Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-14 / 60. szám

60. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a ce. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el._________ Magán­.hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrüli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurt­, an Moll«» Ottó; Hamburg -Altinában Baasenstein és Vogler; Hamburg­ban Tor­t­elin­ Jakab; Lipcsében Engler H., 11 Igen és Vert uraknál. Buda-Pest, Kedd, márczius 14. 1865. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre ...... 10 „ Félévre....................9 „ — „ Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége gróf W­a­­­d­s­t­e­i­n- Wartenberg Ernő századost a hadseregben, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 3-ról kelt legfelsőbb határozatával, Len­key József sóhivatali adószedőt Szegeden, sokévi buzgó s üdvös szolgálatai­nak elismeréséül, arany érdem­kereszttel legkegyelme­­sebben földisziini méltóztatott. Békésmegye főispánja Bogár Dániel tisztelet­beli esküdtet a csabai járásban valóságos esküdtté ne­vezte ki. Vasmegye főispáni helytartója Rom­waiter Sámuel kőszegi járásbeli esküdtnek elhunyta folytán üresedésbe jött eskü­dti állomásra R­u­s­a Gyulát, a du­nántúli kir. kerületi táblánál alkalmazott járulnokot nevezte ki. Pest-, Pilis- és Solt t. e. vármegyék főispáni hely­tartója a kecskeméti járásban megürült megyei esküdti állomásra Kun Gyula megyei központi írnokot, s en­nek helyébe megyei központi írnokká Schwarz Gusztáv rend­ alatti orsz. törvényszéki irodatisztet ne­vezte ki. Komárom megye főispáni helytartója Csorba József hites ügyvédet s a megye tiszteletbeli másod alügyészét rendes másod alügyészszé nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben kineveztettek; W­o­s­c­h­i­­­d­a János őrnagy a 78. sz. b. Lokcse­­vics-gyalog­ezredben, alezredessé az ezredben; nemes Hassek Péter nyugalmazott őrnagy, triesti térparancsnokká; Dreyer József első­ osztályu százados a 65. sz. Lajos-Victor Főherczeg-gyalog-ezredben, őrnagygyá az ezredben. Müller Károly első­ osztályu százados a 78. sz. b. Sokcsevics-gyalog-ezredben, őrnagygyá az ezredben. Fölru­háztatott: Winter János nyugalmazott őrnagy, alezredesi ranggal ad honores. Nyugdíj­aztattak: B. Trauttenberg József ezredes s triesti térparancsnok, M­u­r­g­i­c­s János alezredes a 78. sz. b. Lokcse­vics-gyalog-ezredben, s Weeb­e­r Ede őrnagy a 65. sz. Lajos-Victor Fő­herczeg-gyalog-ezredben, alezredesi ranggal ad ho­­norés. NEMHIVATALOS RÉSZ Szemle. Berlinből a porosz követelésekre adott austriai választ ismertettük. — Azon válasz tagadó, s ezen tagadás nem csak előleges, hanem végleges válaszban is ki van fejez­ve. — Ezen utóbbi két egymástól elkülönzött jegyzékben foglaltatik, mely két jegyzék egyéb­iránt egy napon kelt s egy napon küldetett el. Az első, rövidebb jegyzék teljesen baráti, de méltó és megfelelő hangon kijelenti, miszerint Austria a porosz követeléseket, minthogy azok akkori szerkezetükben úgy egy valóban souve­­rain új szövetségi állam felállításának múlhat­­lan követelményével, mint más szövetségi hatá­­rozmányokkal megegyeztethetleneknek tűnnek föl, s kénytelen egyáltalán elfogadhatlanoknak nyilvánítani, s azon további meggyőződését fe­jezi ki, miszerint Vilmos király maga, ki soha nem ingadozó szövetségi hűségének oly számos s fényes bizonyítványait adá, annál inkább haj­landó lesz azon tekinteteket méltányolni, me­lyek azon elutasítást kötelességgé tevék, miután Austria úgy mint ezelőtt, ezután is kész lesz, a porosz érdekeket a szövetségjog áthágyatlan korlátain belül teljes mértékben számba venni s a jelölt alapon a netaláni további javaslatokat a legelőzékenyebb megfontolásban részesíteni.