Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-17 / 213. szám
teles viszonyok közt élünk. És e kivételes viszonyokban feltétlenül alkalmazzuk azt a szabályt, mi rendes viszonyok közt eljárásunk zsinórmértéke ? Ha ezt követnék, úgy nekünk ma is össze kellene dugni kezünket, nem szólni, nem tenni semmit, s várni, míg magától törvényes lesz minden, donce defluat amnis......... Hallottam emlegetni azt is: mi nem válhatunk bureaukratákká, nem mondhatunk le a jogfolytonosságról, nem bonthatjuk meg a nagy nemzeti pártot. De kérdem: szükségkép bureaukrata lesz-e, aki most hivatalt vállal ? Nem az a bürokrata, aki kinevezés útján hivatalt vállal, mert hisz akkor a ministerek, állandó bírák, főispánok mind bürokraták, más az, mi e fajt megkülönbözteti. Egy kitűnő szónok a 61-ei országgyűlésen találó jellemzést mondott rájuk. Ez oly hivatalnoktestületet jelent, mely önmagát czélnak, a nemzet felett állónak, ■a nép urának tekinti. Mely bizalomra semmit nem ad, azt sem birni, sem megérdemelni nem törekszik. Nála a hivatal czél, az az ő kiváltsága, mit gyakorol minden tekintet nélkül az érdekekre, hazafiságra, parancsszó szerint. Neki mindegy, akármi érdekben kezelt hivatalból kell élni. Azt kívánják-e, hogy ti ilyenek legyetek ? hiszen függetlenségiek miatt, a közbizalom miatt kérnek benneteket, s ha fölléptek, nem föczél-e, hogy a reátok bízott tisztet úgy kezeljétek, hogy minden egyes ügy elintézése, mi kereteken keresztülmegy, a bennetek vetett bizalom erősbítésére szolgáljon. Czél lesz-e a hivatal nálatok, vagy eszköz épen a legdrágább magán-, a közérdek ápolására, megóvására ? Azt hiszem, hogy aki ily körülmények közt bürokratává válik, a hiba benne, s nem a helyzet kényszerűségében van. Tisztelem azon érzelmet, mely aggaszt, midőn a jogfolytonosság elhagyása s a nagy nemzeti párt decompositiója forog fenn. Ezt semmi áron, semmi körülmények közt nem szabad engednünk. De kérdem, mi a jogfolytonosság ? az, hogy minden változtatás, fejlesztés alkotmányunkon, törvényeinken csak törvényes tényezők által eszközöltessék. Már most minő törvény lesz eltörölve, vagy minő törvényellenes állapot szentesítve, ha hivatalt vállaltok ?! És ha bizonyos az, hogy provisoriumnak kell lenni, kérdem, miben csorbul a jogfolytonosság, ha e provisoriumot oly emberek kezelik, kiket közbizalom, közszeretet, ügyismeret kitüntet ? Talán azáltal, hogy most valaki hivatalt vállal, elismeri-e, hogy alkotmányunkon hatalomszó változtathat ; kimondja-e, hogy ami létezik, az törvényes ? Vagy vak eszközül felajánlja magát jogaink elkobzására, visszatartására ? Tehát Sennyey, Majláth, Bartal és annyi tiszteletre méltó főispán, mind elálltak a jogfolytonosságtól ? Azt hiszem, eszünk, szívünk nemmel felel e kérdésekre, különösen most, midőn fejedelem s nemzet akaratának első tárgya az országgyűlés, a czél: ezt, s ezzel a sikert lehetővé tenni. A jogfolytonosság a hivatalvállalás által nem érintetik, az nem e téren dől el, s nem ezen lépés által. Mindezt tehetjük s teszszük a nélkül, hogy pártállásunkat, politikai véleményünket fel kelljen áldozni, s ha minden párt átlátja azt, hogy lehetetlen bonyodal-mainkból provisorium nélkül kigázolni, s a czélt, a kijutást akarja, nincs ok vonakodni attól, hogy előmozdításához hozzájáruljunk. Nem pártkérdés tehát a hivatalvállalás, hanem az egyéni eltökélés kérdése. Bajt, terhet, fáradalmakat vesz magára, ki elvállalja; de elvei ép úgy érintetlenek maradnak, mint ha mit sem tenne, legfeljebb az