Sürgöny, 1865. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1865-06-10 / 132. szám
Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. 132. m. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésben (hatVani-utcza, a cs. feh. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.______________________ Vlagási-hirdetésert, egyhasábospetit sor* Egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. e. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnái Frankfurtban Molten Ottó; Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Vürtheim Jakab ; Lipcsében Engler II.. tilgen és Fort utak. .. ■J.1...... 1 ~mEKrT5.r. '-.J " ...n'" • ,n —-niT-iT"- 1.1—I. iSilla; ItiMla-Pest. .Szombat, június 16. 1865. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre .... 18 frt. — kr. Félévre.............................10 „ Félévre . . . . 9 „ — „ Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 s 50 . HIVATALOS RÉSZ. Legfelsőbb kézirat: Kedves Gróf Pálffy! Kedvelt Magyarországom szivébeni idézésem alatt a testvér-fővárosok lakosságának valamennyi osztályaiból s rétegeiből, mint szintén az ország minden részeiből folytonosan jobbágyi hit ragaszkodásnak meleg s félreismerhetlen bizonyitékait tapasztalom. Meghatva azon szívélyes bizalomtól, mely atyai szándékaimat legjobban visszatükrözi, meghagyom önnek, miszerint mindnyájuknak őszinte köszönetemet, s teljes hajlandóságom biztosítását kifejezze. Midőn kedves Magyarországomat, hol örömest töltöttem volna több időt, elhagyom, magammal viszem a nem sokára visszatérhetés kedves reményét, hogy akkor azon örvendetes művet, melynek mindnyájunk szivén kell állandóan feküdnie, úgy, miként azt megérkezésem napján ünnepélyesen kijelentem, befejezhessem. E részben Isten oltalmába vetem bizalmamat, s elvárom minden hit magyarnak tett erős gyámolitását. Budán, junius 9-én 1865. Ferencz József, s. k. Ő C3. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 7 -én kelt legfelsőbb határozatával Brettner Mihály ezredest, s tengerész-testület-parancsnokot, érdemlett nyugalomba helyeztetése alkalmával, vezérőrnagyi ranggal ad honores legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi máj. 27-kén kelt legfelsőbb határozatával, Ilniczky Vazul munkácsi görög-katholicus népiskolai tanítót, a tanári szakbani hasznosműködésének elismeréséül, ezüst érdem-kereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 8-án kelt 1. f. kéziratával Román Sándor m. k. egyetemi tanárnak a katonai törvényszék által sajtóvétség miatt reá mért fogságbüntetését kegyelemből elengedni méltóztatott. Ugocsa megye főispánja Pesti Mihályt dijnélküli írnokká, Nagy Istvánt és Fazekas Bélát pedig dijnokokká nevezte ki NEMHIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apóst. Felsége, mint biztos forrásból értesülünk, azon legmagasabb kegyadományokon felül, melyeket tegnapi számunkban közöltünk, kétezer forintot méltóztatott legkegyelmesebben engedélyezni azok számára, kik Ő Felségéhez segélyezésért folyamodtak. Ezenkivül még számosan nyertek pénzbeli segélyezést , igy a többek között Mezey, a világtalan művész is 100 ftnyi kegyadományban részesült. Buda, jun. 9. Ma Ő cs. k. Apost. Felsége mindenütt legmagasztosb örömöket gerjesztett látogatásának negyedik s utolsó napján, reggeli 9 órakor az ünnepileg öltözött számos budai férfi dalárda, Buda városa polgármestere által vezettetve, egy katonai zenekar kíséretében a kir.váriak elé vonult, melyet már is megszámlálhatlan sokaság lepett el, életet adandó a legőszintébb hódolatnak, mely a kebleket a közelebbi örömnapok alatt folytonosan elárasztó. A dalárda a várlak udvarának közepén az erkélylyel szemközt vett állást, oldalvást a zenekarral, s nemsokára