­­ A második jegyzék az elutasításnak részletes indokolása s a szövetségjogot tartva mindenütt szeme előtt, minden egyes követelést szövetség­­jogilag lehetlennek nyilvánít. Austria e tagadó válasza daczára azonban nem változott a két német nagyhatalomnak egymás iránti kölcsönös viszonya. Ily értelem­ben fogják föl a porosz félhivatalos lapok a dol­gok pillanati helyzetét. A „Kreutzig“ azt mond­ja, miszerint az austriai válasz tartalmáról nem adhat pontosabb adatokat, azonban annyit hall, miszerint a porosz jegyzék mindenesetre mint kiindulási s csatlakozási pont használtatott to­vábbi tárgyalások számára, s ennélfogva egy­előre az ideiglenes a herczegségekben fentarta­­tik, bármely más kormánynak ideiglenes behe­lyezése ellenben mellőztetik. Végül azt mondja a „Kreutzig“, miszerint a legújabb austriai nyi­latkozat tartalma­s hangja följogosítanak azon biztos hiedelemre, miszerint a két kormánynak benső összeköttetése a most fenforgó kérdések közös megoldását megtalálandja. A porosz ministeri lapok egyébiránt iga­zolni igyekszenek a porosz kormány álláspont­ját az emelt követelésekre vonatkozólag. A „Nordd. Alig. Ztg“ egy vezérczikkben így szól: Dánia most fenyegetéssé vált Németországra, különösen Poroszországra nézve ; ennélfogva Poroszországnak a határok oltalmára nézve biz­tosítékokat kell követelnie, ezek pedig egy kis önálló állam felállításában nem találhatók. Ha Austria Poroszországnak követeléseit elfogad­hatlanoknak találja, úgy a közös birtoknak fen kell tartatnia, míg a két nagyhatalom ezen vagy más föltételre nézve egymással egyezségre nem jut. Párisban a senatus megkezdé a fölirat fö­lötti általános vitákat. Első szónokul Boissy lé­pett föl. A nála már megszokott, nem mindig nagyon parlamentáris modorban támadta meg a sept.­egyezményt, melyet kivihetlennek nyilvá­nított; a perfid Anglia természetesen szintén nem lett megkímélve ; továbbá az Egyesült­ Ál­lamok, melyeket Boissy inkább megsemmisítve, mint ismét békében szeretne látni, — a mexi­kói expeditio, az imperialistikus kormány, mely­nek a császár halála után Francziaországot za­varba kellene döntenie, s mindez heves bírálat alá vétetett a heves szónok által. Magnan tbnagy visszautasitá Boissynak kifakadásait s Chaix d’Est-Ange által támogattatok. A távirda már értesített, miszerint a vita bezáratott, s a fölirat elfogadtatott. A decentralisatió iránti törvényja­vaslat a törvényhozó­ gyűlésben nem sok párto­lót nyert, sőt, mint látszik, jelentékeny ellen­zékre fog ott találni, még­pedig ezen testületnek többségénél. Ezen törvényjavaslatban nem bír­­nak decentralisatiót találni, hanem abban csak a megyei főnökök teljhatalmának növelését lát­ják.­­ Az oktatásügyi kérdés sem szűnt meg még hírlapi nyilatkozatok tárgya lenni. Duruy oktatási minister azonban, kiről azt hivék, hogy a „Moniteur“ illető jegyzéke folytán le fog kö­szönni, nem csak nem mondott le, hanem, mint a „Const.