erőfeszítés, a közügyre szentelt idő az, mit áldozatul kell hozni, mi a többiektől őt megkülönbözteti. Ti féltek, hogy ellenségeink áldozatunkból ellenünk fegyvert kovácsolnak. És nem veszitek észre, hogy ő előttük százszor kedvesebb a mi passivitásunk, mint a jelen kormány actiója ? Mily öröm lenne a centralista táborban, ha a kormány támogatás nélkül maradna, ha az ügyünknek megnyert positiók veszendőbe mennének, ha mi passivitásba visszahúznék magunkat, ha a deficit fedezését ez eljárás lehetetlenné tenné! Elég akadna, aki fennen dicsértné következetességünket, a legalitáshoz ragaszkodásunkat! Ők örülnének . . . ujjonganának . . . dicsérnék a legalitást, következetességet, mert tudják, hogy most a mi passivitásunk az ő diadaluk lépcsője lenne, mert erőt, reményt nekik csak belviszályaink adhatnak. Ez örömről, édes nemzetem, e hypocrisisről ismerd meg érdekedet, a helyes, a követendő utat. És ha — mondják elvégre — mindezt megtennék is, ha hivatalt vállalunk, s a siker — mégis elmarad, mi nem lehetlen, — quid tunc ? Ez nagy csapás lenne reánk, mint az egész birodalomra, — de lemondani nem mondtunk le egy jogunkról sem, s mi készek valánk mindent megtenni, hogy a jogfolytonosság utján kibonyolodás lehessen, hogy az átmeneti időszak rázkódás nélkül folyjon le, s ha a siker mégis elmaradt, ha újra nélkülünk, ellenünk akarnak valamit reánk kényszeríteni, akkor szomorún bár, de nem csüggedve visszavonulunk oda, honnan — időnkön s erőnkön kívül semmit nem áldozva — kijöttünk! Ez a helyzet, ezek az irányadó tekintetek. Ez a siker legbiztosabb útja. Fontoljuk meg mindezt, és ne feledjük, hogy a hazafi kötelességét a haza szüksége szabja meg, és a hazának szüksége van reánk !“ Megyei tudósítások. Miskolcz, sept. 13. Várakozással telt nagy nap volt az, mely I. sept. hó 12-én Miskolcz lakóira virradt. A már kora reggel az egész megyéből nagy számmal összesereglett s még szünet nélkül folyton gyülekező sokaság élénk és szokatlan sürgése előre engedé sejteni a nap fontosságát. A városban mindenütt szemlélhető általános előkészületek meggyőződést nyújtanak arról, hogy oly ünnepély készül, mely a tisztán hazafias érzületnek s közlelkesülésnek méltó jellegét viseli, s egyszersmind a köz-örömnyilvánulás legszebb bizonyítékát szolgáltatja. Pompás látványt nyújtott az ünnepies külszínt öltött város, melynek házait nemzeti lobogók ezrei dísziték. Már közvetlenül délután elbobta a város egész főutczáját az elláthatlan néptömeg, s a midőn hat—hét óra között többszöri üdvlövések jelenték , hogy báró Vay Miklós a excellentiája mint a megye főispánja városunk felé kezéig, kimondhatlan vagy honolt minden rendű s rangú tisztelgők ezreiben, e nagyméltóságát a lelkesedés szülte örömnyilvánításokkal mielőbb üdvözölhetni. S ime elközelgett a várra-várt perez; szeretetre tisztelt főispánunk az eléje száguldott s polgárokból álló nagyszámú díszes lovas csapat előllovaglása mellett a városi küldöttség kiséretében Miskolczra bevonult. Magasztos és nagyszerű volt azon látvány, melyet e nagyméltóságának bevonulása élénkbe tartja véget érni nem akaró fogatok hosszú sora, a minden ablakból kihajló közönség üdvkiáltásai, s a nép ezreinek viharos éljenzései a közlelkesedést még inkább fokozák. Ede városunk fényárban tündökölt, s a nap ünnepélyességét pompás fáklyás zene fejezi be. Másnap reggeli 9 órakor e nagyméltósága a megye ez időszerinti tisztikarát méltóztatott fogadni. Ezek után az egyes tisztelgő küldöttségek fogadtatván, ő excellentiája tiszteletére Szathmáry Pál, volt alkotmányos alispán által fényes diszebéd rendeztetett, melyen az 1861-diki tisztviselők és bizottmányi tagok nagy része, valamint számos más előkelők is jelen voltak. Ő excellentiája, mint hírlik, folyó hó 15-én R.Szombatra , az egyházkerületi gyűlésre lészen elindulandó. Tényi Leó, Fehérmegyébről. A székes-fehérmegyei főispáni székfoglalás ünnepét lapunk ugyan már ismerteté, minthogy azonban a „P. N.