Sürgöny, 1865. július (5. évfolyam, 148-173. szám)

1865-07-22 / 166. szám

160. SSB. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G . 6­r­­ Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Magán­hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Ha­m­­burg-Altenában Sttausenstein és Vogler; Hamburgban Türk­­heim Jakab ; Lipcsében Engler Sz., Higén és Pori urak. Buda-Pest, Szombat, július 22.1865. Előfizetési árak : Naponta­ postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre............................ 10 „ Félévre • • • 1 . 9 , — , Negyedévre.......................5 „ Negyedévre . . . . 4 , 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ugocsamegye főispánja György Ferencz fő­szolgabirósági írnokot a tiszántúli főszolgabírói járás­ba tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. A forgalomban lévő váltópénzek állása. Az 1865. jun. végével forgalomban volt váltó­pénzek teljes összege 2,726,001 frtot tett. Bécs, jul. 20. 1865. A cs. kir. pénzügyministeriumtól. ~~ NEMHIVatalos rész. Szemle. Az augustenburgi herczegnek ügye újab­ban ismét előtérbe lépett és pedig a porosz kor­mány azon szándékával, őt és híveit a herczeg­­ségekből eltávolítani. Egy bécsi levél szerint ezen ügy a porosz s austriai kabinetek közt hosszas kifejtések tárgyát képezé, mely alka­lommal porosz részről azon felfogás nyilvánult, miszerint a porosz kormánynak joga van, a her­czeg állítólagos mellékkormányának a herczegsé­­gekben, — de melynek létezését austriai részről tagadják, — mindennemű rendszabályok által véget vetni. Ezen porosz felfogás azonban Bécs­­ben épen nem talált helyeslésre, annyira, hogy midőn porosz részről a herczeg eltávolíttatásának elkerülhetlenségére történt czélzás, austriai rész­ről azon választ adok, miszerint adandó esetben az augustenburgi herczeg biztonsága az austriai zászló oltalma alá helyeztetnék, s ez értelem­ben a herczegségekben lévő csapatparancsnok­ság utasíttatott is. Álliták ugyan azt is, misze­rint porosz részről az austriai biztosnak eltá­volítását is követelik, hanem ezt a „N. A. Z.“ határozottan tagadja, ámde azzal, hogy e taga­dásba egyszersmind a herczegre vonatkozó hírt is nem foglalja bele, megerősíti az ez utóbbit illetőleg hirlelt szándékot, melynek politikátlan voltát egyébként porosz lapok is kiemelik. A „Schl. Zig“ azt mondja, miszerint a „herczeg­nek eltávolittatása a herczegségekből annak ott még nagyobb hatalmat kölcsönözne, mint s milyennel ekkorig bírt, s az ottani állapotok az ő eltávozása után még tű­rhetlenebbekké vál­nának, mint milyennek a porosz kormánylapok most festik; mert a herczeg pártja, mely az or­szág roppant többségét képezi, annál makacsabbá válnék ellentállásában, elkeseredettebbé ellen­szenveiben.“ E lap különben sajátlag porosz ál­láspontból is óva­ int a szándékba vett lépéstől, s a fönt idézett levelező annak elfordittatását s a többi vitályok kiegyenlítését a két uralkodó­nak Gasteinban találkozásától reméli, melyre is­mét kilátások nyíltak. Meg kell egyébként jegyezni, miszerint a franczia sajtó most nagy hévvel kezd Bismark Schleswig holsteini s általában annak politikája ellen nyilatkozni.