“ egy nyilatkozatából kitűnik, maga fogja az államtanács előtt a törvényjavaslat elfogadtatását védelmezni, mert habár minden javaslatot nem vétettek is föl ama törvényjavas­latba, mégis azok, melyek fölvetettek, benn va­­lónak az általa előkészített törvényjavaslatban foglalva. Olasz és franczia tudósítások jelentik, mi­szerint Victor Emanuel, ki két nappal tovább mulatott Milanóban , mint kezdetben határozva volt, csak rövid ideig fog Florenczben időzni, minthogy a déli tartományokat s magát Siciliát is meglátogatni szándékozik. Ez utóbbi utazás kivitele azonban még nincs megállapítva, mi az ott uralkodó hangulatnál fogva nagyon felfog­ható. Angliából jelentik, miszerint a middlesexi grófság több békebírás Clerkemwellben össze­jővén, elhatározák, hogy az Anglia és Franczia­­ország közti ötvenéves béke örömére általános ünnepélyt rendezendnek. Ennek folytán július hóban Francziaország számos tekintélyes férfiai meg fognak hivattatni egy nyilvános lakomára. E czélból egy bizottmány alakul. A birodalmi tanácsi bizottmány­ tárgyalások. Az adóreform-bizottmány f. hó 11-kén teljes ülést tartott s az első osztálynak egy indítványa fölött tanácskozott, melynélfogva a követiházban egy állandó bizottmánynak az adóreform-előterjesztések fö­lötti tanácskozás végett leendő megválasztása indít­ványba hozandó, s ezen indítványnak formulázása, va­lamint egy ahhoz szükséges, az ügyrendnek a tö­­lebbi indítvány értelmébeni megváltoztatását c­élzó tör­vényjavaslatnak szerkesztése végett 5 tagból álló bi­zottmány kinevezendő lenne. A pénzügyminiszer úr, ki az ülésen jelen volt, kijelenti,­­hogy a kormány az adóreformelőterjesztvényeknek mielőbbi elintéztetését föltétlenül szükségesnek tartja; hogy legjobb s, egyet­len eszközül e czélra az adóreformbizottmánynak ál­landóvá nyilváníttatását a birod. tanácsi ülésszak bezá­rása után is tekinti, s hogy továbbá egy erre vonatkozó­lag tett indítványt támogatni fog; de hogy végre a kir. tanács ülésszaka mindenesetre még addig tartana, hogy az uj vámtarifát behozni s elintézni lehetene.“ Az indít­vány erre majdnem egyhangúlag elfogadtatott s a bi­zottmány megválasztatott. A dr. Giskra indítványára, a pénzügyministernek az államadóssági ellenőrségi bizottmány indítványai fölötti vita alkalmával tett nyilatkozata miatt választott bizottmány szintén fú­lió 11-én tartott ülést, mely­ben a pénzügyminister kijelenté, hogy a megtámadott nyilatkozat egészen általános természetű s minden von­­­natkozás nélküli volt valamely határozott esetre. A­­­mennyiben az államadósság ellenőrzése fölötti 1861.­­ dec. 13-ai törvényen alapulnak , döntő hatással bírnak s a pénzügyigazgatásra nézve a birod. tanács határozatai.­­ De ha azon törvényen túlmennek, úgy egészen más­­ jellemet vesznek föl, s hogy törvényerőre jussanak s kötelezők legyenek , a törvényhozás minden tényezői­­ által jóvá kell hagyva lenniük. A bizottmány ezen nyi­latkozat által magát kielégítettnek nyilvánító s elha­­­­tározá, hogy a háznak a tudomásul­vételt indítványo- s­zandja. A pénzügybizottmány főelőadójául dr. T­a­­s­c­h­e­k­e­t választá meg. XÁRCJBJk. Napi újdonságok. « M­a­t­h­i­l­d föterczégasszony ő és. fensége egy görcsös hurut miatt, mely a jelen év szokatlan rideg időjárása következtében huzamosabban tart, orvosilag tanácsolt légváltoztatásul Velenczébe utazand és az enyhébb időjárás bekövetkeztéig fog ott időzni. * Kir. helytartónk gr. P­á­­­f­fy Mór e excja ter­meiben