“ e pótlólag vett tudósítása részleteket tartalmaz, melyek ama nevezetes vidéki mozzanatot igen érdekesítik, helyesnek véltük, e tudósítást egész tartalmában átvenni, mi itt következik. Megyénk főispánja, Szögyényi László önmatga f. hó 9-én foglalá el főispáni székét,amelyre a meghívások következtében úgy a főrendnek, mint a megyei középosztály férfiai nagy számban jelentek meg, elmondható lévén, hogy Fehér vármegye összes értelmisége képviselve volt ez oly fontos ünnepélyen. Székvárosunk négy év óta nem volt hasonló pezsgő s eleven életnek tanúja; — már 8-kán délután majdnem az egész értelmiség megjelent az ősváros falai között; a legszorongóbb érzések között vártuk a jövő nap eseményét, mely után mintegy tájékoztatni képzelé magát mindenki azon reményekre nézve, melyeket hazájának jövője iránt keblében táplálhat. Minő alakban fog holnap székvárosunk múltja lelkünk előtt feltűnni? ugye, mint hajdani királyaink dicsteljes koronázási helye, vagy mint azoknak mogorva sírboltja ? ez volt tűnődéseink kérdése, melyre választ a ránk köszöntő nap eseménye adand. Ily gondolatoktól gyötörten, kétség és remény közt gyülünk össze 8-án esti 6 órakor, közszeretetben és tiszteletben álló barátunk Salamon Lajos szállásán, — értekezendők előre a felől, mily alakban veendünk részt a főispáni székfoglalás eseténél, lehet-e aktív szerepünk, vagy hogy csak szenvedőlegen s hallgatag tanúi legyünk az ünnepélynek ? Körülbelöl így értelmezett kérdés tűzetvén ki eszmecserére, az értekezlet megnyitottnak nyilváníttatott. A több perczig tartott szünet eléggé tanúskodott arról, hogy az értekezlet férfiai komolyan felfogták a perez fontosságát. A több perczig tartó néma csendet Gergely Károly, 1861-iki alügyész szakasztá meg, inditványozván, — „mikép főispán ő nagyméltóságának a székfoglalást jelentő nyilatkozata után, egy az értekezlet kebeléből kijelölt szónok nyilvánítsa a legnagyobb tiszteletet tanúsító módon ki, mikép a megye azon öröme és reménye mellett, melyet ő nagyméltóságába helyez s iránta érez, — fájdalmasan jelenti ki, hogy alkotmányos megyéinket a kormány mindez ideig nem állította helyre, s miután a közvélemény a megyéknek jogos és törvényszerű helyreállítása nélkül nem nézhet bizton a haza alkotmányos jövője elé, — kegyeskednék e nagyméltósága a kormány előtt a megyének ezen óhajtás képében tett óvását olyképen felterjeszteni, mikép Fehérmegye jövőnket csak is úgy látná biztosítottnak, ha az 1848- iki 16. törvényczikk teljes erejében azonnal foganatosíttatnék.“ Nagy hévvel pártolá ezen indítványt Gáál Lajos ref. lelkész, áttérvén a megyék erőteljességének vázlatára, a megyék önkormányzatában tartva alkotmányunk legerősb bástyáját , ezeknek mind idáig elmaradt helyreállítása szorgalmazására szükségesnek állítja az indítvány azonnali elfogadását; pártolóan nyilatkozott még az indítvány mellett a tudományos készültségéről ismert Rosty Zsigmond is, midőn annak ellene Kozma Ferencz szólalt fel, fejtegetvén, „mikép a főispán meghívás a jelenlévőket nem mint a megye törvényes