­ A „La Presse“ azt mondja, miszerint nem a „porosz becsület“, hanem büszkeség s szertelen dicsvágy vezetik a jelen porosz kormányt. A porosz kormánynak különben most az országgyűlés bezárta után is nagy baja van a hazabocsátott követekkel. Ezek Kölnben egy követi­ ünnepélyt szándékoznak rendezni, mely természetesen a jelen körülmények közt nem lehetne más, mint a kormány elleni , meglehető­sen zajos demonstratio, ámde épen ezért azt a kormány betiltotta. Csakhogy úgy látszik, nincs e betiltással még a kellemetlenség elhárítva, sőt épen ennélfogva testik a dolgot most komo­lyabbnak, minthogy a követek mégis meg fog­nak jelenni, a lakosság őket körükbe fogadandja s a demonstratiók bizonyosan nem fognak h­ifiny­­zani, minek folytán katonai intézkedésekről, sőt ostromállapot kihirdetéséről beszélnek, mely körülmény csak növelhetné az országban ural­kodó hangulatot s még összeütközésekre is szol­gáltathatna alkalmat. Olaszországnak Spanyolország általi elis­mertetése Ulloának florenczi követté kinevezte­­tése által ténynyé vált. Azonban alig történt ez meg, tüstént előálltak a különben előreláthatott nehézségek is. Több spanyol püspök azonnal tiltakozott ezen lépés ellen, s a tudósítások álta­lában kilátásba helyezik, miszerint az ellenzéki­­ mozgalom a cleras közt általánossá fog válni. Asturiában — a „Corresp.“ szerint — egyházi személyek gyűjtenek aláírásokat egy Olaszország elismertetése elleni tiltakozásra. Egy más lap szerint Madridban több hölgyhöz szintén intéz­tettek felhívások, hogy a főváros hölgyei közt ama tiltakozás javára aláírásokat gyűjtsenek. A „Bolsa“ cz. lap nagyon rászólólag nyilatkozik e mozgalmakról, s felszólítja a kormányt, hogy azok ellen szigorú rendszabályokhoz nyúljon, s valóban úgy látszik, hogy a kormány e fölhí­vást, s illetőleg e tanácsokat követni szándéko­zik. Nem csak arról van szó, hogy a taragoniai püspök tiltakozványa az állam­tanácshoz fog utasíttatni, hogy arról ítéletet mondjon, hanem egyszersmind több főpapnak száműzetéséről is.­­ Az ily lépések alig fognák a kormánynak úgy is nagyon nehéz állását erősíteni; az ural­kodó hangulat különben is olyan, hogy a kor­mánynak teljes figyelmét igényli. Egy hír sze­rint egy spanyol tábornoknak 80 milliót küld­tek az uj-katholikusok; ezen tábornok hadi lova­kat vásárolt a tartományokban, s e peretben 30,000 ember áll készen az absolutismus zász­lajának kitűzésére. Arragonia s Astur­­a hegyei közt s Navarra különböző részeiben fegyvereket, lőszert s az uj-katholikusok kiáltványait oszto­gatják. Ezen hírek nyilván nagyon túlzottak, de mégis jellemzik a Spanyolországban uralkodó hangulatot. Csongrádvárm megye közönségének felirata M­a­j­­­á­t­h György magyar kir. udv. fókorlátnok ö­nmgához : „Nagyméltóságu fókorlátnok ur! Kegyelmes urunk! Midőn a cs. kir. Apostoli Felségének folyó évi junius hó 26-kán kelt s velünk folyó hó 2 án hivatalo­san közlött azon legfelsőbb kéziratáról értesülénk, melylyel nagyméltóságodat magyar kir. udv. fókorlát­­n­akká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, meg­testesülve látjuk általános óhajunk azon legszentebbi­­két, mely oly sok hányattatás s balszerencsével küzdött szeretett hazánk s nemzetünket — a kor szelleméhez megfelelőleg átidomitandó ezredéves ősi alkotmányunk alapjáni jogfolytonosság épségben tartásával — milliók által elérni sóvárgott biztos révpartra vezérlendi. Mi, kik hivatva érezzük magunkat ezen — ősi jellemünk s szokásainkat hiven megőrzött — legtisz­tább magyar ajkú megyének nagyméltóságod iránti ér­zelmei őszinte tolmácsolására,— mi, kiknek feladatként jutott, ezen Fejedelméhez, ősi alkotmányához törhetlen hűséggel, hazánk boldogságán