aztán Ő Felsége huszáregyenruhában kalpaggal megjelent a vörös bársonyszőnyegekkel díszített erkélyen. A Császár meg- láttára messze elható örömmiadal hangzott föl s mindenki leveré sövegét. A dalárda következő énekdarabokkal volt szerencsés tiszteleghetni: „Isten dicsőítése“ Beethoventől magyar szöveggel. „Nem tudom mi a bajom“ magyar dal Therntől és a „Harczos imája“ Lachnertól. Mind a három szám öszhangzóan és a legnagyobb szabatossággal énekeltetett. A harmadik dal végeztével szeretett Fejedelmünk az egybesereglett nagy néptömeg harsány „éljen“-ei között távozott. A dalárdás tagok közül hárman voltak oly szerencsések, Ő Felsége egyenes parancsára legmagasb szine elé járulhatni; nevezetesen Nagy Gusztáv a dalárda helyettes igazgatója, Madarassy Pál és Knahl Antal, a dalárda buzgó karnagya, kiknek Ő Felsége a kitűnő, összevágó előadás feletti legmagasb megelégedését kifejezni méltóztatott. Amire a küldöttség örömsugárzott arczczal távozott a fejedelmi elfogadóteremből. ( Délelőtt folytán több intézetet kegyeskedett Ő Felsége,, legmagasb látogatásával szerencséltetni. és 10 órakor Ő Felsége a kir. váriakból a pesti katonai korodába kocaizott , annak bel elrendezését részletes megszemlélésre méltatni, s ott mintegy háromnegyed óráig tartózkodni méltóztatott. — Erre örvelsége a Josephinum árvaházat látogató meg, hol Alkér városi tanácsos, mint az árvabizottmány elnöke, továbbá főt. Sujánszky prépost, Kriegler J. igazgató, továbbá wc. intézeti elöljáró áta Denberger s az intézet összes árvagyermekei és növendékei által a bemeneti kapunál fogadtatott s az intézet egyes helyiségeit, az iskola- és lakszobákat a növendékekkel együtt legmagasb szemügyre venni, s végre a növendékek gymnastikai gyakorlatainál jelen lenni s azokkal legmagasb megelégedését kifejezni méltóztatott. Innen Ő Felsége az egyetemi épületbe ment, hol fényes fogadtatására minden elő volt készítve. A bemeneti kapunál várt az egész akadémiai tanács. Ennek élén a jelenlegi rector magnificus dr. Schopper és a prorector dr. Jedlik, a 4 dékán : Karvassy, Lippay, Toldy és Laubheimer. A folyosók s a lépcsők hosszában akadémiai polgárok képezének sorfalat, s a nagy teremben az összes tanári kar s nagyszámú minden tanszakbeli tanár-collegium volt egybegyűve. 11 óra után jelent meg ő Felsége s a rector magnificus dr. Schopper által következő beszéddel fogadtatott: Cs. kir. Apostoli Felség, Legkegyelmesebb Urunk! A magyar tudomány-egyetem ez idő szerinti tanácsa, osztván az ikerfővárosoknak, sőt az egész országnak és minden hű magyarnak Apostoli Felségednek köztünk, szerencsés megérkeztéből eredő legbensőbb örömét, jobbágyi legmélyebb hódolatát kifejezendő , bátorkodott Apostoli Felségednek magas szine elé járulni, — méltóztassék Felséged iránti rendithetlen hűségünk és ragaszkodásunk szivünk mélyéből fakadó nyilatkozatait azon kegyességgel fogadni, mely őszinteséggel nyujtatnak, és kegyelmesen megengedni, hogy magyar tudomány-egyetemünkre cs. kir. Apostoli Felségednek magas pártfogását legmélyebb alázattal kikérve, az Egek Urától Felségednek felkenendő királyi fejére mindennemű mennyei áldást esdve, leplezetlen magyar nyíltszivűséggel azon fiúi óhajunkat fejezhessük ki, hogy tudomány-egyetemünk, édes hazánk és minden hit alattvalói közörömére az isteni gondviselés Apostoli Felségedet még számos, igen számos évekig igen boldogul éltesse! Ezen beszédre legkegyteljesebben válaszolni méltóztatván: Ő Felsége a legélénkebb éljenzések közt s a dékáni,jelvények elölvitele mellett a nagy terembe ment, hol Ő Felségét az egész tanártestület s academiai ifjúság lelkesedett s tartós éljenekkel üdvözlé. Miután Ő Felsége egész a mennyezet alá lépett, rákezdé az egyetemi dalára az ez alkalomra készített dalt : „Éljen a király!