képviselőit, hanem csak mint megyei birtokosokat magánszemélyekként hivá meg székfoglaló ünnepélyére, ennélfogva ő nem ismerheti felhatalmazottnak az értekezletet vagy bárkit egyénileg is, hogy a megye törvényes bizottmányának jelen nem létében annak mintegy nevében akár óvást, akár bizalmat fejezhetne ki, m ily óvást vagy bizalmat nyilvánosan csak is akkor lehetne kijelenteni, midőn a bizottmány a főispán által a képviselői szavazást vezető választmányok megalakítása végett egybehivatik, hol a bizottmány is egy ily nyilatkozathoz vagy megegyezését, vagy megtagadását adhatja.“ B óhajtja, hogy e kérdést a sajtó s a magán-úton történhető felvilágosítás ajánlja a kormány figyelmébe, s miután az ildomi politikai tapintat csak a hallgatag jelenlétet engedi meg ily körülmények közt az ünnepélyen, kéri a tanácskozmányt, hogy Gergely indítványától álljon el. E vélemény ellen ismét Gaál Lajos szólalt fel, virágos szónoklattal ismételve első nyilatkozatának értelmezését, míg Szűcs Antal derültséget okozott eredeti fellépéssel pártoló Kozma véleményét. Madarász József ékesszólásának varázsát állitá a sorompók közé Gergely indítványa előnyére; félelmét fejezé ki a felett, „hogy a megyék vissza nem állításáért később teendett észrevételek már nem birondnak annyi nyugodtsággal, mint azt jelenleg tehetni remélhető.“ E nyilatkozat után gróf Zichy Nándor emelkedett fel, s nagy szellemének teljes logikájával ellene szállt az indítványnak, s mindjárt utána gr. Cziráky János egy hazafias érzelmektől áthatott beszédben míg ellene nyilatkozott egyrészt az indítványnak, egyúttal bizalomra s teljes megnyugvásra ígért nyújthatni reményt, jövőnk érdekében; — lelkesült és harsány éljen adta tudtul a két szónoknak, hogy a megye értelmisége mennyire kegyeli volt fő- és alispánját; miután az indítvány mellett ismételve Madarász, Rosty, újólag dr. Splényi Henrich s Éjszaky Károly, ellene pedig Salamon Lajos, Sárközy Kázmér, dr. Miske Imre küzdöttek, az indítvány, az azt pártolók nemes visszavonulása által elejtettnek nyilváníttatott. A megállapodás abban jön, hogy a megyei értel Napi újdonságok. -fl- A magas kormány — mint a „P. N.“ m.-szigethi levelezője írja — a mármarosmegyei ínségeseknek vetőmagra 16,000 ftot adott 5 évi kamatnélküli kölcsönül; közmunkákra összesen 17,000 ftot utalványoztatott, s az ország lakosai 23,000 ftot küldöttek segélyül. 41. A f. hó 20-kán megnyitandó budai szr. imaház tervezetét s architektonikai műveletét Knabe Ignácz építőmester ur készité. Az imaház külseje marstyla, s belső architectonikája is szépen sikerültnek mondható; a templom hajóját öntött vasoszlop-sorozaton nyugvó s a nők számára készült karzat környezi, mely 11 öl hosszú s 7 öl széles. A festéseket Schnitzer Manó ur,budai festő eszközölte. Az imaház 800 embert fogadhat magába s esti könyörgés alkalmakor 160 gázlánggal világittatik. Az imaház az előcsarnok s tanácstermen kivül egyéb kisebb helyiségekkel is bir. A cultus-község szolgálati személyzetének lakháza, az épület másik szárnyrésze legközelebb szintén fel fog épittetni. Az egész épület igen díszes, keleti ízléssel emelt, s az épitős diszitő ur az érdekelt község által e czélra ajánlott erőkhöz képest mindent elkövetett annak emelésére. 44 Defraneschi Ferencz,nyug. cs. k. kikötőkapitány Fiuméban, 200 ftot adott a dán hadjáratban elnyomorodott cs. kir. austriai katonák és matrózok részére. — Pályázat: A pestbudai hangász-egyleti zenedénél a fuvola-tanári állomás, az előbb arra alkalmazott tanárnak halála következtében, üresedésbe jővén, tisztelettel felszólittatnak mindazok, kik ezen tanári állomást megnyerni kivánják, hogy képességeiket bizonyító okmányokkal ellátandó folyamodványaikat Ritter Sándor egyleti titkár urnál f.