önzetlen jellemszilárd­ság- s lankadhatlan erélylyel munkálkodó hazafiak kö­zött vezérszerepre hivatott nagyméltóságodhoz feltétlen bizalommal ragaszkodó megye lakói érzület-nyilvánu­­lásának kifejezést adni, azt nem csupán rideg meg­szokott formáknak megfelelőleg teszszük, hanem lel­künk legszentebb meggyőződésétől áthatva, azt át is érezzük; az ős, és történelmi „Pusztaszer“ lakói az ál­érzet és tettetés nyelvén beszélni eddig még nem ta­nultak. Nagyméltóságod öröklött családi nagy nevére dicső múltjában szerzett érdemeivel uj fényt árasztott, s államférfiúi bölcseségének s a Fejedelem és haza iránti önzetlen szeretetének oly sok, s annyi jelensé­geiről tett bizonyságot, miszerint főkom­átnoki kor­mányzatának elkezdését e megye azon világitó oszlop fényáradatának tekinti, mely bennünket az Ígéret föl­dére vezetend, és mely az összbirodalom nagyságának és erejének nyomatékos kifejleszthetését lehetővé teendi. Ugyanazért e megye — legöszintébb ragaszko­dásának Csalhatlan zálogaként — nagyméltóságod­nak feltétlen bizalmat szavaz s polgári legfőbb köte­lességet teljesiti akkor, a midőn ünnepélyes ígéretet tesz, hogy nagyméltóságodat nagy és nehéz feladatú munkáiban parányi bár, de el nem csüggedő erejével az önfeláldozásig gyámolitandja. Hogy azonban e megye s azzal együtt az egész hazának oly hőn óhajtott reményei teljesülhesse­nek, s hogy annyi balszerencse közt és szenvedés után egy jobb kor hajnalát f­lvirulni lássuk, nagy­méltóságodnak boldog és hosszú életére, legnemesebb törekvéseire és ennek epedve várt áldásdús eredmé­nyeire az ég áldásáért esdeni soha meg nem szünen­­dünk. Fogadja nagyméltóságod legőszintébb szerencse­­kivánatunkat, melylyel legmélyebb hódolatunk nyil­vánítása mellett maradunk Nagymél­óságodnak Csongrádmegyének Hold Mező-Vásár­helyen 1865. julius 5 én tartott tiszti üléséből legalázatosabb szolgái: Csongrádmegye közönsége.“ Lapszemle. A „Debatte“ a tárnokmesteri méltóságra kinevezett b. Sennyey Pál ö­nmagáról követ­kező sorokat hoz : „Nem egykönnyen indul rá tollunk, hogy oly va­ MV!!/ Angol védmű­vek. a Középt­engeren. 1. C o r f u. Az angolok felsőbbsége a középtengeren három szikla-co­sson nyugszik : Corfun, Máltán és Gibraltá­ron. Ezen óriás czölöpök ketteje úgyszólva a föld kö­zéppontjában gyökeredzik, alaperősségei annyira ren­­dithetlenek, elővára­sai annyira megközelithetlenek, büszke lobogói annyira elérhetlenek. Mi azonban a szép Corfut illeti, An­golország az újabb időben kinyi­latkoztatta, hogy azt kész Görögország érdekében át­engedni. — Ez az angol gondnokság részérőli áldozat­nak tekinthető. — Ezt senki sem fogja tagadni, ki a hét sziget magas fontosságát, de főleg Corfunak, mint a hajóhad téli állomásának, hadműködési szempontbóli horderejét figyelmére méltatja. — Ha e fővárosnak mint védműnek csekélyebb is a jelentősége mint Gib­raltárnak , mely két tenger kulcsául szolgál, és cse­kélyebb mint Máltának, mely a kelet kapujául tekint­hető, — az angol kabinet előtt már csak azért sem lehet közömbös,mert hadi­hajóinak menhelyet nyújt, az adriai tenger kapuja, a keleti kérdést érdeklőleg fefigyelői helyiség s a jóniai szigetek ellenében az angol politika támaszpontja. — Az 1848-iki jóniai lázadás ugyanis első intésül szolgált a protectoroknak, a régi nyo­masztó alkotmányt dicséretes és tapintatos engedmé­nyek által módosítani, mibe az angol kabinet minden nehézség nélkül bele is egyezett.