására mutat.“ — „Báról 2 6 r - ig az összes birodalmi szárnyas állatok mennyiségét 60 millió darabra teszi 10 —100 millió forintnyi értékkel, úgy hogy nem csak a tetemes belfogyasztás fedeztetik teljesen, hanem mind az élő baromfi, mind a tollak és tojás nem megvetendő bel- és külforgalmi czikket képeznek; jelesen a pehely és ágy tollaknak évről évre emelkedő kivitele a tenyésztés gyarapodása mellett szól, így a birodalom határain át 1841—50 átlag 22,288, 1863-ban pedig 43,879 mázsa toll szállíttatott. De a tojások is nem megvetendő gazdászati tőkét képeznek, legalább Czörnig és utána a hivatalos kimutatások a 2400 millió darab tojást, mennyit az egész birodalomra felvesznek, 10 millió forint értékűnek állítják. Hogy Magyarországban, különösen a dunántúli kerületben igen virágzó a baromfi, kivált a tyúktenyésztés, már azon nagyszerű forgalomból kitűnik , mely hazánk és a birodalom többi tartományai közt úgy élő baromfival, mint ágytollal foly.“ „A méhtenyésztés leginkább Mária Therézia és II. József serkentései folytán honosult meg a birodalom legtöbb részeiben, név szerint a magyar korona tartományaiban. Az évi méz- és viasznyeremény 560,000 mázsára menne 11 millió frt értékkel. Különben a birodalmi méhgazdaság termelvényei csak a belfogyasztásnak vannak szánva, czikkei a kiviteli tárgyak közt nem szerepelvén. Az őstermelésnek még egy ágát nem hagyhatjuk szó nélkül, t. i. a bányamivetést, s itt különösen a kőszén-termelést akarjuk kiemelni. Az egész birodalomra nézve mindent kikifejez a néhány szó: 1818—1829 átlag 2,886,321, 1863-ban pedig 81,676,805 mázsa kőszén termeltetett. Ehhez Magyarország eddig ugyan aránylag csekély adaggal járult, de az utóbbi években tapasztalt fejlődés azon reményre jogosít bennünket, hogy rövid idő múlva utólérendjük a többieket. Magyarországban a fekete szénre két igen gazdag vidék kínálkozik; az egyik Baranyában Péch körül, a másik a szakáli völgyben Resitza, Domán és Steierdorf határán. Egyebütt jobbára barna széntelepek vannak feltárva. Mi Magyarország összes termelését illeti, 1856-ban 4,327,779, 1863-ban 10,358,965 mázsa termeltetett. Az eddig megjelent három füzetben szerző még tüzetesen szól a répa-ezukor-gyártás-, sörtermelés-, dohány-gyártásról. „A répa-ezukor - gyártás, mely tekintve a földtermények értékesítését, valamint a gyártási hulladékokban kínálkozó marhatenyésztési anyagot, közvetlenebb összefüggésben áll a belföld mezei iparával, mint bármely más iparág. — Austriában szép fejlődést mutat ugyan, de korántsem olyant, mint az itteni kedvező előzmények után lehetséges lenne.“ Tájékozásul szolgáljon ezen összehasonlítás: 1840-ben 60 gyárban feldolgoztatott 2,144,000 mázsa; 1863-ban pedig 136 gyárban 15,383,000 mázsa. Mi a serfőzést illeti, ez, daczára annak, hogy a főzőtelepek száma fogyott, mindig nagyobb mérvben űzetik, mert csak a kisebb főzödék szűntek meg, a nagyobbak pedig évről-évre többet állítanak elő. — Bécs környékén vannak olyanok, melyek évenkint 2—300.000 adót termelnek. Különben ez jobbára belföldön fogyasztatik, a kivitel körülbelül félmillióra rúg. Ezek után nem marad egyéb hátra, mint a tudós szerzőnek megkezdett műve folytatásához és bevégzéséhez kitartást, állandó jó egésséget kivánni, hazánkfiai irányában pedig azon élénk óhajtásunkat kifejezni, hogy az alapos ismereteknek e munkában felmutatott sokszerű adatait használatlanul ne hagyják volna; az pedig akaratlanul is szembetűnik, mennyire jellemző a nyugati hatalmak kölcsönös hatalmi viszonyaira nézve, hogy azon távol tengerentúli államok most először folyamodnak segélyért a büszke Albion mellőzésével a császári