“ egy régibb magyar dallam szerint, melynek bevégezte s az erre következő háromszoros éljen után Ő Felsége az egybegyült ifjúsághoz körülbelöl e szavakat intézni méltóztatott: „Eljöttem, hogy önöket lássam, s tetszéssel tapasztaltam, hogy önök nagy számban gyűltek egybe. Tanuljanak önök ezután is oly szorgalmasan mint ekkorig s viseljék magukat jövőben is oly jól mint eddig. Éljenek boldogul!“ Ő Felségének ezen oly sok jóakaratot tanúsító kegyelmes szavai az ezáltal teljes lelkesedésre ragadott ifjúságot kitörő örömriadalra gerjesztők s a kucsmák forgatása s az örömviharban magasra emelt kardok csörgése belevegyült a jelenlévőknek mindig újra felhangzó éljenzéseibe, míg Ő Felsége minden oldalra a legkegyteljesebben köszönve a teremből kihaladt, aztán a természettani termet megszemlélni méltóztatott. Erre Ő Felsége a pesti főreáltanodát méltóztatott legmagasb látogatásával szerencséltetni, hol dr. Ney Ferenczen s az egész tanári testületen kivül főigazgató Festi kir. tanácsos, Sujánszky prépost, Schwendtner városi lelkész, dr. Kriegler, Pest-Buda két főpolgármestere, dr. Burghardt több másokkal együtt O Felsége kíséretéhez csatlakozott. O Felsége egyelőre az értekezleti terembe méltóztatott menni, hol O Felsége az ott kiállított „látogatási könyv“be legmagasb nevét sajátkezüleg beírni méltóztatott. Ezután Ő Felsége Ney igazgató kíséretében az egyes osztály szobákba, a rajz- és mintázó-, továbbá természetrajzi teremekbe s végül a vegytani, laboratóriumba ment, hol Preisz tanár lön szerencsés Ő Felségét kisérni. Ezután Ő Felsége a vakok intézetébe ment. Itt Ő Felségét főispáni helytartó Kappy, továbbá Havas, Gozsdu, Zsivora, Deák J., Havas Ignácz, Perger J., Strohmayer F., Szalay J., Ullmann G., Walthier A., Reischel A., továbbá Péchy tolnai prépost, Klempa prépost és az intézeti,igazgató Mihalik több más tekintélyekkel fogadák. Ő Felségének legmagasb megérkeztekor a terembe — üdvözlésbe az intézeti növendékek a néphymnust adák elő, melyet a Flotow-féle Stradella opera nyitányának előadása Luck tanár hangszerelése szerint követett. — Miután Ő Felsége ezen előadásokat szembetűnő érdekeltséggel meghallgatni méltóztatott, az alvó- és munka-szobákat szemlélé meg, azután a lakszobákat s a konyhát nézé meg, hol Ő Felsége a növendékek számára készített levest megizlelni méltóztatott s utána az udvartérre ment, hogy a növendékek gymnastikai gyakorlatainál jelen legyen, mire az intézetet a legmagasb megelégedés legkegyesebb kifejezései közt elhagyá. Végre Ő Felsége a várba visszakocsizott, hol a József műegyetemet méltóztatott legmagasb látogatásával szerencséltetni. Ott Suhayda helytartótanácsi tanácsos és Stoczek igazgató s az egész tanártestület által legtiszteletteljesebben fogadtatván, O Felsége a fogadtatására feldíszített terembe ment, hol Stoczek igazgató a tanártestületnek bemutatása után, a nagyrészt Ő Felsége ajándékaiból álló, ugyanott felállított természettani eszközöket,,magyarázni volt szerencsés, s kinek magyarázatait O, Felsége nagy érdekkel kisérni méltóztatott. Innen Ő Felsége a könyvtárba, a természetrajzi, gép-és műtani tereitekbe, a gyakorlati mértani rajzterembe, a vegytani laboratóriumba s végre a mintázó terembe ment s a tanuló ifjúság rajzai és mintázatai, valamint a gyűjtemények jelesebb példányai felett legmagasb tetszését nyilvánítani kegyes volt. Végre, miután Ő Felsége még az intézet jelenlegi szervezetéről, annak évi költségeiről és a hallgatóság számáról tudakozódni méltóztatott, mely alkalommal az intézeti helyiségek szűk volta újólag kitűnt, — a teljes számmal egybegyült műegyetemi hallgatóság harsogó éljenzései közt az intézetet elhagyá s a