­­ E mellett azonban meg nem állapodtak. Alig hogy a szökdöső leopárd és korsk­ai sas az éjszaki ragadozó madarat a taurusi sziklaüregekből el­riasztották, angol mérnökök azonnal foganatba vették a vidói sziget megerősítését, mi azt bizonyitá, hogy e szigetek fentartása az angolok szivén fekszik. Ezen munkálatok ma már bevégezvék, s meglehet, hogy jö­vend idő, midőn ezen temérdek pénzbeli áldozatokba került erőditvények a görög királynak jelentős hasz­not fognak hajtani, ha azok épségben hagyatnak. Az utazó előtt, ki éjszakról jó, bájoló alakban bontakozik ki a főváros látképe, buja növényzetében, csinos byzanti campanilláiban, fehér szinben ragyo­gó házcsoportozataiban és sötétlő váracs-koronáiban. — A szelíden hajló Golf közepén, mely balra, két bi­­zar alaku, váracsokkal koronázott sziklára nyúlik ki, míg jobbról a magasan fekvő ó­ velenezei Fortezza nuova a mélyebben fekvő kikötőket uralja — a mo­solygó város kényelmesen pihen a Salvator hegy olajfa­­koszorúzott kihajlásain. — A kikötő és város között mérsékelt távolságban a homokos Vidó-sziget magas­­alt ki a hullámokból. — tüzét balra a vára­s, jobbra a Fortezza-nuova tüzével keresztezve. — Ezen sziget, melynek hatalmas erőditvényei a daezos mester­ erősség­gel, és a 82 fontosok számára alkotott erős torony­zat­­tal csak nem rég készültek el, az erőditvényi három­szög legjobban előretolt hegyezetét képezi, melynek másik két zugát a váracsok zárják magukba. Ezen erőditvény egyúttal hullámtörési és kikötő­­zárul is szolgál, s a legerősebb támadás is alig volna képes ezen háromszögnek a hegyét megrontani. A­mint az ember C­orfuban megjelent, s annak u­ezáin néhány lépést tett, azonnal észreveszi a mutat­kozó rend és kényelemből, hogy angol földön van. — Igen kellemes benyomást tesz az idegenre a város fő­­utczája, az úgynevezett Str­ida reale, ó-velenczei arcade­­llázaival, melyekre elszórva tekintenek le az egykor hírneves patrícius ősök büszke ősi c­ímerei; innen egy kisebb utczát, melyen a Spiridion egyháza áll, balra hagyva, az út az Esplanadera vezet, a corfui élet gya­­pontjára. Itt a Strada Orientalenak a piaczra nyíló szegletében áll az Európa vendéglő, melyben a tulaj­donos, bizonyos Grima nevezetű máltai barátságosan fogadja, s kívánatos kényelemmel látja el a vendégeket. A vendéglő ablakából, a festői házsorok hosszában egy felséges teras­seba nyúló, balra az élénk Areaden­­utczába kisugárzó Esplanade tárul a szemlélődő sze­mei elé s annak keleti hegye a sziklacsoportozatot, mely a varacsot koronázza, a tengerszoros felé szorítja. Az Esplanaden vándorolva, ha az ember a déli teras­­zen megáll, a nyílt tengeren legelt­etheti szemeit, s ha látása éles, a bíborszegélyezett horizonon Paxos és Antipaxos szigeteket is megkülönböztetheti. Balról az albanesi part­szikla mered, jobbról az epirusi régi ki­kötő mentében, közel a szikla lábáig felnyúló garnison­­temető és Castrades előváros mellett egy jól készült országút vezet a Cannonehoz. Magán az Esplanade te­­rassén, egy bizonytalan ízlésben épült gömbölyű tem­­plomocska emelkedik, mely az angolok által a szigorú lordprotector Maitland emlékére állíttatott. Valami­vel odább balra a sir Howard tiszteletére emelt már­vány obelisk áll. A fasoron tovább haladva jobbra vo­­nóhíd következik, mely egy mély árkon keresztül a városba vezet. Két, keletnek előhajló, magasra tornyo­suló sziklák hordják a nagyszerű erődítvényeket