szombaton est­e volt az első elfogadás. Az es­télyen megjelent fényes társaságban nagy számmal vol­tak képviselve a testvérfővárosok egyházi méltóságai, a magas tábornoki és főtisztikar, a m­o. m. kir. helytar­tótanács, a m. k. egyetem és tan­testület, a megye és a két város hatósága, notabilitásaink, úgyszintén a pol­gárságból is többen voltak jelen, a­kik élénk társalgási körökben csoportosulva, kellemesen s közbe-közbe nyo­mós eszmecsere közt időztek ott 9 órától közel 11-ig, folyvást megtisztelő jeleit tapasztalva a háziúr ő excja ismert szivélyességének és nyájasságának. * A magyar kath. népnevelési alap­ról,— írja az „I. T.“ — a kir. helytartó, P­álffy Mór gróf ur ö­nmaga még a múlt évben indokolt elnöki kör­levelet intézett a nmélt. magyar püspöki karhoz, mely­ben egy kath. népiskolai alap fölállításának nagy szük­ségét mutatja ki s felhívja a nm. főpásztorokat a szép eszme fölkarolására. Addig is, mig a kezeink közt lévő felhívást s a benne megpendített fontos ügyet közelebb­ről méltatnék, tudatjuk, hogy a kir. helytartó ur ö­nmaga jó szándéka nem h­angzik el mint a pusztában kiáltónak szava, miután az eddig nyilatkozott föpásztorok nagy­lelkű ajánlatai máris az eszme megtestesüléséül vehe­tők. A herczeg-primás c­omja szép összeget kegyes­kedett ajánlani; megtették továbbá ajánlataikat eddig a m. nyitrai püspök s a nyitrai káptalan, a váczi m­­üspök, váczi káptalan, a szatmári nm. püspök, s tőb­en is, miként annak idején részletesen közlendjük. — Ő eminentiája Magyarország herczeg-primása a Weimar városában sz.­Erzsébet tiszteletére épitendő templomra, mint az „E. U.“ jelenti, 120 ftot méltózta­tott adományozni. A magas főkáptalan pedig ugyane czélhoz 60 fttal járult. * „Julius Caesar“ magyar fordítása Ráth Mór könyvárus kiadásában múlt pénteken csakugyan meg­jelent. Egyedüli hiánya, hogy a kötet még nem teljes, ennek azonban elháríthatatlan természeti akadályok voltak okai, — úgymond a „M. S.“ — Először, a ma­gyar fordítás csak akkor indult meg, midőn a francziá­­nak és németnek nyomtatása már csaknem teljesen be volt fejezve; aztán még az a kellemetlen eset is jött közbe, hogy midőn a munka mind a fordítók, mind a nyomda részéről javában folyt, egy kézirati küldemény Párisból a postán eltévedt, a­mi egy egész heti késedel­met okozott. Ápril elején azonban a kötet hátralévő része is a megrendelők kezében lesz. Caesar életéből Párisban már 13,000 példány van megrendelve s Plon azonnal második kiadást rendez 7000 példányban. — A Caesar élete magyar kiadására Ráth Mórnál eddig 300 aláíró jelentkezett. A magyar kiadás összesen 1500 példányban nyomattatik. * A pesti evang.­álvaegylet elnökségétől veszszük a jelentést, hogy a nevezett egylet holnap, mart. 15-kén esti 50 órakor az ág. h­itv. evang. iskolateremben rendszeres évi közgyűlését fogja megtartani, melynek tárgyai következők lesznek: 1. Tudósitvány az 1864-ik évi tevékenységről. 2. Az 1864-ik évi számadás megvizsgálása. 3. Az 1865-ik évi költségvetés megállapítása. 4. Saját árvaház építése. 