kir.váriakba visszatért. Délután Ő Felsége a lóversenyt méltóztatott meglátogatni. Az utczák, ahol Ő Felsége végig haladt, ma rs épen oly népesek, díszesek, az ablakok zászló- és Virág-dúsak voltak; a lóversenytérre kisereglettek száma is csak kevéssel volt kisebb; a tömérdek fogatokon és kocsikon kivül két amerikai gőzös alig győzte a közönséget kiszállítani. Ő Felsége kevéssel 4 óra után az első futás végeztével érkezett meg és ezerek éljeneitől fogadtatva lépett a császári páholyba, hol igen kis ideig mulatott, a azontúl részint a részvényes urak számára fenntartott helyen, részint a pályabírák emelvényén mulatott, figyelemmel kisérve a gr. Károlyi István, Eszterházy és Széchenyi-dijakra történt futásokat; a félóránkinti szünet közben pedig többekkel a jelenvoltak közöl méltóztatott majd komolyabb, majd szivélyesb jellemű társalgást folytatni. A mennyire figyelemmel kisérhettük, e legmagasb kegyben gr. Wenkheim Béla, ifj. gr. Batthyány István, gr. Dessewffy Aurél, gr. Apponyi, gróf Cziráky János, ismételt ízben a kir. helytartó gr. Pálffy, gr. Majláth urakat részesité; az urhölgyek részéről gr. Cziráky Jánosné és bajos leánya volt, kivel Ő Felsége néhány nyájas szót váltani méltóztatott. A Széchenyidij sorsát még bevárva, Ő Felsége megindult a nézőhelyet elhagyandó; e pillanatban minden egyéb a mulatságra vonatkozó érdek háttérbe szorult, s a távozó Felséges Urra irányult, a részvény-egyleti tagok és versenyvendégek elesiettek, legmélyebb tiszteletüket nyilvánítandó!?, s mind ők, mind a nézőhelyeken zsúfolt közönség, mind kivül az ezernyi sokaság üdvkiáltásai s a Fejedelem körüli szeretetteljes csoportosulás újra meg újra azon szép jelenetek egyikét varázsolák elő, minőnek e rövid napok folytán annyiszor volt tanúja Buda-Pesten és lelkesedett népe. Az esti 8 órakor tartott udvari ebédre a következők valának szerencsések meghivattatni: Bibornokprimás, helytartó gróf Pálffy Mór, gróf Pálffy Sándor, gr. Széchenyi Kálmán, gr. Széchenyi Gyula, Klauzál Gábor, gr. Eszterházy László, Aczél Péter, Bartal György, Lónyay Menyhért, Gorove István, Kovács László, Mán főispán, Dosits, Kemnitzer, Mátyus, id. gr. Batthyányi László, ifj. gr. Batthyányi László, Meszlényi, b. Ambrózy Alajos, Dőry Gyula, gr. Zichy Henrik, gr. Szapáry István, Örményi József, gr. Zichy Rudolf, Liptay, Biró és Bezerédy püspökök, Kovács és Lipovnitzky apátok, Medecz, Kozmovszky és Vecsey Sándor pesti polgárok, Wallheim lovag és dr. Henrik budai polgárok, b. Seiller, gr. Breda, b. Wodianer Móricz. —Ebéd alatt a porosz hg. ezred zenekara játszott, Patikárus népzenetársaságával felváltva. A legmagasb elutazás esti 11 órakor történvén, ez utolsó momentumról a jelen pillanatban már csak néhány sort hozhatunk. A szeretett honatyának búcsúja volt kez hü fiaitól és viszont. Ő Felsége a budai váriakból kevéssel tizenegyedfél órakor elindulva, a lépcsőkön fehérbe öltözött leánykák által fogadtatott, kik rózsákat szórtak útjára és a hymnust zengedezve mint védangyalok kara áldák meg lépteit. A pályaudvarhoz fényesen világított utczákon haladt. Itt megérkezve ő Felsége az indóház gyönyörűn lombozott előcsarnokain keresztül a nagy pályaépületbe lépett legmagasb kíséretével, hol már számos ezerekre menő minden rangú, rendű és osztályú közönség várakozott, hogy még egyszer láthassa szeretett Urát és Királyát. Az udvari vonat előtt nagy körben nemzeti zászlóktól környezve állottak Buda-Pest katonai és civil tekintélyei, főurak, polgárság vegyesen, ékes diszöltözetben. A búcsú pillanata közeledvén, kir. helytartó ura excja megköszöné Ő Felségének legmagasb kegyelmét, hogy Budapestet, az ország fővárosát látogatásával boldogítani méltóztatott, a mire ő Felsége mindnyájukat