szál­kás házaikon. Két oldalról tűzokádó torkokkal szegé­lyezett igen magas bástyázatok futják körül a szikla­csoportozatot, melynek legkülső hegye egyenesen esik alá a tengerbe. A baloldali bástyautczában áll a térpa­rancsnok palotája, a tér és katonai kóroda, több ka­szárnyák s a szerény garnison-egyház. — Egyes há­zak, melyekben kizárólagosan katonatisztek szállá­solnak, az előhegyek legszélső végéig terjednek. — A nagyszerű fegyvertár csak annyiban kelthet némi érdeket, a mennyiben nagybecsű keleti fegyverekkel, nagymennyiségű töltés- és tűzfegyver készlettel bír. — Ha az ember a vára­sot elhagyja, az Esplanade-n szem­ben a vonóhiddal Schullenburg elhanyagolt emlékosz­lopát találja, a város azon bátor és vitéz védelmezőjé­nek emlékoszlopát, ki azt III. Ahhmet-nek Morea vé­rétől párolgó janicsárai ellen védelmezte, midőn az 1716-ban győzelmes fegyvereit Velencze előcsapatai ellen fordította. Schullenburg méltó mássa volt azon férfiaknak, kik a 18 ik században a hitgazdag örök­séget, a 16 és 17 ik század minden lovagias hagyomá­nyaival a johanniták kezeiből átvállalták, azon időben, midőn nyugaton a fényes három csillag, Eugen her­czeg Montecuculi és badeni L­jós feltámadt, keleten pedig a félholdnak fénye sáppadozni kezdett. Körutat folytatva az Esplanade éjszaki részén, egy myrthus-, rózsák-, gránát és czitromfákkal be­plántált Square-ra ér az ember, melynek éjszaki részét a lord High comissionat fehérben ragyogó palotája fog­lalja el. A­lit , Heliotrop és Alpek bokrai közöl sir Adamsnak, az angol kormányzók legszeretetreméltób­­bikának bronz emléke tü­­k­ele. Hatásosan és kirá­­lyian trónol a büszke kormányzói székhely Faende­­colonnade-jaival, és szent Mihály és szent­ Györgynek ajánlott szép öszhangzó két portaléjával a tenger fe­lett. Szemben az albani sziklapart veti magát a csa­tornába, itt ott fehér házrakásokat tüntetve fel a mez­telen szikla-oldalukon, balra a Golf-al, melyen festői sorozatban váltakoznak a miniatűr paloták, tarka 3 zsibongó kül- és beléletükkel. E helyen a tenger sze­­lid, és lelket­ nyugtató hullámaival azon bájos alpesi tavakhoz hasonlít, melyek felett a boldogság és feledé­­kenység lebegnek. A Köröskörül az anyaföld annyira halad;­tos és kecsteljesnek tetszik, a menny oly öröknek, az ember oly elégültnek, hogy a vér sebesebben folyik az erekben, s a kebel derültebben s életvidorabban lélekzik. (Vége köv.) Napi újdonságok. — Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. jul. hó 20-án délelőtt magán-audientiákat adni méltóztott. ^ Az O cs. kir. Apóst. Felsége fogadtatása alkal­mával működött polgári bizottmánynak O Felségéhez intézendő— általunk már említett hálafelirata végre ki­került az illető kőnyomdából s tegnap Krászonyi fő­polgármester ur által a magy. kir. helytartótanács el­nökségi­nél legfelsőbb helyre juttatás végett átnyujtatott. 41. Az admonti leégett Kencze -templom újból föl­építésére Ferdinánd Császár 1000, Mária Anna Császár­né 1000, Karolina Augusta Császárné 1000, Ferencz Károly főhg és Zsófia főrigné szintén 1000 frtot aján­dékoztak. 4. Julia szerb fejedelemné tegnap reggel a pesti vonattal Bécsbe érkezett. 48 B Becsey de la Volta ezredes két vonattal Pá­­risba rándulván, épen midőn onnét hazautazni készült Bécsbe, megbetegedett és 60 éves korában elhunyt. A „Mil. Ztg“ szerint a legjelesb katonák egyike volt, kissé érdes modorral, de nemes szívvel. Nyugdíjazta­tása óta részint Velenczében, részint Szegeden rokonai­nál lakott. 