5. Az egyleti czél érdekében teendő indítványok. * Szab. kir. Debreczen város községe a pesti evang. árva-egylet javára 100 ftnyi összeget adomá­nyozott. * Egy Belényesből lapunkban mártius 5-ről közlött levélben Csatár Zsigmond úr a magyar akadémiára és gr. Széchenyi emlékére gyűjtött ado­mányokról emlékezvén, miután állítólag ezekre nézve az adományozók részéről hozzá, mint gyűjtőhöz kérdé­sek intéztettek, ő viszont fötisztelendő Horváth Mihály plébános és kerületi esperes úrra hivatkozott, mint a­kinek kezeibe tévé le a gyűjteléket. A főtiszt, alespe­­res úr az evictióra készséggel felel, s a válaszához mel­lékelt bizonyítványnyal, ha Csatár úr soraiban ilyes­mi czéloztatott volna, a legkisebb gyanúnak árnyékát is eltávolitja és megszégyeniti. Az alesperes urnak a be­lényesi levél írójához intézett válasza igy hangzik : „Mennyit vettem légyen be a magyar akadémia és gróf Széchenyi emlékére ? tanusitja a helybeli főszol­gabiró urnák ide mellékelt bizonyítványa. — Hahogy a kétkedő többről kiván számolni, mutassa meg a meg­bízást, és a begy­ült pénzösszegröli nyugtát. Belényes, mart. 8. 1865. Horváth.“ A főszolgabíró ur hitelesen kiállított bizonyítvá­nyából, mely kezeink közt van, kiderül, hogy a főtiszt, alesperes ur, mint az 1860. évi julius 27-től kelt postai feladási vezény igazolja, Tóth Lörincz úrhoz Pestre 127 ftot és 3 darab aranyat küldött fel, — továbbá egy levél 1860-ik évi aug. 1-ről Horváth Mihály úrhoz Be­­lényesbe czimezve s aláírva Tóth Lörincz mint magyar akadémiai tag s pénztárnok által, az akadémia tőkéjé­hez és az akadémia épületére küldött fentebbi adomány­összeg pontos kézhezvételét igazolja. Végre egy Bertha Sándor ur aláírásával 1861. aug. 19-től kelt nyugtatvány Horváth Mihály ur által 33 ftnak a Széchenyi-emlékre tett felküldését bizonyítja, mi a kérdéses ügyet mind­egyik fél tökéletes megnyugtatására tisztába hozván, ezzel a tárgyat elintézettnek és befejezettnek nyilvá­nítjuk.­­ Az elterült pálosok tüskevári kolostorának utolsó bútordarabjait— írja a „K. N.“ — 4 ebédlő asz­talt, febr. 20-kán Somlyó-Vásárhelyen elárvereztettek, mit Simor János győri megyés püspök e méltósága meg­tudván, e régi műdarabokat 260 fton megvásároltatta. Sajnos, hogy e 4 tölgyfa-asztal, melynek faragványai, összesen 13 domborkép, valódi műremekek, eddig ille­téktelen helyeken heverve, két kép sérülést kapott; nem csoda! mondja a nevezett lap, midőn az egyik asz­tal vágódeszka gyanánt szolgált, a másik, hogy a konyhába alkalmaztathassák, elfűrészeltetett, kettő pe­dig kamarai bútorrá lett. Méltán örvendhetni, hogy ezen egyházi műkincsek illetékes kezekbe kerültek. — Nemzeti színház. Habár nem bírt is oly vonzerővel a nemzeti színházi énekkar személyzete ja­vára múlt szombaton átalános bérletszünettel előadott „Észak csillaga“ czímű dalmű, mint óhajtottuk volna, de mindazáltal igen szépen gyűlt össze a közönség, azok filléreit gyarapítani, a­kik kitartó szorgalmuk ál­tal oda törekednek, hogy a dalmái előadásokat pontos s összevágó énekükkel nagyrészben műélvezetessé te­gyék. Tudtunkkal, a részükre átengedett tiszta féljöve­­delemből (330 forintból) egyre-egyre körülbelül 8 forint esik. Egyébiránt egy lapnak észrevételére, mely valót­lanságnak bélyegzi a referens múltkori állítását, hogy a nemzeti színháznak most jobb jövedelmei van­nak, — megjegyzi referens, hogy a c­áfolat már csak azért is sántikál, mert azon lap egy ismert daljáték egy estvel gyöngébb jövedelmét vette zsinórmértékül,­­ holott Rise Ádám óta a jövedelmeket nem egy nap, hanem negyed vagy félévi átlag után szokták venni és megítélni. A­mi a sugallási gyanúsítást illeti, ref. meg­engedi, hogy észrevételei sugallttak, az­­ igazság és részrehajlatlanság sugallásai. S ezek, szerinte, megbíz­hatóbbak, mint az oly érdekek, melyek egy 24 óra alatt a védőt támadóvá képesek átalakítani. Hg. * A nemz.