legmagasb kegyességéről és kegyelméről biztosit. Ezután a fényes udvari kocsiba lépvén, az azt elérzékenyülve riadó bucsu-éljeneivel körültolongó ezrekre menő népességhez érthető hangon az atyai szív teljes melegével e búcsúszavakat intézé . Szeretetük meggyőz, hogy számíthatok önökre. Éljenek boldogul. Rövid időn ismét eljövök. Midőn e szavak a legünnepélyesebb csendben a fejedelmi kegyes alakról elhangzottak, az érzés többé nem ismert korlátokat: oly magasztos jelenet volt ez, melynek ecsetejét gyönge tollunk nem kísértheti meg. A királyi kocsihoz tódulók sorában akárhány férfiúl szemben könyeket láttunk csillogni. Midőn a vonat indult, ezrek ajkáról volt hallható a legmeghatóbb áldáskivánat : Viszontlátásra! Szerencsés utat! Isten áldja meg! — Ezerek kívánták és az egész országban viszhangzik az. A szeretett király elhagyá Buda-Pestet, de azért az ország szivében marad mindenha! rését illetőleg, még fontos pénzügyi momentumok is a mellett szóltak, név szerint azon megfontolás, miszerint szükséges az 1865. és 1866-ik év pénzügyi szükségleteit , azoknak fedezését összátnézetben felfogni s tárgyalás alá venni. Az 1866-ik év végével lefolyik azon határidő, ameddig a visszafizetendő bankadósságnak teljesen tisztázva kell lennie, s a midőn az egyéb feltételeknek a valuta visszaállítására előkészítve kell lenniük. Az 1866-ik év végével a 64 millió adóssági törlesztés évenkénti szükséglete a következő évre átlagosan 24 millióra száll le; a bankadósság ezen törlesztésén kívül még némely más speciális jelentékeny fizetési kötelezettségei az államnak vagy teljesen megszűnnek vagy jelentékenyen csekélybitve mennek a közeli törlesztés elé. A valuta helyreállítása által több millió pénz- és váltóveszteség számlája majdnem tökéletesen eltűnik s a hadiköltség a lombard velenczei királyságban jelentékeny könnyebbülést nyer. — Végre remélhető, miszerint az 1867-ki év kezdetével egy uj igazgatási szervezet által a föltételek egy rendes budget felállítására megszereztetnek. Ha én csak az 1867-ki adóreform egymagában részletes hatályától eltekintek, akkor már az eddig felhozott elmélkedések után jogos azon nézet, miszerint az 1865 és 1868-as évek egy, pénzügyi tekintetben félreismerhetlenül fontos időszakot, az átmeneti periódus bezárását jelentik, mely után a most bevezetett megtakarítások teljesen gyökeret verendeztek, s a kormány azon helyzetben lesz, miszerint oly állambudgetet létesíthet, melyben a bevételek és kiadások közötti egyensúly helyreállítása kifejezésre fog találni. De épen ezért igazoltnak és szükségesnek tűnik fel előttünk, hogy az említett kétéves időszak rendkívüli szükséglete saját összeségében megfontoltassék, s annak fedezésére az előgondoskodás oly módon tétessék meg, mely által a megszerzendő eszközök egyszerre biztosíttathassanak. Az ily eljárásrai időpont már annyival inkább bekövetkezett, mivel a teljes elintézést illető tárgyalások, az államot a bankkali megegyezésből terhelő államjavak adóssága iránt,oly stádiumba léptek,mely szükségli a pénzügyigazgatás részére az alkotmányszerű meghatalmazást, mi a bankakta és banktörvényben nem foglaltatik, és hogy másfelől deficittel egybekötött előrehaladó lefolyása az 1865-ik évi kezelésnek, a már elmúlt 5 hónapok alatt, melyek a legnagyobb fizetési határidőket magukban foglalták, a megfelelő fedezést már tovább nem nélkülözheti. Igen óhajtandó lett volna, ha mindkét pénzügyi törvény létrehozásáig a hiányok világos megszámozásával várni lehetett volna. A kormány félre nem ismeri azon viszony nehézségeit, melyek abban fekszenek, hogy ezen időpont előtt fedezési igényekkel lépjen a ház elé. Csak ezen igény lehető korlátozása által lett volna ezen nehéz helyzetből kimenekvés