4j.Palóczy László és Sebestyén Gábor, a m. országgyűlések ez ismeretes veteránjai, sok éven át igen ér-tekes és humorteljes levelezést folytattak egymás között, mely az amaz időbeli viszonyokra nagy­on jel­lemző. E leveleket mostani birtokosaik ki akarják adni, s a vállalkozni akaró kiadók fölkéretnek, hogy föltéte­leiket f. hó 27-dikéig a „Fő­rrosi Lapok“ szerkesztő­ségéhez küldjék be. A kézirat 20 ívre terjed s a ma­gyar olvasókat kétségkívül nagyon fogja érdekelni. 4. A városi kapitányságnak sikerült a kőbányai azon sertés­szállások egyik korcsmáros-tulajdonosának, Schreier Andrásnak helyiségében, melyek eltávolítása végett évek óta perlekedne­k a kő­bányai birtokosok és sertéskereskedők, egy tilos játékot űző czimbora-társa­­ságra bukkanni, mely bizonyos szerbiai származású hamis játékos vezénylete alatt a rosette segélyével de­rűre borul-­ fosztogatta az embereket. 41. Értesités. A nógrádme­zei gazd. egyesü­let­­nek I. 1865. évi augustus 8-án Szécsényben tartandó, s az egylet jövő fennállása, egyleti közvagyonál fekvő bir­tokszerzés, s a jövő évi tavaszon rendezendő juhki­­állitás programmja mint tanácskozási főbb tárgyakkal foglalkozandó közgyűlésére a t. ez. egyleti tagok tisz­telettel meghivatnak. Kelt Losonczon, jul. 16. 1865. A választmány meghagyásából: Szakáll Elek, egyleti titkár* * A „P. N.“-nak írják Tatáról : „Nemsokára magyar alkotmányos polgári jogaink gyakorlatát is élvezendjü­k, a megnyílandó országgyű­lési képviselők választásánál. — Távol legyen tölünk keserűséget mondani, de ha a képviselő választásánál oly modorok és fogások jutnak előtérbe, mint 1861-ben, jogaink gyakorlatban igen elkedvetlenítenének. Sok­kal józanabb gondolkozása és önérzetesebb népünk, semhogy az aljas korteskedések és csábszínbe öltözte­tett f­elfogások és ámitások által engedje magát ve­zettetni. De mirevaló is az ilyféle korteskedés ? Zavart, visszavonást, gyűlölséget, holtig tartó haragot idézni elő. Ily állapotra egy jóravaló polgár sem akar jutni. Azon lelkesek és képesek tehát, kik a képviselői legdiszebb méltóságra kijelölvék, leghelyesebben cselekesznek, ha nyíltan kimondják, miszerint a megvesztegetésekkel társuló korteskedést megvetik, s ekkor nem for­duland­­nak elő oly események, mint néhol a múltban, s nem használandják fel pártoskodási cselfogásul a részaka­­ratú korteskedők sem a születést, sem a rangot, sem a vallást. Nekünk most nem szilaj ábrán­dokban élő, felületes ismeretekkel bíró egyének, de higgadt, komoly, mély tanulmányú és tiszta becsüle­­tességű férfiak kellenek a gátra.“ 41. Az „I. T.“ a következő szomorú tudósítást köz­li: Sajnosan veszszük a hozzánk mai nap Rozsnyóról érkezett következő sorokat: Gróf Andrássy György, volt országbíró , excja krasznahorkai birtokán időzvén, néhány hét óta súlyosan megbetegedett, annyira, hogy végrendeletét elkészítvén, a szentségeket is ájtatosan fölveve. Betegségét veszélyesnek mondják.­­ Az erdélyi érseki egyházkerület görög-keleti iskoláinak legfőbb felügyelősége e napokban a népis­kolák igazgatói és főiskolák igazgatói és felügyelőihez, valamint az erdélyi érseki egyházkerület görög-keleti iskolái kerületi felügyelőihez utaszást bocsátott ki. Folyó hó 18-án Pesten az „Inn“ nevezetű bajor gőzhajóról annak szo­lgaszemélyzetéhez tartozott Pusch György vigyázatlanságból a Dunába estvén,a hullámok-

Next