é. September hó 30-ig benyújtani sziveskedjenek , kinél egyszersmind a feltételek iránt a szükséges felvilágosítást kaphatni. — Kürcz János, ügyvéd mint zenedei jegyző. — A pestbudai hangász-egyleti zenedénél a növendékek beiratása I. évi September 25-étől kezdve a zenede teremében naponkint délután 3—5 óra között szeptember 30-áig tart, mi ezennel közhírré tétetik. — Kurcz János, ügyvéd mint zenedei jegyző. 4). A „P. L.“ irja : F. hó 14-kén d. u. 4 órakor Kőbányában az ottani birtokosok közgyűlést tartottak, melyben Gamper Alajos városi tanácsos ur is részt vett. A szüretelés Kőbányában okt. 2-kán kezdődik, a süretelési dij a szőlőtelkenkint 1 ft 50 krra határoztatott. 44 A „Magyarország és a nagy világ“ czímű politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi képes hetilap mutatványszáma már megjelent. A kiállítás igen díszes, a tartalom gazdag. A lap élén Reitter Ferencz főmérnök arczképe. A politikai rovatban hetiszemle Fáiktól. Továbbá rövid politikai krónika. Öt horvát képviselő arczképeivel. — Rege a csoda-szarvasról, képpel. — Nagyanyám hintája. — Pest-budai közraktárak és Összekötő vasút a Pannonia-hiddal, Balázs Sándortól, fametszetü képpel, mely nálunk eddigelé a legnagyobb fametszet. — A legelőkelőbb fűszernövények művelési s kereskedelmi története, képpel Szováthi Lajostól. Du Chailly első gorillája képpel, — Julius Caesar képpel, Székely Józseftől.—Tárcza. Az Iliászról, Szász Gerö,— humoresk négy képpel, — s vegyes. Szerkeszti Balázs Sándor, kiadó-tulajdonos Deutsch testvérek, előfizetési ára egész évre 12 ft, félévre 6 ft, negyedévre 3 ft. Hazánkban, sőt az austriai birodalomban, ez lesz a legnagyobb képes lap. 44 Kőváry László „Erdély történetének“ hatodik kötetét bevégezvén, azt a napokban sajtó alá adta. Ez utolsó kötet a leopoldi diploma feltételi időszakot 48-ig tárgyalja. Akit a haza története érdekel, az bizonyára érdekkel várja megjelenését. 4). A „K. K.“ írja: Míg Schmidt Conrád, az evangelicusok curatora országos egyházi gyűlést hirdet jövő nov. 1-jére, addig a szászok grófja a szász nemzeti egyetemet szándékozik egybehívni, hogy abban az erdélyi német községek magatartását az uj viszonyokkal szemközt általános tanácskozás alá vétesse, s ily módon az összes szász községek közös eljárását eszközölje. Mint a nemzet grófja, erre a törvény által teljesen jogosítva van, s nem szükségli meg előbb a kir. gubernium, vagy az udv. kanczellária előleges jóváhagyását. 44 Szebenből értesítik a „Frblatt“-ot, hogy a szászok grófja f. hó 10 én bécsi útjából odaérkezett. — A szász nemzeti egyetem csak a kolozsvári országgyűlés választási rendjének kihirdetése után fog egybehivatni. Groisz kormányszéki alelnök Bécsbe utazott, állítólag azért, mivel az 1863—64-ki kormányszéki alelnök Nemes gróf reaktivitáltatása által az ő állása megingattatott. Szebenben a lótenyésztési jutalmak f. hó 10-én osztattak ki. Az oroszlánrész a szomszédos felsőfehér megyei magyar lótenyésztőknek jutott. A kitűzött 14 díj közül a magyarok 10-et vittek el mintegy 65 arany értékig, a szászok 2, a románok szintén 2. 