található. Tovább várni azonban jelenleg azért nem volt lehető, mivel egyrészt azon parancsoló szükségesség beállt, hogy az államszükségletekre tartozó eszközök megszereztessenek, és mivel túlfelel a pénzügyi ügyletek bezáratására alkalmas időszak már gyorsan közelit vége felé. Ezen vizsgálódások voltak azok, melyek a kormányt arra határozták, hogy egy oly törvényt hozzon be, mely a bankadósság törlesztését s az államkiadásoknak 1865 és 1866-ks évekbeni fedezékét, s az erre megkívántató hiteljóváhagyást tárgyazza. Ezen törvényjavaslat az, melyet én legfelsőbb meghatalmazás folytán ezennel alkotmányszerű tárgyalás végett a háznak átnyújtok. Erre a miniszer az előterjesztés egyes határozmányainak fejtegetésébe bocsátkozik, minden egyes czikkelyt indokol s azon kéréssel végzi, hogy ezen tárgy mint sürgetés tárgyaltassék. A minister erre azt indítványozza, miszerint a kormányi előterjesztés 1866-ra a pénzügyi bizottmány elé utasítja a 86k előleges tanácskozás végett. A pénzügyminister által előterjesztett törvényjavaslat így hangzik: Birodalmi tanács. A követek házának ülése június 8. A jegyzőkönyv felolvasása s a beérkezvények közlése után Schmerling államminiszter emelt szót. A miniszter legfelsőbb megbízás folytán közli az. évi május 27-ki legfelsőbb leiratot, mely által a horvát országgyűlés egybehivatik. (A ház ennek felolvastatását felállva hallgatja). Piener pénzügyminister : Legfelsőbb meghatalmazás következtében Ő’Felsége kormánya a birodalmi tanács jelen ülésszakán az állami előterjesztéseket 2 évre, t. i. 1865. és 1866-ra alkotmányszerű tárgyalás végett előterjesztette. Az ezen eljárás mellett szóló hasznossági okok mellett a pénzügyi törvény időszerű tárgyalását és létrehozását, s a birodalmi tanácsi s országgyűlési ülésszaknak egymásra követke Törvény a bankadósság törlesztésére s az 1865. s az 1866. évekbeni állam-szükségletek födözésére vonatkozólag, érvényes az egész birodalomra nézve. I. sz. A pénzügyminister fölhatalmaztatik, 11,146,671 ftnyi észletet, a nyilvános hitel fölhasználása utján oly czélból venni föl, hogy azzal az átalános állam-pénzügyből, az államjószági adósság 1865. febr. 14-én lejárt részletének törlesztése végett, a nemzeti bank részére eszközlött fizetés födöztessék. II. Cz. A nemzeti bank irányábani állam -jószágok által födözött adósságnak kellő időbeni s teljes törlesztése végett, az állam jószágoknak az 1863. jan. 3-ai egyezmény 6. §.-ában előrelátott értékesítésén kivül, az elidegenítésből bejövendő összegre előlegezések fölvétele, vagy a jószágokra alapítandó valamely más hitel művelet is történhetik, a bank-igazgatósággal egyetértőleg, azonban az ily utakon fölveendő őszlétnek, a netalán egyes eladott jószágokért bejött összeget is beleszámítva, a 44,995,896 ftnyi átalános összeget nem szabad túlhaladnia. III. Cz. Azon esetre, ha a pénzügyminiszer nem lenne képes a fölebbi czikkben kijelölt öszletnek kellő időbeni s teljes törlesztését az állam-jószágok értékesítésének vagy az 1863. évi egyezmény 6. §-ában, vagy a félebbi czikkben előrelátott módja által eszközölni, az fölhatalmaztatik arra, hogy a hiányzó öszletet más után, vagy nyilvános hitel fölhasználása által szerezhesse elő. IV. Cz. A pénzügyminister felhatalmaztatik arra, hogy 1,484,000 ftnyi észletet, mely egyenlő a nemzeti banknak átszolgáltatott államjószágok eddigi eladásaiból eredő, azonban csak 1867. jan. 1-je után fizetendő vételpénz részletekkel, s mely az 1863. jan. 3-ai egyezmény 6-ik § a értelmében az államigazgatóság által 1866. december végéig a nemzeti bank részére kifizetendő, hitel utján szerezhesse elő. V. Cz. A pénzügyminister az 1865 - 1866. évekbeni államszükségletek üldözése védett fölhatalmazta