­színház jelen évi zárszámadásait illetőleg megbízható kútfőből értesülünk,­hogy az idei év az eredményesek közé tartozik. A hírhedt 7000 ft de­ficit, melylyel annak idejében oly nagy zajt ütöttek, tör­lesztve van; hasonlóképen ki vannak egyenlítve a mint­egy 5000 ftban fennmaradt számla­tartozások és a­mi­nek örömét már régen nem értük meg, még két­ezer s néhány forint plus fog kitűnni (méltó örömünkben alig találunk rá magyar szót). * A nemzeti színház heti m­űsorozata : 14. „Próféta“. 15. „IV. László“. 16. „Álarczos bál“ opera. 17. „Arczátlanok“. 18. „Faust“. 19. „Szentivánéji­álom.“ * D o p p­­­e r „Wanda“ czimű operája a stutt­garti udv. színházban a würtembergi király születés­napján adatott először. * Aradról, mart. 10-ről t. r. levelezőnktől az ottani szinészetet illetőleg következő közlést kaptunk : Az 1863-ik évtől kisebb nagyobb mérvben külön­böző vidékeken felmerült anyagi szükség s elemi csa­pás kétségkívül közvetve a művészetet átalában és eb­­­­ben különösen a szinművészetet is sújtotta, mint mely­nek állapota a népek mivelődési fokozatát jelzi ugyan, de szükségkép a társadalom anyagi állapotával is el­­várh­atlanul összekötve van. Sajnálattal kellett olvasnunk múlt évi lapjaink­ban a hazánk legnépesebb s legmagyarabb városaiból írt színi tudósításokat, melyek országszerte nem csak a vándor színtársulatok, de még a nemzeti színház tag­jai társult előadásai iránt is feltűnő részvétlenségről panaszkodtak. Arad városa anyagi viszonyaira, — mint mely a múlt évek alatt oly nagy ínséggel sújtott alföld forgal­mi kulcsa, — bizonyára nem kevésbé nehezedett a múlt évek súlya; mind a mellett is Follinus kolozsvári A szerb nemzeti congressus. Karnovit­z, mart. 9. A congressusnak mart. 9-ki üléséből jelentik : Carnojevic követ ellenzi azon módot, melyen a Zastavnikovic ezredes által a tegnapi ülésben emelt tiltakozás az ülési jegyzőkönyvbe fölvétetett, s midőn Hadzic orsz. főtörvényszéki tanácsos azon meg­jegyzést teszi, hogy ugyan illetlen szavak ejtettek, Car­nojevic azonban beszéde tegnapi reassumálása alkalmá­val azon szavakat elhallgatta, tehát azokat mintegy visszavette, fölkel Carnojevic­s hevesen kijelenti, hogy­­ semmi visszavennivalója nincs. Miután beszéde folytán tovább is ezen kihívó hangon szól s ezáltal a közön­ség egy része magát tetszésnyilatkozatokra ragadtatja,­­ minek folytán ez a terem elhagyására felszólittatik,­­ ennélfogva a cs. k. biztos Carnojevic követet rendre­­ utasitja s ezen ügyben mára elvonja tőle a szót. Carno­jevic, dr. Miletic és Absentijevic erre elhagyják a­­ termet. A galicziai ínség ügyéről a „G. C.“ azon helyzetben van, pontos­ tudósításokat adhatni. Azok annyiban megnyugtatók, mennyiben megerősítik azon föltevést, hogy az ínség állapota még nem vette föl azon aggálygerjesztő mérveket, melyek az eddig használt eszközöket elégteleneknek bizonyí­­ták. Ekkorig csupán a wodowicei, sandec-i és szanoki kerületnek némely hegyi járásait, továbbá múlt évi sa­­játlagos elemi csapások folytán a przemysli kerületnek több helységeit lepte meg a tulajdonképi ínséges álla­pot. Az elsőre nézve Császár Ő Felsége már a múlt késő őszön adományozott legkegyelmesebben 10,000 .

Next