440 mer basa sok látogatást tesz és fogad Bécsben. Tegnapelőtt Hess tlnagy tisztelte meg őt; az ittlévő orosz tábornok Todtleben szintén meglátogatta. Zichy Mihály híres festész hazánkfia a napokban Bécsbe váratik, hogy több pétervári maccénás számára nem rég elhunyt mestere Waldmüller hátrahagyott műveiből néhány kiváló darabot vásároljon. 417 He rbeck, Bécs egyik zeneszerzői nevezetessége, háromfelvonásos romantikus dalművön dolgozik, melynek szövegét Mosenthal, a „Deborah“ költője írja. A tárgy Svédország történetéből van véve. 44 Mint a bécsi lapoknak távírják, Kessels, a prágai polytechnicum tanára, f. hó 14-én éjjel megmérgezte magát s ennek folytán meg is halt. r. s. Bécsi- és vámfont. F. községben a boltos után az áru utánaméretvén, 12 lattal találtatott kevesebbnek mint kelle lennie. A roszul mérés miatt a boltos kérdőre vétetvén, azzal indokolta, hogy nem bécsi, hanem vámfontot adott, de vasról lévén szó, midőn tudtára adatott, hogy nem szokás vámfontot adni, az angolokra provokált. A hiba meglévén, Vámfontos úr minden lathiány után egy, összesen 12 forinttal büntettetett Pest megye szolgabirói hivatala által. 44 Reményi Ede — mint a „Zen. L.“ Írják — e napokban ismét Csehországba utazik, hol az augusztusi zeneünnepélyek folytán megszakasztott műutazását néhány hétig folytatandó lesz. November havában visszatér a fővárosba, s hihetőleg az egész telet itt töltendi. 44 A magyar képzőművészeti társulat sept. 24-ki szüreti kirándulására, hogy a hajó tüntelve ne legyen, csak meghatározott számú jegyeket adnak ki, s e szám 500-at nem haladhat meg. 44 Az „Arad“ írja: Városunkban bankjegy-hamisítókra akadtak. A legutóbbi radnai búcsú alkalmával föltűnt bizonyos Gantner nevezetű aradi házmester, ki több apróságot vásárolva, mindig új 5 frtos jegyet váltott. Ily szándékkal akart vásárolni egy mézeskalácsosnál is, de ez az odaadott 5 frtos bankót hamisnak lenni állította. Gantner visszakérte a bankót, mondván, tudja ő, kitől kapta s ennek vissza fogja adni. A dolgot egy pénzügyőr észrevette s Gantnert el akará fogni, de ez egy lökéssel megszabadulván, eltűnt ,a tömeg között. Este azonban a hídnál, hol elbújva volt, megtalálták s elfogták. Gantner mindjárt vallott, elmondta, hogy a bankjegyeket Hintermnayer nevű aradi kőnyomdai segédtől kapta forgalombahozatal végett. Rögtön jelentés történik Aradra, hol Hintermayert rögtön elfogták. Ez is vallott azonnal, elmondta, hogy ő és gazdája, P o is 1 helybeli kőnyomdász, együtt nyomták a bankjegyeket. P o is 1 véste a köre a mintát, háromszor csináltak lenyomatokat, mindig 105 darabjával 5 frtásokat. Ennek következtében Poist is elfogatott, a követ a padláson, bár kissé összekarczolva,megtalálták, s több, így készített bankjegyet is lefoglaltak, melyek ügyesen vannak készítve. A vizsgálat most foly ellenük. Be van fogva bizonyos Balázs Albert is, de ez minden öszszeköttetést erősen tagad. 44 Ugyane lap írja: F. hó 13-kán délután Grogováczot, mely annyit szenvedett már tűz miatt, ismét meglátogató a veszély. Leégett egészen a templom, a paplak hátsó része, 18—20 ház és sok gabna- és szalmakazal. Hallomás szerint egy oly házban gyuladt ki, hol senki sem volt otthon. Aradról a kapitányi hivatalból többen mentek ki fecskendezővel segítségre. Mint nekünk beszélik, mint egyébkor, úgy ez alkalommal is roppant indolentiát tanúsított a glogováczi nép az oltás körül. Nem volt viz, nem létra, nem kocsi, hogy vizet hordhattak volna. A tűz köré oltásra nagyon kevesen jöttek elő, pedig a helység nagy részét fenyegette a veszély. — Atalán véve mind a lakosok, mind az elöljáróság részéről hiányzott az erély, a buzgalom, s legtöbb tevékenységet az Aradról oda ment egyének fejtettek ki, de víz hiánya miatt ezek se tehettek sokat. Megrovandó az is, hogy a szalmajószág össze van halmozva az úgy is kis háztelkű helységben, mi a vész elfojtását szörnyen akadályozza. Volt-e valami biztosítva, még nem tudjuk. 