Francziaországhoz. Az iparszabadság.. . Hogy a műipar néhány év óta az ausztriai birodalomban nevezetes lendületet nyert, ez nem tagadható. S ha az előhaladás e téren nem is ment oly gyorsan, mint sok más, iparilag jobban kifejlődött országokban, s név szerint a szomszéd Poroszországban, de más oldalról meg kell engednünk, hogy nálunk számtalan akadályokat kellett leküzdenie, melyek más országokban az ipar kifejlésének útjában többé nem állottak. Ezen felül az óvatosabb fokozatos kormányintézkedések ez ügyben kezességül szolgáltak arra, hogy az előhaladás tartós és állandó legyen, s a rögtöni átalakulás következtében se visszaesés ne következzék be, sem ezer meg ezer állampolgár törvényesen szerzett jogaitól s felsőbb oltalomtól minden előkészület nélkül rögtön meg ne fosztassék. A birodalmi műipar felvirágzására kétségkívül legtöbbet tett az,hogy a cs. kir. Apostoli Felsége 1859. dec. 20-kán kelt nyíltparancsában maga mondá ki az iparszabadság elvét, s már az 1860-ik évi január elseje óta az egész birodalomban ki van tűzve az iparszabadság zászlója. Nagyszerű esemény volt ez, mert az ipart felszabaditá a ezéhrendszer békéi alól, s midőn ezáltal százezereknek uj mező nyílt becsületes kenyérkeresetre, más oldalról a fenálló ezéhek is nagyobb buzgalomra, jótékony erőkifejtésre indíttattak, s e dicséretes versenyben maga a társadalom és az állam nyert legtöbbet. A mondott cs. k. nyiltparancscsal, — Velenczét és a Végvidéket kivéve, mely utóbbiban a katonai erő fentartása mindig a főczél, — az egész birodalomban életbe lépett az uj iparrendtartás, mely szerint minden iparág szabadnak mondatik ki, és csak 14 iparágnál köttetett ki a közhatósági engedély. Az engedélyhez kötött iparágak a következők: 1) minden, az irodalmi és művészeti termékekkel való üzlet, mint a kő-, könyv-, réz-, fa- és aczélnyomás; könyv-, mű- és zeneáru- Napi újdonságok. * Ő cs. k. Apostoli Felsége febr. 27-én délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * Ő cs. k. A pos toi Felsége az e tél folytában a bécsi valódi szegény és segélyre méltó egyének közt kiosztás végett ajándékozott 4000 fthoz még ezer forintot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. — Császár és Császárné . Felségeik a Schwarzenberg Adolf herczegnél tegnapelőtt tartott bált legfelsőbb látogatásukkal megtisztelni s 10—12 óráig ott mulatni méltóztattak. — Az államminister ur ő excellentiája magát éntek óta roszul érezvén, a febr. 26-ki alkotmány egyázi ünnepélyén nem vehetett részt. Az alkotmány negyedik évfordulója tegnapelőtt minden vallásfelekezet templomai s egyházaiban ünnepélyes isteni tisztelettel lett megülve. A Szt-István templomában 10 órakor bibornok-érseki eminentiája maga tartotta nagyszámú segédkedés mellett az ünnepélyes isteni tiszteletet. Délután 3 órakor a községtanács s a kerületi bizottmányok Munsch vendéglőjében egy esti hat óráig tartott bankettet adtak. Az itt mondott toasztok közül megemlítjük azt, melyet dr. Zeinka polgármester Ő Felsége a Császárra, az osztrák alkotmány teremtőjére, dr. Felder polgármesteri helyettes az alkotmányra, Stubenrauch községtanácsos az összes ministeriumra, Frankl a birodalmi tanácsra, hopp az alsó-austriai országgyűlésre mondottak. Ezután Suess községtanácsos a polgármesterért emelt poharat, kinek a főváros körüli érdemeit, miután kiemelte volna, ez mindezen dicséreteket a községtanácsra halmozta át, s ivott Bécsnek jólétéért. Ezenkívül még következők szólottak : Mayrhofer polg.helyettes ivott a hadseregre, Khun községtanácsos mindkét polgármesteri helyettesre, Klemm a birodalmi tanács ellenzéki tagjaira, Helm érdemdús tagtanain stb.