44 Alexandriából távírják, hogy a vasúti raktárakban f. hó 3kán tűz ütött ki, mely sok árút és fontos iratot pusztított el. A Kairóból Suezbe vivő vasúti vonalon szerencsétlenség történt, melynek több angol utas lett áldozata. Néhányan meghaltak, mások megsebesültek. A kikötőben Morris postahajó Saidin egyiptusi gőzössel összeütközvén, ez utóbbi elsülyedt s egy egyiptusi tiszt életét veszté. A cholera Kairóban, néhány szórványosan jelenkező esetet kivéve, egészen megszűnt. — Mint értesittetünk, jövő hétfőtől kezdve a pesti városház téren az árusoknak csak déli 12 óráig szabad naponkint árulni, délután pedig a tért egészen ki kell takarítani. Az ott állomásozó comfortable-kocsisoknak is más hely fog kijelöltetni. Párisból azt írják, hogy az úgynevezett concerts-internationaux igazgatósága egy művészi társulatot szerződtetett, melylyel Rotterdamban September 15-én operai előadásait megkezdi; működési körútját pedig következő országokra, u. m.: Hollandia, Németország, Dánia, Norvégia és Svédországra fogja kiterjeszteni. A közreműködő énekesek és énekesnők mind elsőrendű kiváló tagok. Azonkívül sikerült az igazgatóságnak a társulathoz egy csodagyermeket is szerződtetni, ki fa- és szalma-hangszereken fogja magát hallatni. Legelőször is Németországot akarják beutazni, s Rómából azt írják, hogy Liszt hazánkfia a neki ajánlott prelátusi rangot nem fogadja el és csak egyszerűbbé akar maradni. Naponkint szokott ő szentsége előtt játszani, de csak vallásos zenedarabokat. — A pesti elsőnyilv.tornacsarnok tagjai Richter Antal titkár ur által szerkesztett alapszabályuk javaslatának engedélyezéséért a hatósághoz újólag folyamodtak. E folyamodvány a legjobb ajánlat mellett fog a helytartótanács elé fölterjesztetni. 44 Pozdech József gyárában (Terézváros, gyárutcza 7. sz.) most készült el, az általa föltalált modor szerint fölszerelve, egy új harang, melynek súlya csupán érezben 31 mázsa, a debreczeni helv. hitv. nagy templom részére. Ezen harangot vaspályán szálliták Debreczenig f. hó 15-kén. Úgyszintén a nevezettnek gyárában van fölállítva egy uj harang, uj modorú fölszereléssel, súlya 45 mázsa, melynek járása oly könynyü, hogy egy 12 éves fiú tökéletesen harangozhat vele; addig lesz közszemlére fölállítva, míg vevője nem találkozik. — Nemzeti színház. Tegnapelőtt (15-én) Sardounak egyik kedvelt vígjátékát az „Utolsó levelet“ adták, kitűnő sikerrel. — Luvidinak egy „Örökség Coraicában“ czímű dalműve a turini Albert-színházban meglehetős sikerrel került színre. — Treumann, a Károly-színház igazgatója Bécsben Bistori asszonyt decemberben megtartandó 12 vendégelőadásra bízta meg. — Mint halljuk, a pesti Erzsébet-sétány kioszkjának bérlője, kinek szerződése a várossal 1867-ben lejár, 600 ftnyi évi bért kész a városnak fizetni, ha további tiz évre meghagyják nála. Tegnapelőtt pedig Privorszky kávés jelentette magát a csarnok átvételére 1500 ftnyi évi bérrel. Azonkívül pedig egy pompás kávécsarnokot akar építtetni saját költségén. — Váry Rezső, a nemzeti szinház volt tagja, mint értesülünk, Weimarba ment, a hová ügynökök közvetítése folytán szerződtetett. — Lapunk tegnapi számában Grossman Ignácz mérnök úr neve tévedésből íratott Prostmannak.